Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 10., szombat BÉKETÜNTETÉS. Tel Avivban eddig soha nem tapasztalt méretű tömegtüntetésen tiltakoztak Izrael libanoni háborúja ellen (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) „Kereszteshadjárat a békéért” Sasamori asszony könyörgése Apró. sebhelyes arcú asszony, tört angolsággal, halk, akadozó hangon beszél az amerikai szenátus 1114. számú üléstermében, de minden szavát világosan ki lehet venni: „Túlélésem csodájának van értelme. A halottak szellemei azt mondják nekem, el kell mesélnem, mi történt”. Fekete eső Shigeko Sasamori, 50 éves, arról beszél, mi történt 1945. augusztus 6-án szülővárosában, Hirosimában. Borzalmas villanás, fekete eső, tűzvész. Emlékszik: „Mindenhol sebesültek kiáltoztak, de senki nem tudott segíteni nekik, mert minden égett”. Sasamori asszony égési sebekkel borított kezével átfogja a mikrofont, és ahhoz az emberhez könyörög, aki vele szemben ül a pódiumon: „Kennedy szenátor, tudom, hogy önnek van hatalma. Mindent meg kell tennie, hogy soha többé ne dobjanak le atombombát. Segíteni akarok önnek ebben”. Az utolsó Kennedy testvér szívébe és hatalmába vetett bizalom — pór hónappal ezelőtt ki hitte volna ezt? Edward Kennedy, massa- chusettsi szenátor, bár még csak 50 éves, bukott, zátonyra futott politikusnak számított. Túlságosan hosszú és időben nem ' is olyan távoli botrányainak, zavaros ügyeinek a listája, kezdve a még ma sem teljesen felderített éjszakai autóbalesettől, amikor a Chappaquidick- szigeten választási segítőtársa, Mary Jo Kopechne különös körülmények között megfulladt, a botrányos jeleneteken át, melyeket az azóta már elvált feleségével, Joannal rendezett, az 1980-as választás során a demokrata párti elnökjelöltségért vívott harcban elért csődig ... Kennedy ereje Most úgy tűnik azonban, mindezt egy csapásra elfelejtették. Edward Kennedy ismét előtérbe került az USA politikai színpadán, és hacsak lehet, 1982-ben erősebb, mint a múltban, amikor elsősorban meggyilkolt testvéreinek, Johnnak és Ro- bertnek a híréből és dicsfényéből élt. A Kennedy név ma már nemcsak fiatalságot, reményt és karizmát jelent; a Kennedy név eggyé vált a harmadik testvér személyében az atomfegyverkezés befagyasztásának követelésével. „Befagyasztás” — Amerikában az a jelszó, amellyel sok millió amerikai azonosul. „Zéró-alap" És Kennedyt nemcsak honfitársai támogatják, külföldről: is érkeznek az USA- ba a nukleáris befagyasztás harcosai. Legutóbb Japánból utazott New Yorkba olyan emberek csoportja, akikre az egész világ felfigyelt. Hirosima és Nagaszaki atombombázásának túlélői, japán férfiak és nők jöttek, hogy eszmecserét folytassanak az amerikai „Zéró-alap” mozgalom ötven tagjával. A 30 japán vendég 1945 augusztusi élményének felidézésével a nyilvánosság előtt figyelmezteti a közvéleményt az atombombázás veszélyére. A „befagyasztás”- és a „Zéi;ó-alap” mozgalomról úgy nyilatkozott Richard Shout, az amerikai újságírók 87 éves doyenje: Ilyet még soha nem láttam! Kereszteshadjárat ez a békéért ... Szigeti Júlia A „Zéró-alap” kiállítása a békéért — Hirosima és Nagaszaki túlélőinek „Zéró-alapja” — felirat előtt Hitoski Motoshima nagaszaki polgármester szól New York-i hallgatóihoz (Telefotó: AP—MTI—KS) NAGY ÉS KIS ORSZÁGOK Európa—világtényező A Falkland-válságnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy ismét nyilvánvalóvá váljék: Európa