Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1982. július 27., kedd C fW\M ti Át----> A K ÉPERNYŐ Li?y nci • • • ELŐTT A hölgyek éppen a bánat egyik fajtájáról elmélkednek Poénözön Alfonso Paso mindent tud, amire szüksége van egy sikerre számító vígjátékirónak. Erről győzött meg a Hadd hazudjunk című művéből készített osztrák produkció, amely vasárnap esti programunkat színesítette. Boszorkányos bravúrral szövi a cselekményt, az egyes fordulatokat rafináltan készíti elő, dialógusai remekbe formáltak, nevetést fakasztanak. Igaz a történet habkönnyű, a társadalmi hangoltság legkisebb jegyét is nélkülözi. Az ilyesmi távol áll a szerzőtől, ö mesterember a javából, aki messze elevez minden valós gondtól-bajtól, ő csak kikapcsolódást ígér, s meg is adja. Ez mégse a valódi, mert a megtervezett poénzuhatag a legtöbbször elkábít, olyannyira, hogy nincs időnk élvezni a szituációk humorát, szellemességét, olyannyira, hogy' sajnáljuk az elszalasztott lehetőségeket. Mindebben a fergeteges tempó a ludas. Ráadásul Hermann Lansko rendező is féktelen iramot diktál, ezért az alkotói tévedés hatványo- zódik. Így aztán feltűnik az, ami megtanulható, ami iskolás, akármilyen magas szintű is. Észrevesszük a sablonos karakterformálást, a garantáltan jómódú polgárok számára tervezett kissé műrostos sztorit. Mennyivel más lett volna mindez mértéktartóan adagolt csattanókkal, s némi valóságízzel fűszerezve! (pécsi) Emlékezetes riport Az újságírás műfajainak ritkán osztályrésze a maradandóság. írásaink a mának szólnak, a holnapok jobbítására sarkallnak, ám az egyiket hamar feledteti az olvasóval a másik. Még mostohább helyzetben vannak a tévériporterek, hiszen produkcióik legfeljebb egy ismétlésre számíthatnak. Ezt akkor sajnáljuk, . amikor valóban értékes munkáról van szó. Ilyen volt az elmúlt héten az a riportfilm, amely a hatvannyolc esztendős Dolesch Iván egykori vitorlázó bajnokot, a ma is aktívan dolgozó edzőt mutatta be a nézőknek. Nem sablonosán, hanem varázslatos egyéniségének titkait felvillantva. A kérdező jó érzékkel háttérbe húzódott, s hagyta beszélni ezt a rendkívül megnyerő embert, aki arsz poétikájában — a sportolók hitvallása is lehét olyan megkapó, mint a művészeké — az életet széppé, tartalmassá formáló munká- . ról, annak megfiatalító hatásáról szólt. Méghozzá olyan meggyőzően, annyira eredetien, hogy azt egy író sem fogalmazhatta volna meg érzékletesebben. Példát adva egyben arra is, hogy néha a riportalany is alkotótárssá nőhet, s a maradandóság ízeivel emelhet igen magas szintre egy tiszavirág sorsú műfajt. (pán) A hölgyek bánata Érdeklődve ültem a tévé elé csütörtökön este, mivel a rádió- és televízióújság izgalmas feleimmel látta el a Hölgy című angol filmet.- A felcím — Mai témák külföldi tévéműhelyekböl — arra engedett következtetni, hogy képet kaphatunk arról, milyen társadalmi, szociális kérdések foglalkoztatják a külföldi kollégákat leginkább. s ebből már némileg sejteni lehet, hogy mik azok a kérdések, amelyek a valóságos társadalmat is feszítik. A Hölgy című angol filmet az a kellemes, méla unalom lengte be, amely jó néhány angol tévés alkotásnak elengedhetetlen sajátja. A produkcióból egyébként az derült ki, hogy a hölgyeknek két dolog jelent rettenetes problémát az életben. 1. Ha gyereket szülnek. 2. Ha nem szülnek gyereket. A két súlyos eszmei kérdés között már nem jutott semmi idő az emberábrázolásra. (szigethy) Angliába utazott a fedémesi asszonykórus (Szabó Lajos tudósítónktól) A pétervásári áfész által fenntartott fedémesi asszonykórus az elmúlt években számos országos fellépésen aratott sikert és hívta fel magára a figyelmet. A SZÖVOSZ nemzetközi kulturális kapcsolatainak keretében az együttes most angliai szereplésre kapott meghívást. A 12 tagú gárda Csík Fe- rencné vezetésével július 27—augusztus 2. között a clevelandi népdalfesztiválon lép fel. A fedémesiek először vesznek részt olyan külföldi turnén, ahol számos országból érkezett csoportokkal együtt mutatják be műsorukat. Az angliai városban többszöri szerepléssel eredeti népdalfeldolgozásokat, ezen belül is szűkebb hazájuk summáséletéről szóló dalaikat adják elő. Természetesen helyet kaptak műsorukban a Mátravidék és a Palócföld népdalai is. A kórustagok több hónapos felkészülés után indultak ma hajnalban a tengerentúlra. Az Angliába utazott csoportot Klaisz Ferenc MESZÖV-elnök vezeti. Új sorozatok a képernyőn Két új Ismeretterjesztő filmsorozatot sugároz a televízió a második félévben. Az energia fel- használásának történetét, hazánk energiaellátásának Jelenét, jövőjét mutatják be az Energia cf- mü hatrészes alkotásban, amelynek műsorvezetője Hajdú János, szerkesztője Dómján Dénes. A fényképezés történetének feldolgozására vállalkoztak a Fotográfia című alkotásban: az adásokat Korniss Péter, a Nők Lapja fotóriportere vezeti. (MTI) BAKÁNK TAMÁS; 4 FKUK Ki JEL EGEV. Réz Ernő pedig, a főkönyvelő, elvált férfiú, aki immár tíz hosszú esztendeje él egymagában. Amikor egyszer beszámolt erről otthon Katának, az asszony elmerengett. „Te, ezek biztosan egyedül élnek... ” ^Nyilvánvaló” „Az estéiket egyedül töltik... ” „Karuk után ítélve alighanem — vigyorgott ő akkor. — Az egyetlen FüLöp Gézát most nem számítva, szerintem a tévé bemondó- nőin kívül mÓ6 nő nemigen fordult elő a másik kettő la kásán... ” „Eléggé sivár lehet az életük” — sóhajtott Kata. „Hát eléggé... ” „Nem lehetne valahogy segíteni rajtuk, mit gondolsz?” Emlékszik, gonoszul elmosolyodott akkor, az ilyen kínálkozó alkalmat egyszerűen nem volt ereje elszalasztani. „Nem hiszem — rázta fejét sajnálkozva. — Bár, amilyen szexis vagy mostanában, neked talán mégis sikerülne. .. ” „Pimasz! — vert a szájára Kata. — Komolyan beszélek!” „Mire gondolsz?” „Meghívhatnánk őket néha vacsorára... ” „Mind a hármat?” — meredt rá dermedten az asz- szonyra, a kérdést nyomban gyakorlati oldaláról szemlélve. „Ugyan! Vacsorára mindig csak egyet... Utána feketére a másik kettőt is. Mondjuk nyolcra jön Szász, megvacsorázunk, kilenckor becsönget Fülöp és Réz. A következő héten Fülöp jön nyolcra, a másik kettő kilencre.” „Rotáció” — vigyorgott akikor ő. „Pontosan. Olcsó és eredményes!” „Például — kérdezte akkor, egy kissé bambán. — Milyen szempontból?” „Ideszoknak — intett Kata. — Lassan ez lesz a második otthonuk.” „És?” „De tikkadt a fantáziád, hallod! Hogyhogy és? Fél év múlva lélegezni sem tudnak már nélküled!” „És?” „Melléjük nősz! Azt csinálsz magadból odabent a gyárban, amit akarsz!” „Fantasztikus!” — mondta ő akkor. „Semmi fantasztikum! — rázta fejét Kata. — Száraz matematika. Te vagy a mérnök, neked kellett volna, hogy eszedbe jusson!” Igaza lett. Fél év sem telt el, és megszületett a csoportvezetői megbízatás. Esztendő múlva az osztályvezetői. És a második év végére Kovács Tibor mérnök a termeié« főosztály vezetőjévé lépett elő, idősebb kollégái nagy bánatára, akiknek Szász Bálint igazgató magyarázta aztán nagy buzgalommal, hogy ne érzékenykedjenek, értsék meg az idők szavát, a vállalat- vezjetőség is csak arra hallgatott, amikor — „merészen előléptetvén az ifjú kádereket” — Kovács főmérnököt a műszaki igazgató helyettesévé nevezte ki. Ennek már kereken egy esztendeje. — Te, főművem, te! — simít most végig Kata Tibor arcán. — Tulajdonképpen sajnállak elhagyni! — Hát ne hagyj el! — mondja Tibor mohón. Az asszony komolyan néz rá. — Holnap estig nem. De jövő csütörtöktől már mindenképpen! Tibor dühösen legyint. — Ennyi idő alatt még a stockholmi út ügyét sem tudom dűlőre vinni! Holnap este megbeszélem Gézával, de Bálint bácsit csak a jövő csütörtökön tudom meg- agitálni. Egy ilyen kiküldetés az igazgató áldása nélkül nem megy! — Sajnálom — von a vállán Kata. — Vannak dolgok, amik nem mennek más dol- dok nélkül. Például a balatoni villa sem megy a rákospalotai ház eladása nélkül! Tibor egyetértőén bólint. — Gyerekkorunkban ugyanis mindkettőnket as asztal körül kergettek, ha nem a saját villánkban nyaraltunk a magyar tenger kies habjainál! Kata szinte belesápadt hirtelen támadt dühébe; férje gunyoros hangja most a velejéig perzseli. — T erkáéknak is van már, Eszteréknek, Máriáknak, s őt még azoknak a nyomorult Richteréknek is! — kiáltja elfúló hangon. — Hát mi meddig várjunk? Nekünk talán nincs jogunk egy kis nyaralóhoz? — Jogunk éppen van — düny- nyögi Tibor. — Csak módunk nincs rá. A kettő nem ugyanaz! Az asszony megint lecsap a széke karfájára. — Nekem kell az a villa, nem érted? Nekem kell! — Hogyne érteném... — Tibor keserveset sóhajt. Mit lehet ezen nem érteni? — Ugyan! — fortyog tovább Kata —, ha értenéd, nem velem vitáznál, hanem a minél emberibb érveken törnéd a fejed, amelyekkel az apádat jobb belátására bírod! Értesd meg vele, hogy aggódunk a sorsáért! Hogy féltjük az egyedülléttől, és meg akarjuk kímélni a magányos öregségtől! Ehhez csak joga van egy gyereknek?! — Ez viszont vitathatatlan! — biccent Tibor. — No végre! — veri össze a tenyerét Kata. — Csakhogy eddig eljutottunk! — Körülnéz; a felfordult szoba, a szétszórt s összehaji- gált bútorok látványától csaknem émelyeg a gyomra. — És, ha holnap úgy jössz haza... — Már holnap? — mered rá Tibor. — Zakariás a hét végére várja a választ! És én végre rendet akarok magam körül, mert nyugodtan akaróik aludni! Világos? Vagyis ha az öreg holnap nem adja be a derekát, holnapután megyek az ügyvédhez! Tibor a száját rágta. — Megindítod a válópert? — kérdi nagy sokára. — Meg én! És esküszöm neked, ez a holnapi lesz az utolsó vacsora ebben a meghitt családi fészekben, ha az öreged nem tér végre észhez! (Folytatjuk) Életcél, boldogság, • •• rr ■ r jovokep A nyári olvasótáborokról Mi lesz a gyermekemmel? Ezt a kérdést a szünidő kezdetén számtalan családnál fogalmazták meg a tanácstalan szülők. Az iskolai tanévek közti két és fél hónap alatt bizony nem kis feladat megszervezni a gyermekek megnyugtató felügyeletét. A közös családi nyaralás előtt, vagy után ilyenkor kapnak rendkívüli megbízatást nagyszülők más rokonok, barátok. Es ezen kívül? Napközistábor, úttörőtábor, építőtábor, otthoni tartózkodás céltalanul vagy művelődési tábor, amelyek közül most egyről, az olvasótáborokról essék szó. Az első táborokat 1972- ben a fiatal írók szervezték. Az idén, 1982-ben, már mintegy másfélszáz olvasótáborban több mint 10 000 fiatal • vesz részt előadásokon, vitákon, közös gondolkodást serkentő kiscsoport- foglalkozásokon, készség- fejlesztő órákon. Mindez nyáron történik, amikor a művelődési lehetőségek korlátozottak, hiszen bezárnak a színházak, egyes mozik és könyvtárak is részlegesen zárva vannak, és ürességtől konganak a művelődési házak. A gondtalan napozás és fürdőzés mellett tehát a művelődés iránti igényesség fenntartható, megőrizhető? Vagy talán életszemléletünkkel van baj, mert azt hisz- szük, hogy a nyár, a „szabadság” egyenlő a teljes semmittevéssel, mert ezáltal felfrissülünk és pihenten foglalhatjuk el ismét helyünket a munkában? Kétségtelen, hogy ezen csak akkor tudunk változtatni, ha már gyermekkorban megszokunk valamilyen más életformát, amely nemcsak ismereteink gazdagodásához vezet, hanem egyúttal egy örömmel járó szellemi fejlődési folyamat természetes része is. Talán egyetlen ifjúsági nyári tábort sem kísér annyi vita és figyelem, mint az olvasótábort. Mivel magyarázható ez a nyugtalan kíváncsiság? Az olvasótáborok egyik elméletben és gyakorlatban jártas szakembere, Kamarás István e közművelődési gyakorlatról többek között így vall: „Ügy gondolom, akkor kerülünk helyünkre, ha még az olvasótáborunk megkezdése előtt elkészül (és soha le nem zárul) hibagyűjteményünk, ha a két hétig tartó lelkiismeretfurdalást alapos lelkiismeretvizsgálat és lelkiismeretes felkészülés előzi meg”. Az olvasótábor rendezői számára indokolt-e a koncentrált figyelem? Úgy vélem; igen. A pedagógiaiközművelődési cél nem csekély értékű. Az olvasótáborok célja, hogy sajátos módszereivel és eszközeivel elsősorban a közösségben történő együttgondolkodással segítse a résztvevőket személyiségük formálásában, önmaguk és környezetük megismerésében. Ha az olvasótábor előkészítése és rendezése ennek a célnak szellemében történik, akkor a közösségi foglalkozások elősegíthetik, hogy a táborban részt vevő fiatalok világosabban lássák • ■■ »ini jövőjüket, egyéni és közösségi feladataikat. Iskola a nyárban? Félreértés ne legyen, nem erről van szó. Az olvasótábor olyan közművelődési alkotótábor, amely megfelelő vitalégkörben a közösségi élet egyfajta értelmes tevé- kenység-modelljét kívánja megteremteni, nyílt demokratikus fórum formájában. Nem lényegtelen szempont az sem, hogy ki vállaikoz-' zék olvasótábor vezetésére. A tábor célja, kívánatos légköre többféle jártasságot követel. Ezek közül a legfontosabb, hogy a feladatra vállalkozó legyen jó pedagógus, felkészült népművelő, megfelelő gyakorlattal rendelkező könyvtáros. Mindezek értelmében legyen a gyermekek — beszélgetésre, vitatkozásra — felkészült őszinte partnere. Legyen őszintén kíváncsi a gyermek véleményére, tekintse őket az eszmecserében egyenlő partnernek, és ne tekintse magát vesztesnek ha netán gondolataiban korábban tévedett. Az olvasótáborok szervezésének, rendezésének jelenleg a Hazafias Népfront a gazdája. E politikai, társadalmi tömegszervezet — többek között — az Olvasó népért mozgalom szervezője és irányítója. Az Olvasó népért mozgalom és ennek részeként az olvasótáborok társadalmi támogatása a közművelődés szervezeti és szellemi gyarapodásának egyik forrása lehet. Ennek megvalósulását segíti az olvasótáborokat támogató szervek és intézmények, a KISZ, az Űttörőszövetség, a SZOT, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa. Az olvasótábori munka a társadalmi gondoskodás és a művelődési lehetőségek egyenlőtlensége miatt hátrányban levő tehetséges rétegekkel való törődés következtében válhatott hatékonnyá. Az idei olvasótáborok mintegy kétharmadában 12— 13 éves általános iskolai tanulók vesznek részt a közös munkában. Számottevő a cigányszármazású gyermekek, a szakmunkástanulók, a nemzetiségi gyermekek olvasótáborainak száma. Az idén termelőszövetkezeti fiatalok, jövőre szocialista brigádtag munkásfiatalok is kapnak meghívót Más céllal, de hasonlóképp olvasótáborban találkozhatnak a fiatal könyvtárosok és a magyar szakos tanárik. F. két utóbbi próbálkozásnak egyik legfőbb célja, hogy a fiatal pedagógusok és könyvtárosok cselekvő részesei, továbbvivői legyenek a gyermekkorból lassan felnövekvő közművelődési mozgalomnak. A Hazafias Népfront és a társszervek nem kívánják az olvasótáborokat intézményesíteni. Az olvasótáborok a jövőben is akkor lehetnek hatékonyak ha nyitottságukat megtartják. A könyvtárosok és a pedagógusok jelenléte pedig arra utal, hogy az olvasótábori célok megvalósításának legfőbb eszköze a könyvhasználat és az olvasásra való ösztönzés. Az iskola és az olvasótábor csakis együtt képes az elméletben megfogalmazott nevelési célokat megvalósítani. Az olvasótáborok jövője attól is függ. hogy a táborvezetők és az olvasótábori kiscsoportvezetők elméleti és gyakorlati jellegű továbbképzését és tapasztalatcseréjét mennyire sikerül állandósítani, és új — céljának megfelelő — vonásokkal gazdagítani. (M. I.)
