Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 27., kedd 5 Nosztalgiázni, nosztalgiázni gyere... Már egy sláger is búgja csábítólag, hogy nosztalgiáz­ni. nosztalgiázni — mármint azokat a - bizonyos tovatűnt szép időket elandalogva fel­idézni — gyere. S tódul is á publikum minden olyan rendezvényre, amelyen régi nótákat danásiznak a régi divat szerint kiollózott éne­kesek, s szintúgy tíz- meg tízezrével kelnek el a haj­dani dallamokat kínáló le­mezek. Mindemellett szintén nagy divat az ötven-, száz­éves meg a vénebb tárgyak gyűjtése, a veterán automo­bilok újjápofozgatása — hogy csak a nosztalgiázás leginkább szembetűnő meg­nyilvánulásait említsük. A visszarévedők nyilván kellőképpen át is adják ma­gukat ennek a ..hogy volt, mint volt” hangulatnak, ám azt föltehetőleg senki sem sejti közülük, hogy annak az érzeménynek a neve, amit annyit emlegetnek, tu­lajdonképpen egy betegséget jelöl. A nosztalgia voltaképpen orvosi sző, mégpedig annyi­ra az, hogy a XVII. század végén disszertációt is írt ró­la egy bizonyos Harder űr (1658—1711), aki a bázeli egyetemen fejtette ki áldá­sos működését. Ez a tanulmány — megje­lenésének dátuma: 1678 — az Országos Széchenyi Könyvtárban is megvan, így hát .nem kell külföldi biblio­tékákat föüikeresml ahhoz, hogy Lápot császár kegyelt­jének okfejtéseit tanulmá­nyozhassuk. Nos, amit a nevezett or­vostudor e művében taglal, az nem más, mint a francia földre kényszerített helvét ka tana ifjak azon lelki fáj­dalma, amelyet odahagyott hazájuk iránt éreztek. Ez a visszavágyakozás olyan erő­sen élt bennük, hogy a szó legszorosabb értelmében megbetegedtek, egyikük-má- sikuk pedig egyenesen a ha­lálba sorvadt. Harder doktor igazi tudós lévén először nevet adott ennek a kórnak, természete­sen egy jól hangzó görög nevet Kiötlötte, hogy a nosztosz szó — ennek jelen­tése: visszatérés a hazába — meg az algosz kifejezés — ez annyit tesz, mint búbá­nat, fájdalom — összevonva tökéletesen fedi a szóban forgó érzeményt. Papírra vetette tehát együvé társítva őket, s így született meg a bűvös szó: nosztalgia. Eme elkeresztelés után pedig kora orvostudományá­nak legjobb színvonalán leírta mindazt, amit a haza- vágyakozök körében látott. Diagnózisa szerint levertség tapasztalható a betegen, majd a mind gyakoribb ál­matlanság. Később már enni sem akar, s az általá­nosan legyengült szervezetet hamarosan ellepi a láz. En­nek forró szorításából pedig sokan nem bírnak kiszaba­dulni. Előbb-utóbb tehát el­érkezhet a vég. Ma már tudjuk, hogy a nosztalgia tulajdonképpen a melankólia — búskomorság, mániás-depressziós' elmebaj — egyik megnyilvánulási formája, s mint ilyen, az esetek többségében gyógy­szeres és egyéb kezeléssel gyógyítható. Ám Harder doktorék sem voltak sokkal kevésbé tudatlanok mai utódaiknál, hiszen tapaszta­lati alapon felismerték, hogy például bizonyos altatók, nyugtatok — egyebek között az ópiumot tartalmazó be_ léndek — jó hatással lehet­nek a sorvadozakra. Mind­ennél fontosabb azonban, hogy az idegenbe szakadtak­nak ne jusson idejük a fan- táziálásra! Katonai renosze- rességgel ki kell tehát tölte­niük a nap minden óráját, sót. percét, mert ha el van­nak foglalva, akkor nem tudnak tűnődni az otthonia­kon-, a mesési szépségűvé színeződő hazai tájakon. Ha pedig — így a javallat — sem a medicinák, sem a végenincs gyakorlatozások -nem segítenek, akkor, jobb híjé n haza kell enegeJnl a gyengélkedőt. Ez persze in­kább csak jámbor óhaj volt, hiszen ismerve a kor szigo­rú hadi reguláit, aligha akadt olyan parancsnok, aki — mai szóval mondva — -létszámfölöttivé -nyilvánított bárkit is a reá bízott had­fiak közül csak azért, mert szegény úgy epekedik... Hát így a nosztalgia, amely — hogy -ne feledjük — a bázeli tudoir kereszt- apaságának köszönhetően tényleg valóságos orvosi ki­fejezés lett. Régebbi kiadású szótárakban, szakkönyvek­ben rendre föllelhető, még­pedig a közismert Med. elő­taggal, ami egyértelműen jelzi, hogy medicinális fo­galomról vart szó. Időközben azonban olyan sokat emlegették, hogy ál­talánosan használt, közszóvá népszerűsödött Európának szinte minden nyelvébe be­fészkelte magát, így hát ha — mondjuk — egy svéd lánynak támad kedve, hogy egy spanyol fiúval nosztal­giázzon, semmiit nem kell magyarázkodniuk: lei -ki -tud­ja, milyen jellegű lesz a kö­zös program. Egyébként a mi Értelmező Szótárunk is az eleven be­szédből emelte ki a magi címszavát, a magyarázatként nem betegséget, hanem fájó sóvárgást, vágyakozást em­leget — kór helyett tehát érzeményt. A, L. JELES NAPOK AUGUSZTUSBAN A naptárcsinálók eltévesztették Lőrincet Egyes néprajztudósok sze­rint kalendáriumi tévedés, mások szerint a Kárpát- medence időjárásának sok­félesége az oka annak, hogy augusztusban több, nyarat búcsúztató, őszkezdő napot jegyeztek fel a népéletku- tatók. iMég napjainkban .is or­szágszerte a legismertebb -tréfás szentencia Lőrinc napjához, augusztus 10-hez kapcsolódik miszerint a névadó nem éppen szentelt­vízzel teszi tönkre a diny- nyét, amit tizediké után -már nem érdemes fogyasz­tani. Különösen a sárgadinnye romlik el Lőrinc „vizének” hatására. Egy másik néphagyomány szerint, amelyik kígyó Lő­rinc napján nem bújik el, az nem akar megmaradni. A szegediek pedig azt tar­tották, ha Lőrinc napján esik az eső és- a kerékvá­gásban is megáll a víz, ak­kor jó bortermés lesz ősz­szel. Olyan vélemény is akadt, hogy Lőrinc nap után már nem fejlődnek a fák. A névadó Lőrincet le­gendája alapján a közép­korban a szegények, a tűz­oltók, a tűzzel dolgozó pé­kek, cukrászok tisztelték védőszentként és oltalmu-1 hívták égési sebek, láz, zsá- ba és szemfájás ellen. A néprajztudomány kimutat­ta, hogy az ősz fogalmával kapcsolatos Lőrinc-napi szokások kalendáriumi el­csúszások, ugyanis a na-p- tárcsinálók tévedtek, mivel szeptember 5-én is ünne­pelnek egy másik Lőrincet. Ezzel a naptári csúszással magyarázható az is, hogy Lőrinc napját tartják a sza­badban fürdés utolsó dátu­mának. Persze napjainkban az utazási irodák utósze­zonra invitáló reklámárai a naptárkészítők tévedését évente korrigálják. A májusi Orbán mellett az augusztusi Donát is a szőlősgazdák, szőlősker­tek védszentje volt régen. Különösen jégeső, villám- csapás ellen könyörögtek hozzá augusztus 7-én, az ér­dekeltek. Történelmi tény például, hogy 1724-ben Bu­dán fényes ünnepségek, közt választották Donátot villám- csapás ellen a város védő­szentjévé. Csepregen 1676- ból származó hegykönyvi be­jegyzéssel megtiltották, hogy Donát napján a szőlőkben (tartózkodjanak, dolgozza­nak az emberek. A mai naptár Donát nevenapját februárban ünnepli. Augusztus 15-e a régi ka­lendáriumok szerint a bib­liai Mária mennybemene­telének napja. Nagyboldog­asszony napjának búcsújáró kultusza mellett — elég Má- riabesnyő, Máriagyüd, Má- riapócs, Márianoszlra nevét idézni — a gyógynövénygyűj­tés, a virágáldás szokása dí­vott ezen a napon. A sze­gedi tájon „nagyboldogasz- szonyi fűnek” nevezték a többféle virágból növény­ből szedett csokrot. Halot­tak koporsójába rakták, de jutott belőle új pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe, új ház alapjába. Főzetét hideglelés ellen itták. Abaligeten az ágyba, szalmazsákba tették ördögi rontás ellen a csok­rot. Augusztus 20-a megünnep­lésében régi és új keletű hagyományok fonódnak össze. 