Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 160. szám ÁRA: 1982. július 10., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Fogalmazunk Nagyon érdekes vitát folytatott a közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A testület mun­kamódszere, munkastílusa került terítékre, felmérve az elért eredményeket, s megfogalmazva a tenni­valókat. Szinte mindenki felszólalt a vitában, külön hangsúlyozva, hogy a tes­tületi munka során milyen fontos az őszinteség, a kertelés nélküli vélemény- nyilvánítás és állásfogla­lás. Utalva arra, hogy ko­rábban e területen nem minden volt teljesen rend­ben. Nem azért, mintha a tes­tület elé került jelentések meghamisították volna a valóságot, de az már elő­fordult, hogy egy-egy kér­désben valamelyest szebbre volt rajzolva a kép, mint a valós helyzet. Esetenként a hozzászólások is igen „diplomatikusak” voltak. A testületi ülés egyik részt­vevője például elmondta, hogy a jelentésekben elha­rapóztak az olyan kifeje­zések, hogy „nem kellő mértékben”, „a kívánatos­tól elmaradva” stb. Ha pél­dául arról volt szó, hogy valamilyen területen nem javult az ellátás színvo­nala, akkor azt úgy fogal­mazták, hogy a „színvonal nem a kellő mértékben ja­vult”. Az ilyesfajta fogalmazás félrevezető, mert úgy tűnt, mintha azért valami javu­lás csak bekövetkezett volna, holott nem történt semmi. S éppen ezért a megtett intézkedések haté­konyságával is baj volt. Ezért volt nagyon szim­patikus a testület állásfog­lalása, hogy mindenki min­dig nevezze nevén a gyer­meket. Éppen az előreha­ladás érdekében. S nagyon jó lenne, ha nem csupán e testület, hanem mások is követnék ezt a gyakorla­tot. Mert hányszor hal­lunk személyesen, vagy ol­vasunk, látunk a sajtóban, televízióban olyan okfejté­seket, nyilatkozatokat, hogy szinte égnek áll a hajunk tőle. Mesteri megfogalma­zásokat, amelyek áthárít­ják másra a felelősséget, megkerülik a kérdést és nem adnak rá érdemi vá­laszt. Egészen sajátos műfajjá nőtte ki magát a semmit- a mást mondás művészete. Ha az ember nem lenné mérges, talán még élvezné is azt a könnyedséget, azt a játékos eleganciát, aho­gyan egyesek bebizonyít­ják, a rosszul tárolt hús nem romlott, csak csök­kent a tápértéke, esetleg emberi fogyasztásra már nem alkalmas. Vagy. hogy a' csúnya áru nem is csú­nya, csupán esztétikailag valamelyest kifogásolható, de a használati értéke azért tökéletes. Ideje lenne, hogy meg­szűnjenek a fogalmazás eme remekei, amelyek mö­gött az elmaradt tettek, vagy a felelősség áthárítá­sának jól ismert esetei hú­zódnak meg. Kaposi Levente NEMZETKÖZI SAJTÓÉRTEKEZLET A magyarok és a franciák egyaránt ragaszkodnak az élő Európa gondolatához Francois Mitterrand befejezte magyarországi látogatását Francois Mitterrand magyarországi látogatásának záróaktu­saként Kádár János és a francia államfő a Duna Interkon­tinentalban a magyar és a világsajtó képviselőinek sajtókon, ferenciát tartott (MTI fotó — Népújság telefotó — KSj Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke pénteki programjának kez­deteként találkozott Lékai László bíboros, esztergomi érsekkel. A találkozó szín­helye a budavári érseki re­zidencia volt. Ezután a Parlament Nán- dorfehérvár-termében Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára újabb négyszemközti megbeszélést folytatott a francia államfővel. A késő délelőtti órákban hazánk magas rangú ven­dége felkereste a Magyar Nemzeti Galériát. A Buda­vári Palota előtt — ahol az elnök a napfényben fürdő belváros látképére is vetett néhány pillantást —, Köpeczi Béla művelődési miniszter és Bereczky Loránd, a galé­ria főigazgatója köszöntötte. A múzeum falai között először a francia művészet egyik reprezentánsának al­kotásait mutatták be az ál­lamfőnek. Éppen ezekben a napokban nyílt meg ugyanis itt Theodore Gericault-nak, a