Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. július 15. csütörtök 1. Kialakulóban a kiránduló­központok Ne csak a nyár legyen a főszezon! Két szép szálloda, a nemrég elkészültek közül: a Duna-parti Fórum (fölül) és az egri Eger (Fotó: Kőhidi Imre) MINTHA JOBBAN FIGYELNÉNK Úton és útfélen Nyár van és — ami ná­lunk ezzel szinte egyet je­lent — idegenforgalmi idény. Erről kérdeztük dr. Czeglédi Józsefet, az Országos Idegen, forgalmi Hivatal helyettes vezetőjét. — Hogyan, mivel készül a magyar idegenforgalom az idény hátralevő hónapjaira? — Ami a nyarat illeti, sze­retnénk az idegenforgalom túlzott területi és szezonális koncentrációját csökkenteni. Jelenleg ugyanis két hónap, július—augusztus a főszezon, ekkor bonyolódik le az ide- gerforgalom fele Másrészt területileg: Budapesten és a Balaton partján összpontosul mintegy 70—80 százalék. — Milyenek 1982 eddigi tapasztalatai? — A nemzetközi idegen­forgalom számszerűleg a kétharmadára csökkent, ugyanakkor növekedett a tényleges turisztikai beuta­zások száma, jelentősen nőtt az egy érkezőre és egy nap­: ra jíifó' deVizübevéféT. Mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban jelentékenyen javultak a fő mutatók, nőtt a gazdaságos devizabevétel. A sokrétű és átgondolt köz­ponti és helyi intézkedések eredményeként a tervek idő­arányos részét teljesítettük, illetve túlteljesítettük. — Mit tettek és tesznek a belső turizmus érdekében? — Azt tapasztaljuk, hogy egyre növekszik az igény, hi­szen általánossá vált az öt­napos munkahét, ezzel szin­te együtt emelkedik a hét­végi és kirándulóforgalom. Befejeződött az iskolaév, s a fiatalok szabad idejükben szívesen járják az országot. Igen sok kedvezményt kap­nak a diákigazolvánnyal ren­delkezők. A kereskedelmi szálláshelyeken 30—50 szá­zalékkal olcsóbban jutnak helyhez, 60 kemping és mintegy 300 étterem vesz részt ebben az akcióban, A MÁV korlátlan számú, bár­honnan bárhová irányuló utazáshoz 33 százalékos ked­vezményt ad a diákoknak. Autóbuszon — sajnos, — csak csoportos kedvezmény van, a Volán még nem tette eléggé magáévá az ifjúsági belső turizmus céljait. Számos kul­turális intézmény viszont igen: rendezvényeikre jelen, tősen olcsóbban, sőt helyen­ként ingyen látogathatnak el az igazolvánnyal rendelke­zők. Ugyanígy egyes sport- rendezvényekre is, . — És a felnőttek? — Kétségtelen, hogy saját gépkocsival utazni ma na­gyon drága szórakozás. Ép­pen ezért: nőtt meg a jelen­tősége a nagyvárosok kör­nyékén kirándulóhelyek ki­alakításának. Az üdülőterü­letek gazdái a megyei taná­csok, amelyek igen sokat te­hetnek és tesznek is a helyi lehetőségek kihasználásáért. Számolni kell azzal, hogy hosszú utak, távoli országré­szek felkeresése helyett mind többen maradnak hét végén lakóhelyük" környékén, de ott is meg akarják találni a pi­henési és szórakozási lehető, ségeket. — Hol tart az 1971-es kor­mányprogramban előírt ki­rándulóközpontok létesítése? — Elkészült az öt közül az első, az orfűi országos ki­rándulóközpont, 130 millió forint központi támogatás­sal. Itt a legkorszerűbb kem­ping várja a kirándulókat. Kétezer turistát tud fogadni, de akár mégegyszer ennyien is elférnek. Tóba épített, be­tonozott úszómedehce van vízforgatóval, lehet csóna­kázni, horgászni, szóval tény­leg korszerű, minden igényt kielégítő üdülőközponttá fej. lesztettük Orfűt. Folyamat­ban van a többi is: a tisza- füred-kiskörei új tó partján, a Velencei-tónál az ifjúsági kirándulóközpont, az elsősor. ban budapestiek számára kedvező fekvésű Visegrád— Lepence kirándulóközpont, ahol már elkészült a strand és több sportolási létesít­mény. Az említetteknél a fejlesztés első üteme befeje­ződött. Hátra van még Agg­telek, amely