Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 24., szombat Képzettek-e ügyeink intézői? Nem elég vonzó az államigazgatási munka Az országgyűlés egyik bi­zottságának legutóbbi ülésén heves vitát kavart a tanácsi ügyintézők szakképzettsé­gének kérdése. A téma — amit napirenden kívül ho­zott szóba valamelyik képvi­selő — valahogy úgy merült fel: tévedés azt hinni, hogy pusztán a hatáskörök de­centralizálásával, a helyi ta­nácsok önállóságának, intéz­kedési jogkörének bővítésé­vel egy csapásra egyszerűbb, gyorsabb, színvonalasabb le­het az ügyintézés. Ehhez az is kell, hogy a községi ta­nácsok előadói, ügyintézői valóban felkészültek, jól képzettek legyenek. Az úgy­nevezett képesítési előírások szerint minél magasabb szin­tű tanácsnál dolgozik vala­ki, annál többet kell tudnia. Az egyik képviselő úgy fo­galmazott: szerinte igenis a helyi, a községi, a városi ta­nácsoknál van szükség a legképzettebb szakemberek­re, akik legalábbis az ese­tek túlnyomó többségében rögtön helyesen, törvénye­sen, méltányosan, mindenki megelégedésére intézik az ügyek. Ezt kívánja az állam­polgárok érdeke. Mindenki mindenhez értsen? Nem véletlen, hogy a ta­nácsi dolgozók képzettsége ennyire a közérdeklődés homlokterében áll. Nem né­hány ezer tisztviselő belső ügyéről van szó, hiszen a tanácsiak nap mint nap köz­vetlen kapcsolatban állnak az állampolgárokkal. Egyes felmérések szerint a külön­féle szakigazgatási szervek a hatósági bizonyítványok kiadásától az építési enge­délyeken át az adózásig évente több mint 20 mil­lió (!) ügyet intéznek, ami azt jelenti, hogy sok ügy­félnek évente többször is akad dolga a hivatallal. Egyáltalán nem lehet tehát közömbös: mennyire felké­szültek az előadók, milyen benyomásokkal távozik az állampolgár a tanácsházáról. Nem túlzás azt állítani: effajta személyes tapaszta­lataink politikai közérzetün­ket is befolyásolják. Bizonyára sokunknak van­nak személyes „élményeink” is arról, hogy milyen bosz- szantó az, amikor az ügyin­téző pontatlan, téves felvilá­gosítást ad, amikor az akta éppen a hozzáértés hiánya miatt nem zárulhat le első fokon, újabb meg újabb fó­rumokon kell foglalkozni az üggyel. Természetesen maximaliz- mus lenne azt követelni, hogy a legkisebb tanácsnál is mindenki mindenhez ért­sen: az univerzális ügyinté­zők korszaka régen lejárt. Számos területen olyan bo­nyolulttá, összetetté váltak életviszonyaink, olyan sok­rétű a jogi szabályozás, hogy lehetetlen megkívánni né­hány embertől valamennyi előírás ismeretét. Elkerülhe­tetlen a szakosodás, a spe- cializáció, ami jelen esetben azt jelenti, hogy bizonyos ügyfajtákkal csak a város- nál* a járásnál, esetleg a megyénél foglalkoznak. De az mindenképpen jogos kö­vetelmény, hogy az emberek az alapvető eligazítást a hoz­zájuk legközelebb eső helyi tanácsnál megkaphassák, s ügyeik többségét lehetőleg itt is intézzék el. Nagy a fluktuáció A Minisztertanács Tanácsi Hivatala nemrégiben felmé­rést készített a tanácsappa­rátus képzettségéről, iskolai végzettségéről. Megállapí­tották, hogy sokéves fejlődés eredményeként rr*gi már az ügyintézők csaknem kilenc­ven százaléka rendelkezik a munkakörére előírt, több­nyire magas szintű képesí­téssel. Igaz viszont, hogy