múlt századi francia ro­mantikus piktúra egyik leg­nagyobb alakjának elsősor­ban litográfiáit, akvarelljeit és tusrajzait felsorakoztató tárlata. A fiatalon elhunyt, s napjainkban „újrafelfede­zett” alkotó képei között Francois Mitterrand honfi­társa, Francois Bergot, a Roueni Szépművészeti Mú­zeum igazgatója kalauzolta mint a budapesti vendégki­állítás rendezője. Ezután ré­gebbi és frissen napvilágot látott köteteket tartalmazó tárlók előtt vezetett a láto­gatók útja: francia szerzők műveinek Magyarországon megjelent fordításaiból ad válogatást az ugyancsak né­hány napja nyílt kiállítás. A gazdag anyag, s Köpeczi Béla szavai egyaránt érzé­keltették a két ország sok­oldalú irodalmi, művészeti kapcsolatainak több évszáza­dos múltját, s fejlődő jele­nét. A felszabadulás óta 4700 mű jelent meg hazánk­ban francia szerzők tollából, nemcsak a klasszikus és kortárs literatúra értékeit, hanem számos társadalom- tudományi munkát is meg­ismertetve a magyar közön­séggel — mondottá a mi­niszter. Hozzátette, hogy a Franciaországban kiadott magyar művek száma jóval szerényebb, ám remélhető­leg kulturális együttműködé­sünk bővülése e tekintetben is kedvező változást hoz majd. (Folytatás a 2. oldalon) KÖSZÖNTJUK A VASUTASOKAT! Arcok és vonatok a rendező pályaudvarról Mi lehet a legszebb köszöntés vasutasnap alkalmából, minthogy mindennapi munkájuk közben mutassuk be be azokat, akik sokat tesznek azért, hogy az utazás és a szállítás fennakadás nélkül menjen. Mint egy száraz, földi kikötő, olyan egy rendező pályaudvar, ahol sze­relvényeket állítanak össze, s útba indítják azokat messzi vidékekre. Ilyenkor rájuk gondolunk, akik irá­nyítói mozdonynak és vagonnak, a kívülálló szemében labirintusnak tűnő vágányrendszerek biztos ismerői. Felvételeink az egri rendező pályaudvaron készültek, ahol nem kis erőfeszítésébe került az itt dolgozó 22 vasutasnak, hogy az első félévre előirányzott csaknem 300 szerelvényt menetkésszé tegye. Aki egy mozdulattal meg­szabja, hogy merre induljon a szerelvény: Nagy Béla vál­tókezelő Több mint két évtizede dol­gozik a vasútnál Bartha Já­nos tolatásvezető (Fotó: Szabó Sándor) SIKERES FELKÉSZÜLÉS Egymillió-hatszázezer diák tanszereiről gondoskodnak Rendhagyó sajtótájékoztató Foton Hallottunk már a könyv­tárakban és a múzeumokban rendezett rendhagyó órák­ról. Ezt a formabontást kö­vette a PIÉRT Kereskedel­mi Vállalat, amikor július 9-én fóti raktárházában szervezett sajtótájékoztatót, amelyen dr. Gallai Katalin vezérigazgató számolt be az újságíróknak az 1982—83-as tanévre való felkészülésről, a tanszerellátás várható helyzetéről. Többek között elmondotta, hogy mintegy egymillió-hat­százezer diákot látnak el. Ez nem kis feladat, de sikere­sen megbirkóznak vele, mert korábban megteremtették ennek feltételeit. Céljuk az, hogy a július 12-től 31-ig tartó iskolafüzet-, illetve előszezoni vásár során ne adódjék különösebb fenn­akadás. Kiemelte, hogy az engedményes akció révén a szülők tízmillió forintot ta­karítanak meg. Csatlakoztak partnereik is, így a kiadások még ugyanekkora összeggel csökkennek. Utalt arra, hogy felszá­molták az ilyenkor szokásos régi gondokat, s az ellátás zavartalan, és majdhogy hiánytalan lesz. Van elég füzet — 42 millió darab áll rendelkezésükre, a kék csomagolópapír helyett ízléses, színes, olcsó füzet­borítókat juttattak a bol­toknak, mintegy húszmilliót. Nemhiába keresik majd a fiatalok a könnyű, a mind­össze harmincdekás Tájfun­táskát. Lesz elég rajztábla is. A hazai gyártás megin­dulásának köszönhető, hogy kapható zsírkréta, gyurma, azaz plasztilin is. A cigándi és a dunavarsányi termelő- szövetkezetek kellő mennyi­ségű műanyag és fém ceru­zafaragót állítottak elő. Az is megnyugtató, hogy a költ­ségek növekedése ellenére sem emelkedtek, csak igen szerény mértékben a fo­gyasztói