Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. július 3., szombat A Jár tudom, hogy nem- fj\ csak a bosszú tüzet őrző, a zsarnoki hatalommal dacoló Elektrát lehet szerelemmel szeretni, hanem nővérét, Ip higeneiát is. Törkényen asszony. Mégis erősebb a legerősebb férfinél: megbékít a sorssal, rendet rak a legnagyobb zűrzavarban: életünkben. Olyan világban oldoz fel bűneink alól, amelyben már úgy tűnik, nincs segítség. Ereje az áldozatoké, a meg_ tiprottaké, hiszen isteni kegyelem már az is, hogy megmaradt: apja áldozókése alól mentette ki a szűzi Artemisz. Ezt a nőalakot állítja elénk az Iphigeneia a Tau- ruszok földjén című darab egri bemutatója. így válik teljessé az Atreusz-sarjak •mitikus sorsa, amelyet any- nyiszor felidéznek: Oresz. tész és Elektra mellé méltán kerül az előadás alapján Iphigeneia. Századunk drámairodalmában inkább testvérei ismertek, az elmúlt évtized legjelentősebb magyar színművei közé tartozik Gyurkó László műve, amelytől címünket kölcsönöztük. Ritkán látott hősnő, akit a vár romkertjében megismerhetünk. Ezért is jó, hogy Euripidész drámáját Goethe művével ötvözte a rendező, Valló Péter. Ugyanis ami az ókorban természetes volt, az a XIX. században aligha: a görög nézők ismerték a mitológiát annyira, mint a szerzők, nekik nem kellett bemutatni a hősöket. Elég volt egy név, egy utalás. A késő korokban azonban rászorulunk a magyarázatra. Goethe ebben nagy segítséget ad számunkra. De abban is, hogy jobban megérthessük Iphigeneia vívódásait, a német költőóriás még árnyaltabban vizsgálja hősnőjét, mint a görög drámaírók között, a lelki folyamatok ábrázolásában kiemelkedő Euripidész. Ugyan1. Az egyenházak között egyenmelegítős kisgyerekek szaladgáltak, vasárnaponta pedig ijesztően csattantak a hetedik—nyolcadik emeletről kihajított borosüvegek a homokozó kőkáváján. Néhá- nyan egészen pontosan céloztak. A kamaszgyerekek ilyenkor azzal szórakoztak, hogy körberöhögték a csupa ködös szemű népbarátból álló Utcaszínházat, míg azok el nem rohantak. A földig érő fekete szoknyás színésznő szikrázó szemmel sziszegett a bunkó prolikra. Annál nagyobb volt utána a röhögés. A baj azonban a tantival volt. A tanti hetvennyolc évesen, fürgén és vidáman érkezett haza a kórházból, miután félőrültté tette az ápolónőket, és túlélte a Bemutató az egri vár romkertjében Szerelmem, Iphigeneia... is a „modem kor” embere jobban igényt tart a személyes kapcsolatok motiválta cselekvésekre, mint az ókori, hiszen az antikvitásban jobban megszabták az „istenek”, az írott és íratlan törvények az életet. Ami tehát természetes volt, azt már nekünk indokolni kell. Az összedolgozás olyan jól sikerült, hogy csak egy ponton érezhető: nem egy szerző műve a darab. Minden szálat ugyanis nem lehetett elkötni, hiszen a két dráma végkifejlete más és más. Euripidész isteni beavatkozással oldja föl a föloldha- tatlant, Goethénél elegendő a főhősnő lelki ereje. így annyira elválik a két történet, hogy szinte lehetetlen is megnyugtató véget találni. Iphigeneia belső küzdelme nem kaphat a Vallóféle átdolgozásban úgy hangot, mint Goethénél, hiszen erősebb törvények mozgatják a világot a darabban, minthogy puszta kérés meghassa, a szent szobor átadására késztesse a királyt. Pedig ezért merészkedett Oresztész erre a barbár földre. Egyedül itt bicsak- lik meg némileg a sodró erejű játék, de végül is az ötvözés után egy értékes, harmadik alkotás született. Olyan, amelyet nagyon szép, pontos rendezéssel állított színre Valló Péter. Már volt hasonló kísérlete. Bizonyára sokan emlékeznek az egri Aiasz előadásra, amikor két esztendővel ezelőtt szintén a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatóinak szereplésével rendezett meg egy ókori darabot. Akkor combnyaktörést. Bozsics Guszti szerint, ha ez így megy tovább, nevezni kéne a tantit a Los Angeles-i olimpia valamelyik atlétikai számára. Végső soron maguk okozták ezt a kényelmetlen helyzetet, hiszen a lakásigénylésükbe azt írták: öt fő. Meg is kapták a másfél szobás tanácsit, s akkor megsajnálták, magukhoz költöztették a nénit. Ettől kezdve viszont Bozsics Guszti akkor volt boldog, ha éjszakai műszakra került a buszával, mert nappal igazi ágyban alhatott, nem három hokedlin, mint amikor éjszaka mindannyian otthon voltak. Az is baj volt a tantival, hogy valaha Gömbös Gyula komornája volt, s bár sosem derült ki, mire kellett Gömbösnek a komorna, a tanti ezzel még dicsekedett. Guszti esküdött rá, hogy emiatt marad ki rendre a jutalmakból, kitüntetésekből. Jóllehet a főnökség azért haragudott rá, mert Gusztit nem érdekelték az élet szigorú törvényei. Ismerősöknek ott is megállította a buszt, ahol nem volt megálló, az integető kisgyerekeket akkor is fölvette, ha emiatt pirosban az útkereszteződésben rekedt. Ráadásul a felesége időnként bejárt a telepvezetőhöz botrányt csinálni, amikor lila és zöld monoklik voltak a szeme alatt. Egyébként a tisztességes kiderült, hogy a fiatalok nem bírják még el a tragédia súlyát. Most olyan „támogatást” kaptak, amely levette az ő — még gyönge — vállaikról a terhek nagyobbik részét. Ruttkai Éva vállalkozott ugyanis a főszerepre. így is félteni lehetett a főiskolásokat, hiszen elgondolható: nehezen állják meg a helyüket ilyen társ mellett. Valló azonban kitűnő ötlettel vette elejét az egyenlőtlenségnek: a szerepek súlyát megosztva viselik a fiatalok. Ez több szempontból is jó megoldás. Egyrészt megfelel a görög dráma ókori előadásmódjának, hiszen ott sem volt másként: egy vezető színész játszotta a főszerepet, egy másik a nagyobb epizódszerepeket, egy harmadik pedig az összes többit. Erre utal a klasszikus tragédia szerkezete, amely most fényesen mutatkozott meg, ezért nem hagyhatott hátra hiányérzeteket az előadás. Még a „második mimosz” sem kellett a pontos játékhoz. Másrészt nagyon jól illett ez a szereposztási eljárás az előadás szertartásszerűségéhez, a rítus „papnője” oldalán . nagyszerű „ministrán- sok” voltak a hallgatók. Ez a hangulat egy idő után magával ragadta a közönséget, amely lélegzetvisszafojtva követte az eseményeket. A bemutató idején igen szeles volt az időjárás, ennek ellenére még kőszínházban is ritkán tapasztalható odaadással figyelték a nézők az előadást. Nagyon jól illettek ehhez a stílushoz a ruhák — Jánoskúti Márta dolgozók számára nyilvánvaló volt, hogy Gusztinak azért vonták meg a prémiumát, mert éjszakai járaton — utas nem lévén — költöztetést vállalt Kőbányáról Lágymányosra. Ellenőrzéskor egy kolóniái szekrénysor, két rekamié volt a buszon, a „rokkantaknak” jelzésű széken pedig két süldőmalac visított. Hiába röhögött Guszti, hogy mind2 nek bérlete volt, az ellenőr megkérdezte: hogyan került Lágymányosra, amikor Csepelen kéne lennie?! Ne legyen nekik se jobb, mondta Guszti, és másnap behúzott fékkel gurult végig a remizen. Poroltóval kellett eloltani a fékpofákat. A bajlóslatú Családi sört Guszti felesége hozta haza. Szép, csatos, sötétzöld üvegben. A liternyi sör sejtelmesen derengett át a palackon. A másik Bozsicsné, Guszti anyja mondta is rögtön, meg kéne inni, mielőtt a gyerekek hazaérnek. Guszti azonban kinyilatkoztatta, hogy ő csak jégbe hűtött sört iszik. Ezért bedugták a palackot a Szaratovba. Majd csak lesz vele valami. Elsőbben is a tantinak eltört az ujja. Guszti anyja, megkorosodván, egyre rosszabb alvó lett, s az éjszaka közepén meghallotta zörögni a hűtő- szekrényt. A kézitusa során az ő kezébe került a söprű, a tanti meg minden igyekeFelhívás az évfordulóra tervei alapján készültek — s a természetes környezetet kitűnően használta ki a rendezés. A szöveg zenei szerkezetét igen erőteljesen hangsúlyozták archaikus hangszerek megszólaltatásával. Eddig csak az elemezhető valóságról beszéltem. Valahogy szólni kell a csodáról is. Ruttkai Éva alakítása természetes közegre találhatott — s ez az előadás legnagyobb dicsérete. Ha annyit mondok, hogy ő Iphigeneia, akkor talán közeljutok az igazsághoz. Egy- egy mozdulatával, hangjának dallamával világokat teremtett. Körülötte barbár dobok szólaltak meg, s a nevesincs romokból Artemisz temploma épült. Akihez szólt, abból Oresztész vált, hiába játszotta testvé-i rét másik fiú néhány pillanattal azelőtt. Szenvedésből termett asszonnyá alakult, ahogy a női sorsról beszélt majd a mítoszok mélyén élő testvérré, mikor a nővéri szeretetről. Miatta és általa külön értelmet is kapott, s elvesztette kényszerszülte megoldás jellegét a sok megosztott szerep. Azt jelentette a váltás, hogy Iphigeneia valamennyiünkké, ha levesszük álarcunkat. S volt olyan pillanat, mikor úgy éreztük, bármelyikünk megtehetné ezt a nézőtéren. Színháztörténeti esemény részese, aki megnézi ezt az előadást. Egy SZÍNÉSZ, és egy kitűnő rendező egymásra találása ez. S talán nem túlzók, ha az Agria Játékszín eddigi legjobbjaként említem a darabot. Hiszen még engem is, aki kritikusi, kívülálló szemmel próbáltam közelíteni a látottakhoz, el- ragodott a mű, s szívesen felálltam volna a helyemről, nővéri, megmentő öleléséért. Mindnyájunk testvére: szerelmünk, Iphigeneia. Aki békét teremt, lemossa Elektra és Oresztész bűnét. Gábor László zetével a hóna alatt tartott Családi sört védte. Nem baj, vélekedett Guszti, azért fog ez még Los Angelesben fittyet hányni. Másnap Guszti éjszakai műszakba ment. ö örült neki, a főnökség azt hitte, büntetés. Büntetés, mert Guszti előző délelőtt meglátott egy szép fenekű lányt, s hogy alaposan szemügyre vehesse, hirtelen visszatolatott ötven métert a busszal, .legalább negyvennel. Egy kismamánál — mondják — elkezdődtek a tolófájások, egy másik utas pedig csuklási rohamot kapott. — Nem tudom, mit ke- keckednek? — méltatlankodott Gusztiné. — Még ha megmötyörézte volna!... Guszti fölvetette, hogy az éjszakai hideg ellen inni kéne. — A nyavalyát! A sörtől éppen hogy jobban lehűlsz! — Ha úgy gondolod, hogy nélkülem iszod meg a sört — felel Guszti —, egyenként verem ki a fogaidat egy 4-es pemzlivel! — Végső soron ketten is megihatnánk! — egyezett bele vonakodva az asszony. Ekkor lépett be Guszti anyja és a tanti a kamrá- nyi konyhába. Guszti őket is lehűtötte. Csak ellenőrizték — mondta —, hideg-e már a sör. És ha a tantinak kedve támadna belekóstolni, a maradék tizenkilenc ujját is eltöri. (Folytatjuk) A Hazafias Népfront Gyöngyös Városi Bizottsága nemrégiben értékelte áz utóbbi néhány esztendő mozgalmi munkáját A tapasztalatokról a HNF megyei elnökségének is számot adtak a testület legutóbbi ülésén. A témáról Széles Jánossal, a HNF Gyöngyös Városi Bizottságának titkárával beszélgettünk: — A városi bizottság tevékenységét elsősorban a lakóterületi politikai munka szempontjából vizsgáltuk — mondta —, hiszen ezt a megyei elnökség ajánlása alapján utoljára 1978-ban tekintettük át. Most megállapíthattuk, hogy a lakosság érdeklődése a négy évvel ezelőtti értékelés óta nőtt a közügyek iránt. Tapasztalhattuk ezt a városkörzeti tanácskozásokon, a lakossági gyűléseken, szolgáltatási, fogyasztási ankétokon vagy ott, ahol az egészségügy, a kommunális ellátás és a környezetvédelem került szóba. — Milyen eredmények mutatkoztak a társadalmi munka terén? — A népfront által meghirdetett akcióba, így a kongresszusi és felszabadulási munka versenybe, a településfejlesztési és szépítési megmozdulásba mind többeket sikerült bevonnunk A társadalmi munkák értéke így növekedett. Amíg 1979- ben mintegy 25 és fél milliós, 1980 és 1981-ben már több mint 28 millió forintos munkát végzett a lakosság. — A közéleti tevékenység azonban nemcsak számokban fejezhető ki. Sőt... — Népfrontbizottságaink a városi pártbizottság, a párta la pszervezetek vezetésével és a társadalmi, valamint a tömegszervezetek közreműködésével arra törekedtek, hogy mindenki számára közéleti, cselekvési lehetőségeket biztosítsanak. Például a városi tanáccsal közösen munkálkodunk a várospolitika kialakításában, a népgazdasági, a városi, a lakossági érdekek egyeztetésében. így került napirendre a kereskedelmi hálózat fejlesztése, a gázprogram megvalósítása vagy a játszóterek építése. Ehhez talán csak annyit, hogy a gyöngyösi lokálpatrióták igazán elégedettek lehetnék, hiszen a megyei szervek az itteni városszépí- tési és fejlesztési társadalmi munkák eredményeit első díjjal ismerték eL e Gyöngyös közelgő két évfordulói ára az üzemek munkáskollektívái is szeretnének hozzájárulni a város csinosításához, a méltó ünnepléshez. — Az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárának „Sigma” szocialista brigádja 650 munkaórát ajánlott fel a 650. évéhez közelítő város szépítésére, parkosítására, s Július közepétől ismét megrendezik Nógrád megyében a Magyarországon élő nemzetiségiek kulturális hónapját. A gazdag programban szerepelnek nemzetiségi filmnapok, népművészeti és fotókiállítások, lesz szlovák és német nyelvű kölnyvkiál- lítás és vásár. Most először — magyarországi német nemzetiségi amatőr festőművészek alkotásaiból — képzőművészeti tárlat is nyílik. A nemzetiségi hónap ezzel egyidőben felhívással fordult a helyi vállalatok, gyárak, üzemek szocialista brigádjaihoz, hogy csatlakozzanak felajánlásukhoz. Mindeddig mintegy ötezren jelentkeztek 363 brigádból. Vállalásuk közel 250 ezer társadalmi munkaórát ígér! — A lakóbizottságok tevékenysége is ilyen sikeres? — Itt bizony akadnak gondok. A testületek többkevesebb sikerrel foglalkoznak a lakóházak problémáival, a szocialista együttéléssel vagy a környezet szépítésére szervezett megmozdulásokkal. Sajnos, nem alakult ki olyan gyakorlat, mely szerint a tanács szak- igazgatási szervei támaszkodnának a lakóbizottságok munkájára. A mozgalomban már hagyományosnak mondható a baráti találkozók, békegyűlések szervezése. Legutóbb mintegy félezren vettek részt az Egyesült Izzóban, májusban megrendezett békegyűlésen. Rendszeresek voltak a szocialista országok budapesti kulturális képviseleteinek részvételével összehívott baráti találkozók. Májusban csehszlovák vendégeket fogadtak a gyöngyösiek © Kissé ismeretlenebb talán a népfront gazdaságpolitikai munkája, amelynél a gyöngyösiek viták ankétok előadások rendezésével járultak hozzá a mai gazdaságpolitikai szemlélet kialakításához. — Testű léteink megismerkedtek a rendelkezésekkel, s támogatták a kisszövetkezetek, vállalkozások létrejöttét is. Az áfész-szel közösen reszt vettünk a mezőgazda- sági termékeket bemutató kiállítások szervezésében, s rendszeresen figyelemmel kísérjük a kistermelők ellátását gépekből, vetőmagvakból, szaporító anyagokból. — Mit tettek ajnűvelődés terén? — Az elnökség mellett működő művelődéspolitikai munkabizottság a város jubileumaira tekintettel dolgozta ki programját Segítjük továbbá a pályaválasztási munkát és közreműködünk a tanköteles korúak felkutatásában, a hátrányos helyzetű gyerekek esetében pedig a családlátogatásban. Mindezekhez talán jó segítség lesz az, hogy a népfrontbizottság a városi tanáccsal közösen az idén felmérést végeznek a lakóbi- zottságokról. Az ez évi tervek között szerepel még többek között Gyöngyös közelgő két évfordulójának, várossá nyilvánításának és fel- szabadulásának megünneplésére való felkészülés, s az, hogy a lakosságot minél szélesebb körben vonják be a jubileumi esztendőhöz méltó társadalmi munkába. Ami nem lesz nehéz. Hiszen, amint az kiderült a népfrontmunka tapasztalataiból is, a mátraalji város lakossága szereti otthonát Józsa Péter központja Rétság, eseményeinek csúcspontja a bánki nemzetiségi fesztivál. Augusztus első vasárnapjának reggelén a község főutcáján nemzetiségi együttesek vonulnak színpompás, dalos menetben a bánki tó víziszínpadához, ahol az erdőkürti, vanyarci, nézsai, le- géndi, nógrádsápi, mihály- gergei táncosok és kórusok, szólisták adják elő őseik megőrzött, vagy újonnan felkutatott dalait, táncait. Nemzetiségi találkozó Nógrádban A lakóterületi népfrontmunka—Gyöngyösön