változatlanul meghatározó szerepet tölt be világunkban. Anglia ugyan szigetország, földrajzi értelemben nem része a szárazföldnek, de történelmével, teljesítményével jellegzetesen európai hatalom, és ebben a minőségében okozott bonyodalmat dél-atlanti térségben. Hanyatló kontinens? Nem arról van szó, mintha a kontinens világpolitikai szerepe bármikor kérdésessé vált volna. Mégis, voltak és vannak elméletek, amelyek hanyatlást, visszaszorulást emlegettek. Vannak, akik az úgynevezett szuperhatalmi érvet emlegetik. A két vezető világhatalom — tartják némelyek Nyugaton, s ez divatos szemlélet — akkora fölényben van a fegyverkezésben, hogy rajtuk kívül mindenki más csupán másodrendű tényező. Mások a harmadik és a negyedik világ föltörekvésére hivatkoznak. A születésnövekedést, a népességgyarapodást tekintve Európa csakugyan hanyatló korszakába jutott. A jelek szerint 2000 tájékán földünk lakosságának döntő többsége afrikai, ázsiai és latin-amerikai lesz, s ennek a gazdaságban, a politikában érezhetők lesznek a következményei. A született eszme Mindazonáltal semmi ok nincs arra, hogy Európa lemondjon a nemzetközi viszonyokat alakító, befolyásoló hivatásáról. A történelem alakította úgy, hogy az elmúlt évezredben Európa volt az egyetemes kultúra és tudomány bölcsője, és ez a korszak mindörökre a közös civilizáció része marad. Akkor is, ha belátható időre a földrész kettészakított marad: az egyik felén — növekedési nehézségek ellenére — fejlődnek és gyarapodnak a szocialista társadalmi berendezkedésű államok, a másik felén a tőkés rendszer túlélésének különböző formáit alakítgatják. Korántsem mellőzhető tény, hogy a konfliktuskorszakban született nagy eszme, a békés egymás mellett élés Európából indult ki, itt jutott eddig a legteljesebb érvényre, hiszen immár három és fél évtizede — szerencsére — Európa nem ismeri földjén a fegyveres konfliktust. Helsinki szelleme újat adott a világnak. Pozitív példát, hogy az együttélés gyakorlati tettekre váltható. Tény ez, amelyen az sem változtat, hogy — Európán kívülálló okokból — az utóbbi hónapokban lehűlt a nemzetközi légkör, ami visz- szahat földrészünkre. A madridi értekezlet vontatottsága, mértéktelen elhúzódása jelzi ezt a változást. Ugyanakkor még az ilyen visszaesések sem tették tönkre Európa belső együttműködését. jóllehet, tagadhatatlanul fékezik. A gazdasági hajlandóságot mutatja a Szovjetunió sokágú szerződésrendszere Nyugat-Európa vezető államaival a földgáz- vezeték megépítéséről. Olyan érhálózat lehet ez Európa testén, amelynek az elágazásai elérnek Nyugat-Német- országig és Franciaországig, Hollandiáig és Olaszországig. Földrészünk két részének kooperációs hajlandóságát mutatja, hogy az Egyesült Államok mai vezetésének a gáncsoskodó szándéka, szembeszegülése ellenére kötötték meg a szerződéseket. Új nagyságrendek Két másik összetevő ugyancsak Európa világtényező szerepe mellett szól. Az úgynevezett atomklubban, a nukleáris fegyverekkel eddig rendelkező hatalmak körében a Szovjetunión és az Egyesült Államokon kívül két nyugat-európai állam is részt vesz: Nagy- Britannia és Franciaország. Ma még beható viták folynak arról, hogy ezeket a „nemzeti” jellegű fegyvereket mennyiben vonják be a stratégiai korlátozás rendszerébe, de abban senki nem kételkedik: kellő időben ez is része lesz az újrakezdődött SALT-folyamatnak. Végül új jelenséget látunk a nagyságrendek értékelésében. Európát a nemzetközi színtéren már nem csupán valóságos nagyhatalmak és a középhatalmak képviselik, hanem mindinkább szóhoz jutnak a kisebb országok. A legközvetlenebb példa rá Magyarország világpolitikai szerepe. Ha csupán a nagyobb mozgásokról beszélünk: Kádár János nemrég járt a Német Szövetségi Köztársaságban, és most került sor Mitterrand francia államfő budapesti látogatására. Természetesen más európai kis országok is kiveszik részüket a „nagy diplomáciából”. S ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy Európa hallatja szavát a világkapcsolatok alakításakor. Várkonyi Tibor Fele annyi rendőr, mint ahány bűntett... Az USA kormányzatának megbízásából készített átfogó tanulmány a bűnözés terjedéséért az amerikai életforma változásait hibáztatja, nem pedig a szokványosán gyanított okokat. A jelentést, amely a legkülönbözőbb típusú helységekben három évtized alatt előfordult bűneseteket fogja át, az Északnyugati Egyetem állította össze az igazságügy-minisztérium részére. Értékelése szerint a bűnesetek száma a követkéző új helyzetek miatt emelkedik: A mobilitás olyan mérvű, hogy egyetlen hároméves időszakon belül minden három amerikaiból egyet érintett.” Az ilyen mobilitás gyökértelenségre vezet, ami épp az ellenkezője azoknak a szoros családi és társadalmi köteléknek, amelyek egyesek szerint alacsony szinten tartják a bűnözést Japánban.” Több nő dolgozik. A következménye: több üres lakást fosztanak ki. Több nő közlekedik „idegen környezetben, ahol áldozattá válhat." A bűnözés nemcsak a gazdaságilag leromlott városokban emelkedett rohamosan, ahol a lakosság fogy, mint például Bostonban és New- arkban, de fellendülő körzetekben is, mint amilyen San Jósé és Phoenix. „A bűnözés emelkedése mindenütt bekövetkezett — hangsúlyozza a tanulmány. — Inkább országos, mint helyi jelenség.” Az utóbbi három évtizedet az jellemezte, hogy „kudarcot vallott a bűnözés helyi korlátozása”, miközben üteme meghaladta a rendőrség, ügyészség és bíróság erejét. 1948-ban például háromszor annyi volt a rendőr, mint az erőszakos bűncselekmény. 1978-ra kétszer annyi erőszakos bűncselekmény volt, mint rendőr. (U..S. News and World Report) PÉNZPOLITIKAI BIRKÓZÁS Kompromisszum vagy délibáb? Csaknem egy hónap telt el a hét legfejlettebb tőkés ország versailles-i csúcsértekezlete óta. Akkor, a közlemény szavai egyértelműen sikeresnek mutatták a találkozót. A világsajtóban viszont azonnal sok kételkedő kommentár jelent meg. Azóta pedig Reagan beavatkozása az európai tőkés országok és a Szovjetunió földgáz-üzletébe, s az erre felhangzó nyugat-európai tiltakozás a versai41es-i egység látszatát is cáfolja. Érdemes elemezni, hogy miről volt szó és mire jutottak a Hetek? Az már első olvasásban látható volt, hogy a fáradságosan megkötött kompromisszumot nem öntötték intézkedési tervbe. Megelégedtek az „elvek és a szándékok” rögzítésével. Ám ha a kompromisszumok mélyére nézünk, kiderül, hogy a Hetek, azaz az USA, Kanada, Japán és a Közös Piac országai csak annyit vállaltak, amennyit belőlük politikai és gazdasági helyzetük kikényszerített. Kinek a terhére? Kulcskérdés volt Versail- les-ban az évek óta tartó infláció, amely a termelés hanyatlásával jár. Az USA globális fellépést követelt ellene, s arra hivatkozott, hogy ő, a maga részéről visszaszorítja az inflációt. Hangoztatta, hogy a tőkés világ egyöntetű érdeke a gazdasági növekedés felélesztése, a munkanélküliség visszaszorítása. Igen, ez bizonnyal fontos a tőkés állanaok stabilitá. sa szempontjából. De Ver- sailles-ben nem tisztázták, hogy kinek a terhére lépjenek fel e téren. A legnagyobb országok munkásellenes, deflációs terveivel szemben Franciaország részéről Mitterrand elnök Ver- sailles-ban sem titkolta, hogy a szociális igények kielégítésével, a kereslet növelésével, erőteljes állami kezdeményezéssel szeretné a gazdasági fellendülést elérni. Végül „új növekedési pályáról” szólt a közvélemény, de hogy ez milyen lehetne, arról majd csak az év végéig dolgoznak ki javaslatot az illetékes szakértők Képmutatás További központi kérdésként szerepelt a pénzpolitikai birkózás. A hangos európai panaszra Reagan annyi „engedményt” tett, hogy beleegyezett a valutaárfolyamok állami beavatkozással történő stabilizálásának elvébe •— „amennyiben szükség lenne rá.” Hajlandó volt arra is, hogy állítsák előtérbe a „jelenleg elfogadhatatlanul magas” amerikai kamatláb, továbbá a költségvetési deficit mérséklését. Csakhogy Reagan nem csupán partnerei követelésé, nek engedett. A dollár magas árfolyama tudniillik fékezi az amerikai exportot, a magas kamatláb pedig nemcsak Európából szippantja ki a tőkét, hanem az amerikai iparból is. Végül pedig az USA kormányzat évtizedek óta felhalmozott össz-defi- citje, amelyet kezdettől fogva költségvetési hitelekből fedeznek, most már akkora, hogy a kincstár évi kamatterhe kétszerese valamennyi Reagan és Nyugat-Európa Nehéz mutatvány ... (Weltwoche — KSj szocialista ország — Nyugaton oly szívesen felhánytor- gatott — összes adósságának. A közlemény eddigi tételei tehát inkább képmutatást takarnak, mint valódi kompromisszumot. Egészen világosan kitűnik ez azonban a Washington által kicsikart „európai engedmény” szövegéből. A verseilles-i nyilatkozat kimondja, hogy ezentúl erősítik a „stratégiai cikkek” kelet-európai exportjának ellenőrzését, és „óvatosan kezelik” az oda szánt hiteleket. A képmutatás itt már egész könnyen tetten érhető. A hitelnyújtás beszűkülése természetesen következik a — Washington által mesterségesen előidézett tőkehiányból is. Ami pedig a Nyugat-Európa keleti exportjának szűkítését illeti, e tekintetben maga Schmidt kancellár hánytorgatta fel, hogy miközben az USA ezt követeli, a Szovjetunióba irányuló exportja 1978 óta 50 százalékkal nőtt, az NSZK-é és Franciaországé pedig 20 százalékkal csökkent. A színvallás Az „európai engedmények” ellenében az USA mindenesetre úgy tett, mintha jóváhagyná az amerikai licenc alapján Nyugat-Európában gyártott, gázvezeték-kompresszor alkatrészek szállítását a nagy kelet-nyugati építkezés számára. Nos, azóta nem telt el egy hónap, s éppen ezt — a nyugat-európai országok számára kimagaslóan jó és nagy volumenű üzíetet — vette célba Reagan elnök közelmúlt nyilatkozata, Versailles_i ígérete ellenére megtiltotta a gázvezeték-alkatrészek szállítását. A tilalom éles közös piaci tiltakozást váltott ki, egyenesen a nyugat-európai külügyminiszterek részéről. Nem kevesebbet hangoztattak, mint hogy az USA eljárása a nemzetközi jog pregnáns megsértése. Ma még nem tudni, hogy az ügynek lesz-e nemzetközi jogi folytatása, esetleg a hágai hemzetközi bíróság előtt? Annyi azonban már teljesen világos, hogy az őszinte szó, a reagani tilalom a versailles-i kompromisszumot végképp délibábbá tette. V. G. összeállította: Virágh Tibor