árak. Bíznak abban, hogy a hétfőtől induló nagyszabású árusítás csök­kenti a papír- és írószerüz­letek szeptember elején szo­kásos „ostromát.” Munkatársunk, Pécsi Ist­ván az alábbiakat kérdezte a vezérigazgatótól: — A kielégítőnek tűnő összkép ellenére is előfor­dulnak gondok, legalábbis fleves megyében. Egerben például nincs színes és tech­nikai papirkészlet, nem kap­ható Technokol ragasztó, hurkapálca, kézi hegyező, szegényes a zsírkrétaválasz­ték. Felszámolják-#, s ha igen, akkor miként a nehéz­ségeket? — Sokan attól tar­tanak, hogy ismét eltűnik a forgalomból a papírzsebken­dő. Indokoltak-e ezek az aggályok? Fényvisszaverő matricák — kicsiknek Gallai Katalin válaszai: — Ezek helyi bajok, mert kellő mennyiségű papírkész­letet biztosítottunk. Meggyő­ződésem, hogy hétfőtől me­gyeszékhelyükön sem lesz hiány. A Technokolból való­ban nincs annyi, amennyire szükség lenne,, de ezt pótol­hatják a másfajta tubusos ragasztók. Sajnos a hurka­pálcákat nemcsak oktatási célokra használják, ezért fogynak el gyorsan. Egy biztos: intézkedtünk, hogy a diákok e tekintetben se ke­rüljenek hátrányos helyzet­be. Zsírkrétáról észak-ma­gyarországi lerakatunk sem feledkezett meg, még a hé­ten eljut mindenhová. — Sokszor elhangzott már, hogy a Lábatlani Papírgyár nem képes évi kilencezer tonna zsebkendőt gyártani, importra pedig nincs elég anyagi fedezet. Ezért a helyzet sajnós nem lesz eb­ben az esztendőben sem jobb a tavalyinál. Az óhaj jogos, de a teljesítőképesség véges. S ha már itt tartunk, hadd okozzak kellemes meg­lepetést is: augusztusban forgalomba kerülnek a ki­csiknek bizonyára tetsző fényvisszaverő matricák, amelyek közlekedésük biz­tonságát szavatolják. A XXXII. VASUTASNAP Kitüntetések, jutalmazások a füzesabonyi ünnepségen Négy megyében, több mint 300 kilométeres vasútvona­lon dolgoznak a MÁV Fü­zesabonyi Körzeti Üzem­főnökségének vasutasai. Őket köszöntötték pénteken délután a vontatási üzem szerelőcsarnokában ren­dezett ünnepségen, amelyen részt vett Magyar Gyuláné, a füzesabonyi járási párt- bizottság titkára, Marton György, a vasutasszakszer­vezet elnökségének tagja, valamint a nagyközségi ta­nács és a Miskolci Vasút- igazgatóság több képviselő­je is. Csányi Ferenc szb-tit- kár megnyitója után Gulyás István körzeti üzemfőnök mondott ünnepi köszöntőt. — Ezen a napon a jól végzett munka örömével tekintünk vissza az elmúlt évek eredményeire — mond­ta. — Tisztelettel köszöntjük az üzemfőnökség területén azt az 1600 vasutast, akik az év minden napján, éjjel és nappal, napsütésben, eső­ben, hóban biztosítják a vasútüzem zavartalan mű­ködését. Az idősebbek bizo­nyára emlékeznek még ar­ra az időre, amikor irigyelt állás volt a vasútnál dol­gozni, és rangot jelentett a MÁV-hoz bejutni, e közleke­dési ág egyenruháját felöl­tem. Ám aki itt dolgozott, annak kötelességgel, szigo­rú fegyelemmel kellett el­látnia feladatát. S ez így van ma is. A fegyelem, a szakma szeretete, a hiva­tástudat, a közösségi szel­lem meghatározó volt ab­ban, hogy a MÁV pontos­sága sokat javult Az ünnepi megemlékezés után az üzemfőnökség veze­tője kitüntetéseket adott át a legjobb dolgozóknak és em­lékérmet a hosszú szolgálati idővel rendelkező vasuta­soknak. A Szolgálati Em­lékérem 40 éves fokozatá­val húsz, a 35 év után já­róval pedig 27 dolgozót tün­tettek ki. A törzsgárdához 167-en tartoznak. Ezúttal 32- en Kiváló Dolgozó, hatan pedig a Szakma Ifjú Mes­tere kitüntetésben része­sültek. Az üzemfőnökség dolgozói körében — a köz­ponti és a szolgalati helye­ken megrendezett ünnepsé­geken — jutalomként csak­nem egymillió forintot osz­tottak ki. Az ünnepség után a sza­badnapos vasutas dolgozók családtagjaikkal a sportte­lepen vidám hangulatú, kul­turális - és sportrendezvé­nyeken vettek részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom