Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
4. ttíti ELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1982. július 10., szombat Érettségi - „kötöttségek” nélkül Megújul egy régi kezdeményezés A rajtra nagyon jól emlékszem. Mindenki lelkesedett, méltatta az új lehetőséget, azt a magánvizsgára előkészítő hároméves tanfolyamot, amelynek koronája lehet a sikeres érettségi, amelyet a művelődési házakban karoltak fel, amely az iskolás kötöttségek száműzését ígérte. A hurrázást nagy csend követte, a lendület csökkent, jelenetkeztek az első kudarcok. Ma már ott tartunk, hogy senki se szól róluk; lassan feledésbe merül az egész ügy. A kevés kivétel közé tartozik a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ, ahol jelenleg is életképes ez a hajdani vállalkozás. Komolyan vették A kurzus vezetője Gaj- dóczki Zsuzsanna, aki épp olyan lelkesen tevékenykedik, mint az egykori zászlóbontók. — 1977-ben vettem át az irányítást, akkor már egy csoport túljutott az akadályokon. Ebben az esztendőben két másik indult; az egyik nálunk, a másik pedig az Egyesült Izzó helyi gyáregységében. Jó érzés arról szólni, hogy megbirkóztak az erőpróbán. Most két gárdával foglalkozunk, ők a harmadik osztályt fejezték be. öt évvel ezelőtt olyan örökséget vettem át, amelyet mindenképpen meg akartam őrizni, tovább szándékoztam fejleszteni. Ez az alapállás arra kötelezett, hogy megértsem a felnőtt diákok sajátos helyzetét, megkönnyíj- sem számukra a buktatók sorával járó helytállást. Hadd sorakozzanak most a lelkiismeretességre utaló adalékok: — A jelentkezők többsége tiz-tizenöt éves kihagyás után vette kezébe a tankönyveket, így aztán az ismeret- szerzés fortélyait is el kellett sajátíttatni velük. Gondok regimentjét szülte számukra a második osztály, hiszen az ide kerülőkre két év anyagának rögzítése várt. Ez gondot okoz nemcsak a negyvenesztendősöknek, hanem a fiatalabbaknak is. Épp ezért öröm megemlíteni azt, hogy egy nyugdíjas házaspár is úrrá lett az olykor tornyosuló bajokon. Nincs feleme- lőbb érzés, mint felkarolni az ilyen embereket, s elkalauzolni őket a tudás birodalmába. Az különösképp vonzó, hogy majd mindany- nyian többet szeretnének nyújtani, masabb képzettségre, szélesebb körű tájékozottságra vágynak. Az is megnyerő, hogy sokan gyerekeikkel versengenek, s ebben a „küzdelemben” nem óhajtanak lemaradni. Az külön érdem, ha néhányan valamelyik felsőoktatási intézményben folytatják tanulmányaikat. Eddig ’ ketten próbálkoztak meg ezzel, belépőt is szereztek. Oldott formában _____________________*_ F olytassuk azokkal a műhelytitkokkal, amelyek a biztató jövő aranyfedezetét is jelenthetik. íme egy csokorra való belőlük. — Csak jót mondhatok a Berze Nagy János Gimnázium tanárairól. Az előadások és a konzultációk zömét ők tartják, valamennyien nemcsak kedvelik ezt a sajátos elfoglaltságot, hanem értenek is hozzá. Más szóval olyan módszereket alkalmaznak, amelyek beváltak a felnőttpedagógiában, amelyek megkönnyítik a helytállást. A tanulók hozzánk jönnek, mi a sokrétű szemléltetést biztosítjuk, hiszen eszköztárunk változatos és gazdag. Vonzó a környezet is, nyoma sincs a merev kötöttségeknek. Ráadásul számos órát fordíthatunk a közművelődés jellegű témakörök ismertetésére. Ez az én területem, szívesen beszélek felnőtt diákjaimnak a színházról, a filmről, a televízió, a rádió esztétikájáról, a zenéről, a táncról, a képzőművészetről. Arra törekszem, hogy kialakuljon bennük az önálló ítélőkészség, hogy egyénileg értékeljék a különböző művészeti produkciókat, s olvasó, tájékozódó, a szépre fogékony emberekké váljanak. Ezért megyünk el a moziba, a színházba, a különböző tárlatokra, hangversenyekre, emiatt vitatjuk meg az egyes programokat. A népművelők ______nyeresége A tanfolyamvezető arra is utal, hogy tovább óhajtanak haladni a megtalált úton. — Az elért eredmények köteleznek bennünket erre. Eddig mintegy százan kaptak érettségi bizonyítványt. Ez nem a felső határ, s az is tény, hogy újabb érdeklődőkben sincs hiány. A csoportok fenntartása pénzbe kerül, de ez az áldozat idővel busásan megtérül, s nemcsak a megszerzett tudás révén, hanem azért is, mert ezekből a hallgatókból is verbuválódik művelődési központunk törzsközönsége, ök három éven át rendszeres vendégeink, annyira megszokják ezt a légkört, hogy később is visszatérnek, mivel nem elégszenek meg azzal, amit nyújtottunk nekik. Az önművelés igénye sarkallja őket, s ez olyan nyereség, amelyet érdemes befektetni, amelyért megéri töprengeni és szorgoskodni Nemcsak ma, hanem az elkövetkező esztendők során is. Pécsi István A maribori női kórus a Kodály mű előadása közben (Fotó; Kőhidi Imre) AGRIA *82 Külföldi kórusok koncertje Két barokk kantáta visszhangja Szerencsésen egybeesik a debreceni nemzetközi kórusverseny időszaka az Ag- ria-rendezvényekével és ezért minden évben meghívnak egri szereplésre két-három énekkart abból a nemzetközi mezőnyből, amely Kodály szellemében, a népek barátsága jegyében közös éneklésre látogat el hazánkba. Nemcsak azért érdemes ezekre a vendégkórusokra felfigyelni, mert magas szinten művelik az amatőrséget, nyújtanak művészi élményt a műfaj barátainak, de bepillantást engednek abba a számunkra olykor egzotikusnak tűnő dallamvilágba is, amelyet idehoznak és amely csaknem az első hallásra közelférkőzik hozzánk. Meg talán azért is, mert a mi népdalt gyűjtő nagyjaink, Bartók és Kodály igencsak idekapcsolják a kórusmozgalom nemzetközi mezőnyét. A székesegyházban tartotta meg hangversenyét a jugoszláv női kar és a svéd vegyeskar A maribori leánykar az ott működő zenei szakközép- iskola hallgatóiból alakult még 1945-ben. Ivan Vrban- öiő egy minden részletében fegyelmezett, komoly tudású együttest vezényelt ez alkalommal. Bizonyára a fellépés színhelye adta neki az ötletet az egyik Palestrina- mű eléneklésére. Az Angelus ad pastores ait és a Knut Nystedtől származó Sok Herren című kórusmű, mintha bevezetőként szolgált volna Kodály Pünkösdölőjé- hez, amelyet a női kar magyarul énekelt. Műsoruk további részében felhangzott Kodály két Zobor vidéki népdala és a délszláv kórusirodalom néhány finommívű, a női lélek rezzenéseit jól közvetitő gyöngyszeme Pavel Siviő, Matijd Tome, Vinko Zganec művei közül. Műsoruk is bizonyította, hogy a kiérlelt művek előadásában egy nemzetközi rangot kiérdemelt együttes mutatta meg mit és hogyan lehet bensőséges élménnyé tenni még olyanok számára is, akiknek esetleg a dallamvilág idegen lejtésű. A svéd kamaravegyeskar Katrineholmsból érkezett. Mindössze nyolc éve működik, máris részt vesz a nemzetközi találkozókon. A kóruséneklés legjobb hagyományait ápolják, kitűnő szólistákkal rendelkeznek. Karnagyuk, Ingemar Peterson az egy Handel-számon kívül (The Lord has sadd) kizárólag svéd szerzőktől adatott elő. Olsson Ad Do- minum-ja, mintha rímelt volna a Hándel-műre, de himnikus hangvétele folytán Onlén és Stenhammer számai is megmutatták, milyen érzelmi tájakon kutatja ez az együttes a karéneklés eredményeit. Hugo Alfvén igencsak népszerű lehet Svédországban Paulsson, Hakansson, Lille Bror Sö- derlundh és Södermann mellett, mert a tőle elhangzó népdalfeldolgozás és a kedves lejtésű pásztordal is kitűnően hatott. A kórusmozgalmak hazai apályában nem árt felfigyelni ezekre a lelkesítő példákra, eseményekre, amelyek minden bizonnyal hazai karnagyainknak is biztatást jelentenek a nem könnyű munkájukban. ★ Az elmúlt héten az Építők Heves megyei énekkara az Agria ’82 programjában hangversenyt adott; az Egri Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttesével, valamint szólisták közreműködésével megszólaltatta Esterházy Pál Harmonia coedestisének tíz tételét és J. S. Bach profán kantátái közül a BWV. 29. jelzetűt, amelyet a zeneóriás a lipcsei városi hatóságok tiszteletére írt. A két nagyszabású mű az egri közönségre is nagy hatást gyakorolt. Magunk is azt tartottuk az élmény friss hatása alatt, hogy ez a székesegyházban tartott koncert nemcsak az elhangzó művek értéke miatt volt becses, hanem azért is, mert Egerben akadt egy amatőr együttes, amely a két mű előadására vállalkozott. Egyik örömünk kétségkívül a két mű fölötti, a barokk muzsika iránti fokozódó tiszteletünket jelzi. Bach, egyáltalán a barokk muzsika ma reneszánszát éli. Talán azért is, mert sok minden megvan benne, az emberi fenségesség igénye, az áhitat, az egyházi és profán témáknál egyaránt fellelhető magas érzelmi hőfok. Mi, a késői nemzedék emberei a barokkot hajlandók vagyunk az építészeti eredményei alapján értékelni. Amit mi hazai barokk épületegyütteseinkben látunk, mintha a korban túlhajtott hódoló ifjúság és hivalkodó hűség momentumai, jelzetei lennének. Mintha a sok aranyfüst az oszlopokon, a festett márványlátszatok a falakban és a felhők között, a karcsú derekú barokk szentekkel benépesített egek elmagyarázták volna előlünk azt a mélyebb lelki világot, amely a barokk muzsikában megjelenik. Nemcsak Bachnál, de az egész barokk kor zenei nagyságainál (vegyük csak Handelt Bach mellé): akkora lelki, szellemi távlat nyílik, amihez fogható csak ritkán akad a zeneirodalomban. A barokk korban az egyetemes hatású Európát és annak egyetemes lelkét nem az építészet, hanem a zene szólaltatja meg igazán. Talán erre érez most vissza a mai ember, amikor teljes lelkesedéssel merül el a barokk zenében, akár egyházi, akár profán témák hangzatairól legyen is szó. S ha már ez a két barokk kantáta visszhangzik bennünk, ne feledjük el, hogy Esterházy Pál Harmonia coelestise (ötvenöt tételből áll), annak most Egerben elhangzott tíz tétele nemcsak azért érdekes, mert a kor színvonalán', mai mértékkel véve is jeles alkotás, de azért is, mert a főúri műkedvelő, az ország nádora, hadvezér, latin verseket írván magyar zenei reminiszcenciákat válogat össze néhányszor az ünnepek, a hangulat, az élmény lelki feltöltéséhez. Bach minden lélegzetvételében magasabb, mint Esterházy. A nagy szellem ma- gasabbrendűségét bizonyítja a BWV. 29-ben is, amely világi méltóságok alkalmi méltatásául szolgálhatott. De ma megszólalván, valami olyast közöl velünk, az érzelmeknek, a lélekben felhalmozott szenvedélyeknek olyan vegyületét, amely- a ma embere számára okulásul, eligazításul szolgálhat. Ennek a két kantátának a megszólaltatása Ocskay György karnagyi érdeme, aki a sok gonddal-bajjal összetartott énekkart rá tudta venni ennek a két komoly és nem kis fáradságot jelentő teljes odaadást kívánó műnek a betanulására. Nincs még egy fél éve sem, hogy ő és karnagytársa, dr. Valentin Kálmán panaszolgatták, mekkora apály veszi körül ezt a hazai nagyon értékes kórusmozgalmat; hogy a lelkesedést mennyire lohasztják az énekesekben a külső körülmények; hogy mennyire nincs arányban az együttes munkája és az az elismerés, amit megszerezhetnek azzal, hogy itt-ott felléphetnek. Hallottuk őket az utóbbi időben, nemegyszer hatásos kórusszámokkal fellépni; de ilyen átütő, a szónak legnemesebbik értelmében vett sikerszámokkal előhozakodni még nem! S ha már ez a két mű és mögöttük az egri énekkar így dicsérendő, ne mulasz- szuk el megjegyezni, hogy az Egri Szimfonikus Zenekar Farkas István karmesterrel az élén, most is segítőkészen vállalta a közreműködést, nemcsak a két kantátában, hanem a műsor kiegészítő számaként felhangzó Bach- és Haydn-mű- vel is. Két egri szólista — Kelemen Imre (orgona), Pető Károly (fuvola) — mellett Lugossy Melinda (szoprán), Takács Tamara (alt), Keönch Boldizsár (tenor) és Szüle Tamás (basszus) bizonyították, hogy az oratóriumszerű művek közönsége ma is népes, könnyen ráhangolódik a magasabb zenei mondanivalókra. Ma is, a modern vagy annak vélt zene köznapi fertőzései közepette is, sőt annak ellenére! Farkas András Kőbányai János: FídZSÍ-SZÍgetek (V/3) ... Gazdasági életének alapja a mezőgazdaság; cukornádat, kókuszpálmát, ba. nánt, kávét és kakaót termesztenek. Egy hajójavító működik. Legfontosabb exportcikkei: a cukor (az export 50 százaléka), a kopra, az arany és a banán. Fő kereskedelmi partnere: Nagy- Britannia. Az előszobában meztelenül bontotta ki a haját a nagytükör előtt. Zizegve suhogott a mézszínű hajsátor szép, durcás feje körül. Űjabb ötlet: — Menjünk színházba. — Hová? Nincs is jegyünk. Azt se tudjuk, mit játszanak. Elment az eszed? — Épp az az érdekes benne, hogy nem tudjuk. Bent vagyunk egy negyedóra alatt a cityben, és negyed hétkor bárhol kapunk jegyet. Nehogy azt hidd, hogy a színházak telt ház előtt mennek. — Habókra nem megyek. Utálom a színházat. Negyedóra múlva a fürdőszobai tükör előtt. Kihúzta a szemöldökét, halvány pirosí- tót kent fel az arcára, s épp a mályvaszínű rudacska előtt csücsörítette össze az ajkát. — Most látom a Pesti Műsorban, hogy a Zeneakadémián a Benkó Dixieland játszik. Imádom a Benkóékat... — Tudod, mikor kapunk rá jegyet ilyenkor. — Ügy teszel, mintha nem tudnád, hogy az igazolványommal ... — Le van... az igazolványod. Utálom a Zeneakadémiát. — A hely nem érdekes, az a fontos, hogy a Benkóék játszanak, amit szeretsz. — Gyűlölöm a flancos helyeket. Nincs estélyi ruhám, meg olyan ékszereim, mint a mamádnak. — Hát... Lesz egy olasz krimi a tévében. Igaz, fél tízkor, de addig átvehetjük jogi ismereteidet, holnap este úgysem lesz időd tanulni. Lehet, hogy hétfőn feleltetnek, és még egy elégtelen már nagy szégyen lenne. — Tulajdonképpen hová készülsz? — Sehová. — Aki nem készül sehová, az nem szépítkezik. Minek készíted ki magad? — Kis nyúlért. Nem kopnál le rólam? — Talán randid van? — Persze. Rögtön. Egyenest a Fidzsi-szigeteken. ... A Fidzsi-szigeteket a holland Tasman fedezte fel 1643-ban. 1871-ben angol koronagyarmat lett. Az egyre erősödő felszabadító mozgalom hatására 1966-ban az angolok kénytelenek voltak alkotmányt adni a fidzsi népnek... „Fidzsi-szigetek, Fidzsi, drága Fidzsike” — hajtogat- ta-dúdolgatta a tükörben tovább. — A „Földünk országaiban” találkozott vele, ebből készült a földrajzórára. Fél év alatt szárharmincnégy orszá. got kell megtanulni a postasegédtiszti tanfolyamon. Fővárossal, államformával, gazdasági viszonyokkal és kereskedelmi partnerekkel együtt. Idáig Magyarország határait sem ismerte pontosan — minek? Hiszen nem volt érdekelve bennük. Két éve volt először külföldön. Szerelmük elején — még nem voltak házasok — férje megmutatta neki a tengert. És most ez a rengeteg ország ... Rendkívül élvezte a távolságok megnyílását — részegítő élmény volt átszelni, méghozzá repülőgéppel, Magyarország határát —, de szinte agyonnyomták az ömlesztve zuhogó ismeretek. Hetente tucatjával új és új országok, fővárosok, folyók, tengerek, földrészek. Kábulva lapozott előlük biztosításul a könyv végére, ahol ott várt rá a 487. oldalon az óceán nyugodt, végtelen kékjéből kiemelkedve a titokzatos Fidzsi-szigetek. Partjait lusta hullámok csapdossák, s millió sziporkázó gyöngyszemmé zúzódnak a vöröses korallzátonyokon. Lagúnák kék folyosóin könnyű dzsunkák sikla- nak. Gyönyörű fák, virágok, rétek, pálmák, kaktuszok, orchideák, bambuszok pompáznak a szikrázó napsütésben, izzanak, tündökölnek, mint az ékszerek arany foglalatában a rubin és smaragd kövek. Végtelen nyugodtság, tűző-simogató forróság, zene szól, vérpezsdítő, ősi tamtam, mely táncba hív, dobok, sípok izgató futamai, végtelenül rívó tánc, zene, zene, mindhalálig... Hideg, nyirkos, vaksi sötétbe vág utat magának a klub felé. Hogyan is magyarázhatná meg a férjének, hogy tényleg nem ide készült. Nem készült sehová. Épp ez a baj. De menni, menni, menekülni, kitörni kell. Odacsapni. Tombolni. Pedig kivételesen vele akart maradni. És mégse. Egész héten hajtotta a melóját. Hallgatta, nyelte azt a rengeteg ügyfelet, akik még egy ajánlott cédulát sem tudnak normálisan kitölteni. (Folytatjuk)