ugyancsak sze­repel az említett kormány- programban. — Ha már a fejlesztésről esett szó: mi mindennel gya­rapodik az idén a magyar idegenforgalom fogadóképes­sége? — Közismert az úgyneve­zett osztrák konstrukció, vagyis a szállodaépítési prog. ram, amelyhez osztrák hitelt használtunk fel. Ennek ke­retében csaknem háromezer hellyel lett, illetve rövidesen lesz több a budapesti szállo­dákban. Ide tartozik a 16 sávos új hegyeshalmi határ- átkelőhely is. Az osztrák konstrukción kívül épült fel Burapesten az Expo, a Sta­dion és a Rege szálloda, az új kőszegi, egri hotel és más szállók is, szinte az ország minden táján. Ilyen nagy méretű fejlesztésre nem volt még példa, amióta idegenfor­galom van Magyarországon. A mostani ötéves tervben összesen 20 milliárd forintot forít a magyar népgazdaság a négy kiemelt üdülőterület — a Balaton, a Duna-ka- nyar, a Mátra-Bükk vidék és a Velencei-tó — fejlesztésé, re, beleszámítva az egyes tárcák és megyék által ilyen célra fordított összegeket is. — Minden téren szinte jel- szószerűen visszatérő foga­lom a rugalmasság, s a kez­deményezések felkarolása. Hogyan áll ebben az idegen- forgalom? — Az említett változások lényege éppen a rugalmas­ság, hiszen rugalmasan rea­gáltunk a gazdasági változá­sokra azzal is, hogy a bevá- sárlóutak csökkentésére és a valódi turizmus fejlesztésére tértünk rá. Mint már emlí­tettem: eredménnyel. A to­vábbiakban is ezen az úton kívánunk járni. Rugalma­sabb lett az idegenforgalom sok másban is. Így például abban, hogy jelentősen nö­veltük az elő- és utószezoni kedvezmények körét és mér­tékét, ami egyrészt kisebb pénzű külföldi vendégeket is vonz ide, másrészt a belföldi turizmusnak is kedvez. Az is a rugalmassághoz tartozik, hogy legújabban a SZOT- Udülők vezetőinek joguk van az üresen maradit szobák ér­tékesítésére, ezzel is több vendéget lehet fogadni. Ugyanígy fordítva is: szál­lodai szobákban lehet elő- és utóidényben üdültetni. — És a' kezdeményezések felkarolása? — Mintegy 6—7 millió ma. gyár állampolgár vesz részt a belföldi turizmusban, közü. lük 1,3—1,4 millióra tehető azok száma, akik kereskedel­mi szálláshelyeket — szállo­dákat, de főleg fizetővendég­szobákat és kempingeket — vesznek igénybe. Szeretnénk, ha több lenne a magán- kemping, jelenleg mindösz- sze kettőnek van engedélye. Ugyancsak több kellene pan­zióból is. Tízszobásnál nem nagyobb szálláshelyekből, amelyek száma jelenleg még a húszat sem éri el, de van már olyan helyeken is, ahol nincs más szálláslehetőség. A több mint háromezer szerző­déses és bérletes vendéglá­tó helynek és boltnak na­gyobb része üdülőterületeken működik, ezek is, a magán- kereskedők is sokat tehet­nek az idegenforgalmi he­lyeken a kereslet, kielégíté­séért. Támogatjuk őket, töb. bek között abban is, hogy legyen rugalmasabb a nyitva tartási idejük, változatosabb, az igényeknek minden téren megfelelő az étel-, illetve árukészletük. — összegezésül? — Még csak annyit: opti­misták vagyunk, és egyálta­lán nem alaptalanul. Idegen- forgalmunk az előzetes el­képzeléseknek megfelelően alakul, az eredmények min­den téren jobbak a múlt évi­eknél, a hozzánk érkezők szá­mának csökkenése mellett. Az idei cél: a múlt évben kialakult, kedvező tendenci­ák folytatása, a gazdaságos devizabevétel növelése, s ez. zel együtt, elsőrendű célként: hazánk jó hírének további öregbítése a hozzánk érkező turisták jó tapasztalataival. Ami viszont korántsem je­lenti a hazai turizmus hát­térbe szorítását. (V. E.) A plakát szövege közis­mert: a közlekedésben társak vagyunk. Mintha a gyakor­lat is ezt a fontos tényt lát­szana erősíteni, hiszen a mindenható statisztika azt jelzi, hogy például Gyön­gyösön és a környékén je­lentősen csökkent az elmúlt évben a balesetek száma. Biztosan vannak olyanok is, akik viszont azt állítják, hogy ma is sok az „uras- kodó” motorkerékpáros és autós, aki úgy viselkedik, mintha csak ő lenne egye­dül a világon. Nehéz igazságot tenni? A számok nem ijesztgetnek Mindig elámulok egy ki­csit, amikor meghallom, hogy az utóbbi alig tíz esz­tendő során az összes mo­torhajtotta „aszfaltkoptató” száma a másfélszeresére nőtt. Ezen belül ugyancsak jóval nagyobb arányban ugrott meg a személyautók mennyisége. Hihetetlen. Akár fel is sóhajthatnánk: hát ennyire jól élünk. Igen, mondhatjuk nyugodtan. Jó, jó, de az utak ... ? Erről is pironkodás nélkül szólhatunk. Mindenekelőtt a nekünk legfontosabbról, az M3-asról. Az abból elágazó nagyrédei szakaszról, amely szépen nyújtózkodik Gyön­gyös irányába. Jó lélekkel emlegetik az építőket azok is, akik ma­napság Mátrafüredről igye­keznek Abasárra, vagy ér­zékelik a visontai, halmaj- ugrai, gyöngyössolymosi és adácsi bekötő utak felfris­sítését. Ugyanígy jártak el a Hortot Ecséddel és Csány- nyal összekötő utakkal is. A mindent tudó statisztika azt is közli, hogy összesen 250 ezer négyzetméternyi felüle­ten javították meg az asz­faltburkolatot. Nőtt a forgalom, javultak a közlekedési körülmények, ez a summázás. Mégis, mint­ha egy kicsit visszaesett volna a munkanapok for­galma, bár a hétvégén vál­tozatlan mértékben áramla­nak az autók a Mátrának fel, a Mátrából le. Furcsa dolog ez az össze- hasónlítgatás. Szokásunk, A Bükkszékről induló fia­talember sok hányattatáson és megpróbáltatáson keresz­tül jutott el eddig a napig. A II. világháborút egészség- ügyi katonaként harcolta végig. Egerből, ahogy a hadi­kórház vonult nyugatra, elő­ször Ausztriába, majd Né­metországba vetette a sors. Ott esett fogságba. A fog­ságból hazatérve társaival együtt hozta vissza azokat az orvosi műszereket, beren­dezéseket, amelyeket az egri kórházból vittek el a visz- szavonuló németek. Hazatérése után újra Bükkszék, a kis hegyvidéki falu élete állomása. A Kincs­tári Mélyfúró Vállalathoz került. Az itt dolgozók a kommunista pártot választot­ták, a szervezetnek negyven tagja volt már a többpárt­rendszer idején is a rész­legnél. Bozó József 24 évesen már az MKP tagja lett. Az első években titkárrá válasz­tották, s belekóstolt a szak- szervezeti munkába is. Az igyekvő fiatalember 1951-ben, miután a kőolajfúró vállalat Bükkszéken befejezte a ku­tatást, új munkahelyre ke­rült: a jelenlegi vállalata egyik jogelődjéhez, a Teher­hogy a magunk dolgait ösz- szevessük a másokéval. Mondjuk: a megyében egy év alatt 571 személyi sérü­lés történt az utakon, Gyön­gyösön és a környékén pe­dig 206. Jó ez vagy nem? És ha jó, kinek jó? Alkal­mas-« arra, hogy bárkit megnyugtasson, és a másik­kal szemben kiemeljen? Ha az ilyen összevetés arra ösztönöz, hogy többet tegyek az ügyért, rendben van. Ha nem, akkor ... sem­mi értelme. Mégis egymás mögé állí­tanék két számot. Az egyik azt jelenti, hogy Gyöngyö­sön és a járásban 1980-ban húszán vesztették életüket az országúti balesetek követ­keztében, egy évvel később pedig tízen. Megnyugtató a csökkenés? Statisztikailag. Emberileg, az élet szempont­jából minden vétkes vagy vétlen halál — értelmetlen. Érdemes az előidéző okok­ra is rámutatni. Az összefüggések is Nincs értelme egymásra mutogatni. Ugyancsak az ismert szöveg szerint — min­denki közlekedik. És közü­lük éppen úgy vétenek a szabályok ellen az autósok, mint a motorosok, a gyalo­gosok ugyanúgy, mint a ke­rékpárosok. Hogy melyik mennyire? Akinek kedve van hozzá, böngészgesse a statisztikát. Az biztos, a leggyakrabban a nem megfelelő sebesség szerepel a baleseti jegyző­könyvekben. Szorosan mö­götte