ezen belül a jogi diplomához kötött munkakörökben ala­csonyabb, csak mintegy 87 százalékos a képesítettség. Jelenleg összesen 270 jogász hiányzik a tanácsoknál, s ebből 200 ilyen státusz a já­rási hivataloknál és a vá­rosi tanácsoknál van. Elgondolkoztató az is, hogy az egyetemet, főiskolát vég­zett tanácsi alkalmazottak körében igen magas a fluk­tuáció. A felmérések szerint évente csaknem minden ti­zedik jogi diplomás — te­gyük hozzá: jobban fizető — munkaterületre igyekszik. Jelentősen enyhített a ta­nácsi szakember-utánpótlás gondjain az Államigazgatási Főiskola létrehozása, amely első végzett nappali évfo­lyamát tavaly bocsátotta ki. Ember az akták mögött önmagában persze az a tény, hogy az ügyintéző, a tanácsi előadó zsebében fő­iskolai oklevél van, még nem feltétlenül jelent gyorsabb, szakszerűbb felvilágosítást, intézkedést. Ahhoz, hogy valóban szocialista közhiva­talnokok üljenek az íróasz­tal másik oldalán, bizony még jócskán szükség van nevelésre, szemléletformá­lásra is. Hiába tudja ugyan­is az előadó kiválóan a gyámügyre vagy a szabály- sértések intézésére vonatkozó előírásokat, ha nem érzi, hogy ő egyszersmind politi­kai munkát is végez. Hiva­tása, hogy az állampolgárok szolgálatában tevékenyked­jék, az akták mögött lássa meg az embereket is. Hiszen hivatali munkáját a válasz­tópolgárok megbízásából lét­rejött tanács nevében végzi. S ezt a bizalmat eljátszani sokkal könnyebb, mint meg­tartani, elmélyíteni. (D. A.) Műszaki szakemberek külgazdasági képzése A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén először szervez olyan speciális kül­gazdasági tanfolyamot, ame­lyen a tagvállalatok műsza­ki szakemberei, kutatók, fejlesztők, gyártmányterve- zők és technológusok vesz­nek részt Lényeges, hogy ne csak a termékek értékesítésével közvetlenül foglalkozók, ha­nem a termékek gyártásá­ban, kialakításában tovább­fejlesztésében tevékenyke­dők is megismerjék a leg­fontosabb külgazdasági tud­nivalókat Ugyanis az ő munkájuk határozza meg el­sősorban a gyártmányok versenyképességét. Ugyan­csak új szolgáltatása a ka­marának, hogy úgynevezett problémafeltáró és megoldó folyamatokat is szerveznek. Ez utóbbiak elsősorban a vállalati gazdálkodás korsze­rűsítését, a rugalmasabb bel­ső szervezeti formák kialakí­tását hivatottak szolgálni. A pontszám szerint ' Lakásról lakásra Gyöngyösön m mm tm at« « mm ’«MM «mm « mm" ;« u « mm' 1« Lehet már tíz éve is annak, hogy Gyöngyösön a városi tanács egyik tisztségviselője kijelentette: Egy-két év alatt minden jogos lakásigényt ki tud­nak elégíteni. Lett is ebből haddelhadd. A magyarázgatások sora következett. És mára ott tartunk, hogy több mint ezer nx név szerepel azon a kimutatáson, amely 08 a lakásra várókat sorolja fel. Ma már nem akad olyan felelős be­osztásban levő személy a városban, aki megmondaná, mikorra lesz mindenki­nek megfelelő otthona ezen a mátra- alji településen. Pedig sok minden történt azóta és • • In történik ma is azért, hogy a gondok enyhüljenek. (Fotó: — A fiatalokkal kapcsolat­Szántó György) ban könnyebb a helyzetünk — magyarázta az osztályve­zetője. — öfc elfogadják az Exportképesek a Dunai Vasmű termékei A jelenlegi nehéz piaci helyzetben is ex­portképes a Dunai Vasmű. Száznegyven­ezer tonna készárut szállítottak nyugati megrendelőknek. Ebből a vasmű radiátor­gyára 34 ezer négyzetméter terméket ér­tékesített. ez egyúttal üzemi rekordot is jelent. A képen: készülnek a radiátorok. (MTI fotó: Bárándi István felv. — KS) Afelől érdeklődtünk dr. Bátonyi Istvánnál, a tanács igazgatási osztályának ve­zetőjénél, van-e valamiféle alapelv, amely meghatároz­za a lakások elosztását. — Van, méghozzá az, hogy elsősorban az önálló lakásn sal még nem rendelkezők jussanak otthonhoz — hal­lottuk a választ. — De fon­tosnak tartjuk a több gyere­kes: családok, a munkások és fiatal házasok jogos igényei­nek a kielégítését is. Az egyes kategóriákon belül megfelelő módon teszünk kü­lönbséget a kereseti és va­gyoni viszonyok szerint. Semmi kétség az alapelv helyes, bár eléggé szerteága­zó a feltételrendszere. Az is kétségtelen, hogy a jó alap- elv gyakorlattá tételéhez la­kások is kellenek. — A hatodik ötéves: terv­ben összesen 465 célcsopor­tos:, valamint 175 OTP- és lakásszövetkezeti szervezésű lakás épül. Ezt a dokumen­tumok tartalmazzák. A meg­valósításban a célcsoportos lakások esetében vannak ag­gályaink. Remélhetőleg ezek a későbbiekben elosz­lanak. A két szám összeadása után mindjárt azt érdeklőd­tük, hányán várnak lakások­ra. — Majdnem ezemégyszá- zan. Nagyjából egy negyedük bérlakást, illetve szövetkeze­ti lakást szeretne, a többi tanácsi értékesítésűt. Ez utóbbit szokás' közhasz­nú kifejezéssel szövetkezeti lakásnak is mondani, de nem az. Ugyanis a házat a tanács építteti meg és a tu­lajdonosokat ő jelöli ki. — Hadd jegyezzem meg — tette hozzá az igazgatási osz­tály vezetője —, hogy egy év alatt az igénylések száma összességében majdnem meg­kétszereződött. Ennek alap­ján aligha számíthatunk ar­ra, hogy a tervidőszakban a gondjaink lényegesen csök­kennének. Hja... ! Mit mondanak er­re azok, akiknek neve ott szerepel azon a bizonyos lis­tán? Pont pont mellett Hogy még csak a lehető­ségét is kizárják a tévedés­nek, de az elfogultságnak is, az igénylők adatait számí­tógépbe táplálták. El is ké­szült az abszolút sorrend a pontszámok alapján. Hurrá! Most már csak az adatokat kell nézni és... — Késégtelen, hogy ez a fajta kimutatás egyfajta biz­tonságot nyújt, de... — kí­váncsian vártuk a folytatást. — Szerencsére a tanácsren­delet ezt a gépies sorrendet a lakásügyi társadalmi albi­zottság gondjaira bízza. Mert a gép pontos, tény­szerű, nem részrehajló, de... a pontok .még nem érzékel­hetik az embert, a kérelme­zőt, a körülményeket. Mint ahogy azt sem. hogy miért vállalkozik valaki szö­vetkezeti lakás megvásárlá­sára, amikor a bérlakásra lenne jogosult? — Ennek oka az, hogy így remélik a rövidébb várako­zási idő elérését — halljuk a választ. — Ha az anyagi alapjuk nincs is meg, bíznak munkáltatójuktól kapható nagyobb összegű támogatási­ban. Ha aztán eljön a kije­lölés vagy a szerződéskötés ideje, sokszor tíz-húsz sze­mély lép vissza. Bár lehetőség van arra is, hogy a nagyobb anyagi áldo­zatot vállalókat a megye is segítse, ennek ellenére sem képesek sokan a pénzügyi terheket vállalni. Cserélnek is, nem is Minőségi csere. Ismert a kifejezés: Ennek több válto­zata is lehetséges. Szorgal­mazzák is az illetékesek. — Tavaly ■ hatvanöt lakás révén száztizenöt család igé­nyét tudtuk kielégíteni — tudjuk meg. — Hasonló mó­don történt ez az OTP-s la­kásoknál, hozzáteszem: meg­levő, jó kapcsolataink, együjjfműködésünk alapján. Nyilvánvaló, hogy bizo­nyos anyagi érdekek is köz­rejátszhattak a szép számú cserében. — A lakáshasználatbavéte­li díjak megváltoztak. A ko­rábbi összeg kétszeresére, há­romszorosára emelkedtek. Voltak tehát olyanok, akik a lakásukat tavaly július után adták le. Az így kifi­zetett összeg egy évvel ko­rábban még a négyszázezer forintot sem érte el, tavaly már az ötmilliót közelítette meg. A számok önmagukban is sok mindent elárulnak. Azt is jelzik talán, hogy a kifi­zetésük még a tanácsnak is okozhatott némi nehézséget. KI számított ekkora növeke­désre? — Az utóbbi időkben azonban csökkent a lakásel­adások száma, csökkent a cserék iránti kérelem is, ezen belül még az is, ami­kor nagyobb szobaszámú la­kás helyett kisebbet igényel­nek. Tehát: lakást leadni — igen; cserélni — nem. Mint­ha várakoznának arra, mi lesz azzal a bizonyos, már korábban jelzett lakbérügy- gyel? — Véleményem szerint jövőre már számolnunk kell azzal, hogy többen akarnak majd nagyobb lakást kisebb­re cserélni. Ne csodálkozzunk: a pén­zét mindenki meg szokta szá­molni. Fiatalok és idősebbek Nagyon kevés a háromszo­básnál nagyobb lakás Gyön­gyösön. A háromszobásból sincs sók. A nagycsaládosok igényét tehát kielégíteni — nem a hatáság szándékán múlik. összesen ötvenmél több nagycsaládos kérvénye vár elintézésre. Bizony, az a rájuk vonatkozó, „kötele­ző” két év — elhúzódik, szándék ide, szándék oda. Ha nincs megfelelő lakás... ! egyszobás lakásokat is. Ezek­ből pedig több van, A má­sik: a garzonház megépítésé­nek előkészítése most mára döntő szakaszába lépett. A KISZ-bizottság segítségével huszonnégy család tartotta fenn elhatározását. A telket szinte térítés nélkül adja a tanács, de a belépő összege így is nyolcvan-kilencven- ezer között várható. Marad egy nyitott kérdés itt is. Mi legyen azokkal a fiatalokkal, akik a járás te­rületéről jelentkeznek a ké­sőbbiek során a garzonház­ba? Ha már fiatalok — mi van a nyugdíjasokkal? — Egyelőre a megfelelő je­lentkezők hiányában a nyug­díjasok hasának megépítésé­re lépéseket nem tettünk. De tettek lépéseket arra, hogy a lakáscserék 1 ebonyO'- lítását szervezett keretek kö­zött tarthassák. Az Ingatlan- kezelő Vállalat kapott erre lehetőséget az év elejétől. Az eredmény: négy csere és húsz igénylő. — Ezeknek a cseréknek a hatékonyságát csak úgy ér­hetjük el, ha az ingatlanke­zelőnek a lebonyolításhoz szükséges lakásalapot a ren­delkezésére bocsátjuk. Mi sem természetesebb et­től. De ebben a lakásínséges világban honnan vegyék a „lakásalapot” ? Még egy megjegyzést, amit dr. Bátonyi István, az igazgatási osztály vezetője úgy fogalmazott meg, hogy: a lakásgazdálkodást nem le­het elválasztani a magán­építkezések segítségétől. Így igaz. De ennek alap­feltétele a — telek. Ebből pedig alig van Gyöngyösön. Egyszóval: nem lehet iri­gyelni a hatóságokat sem la­kásügyben Gyöngyösön, de az igénylőket sem. És ami forr­ta®: ez1 utóbbi többeket érzékenyebben érint. G. Molnár Feren

Next

/
Oldalképek
Tartalom