1949 óta ez a nap az Alkotmány ünne­pe, valamint az új kenyér megünneplésének a napja, de megőriztük azt az igen régi hagyományt is, hogy augusztus 20-án, az ál­lamalapító István királyra emlékezzünk. Az Alkotmány napja alkalmából már szin­te népszokássá "váltak a dolgozó osztályok szövetsé­gét jelképező augusztus 20-i munkás-paraszt találkozók. Bertalan napja — augusz­tus 24-e — ugyancsak ősz­kezdő nap. Többfelé ekkor kezdik szüretelni a szőlőt, s számos időjárási babona is kapcsolódik hozzá. Azt tart­ják például, hogy e napon 'bújnak el téli szállásukra a kígyók. A karcagiak szerint, amilyen Bertalan napján az időjárás, olyan lesz az ősz, A Bertalannapi zivatar — mondják — sok jeget hoz. A régi öregek körében a Bertalankor köpült vaj minden baj ellen jó orvos­ságnak számított. Kiss György Mihály H eti umor ét elején Brambor úr a szép fel­szolgálónőn felejti a szemét az étteremben. — Gondolj a három gye­rekre! — figyelmezteti a barátja. — Ilyen fiatal és már há­rom gyereke van? — cso­dálkozik Brambor úr. — Nem neki, neked! ★ Amikor az újságírók meg­kérdezték Bing Crosbyt az ismert amerikai énekest, mi a véleménye a gyermekne­velésről, így válaszolt: — Mi sem egyszerűbb en­nél. Elég, ha azt képzeljük, hogy a gyerekeink nem a mi gyerekeink. Arra pedig, hogy hogyan kell mások gyerekeit nevelni, mindenki legalább ezer receptet tud! ★ Mark Twain egyszer egy fiatal költőtől kapott levelet, aki azon kívül, hogy verse­ket küldött a szerkesztőség­be, még azt a kérdést is feltette, igaz-e, hogy a hal­hús kedvezően befolyásolja az agyműködést? Arra is megkérte a híres írót, ha ez valóban így van, írja meg, milyen mennyiségben a leg­hatásosabb a halhús fo­gyasztása. — Versei elolvasása után — írta válaszul Mark Twain — úgy gondolom, hogy ön­nek elég lesz naponta két bálna. Bélyegháborúk A Falkland-szigetek miatt Anglia és Argentína közötti, csaknem másfél évszázados ellentétet bélyegek is tükrö­zik. A szigetek részére Nagy- Britannia 1878 óta ad ki bélyegeket, de ezeket Ar­gentína nem fogadja el, és a velük bérmentesített kül­deményeket, mint portózat- lanokat kezeli. A szigeteken 1933-ban — száz évvel az­után, hogy a sziget angol gyarmat lett —, bélyegsor jelent meg, feliratában 1833 —1933 megjelöléssel. Ezt egy térképábrájú bélyeg is hang­súlyozta. A válaszul kibocsá­tott argentin bélyegen Dél- Amerika térképe szerepel, amelyen nemcsak a Falk- land-szigeteket tüntették fel, mint saját területüket, ha­nem Chile déli csúcsát is. Chile tiltakozására kiadták a bélyeg javított változatát, de a szigeteket továbbra is „megszállva” tartották. És hogy ne hagyjanak kétsé­get álláspontjuk felől, még harminc évvel később is bé­lyegen szerepeltették a szige­teket Islas Malvinas meg­jelöléssel. A két ország közötti bé­lyegháború azonban ezzel nem ért véget. Anglia a Falkland-szigetek déli sarki, úgynevezett tartozékait 1908- ban elfoglalta, majd igénye demonstrálására e területek nevével felülnyomott Falk- land-szigeti bélyeget hozott forgalomba. Ez újabb vihari kavart, mert az Antarktisz­nak ezt a részét Argentína és Chile egyaránt magáénak vallja. Ennek alátámasztá­sára mindketten térképáb­rájú bélyegeket adtak ki, amelyeken a vitatott terüle­tet sajátjuknak tüntették fel. Argentína még később is bélyegnyelven folytatta a tiltakozást: olyan postabé­lyegzőt használt, amelyen a Falkland-szigetek térképé­nek felirata spanyol nevén szerepelt, mint 1833 óta ar­gentin terület.. Az Antarktisz körüli hely­zetet tovább bonyolította, hogy több állam, így Auszt­rália, Franciaország, Űj- Zéland, Norvégia lépett fel területi igénnyel, és ezt új diplomáciai eszközzel: térké­pes bélyeggel nyilvánították ki. A kibocsátások azóta is folynak. Haitiban nagy felháboro­dást keltett, amikor terüle­tük egy részét a szomszédos Dominikai Köztársaság bé­lyegen „elfoglalta”. A más okokból is megnyilvánult el­lentétek miatt keletkezett vi­szályt sikerült elsimítani, és ennek jeléül Dominika a ki­fogásolt bélyeget kivonta a forgalomból. Viszont a hai- tiak vágyálmukat fejezték ki, amikor a Karib-tenger térképét ábrázoló bélyegükön az egész Hispaniola-szigetet, mint sajátjukat tüntették fel, holott az ország csak a sziget nyugati harmadán fekszik. A Dominikai Köz­társasághoz hasonló „hódí­tással” dicsekedhet Guate­mala, amikor az ország tér­képét ábrázoló bélyegén, az akkori Brit-Hondurast (ma Belize) bekebelezte. A mai napig tartó törek­véseket fejezett ki az 1922- ben megalakult ír Szabad- állám (a későbbi ír Köztér-* saság), egyik első térképes bélyege, amelyen a Nagy- Britanniához tartozó Észak­írországot is magához csa­tolta. A Paraguay és Bolívia ha­tárán felfedezett gazdag olaj- mezők és területi követelé­sek miatt a két ország kö­zött a helyzet elmérgesedett. Ennek egyik megnyilvánu­lása volt, hogy Paraguay, két bélyegen is, Bolíviának a Gran Chacóig terjedő ré­szét annektálta. Ezt Bolívia megsokallta, és válaszul ki­adott bélyegén a Gran Chaco paraguayi részét is magához tartozónak tüntette fel. A bélyegháborút később két­éves fegyveres háború kö­vette, amelyben Paraguay győzött, és Bolívia területet vesztett. A békekötés után mindkét állam térképábrájú bélyege már a valóságos helyzetet örökítette meg. A .második világháború után Nagy-Britannia Ciprus lakosságának követelésével mit sem törődve, korona- gyarmatának még az önren­delkezési jogot sem akarta megadni. A felbőszült szigeti hatóságok a nemzeti felsza­badító mozgalom vélemé­nyét igen hatásos bélyeg­nyelven is kifejezték. Az an­gol alsóház elutasító határo­zatának szövegét bélyegen reprodukálták — középen hatalmas pacnival. Hat év­vel később sikerült kivívni a függetlenséget, és kikiál­tani a köztársaságot. Az olasz posta Gronchi köztársasági elnök dél-ame­rikai látogatása alkalmából bélyegsort bocsátott ki, amely világrészek között a tenger felett lebegő repülőgépet áb­rázolt, Argentína, Uruguay és Peru térképével. Az egyik bélyeg Peruban heves tilta­kozást váltott ki, mert hatá­rait helytelenül rajzolták meg. Az olaszok kénytelenek voltak a bélyeget vissza­vonni, és javítottan újt^ól ki­adni. A már addig eladott hibásoknak azonban rendkí­vül felszökött az ára. A svájci Zumstein-katalógus az eredetit 1750, a javítottat 35 frankra értékeli. India felszabadította a te­rületébe ékelődött Goát és két kisebb portugál gyarma­tot. Portugália azonban egy ideig ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, és a kö­vetkező évben — úgy mint korábban —, bélyegeket adott ki részükre. Természe­tesen ezek Indiában érvény­telenek voltak. Végül Portu­gália beletörődött a törté­nelmi realitásba, és több bé­lyeggel nem idézte egykori gyarmatait. Még abban az időben, amikor Brit-Guyana, a mai Guyana Köztársaság angol gyarmat volt, Venezuela te­rületi igénnyel lépett fel az angolokkal szemben. Az ügy nemzetközi bíróság elé került, ahol Venezuela per­vesztes lett. Ennek ellenére bélyeget adott ki, amelyen a vitatott országrészt saját ha­tárai között ábrázolta ezzel a felirattal: Guayanának visszatérése. Egy évvel ké­sőbb, függetlensége elnyeré­se örömére, Guyana az ak­kor forgalomban levő bé­lyegeit a történelmi ese­ményre utaló felülnyomással bocsátotta ki, majd állatsort jelentetett meg, amelyben egyebek közt a piranha ne­vű hal és a canje fácán is szerepelt. Az előbbit vesze­delmes ragadozó volta miatt kannibálhalnak is nevezik, az utóbbi pedig, ha megtá­madják, olyan tűrhetetlen bűzt áraszt, hogy ellensége pánikszerűen menekül. Ké­sőbb a két országnak sike­rült ideiglenes területi egyez­ményt kötnie. Hajdú Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom