Népújság, 1982. augusztus (33. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-24 / 197. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. augusztus 24., kedd r 3 Mert falun laknak? Ésszerűbben olcsóbb, Füzesabonyban is Új módszer—kevesebb energiával... Néhány héttel ezelőtt a Hazafias Népfront Nyíregyházán megrendezett országos honismereti akadémiáján sokoldalúan vizsgálták és taglalták hazánk település- szerkezetét; illetve a településhálózat változásának kedvező és kedvezőtlen jelenségeit. Sok szó esett az aprófalvakról, az ott élő lakosság helyzetéről. Különösen hangsúlyozták azokat az ellátásban mutatkozó hátrányokat, amelyek gyakran súlyosan érintik e települések lakóit. Az aprófalvas vidékek népfrontbizottságainak tanácskozásain is állandó téma ez a kérdés. Az aprófalvak és lakóik Sokan ma is úgy vélik, hogy a kis falvakban úgyszólván csak a földből, a mezőgazdaságból élő emberek élnek. A tények mást mutatnak. A falusi társadalom aktív keresőinek megoszlása az 1980-as népszámláláskor a következő volt: munkás 58; termelőszövetkezeti dolgozó 22,2; szellemi foglalkozású 16,2; és kisáru- termelő 3,6 százalék. Mi sem természetesebb, hogy ez a társadalmi átré- tegződés is az igények növekedését hozta magával. A modern nagyüzemi körülmények között dolgozó ember lakóhelye iránt is igényesebb, nem elégszik meg az évtizedekkel elmaradott állapotokkal. Ha nincs módja helyben változtatni a körülményeken akkor nagyobb községbe, városba költözik, így keletkeznek elnéptelenedő kis települések, amelyek pedig kevés fejlesztéssel, a mindennapi életvitel jó megszervezésével kellemes lakóhelyek lehetnének. Hazánk településeinek kereken háromnegyed része 2000 lakosnál kisebb, és ezekben él a lakosság 17 százaléka, megközelítően 2 millió ember. A nemzeti vagyon tekintélyes része is az aprófalvakban található. Értékes lakóházak, gazdasági épületek, még használható gazdálkodási eszközök, apró gyümölcsösök, kertek. Ezek a falvak nemcsak lakóhelyek, de számottevő termelőerőt is képviselnek, ha értékeiket nem hagyjuk pusztulni. A háztáji és kisegítő gazdaságról szóló statisztikák megalapozottan bizonyítják ennek jelentőségét. Az alapellátás és tényezői Teljesen azonos fontosságú és szerepkörű települések sehol, semmilyen körülmények között nem alakulhatnak ki. Más a jellege, szerepe egy városnak, más a nagyközségnek és megint más a falunak. De az azonos lélekszá- múak közül is az egyik lehet kedvelt üdülőhely, a másik a kirándulókat vonzza, a harmadik ipartelepéről vagy más gazdasági létesítményéről lehet nevezetes. Egyvalamiben "közösek: lakóhelyek, s ilyen értelemben nem szerep nélküliek; tehát az ott lakók ellátása állami, társadalmi kötelezettség. Az is természetes, hogy más az ellátás mértéke a nagyobb településen, mint a kisebben. De az alapellátás megszervezésében a különböző rangú települések egyenlőségének megteremtése kívánatos. Enyedi György, a gazdasági földrajz neves művelője írja; „A kiegyenlítési politikának nem lehet célja, hogy minden településen azonos fejlettséget eredményezzen. Teljes kiegyenlítődés irányozható elő az alapvető feltételek (lakás, ivóvíz, úthálózatba való bekapcsolás stb.) tekintetében, de már sem a foglalkoztatást, sem a magasabb szintű kereskedelmi, kulturális, oktatási vagy egészségügyi ellátást nem kell mindenkinek a lakóhelyén biztosítani... A terület- fejlesztésnek főleg arra kell törekednie, hogy egy terület lakosai könnyen, s rövid időn belül eljuthassanak a szolgáltatások telephelyéhez... Azt a helyzetet kell megszüntetni, hogy egy állampolgár lényeges és tartós — még utódai által is érzékelt — hátrányba kerüljön pusztán annak következtében, hogy hol lakik.” A megoldás lehetőségei Egy-egy település népességének lakásépítkezése megbízhatóan kifejezi a maradás vagy elvándorlás szándékát. Az országos kép azt mutatja, hogy az intenzív lakásépítésnek csak töredéke és csökkenő hányada jutott a kistelepülésekre. 1980-ban országosan ezer lakosra 8 lakás; az ország községeiben 5,8 lakás, a kistelepüléseken 4,2 lakás épült fel. A 200 főnél kisebb falvakban pedig csökkent a lakások száma. Mivel a lakásépítés egyértelműen mutatja egy település élétképességét, ezért a lakásépítés ösztönzésére a városokéval azonos feltétel- rendszer lenne kívánatos. Az már a helyi ismeretek alapján dönthető el, hogy egy-egy településen az általános érvényű intézkedés elegendő-e a lakásépítés felélesztésére, vagy más tennivaló is van. Ezek között is első helyen szerepelhet a jó ivóvíz, az elektromos hálózat megfelelő kiépítettsége, a szilárd burkolatú, az év minden szakában járható út, a rendszeres vonat- vagy autóbuszközlekedés lehetősége. Egy másik, mindmáig sok vitára okot adó gond az iskolakérdés. Az iskola léte az ott lakó népesség kötődését megtarthatja, sőt fokozhatja. Ezért sokan vallják, hogy az iskolák fenntartására törekedni kell: a kisiskolásoknak és a gyermekek családjának jobb, ha a pedagógus jár ki a faluba, mint ha a gyermekeknek kell utazniuk. Az egészségügyi ellátásban gondot okoz az orvosok területi elhelyezkedésének aránytalansága. A társközségekben általános gyakorlat a heti-kétheti egy nap rendelés, de több helyen még ez sincs. Gyógyszertár csak nagyobb községekben és a városokban van. Több javaslat szerint megoldás lenne a székhelyközségekben egészségügyi centrum létrehozása. Sok helyen megoldásra vár a postai szolgáltatások rendezése. Elemi szükséglet az éjjel-nappal működő segélykérő telefon és az aprófalvakban célszerűnek látszik a tanyákon jól bevált fiókos postaládarendszer kiépítése. Végül — de nem utolsósorban — az alapellátás fontos tényezője, hogy a legkisebb település lakói is köny_ nyen elérhető távolságon belül megvásárolhassák a mindennap szükséges élelmiszereket, fűszereket, a háztartásban nélkülözhetetlen köznapi cikkeket. A nagyon is égető gyakorlati tennivalókat sorolhatnánk tovább. Gondjaink felismerése, a megoldás módozatainak keresése már biztató jele annak, hogy célszerű intézkedésekkel és mind erősebb helyi társadalmi összefogással kedvező folyamatokat indíthatunk el a lakosság ellátásának további fejlesztésében. Horváth László Bíró Endre igazgató: — Nem szárítjuk, hanem nedvesen tároljuk a kukoricát A Minisztertanács által, a VI. ötéves tervidőszakra meghirdetett energiagazdálkodási program megvalósítására a Füzesabonyi Állami Gazdaságban, is az energiafelhasználás ésszerűsítésére törekednek. Ennek érdekében szárítás helyett nedvesen tárolják és így is etetik a kukoricát a jövőben. Ezzel jelentős értékű tüzelőolajat takarítanak meg. A gazdaság pusztaszikszói központjában, a szakosított sertéstelep szomszédságában lapátozó kubikosokat találunk. Nedves kukoricatároláshoz silót építenek. A leendő létesítmény alapjait készítik gondos munkával. — Gazdaságunkban jelentős hagyományai vannak a sertéstenyésztésnek — mondja Bíró Endre igazgató. — A 6500 hízót kibocsátó telepen az állatok évente nagy mennyiségű abrakot fogyasztanak, főleg kukoricát, amelyet eddig ősszel, a betakarítást követően rendszeresen szárítottunk. Ehhez viszont tüzelőolajat használtunk, amely az utóbbi időben különösen költségessé tette a termelést! Ezért úgy határoztunk, hogy az energiafelhasználás mérséklésére ésszerűsítést végzünk. Pályázatot adtunk be az Állami Fejlesztési Bankhoz, amelyet elfogadtak és a szerződést júniusban alá is írtuk. Ennek megfelelően 3,4 millió forintos beruházást valósítunk meg. A kukoricát ezentúl nem szárítjuk, hanem nedvesen tároljuk, Ehhez két, egyenként 1800 tonnás tárolót építünk, Mezőpanel vasbeton elemekből, és ezekben helyezzük majd el a kukoricaszemek és a csövek zúzott keverékét, amelyet megfelelő eljárással tartósítunk, és folyamatosan etetünk az állatokkal. Nyíri Ákos állattenyésztési főmérnök veszi át a szót: — Főleg nyugatnémet tapasztalatok felhasználásával, az ország néhány gazdaságában már foglalkoznak ezzel a módszerrel, miután fóliával takart tárolóban nem romlik meg a nedvesen elhelyezett és tartósított kukorica. Jártunk a Hejőmenti és a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban, ahol már viszonylag régebben foglalkoznak ezzel, és tanulmányoztuk előnyeit. Egyébként ez lesz az első ilyen vállalkozás Heves megyében! Számításokat végeztünk és bebizonyítottuk, hogy a nedves kukorica etetésével kilónként három-négy forinttal olcsóbban termelhetjük a sertéshúst, és a nedves tárolással pedig 1,1 millió forint értékű tüzelőolajat, valamint 200 ezer forint értékű elektromos energiát takaríthatunk meg. Ez a korábbi költség helyett a jövőben nyereségként jelentkezik majd — Az építkezéshez az alapozást és a földmunkát júliusban megkezdtük — magyarázza az igazgató. — Gazdaságunk saját építőbrigádja a kivitelező, és úgy tervezzük, hogy a kukoricabetakarítás idejére, szeptember végére átadjuk rendeltetésének. A beruházáshoz az Állami Fejlesztési Banktól két és fél millió forintot kaptunk állami kölcsönként, melyet 1984-től kell visszafizetnünk. Ezt 850 ezer forint saját fejlesztésre szánt pénzzel megtoldottuk, és így kedvező feltételekkel népszerűsítjük az energiafelhasználást. Az új létesítmény három év alatt megtérül a népgazdaságnak. A tároláshoz már az idén is lesz elegendő kukoricánk, miután ősszel 634 hektárról takarítjuk be a termést. Gazdaságunk a Bábolnai Iparszerű Kukorica- termelési Rendszer partnergazdasága, így szaktanácsaik és útmutatásaik alapján termeljük ezt a fontos takarmánynövényt. Az új tárolási módszer bevezetésével jövőre tovább növeljük a kukorica termő-területet: 709 hektáron vetünk. A füzesabonyiak az energiatakarékos kukoricatárolás megvalósítása mellett, 20 millió forintos költséggel hozzáláttak a szakosított sertéstelep felújításához is. — Amikor tíz éve, 1972- ben felépítettük, a legmodernebb etetési módszerként tartották számon az itt bevezetett úgynevezett padlós, darás etetést — beszéli Nyíri Ákos főmérnök. — Azóta ez elavult, így ezen változtatunk, és helyette az úgynevezett moslékos etetést valósítjuk meg, amely az olcsóbb melléktermékek fel- használásán alapul. A 12 hizlaldából ötöt mát felújítottunk, ahol az idén megkezdjük és a jövő év közepéig pedig teljes egészében kiterjesztjük ezt az etetési módszert. Az állatokat a telepen egy központi takarmánykonyhából látjuk majd el. A Pápai Állami Gazdaság ebben már kedvező tapasztalatokat szerzett, ezért az ottani módszert hasznosítjuk, természetesen az itteni adottságoknak megfelelően. Az eddig alkalmazott száraz etetéshez búzát, árpát, repcét, szóját használtunk fel a sertések súlya és életkora szerinti összeállításban. Most ezt megszüntetjük és helyette megfelelő arányban melléktermékeket: savót, húspépet és kukoricazúzalékot keverünk össze az állatok biológiai szükségleteinek megfelelően. A savót az egri tejüzemből, a húspépet Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, a szikszói állati- fehérje-feldolgozó üzemből szerezzük be, a kukoricazúMÉk Nyíri Ákos főmérnök: — A sertéstenyésztésben hasznosítjuk a melléktermé(Fotó: Szabó Sándor) zalékot pedig az épülő nedves tárolókból biztosítjuk majd. A savóval és a húspéppel az importból beszerezhető drága szója nagy részét pótoljuk! Ezzel a módszerrel kisebb költséggel évente, 1800 tonna sertéshúst termelhetünk, és a szakosított sertéstelep nyereségét az évi 4—5 millióról 9—10 millióra növelhetjük. A felújításhoz ,a Magyar Nemzeti Banktól hétmillió 816 ezer forint hitelt kaptunk, az állami támogatás több mint ötmillió forint, és hétmilliót pedig saját forrásból adtunk hozzá. A beruházás öt esztendő alatt megtérül. A hitelt 1984-től három év alatt fizetjük vissza. A Füzesabonyi Állami Gazdaságban sokat várnak az energiafelhasználás ésszerűsítését és a szakosított sertéstelep korszerűsítését elősegítő fejlesztésektől. Ezek a VI. ötéves tervidőszakban, sőt hosszabb távon is a gazdaság további előrelépését segítik elő. Mentusz Károly A hét öröme-gondja Hatvanban Bővítik a szociális otthont — Késik az új óvoda átadása — Fejlesztés a Horváth Mihály úton — Napirenden a kastély felújítása Vendégeket búcsúztat Tóth János tanácselnök-helyetted, amikor hétfőn kora délelőtt hivatalában keresem. — Egy szovjet házaspár látogatott hozzánk a napokban. Andrejcsuk Filipp Fjo- dorovics és felesége. A férfi testvérbátyja itt nyugszik, a Hatvanért vívott felszabadító harcokban esett el. Filipp Fjodorovics annyi idő múltán először jutott el hozzánk, és őszinte szívvel köszönte meg azt a gondosságot, amivel testvére és még annyi szovjet harcos emlékét ápoljuk. — És a hét többi napjára mit jegyzett elő magának? — Csütörtökön például vb-ülést tartunk, hogy az egyesített szociális intézmények helyzetéről szóló tájékoztatót megvitassuk, őszintén szólva, gonddal is küzdünk az elért eredmények mellett. Szociális otthonunk meglehetősen elavult, azonkívül bővítésre szorul. Igaz, a megyei tanácstól kaptunk anyagi fedezetet, hogy a Kórház utcai épület melletti házat megvegyük, és a kettőt összeépítsük, de a munkához tervező, kivitelező szükséges. Mégpedig sürgősen, mert az idén szeretnénk átadni rendeltetésének a felújított, kibővített intézményt. — Az építőipari szövetkezet szeptemberre ígérte a Balassi utcai százszemélyes óvoda átadását. Az illetékes szakigazgatási szerv bizonynyal számított erre. A munkák jelenlegi állása azonban nem sok jóval kecsegtet. Mi a véleménye? — A kivitelező építőipari szövetkezet elnökét éppen ez ügyben kértem ide. Nagyon nagy szükségünk van az óvodára, ezért mindent el kell követniük a gyors beüzemelés végett. Sajnos, a cég anyaghiánnyal küzd, és ez olyan objektív tényező, ami ellen nehéz hadakozni. De a szövetkezeti vezetők ígéretére hagyatkozva bízom benne, hogy a Balassi Bálint utcába készülő apróságok még a tél beállta előtt birtokba vehetik nagyon szépnek, korszerűnek mutatkozó otthonukat. Ugyanez vonatkozik a Kossuth téri általános iskolára, ahol a tanévindításhoz szükséges felújítással még nem végeztek a szövetkezeti építők. — A Horváth Mihály utca belső, északi szakasza jó darabon kopár. Lebontották a régi művelődési központot is. Remélhető itt építkezés a közeljövőben? — Természetesen. Az első tízemeletes lakóház terve elkészült, a héten várom a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkatársait, hogy a kivitelezés menetrendjét egyeztessük. Ugyanez értendő valamivel odébb, az új önkiszolgáló étterem, majd az utána következő lakótömb munkálataira, csak ott még némi területrendezési feladattal kell végeznünk. Ezek azonban olyan gondok, amelyek nem akadályozhatják meg az építkezések beindítását. Vagyis az idén még két helyen nyitunk frontot a városfejlesztésnek. — A legutóbbi tanácsülésen ismertetett javaslat igen nagy visszhangot keltett Hatvanban. A Grassalkovich- kastély felújításáról, közművelődési célokra történő igénybevételéről volt szó. Ennek kapcsán fogalmazták meg, hogy a készülő tervek kivitelezéséhez kevés az állami támogatás, meg kell toldani a társadalomi segítő- készségével. Azóta nem hallottunk semmit a fejleményekről. Mi az oka? — Senki nem alszik, minden vonalon folyik a nagy rekonstrukció előkészítése. Mást ne mondjak, társadalmi összefogással a kastély padlásteréből már lehordtuk a földet, a tapasztást, hogy annak terhétől mentesítsük a leszakadással fenyegető födémet. Ezzel párhuzamosan készült és készül a Műemlékvédelmi Felügyelőség égisze alatt a felújítási munkák terve, költségvetése. Csak ha ennek az összegnek a tudatában leszünk, akkor fordulhatunk anyagi segítségért téglajegyek kibocsátása formájában a lakossághoz is. És bízom benne, hogy miként annak idején a strandépítést megkezdtük, majd különböző gyermekintézmények létesítéséhez fordultunk munkáért, anyagiakért a társadalomhoz, úgy ezt az ügyet szintén felkarolják a hatvaniak. Voltaképpen megbecsülni is akkor fogják a kultúra új hajlékát, ha benne tudják, benne ér* zik az ő kezük erejét, átengedett forintjaikat. Persze, gyors, látványos csodára senki se számítson. A rekonstrukció olyan mérvű és olyan igényű feladat, amit nem szabad, nem lehet ösz- szeütni — fejezte be hét eleji beszélgetésünket Tóth János, Hatvan tanácselnök-helyettese. Moldvay Győző