az elsőbbség megadá­sának az elmulasztása. Per­sze, persze, mondhatják so­kan: a személyautók...! Igen, ezek vezetik a statisz­tikai mezőnyt. De tessék fi­gyelni. A segédmotorosok és a gyalogosok követik a sor­rendben. Az sem igen írható a vé­letlen számlájára, hogy a hét napjai közül éppen a szombat okoz a legtöbb el­foglaltságot a mentőknek. A legkevesebbet pedig a hét­fő. De a péntekre is nagyon oda kell figyelni. Aki pedig még a napsza­kokra is kíváncsi: a legcsen­desebb időszak délelőtt 10 órakor kezdődik és tart dél­után 4 óráig. Reggel 7 előtt autó-fuvarozó Nemzeti Vál­lalathoz tehergépkocsi-veze­tőnek. 1953-tól volt autó­busz-vezető. Pétervására— Mátraballa—Eger járatokon dolgozott, és itt is maradt mindvégig, amíg máshová nem szólította a kötelesség. — A szocialista brigád- versenyben 1959 óta vettünk részt, bár akkor még nem volt ilyen címe a brigádok­nak. Mi kezdeményeztük például, hogy az autóbusz- vezetők az útvonalukon a megálló jelzőtáblákat tartsák rendben — emlékszik vissza a két évtized előtti mozga­lomra. — Patronáltuk a terpesi és bükkszéki iskolákat, ké­sőbb az Egri Gyermekvárost. Gyakran vittünk kirándulni gyerekeket. Emlékezetes volt, amikor egy alkalommal 150 pogácsát ettek meg Eger— Szilvásvárad között, amit kora hajnalban sütött a fe­leségem ... A későbbi Mátra szocialis­ta brigád többszörös arany­koszorús cím után elnyerte a Volán Tröszt kiváló bri­gádja címet is. Bozó József autóbusz-vezetőként lett mil­liomos — egymillió kilomé­tert vezetett baleset nélkül. és este 7 után már nagyon ritkán vijjognak a szirénák. No és az ital. „Közremű­ködött” a sérülések tizenöt százalékában. Aki pedig arra gondol, hogy persze, ez a sok kiránduló, annak tu­domásul kell vennie, hogy a karambolok háromnegyedét „helybeliek” okozzák. Magunkat nézzük Könnyű lenne most tíz* mondogatni, ha a rendőrök „keményebbek” lennének, ha több egyenruhás személy járná az utcákat, és ha a ha­tóságok ... ! Kétségtelen, ezeket a körülményeket so­kan sokféleképpen ítélik meg. De valóban akkor teszünk jót, ha nem másokban ke­ressük a megoldást? Vajon aki könnyen felháborodik, ha a KRESZ-táblára fittyet hányó motorost vagy kerék­párost lát, ha a sportos ve­zetés csikorgásai és bömbö- lései terhelik meg dobhár­tyáját, ő mindig a zebrán megy át a másik oldalra? ö soha nem lép le körül­nézés nélkül az úttestre? És ha ő autózik vagy moto­rozik, akkor... ? Egyszóval: előbb a szálkát a magunk szemében... ! Csak ez vezet el a jó meg­oldáshoz. Meggyőződésem, hogy so­kat javult a közlekedési magatartásunk, kultúránk. Kezd az autó, a gépjármű közlekedési eszközzé egysze­rűsödni nálunk, és már nem a gazdasági és társadalmi helyzet kifejezésére szolgál a Szabó Péterek esetében. Ha pedig a hatóságok job­ban megnyomják a ceruzát az ittas vezetők megbünte­tésekor, ezt mindenki csak helyeselheti. A könnyelmű­ség az, ami a közlekedésben nem engedhető meg és nem magyarázható meg. Ezeket a tényeket tekin­tette át és értékelte legutóbb a Gyöngyösi Városi és Járási Közlekedésbiztonsági Tanács. Érdemes a megállapításo­kon elgondolkodni. A gya­logosoknak is. Mert — mind­nyájan közlekedünk. Amíg egészségesek vagyunk ... Sorsforduló volt az 1973-as év, amikor elbúcsúzott az autóbusz-vezetéstől. A válla­lati pártcsúcsvezetőség tit­kára lett. Üj beosztásában is megmaradt annak az egy­szerű, közvetlen embernek, amilyen pályája indulásakor volt. Továbbra is Józsi bá­csi maradt mindenkinek. Elismerés? Hatszor volt kiváló dolgozó, miniszteri dicséret, Munka Érdemrend bronz fokozatú kitüntetés birtokosa. Nyugdíjba vonu­lása alkalmából a Volán Tröszt emlékplakettel tün­tette ki. A búcsúztatására szerve­zett szerény ünnepségen azt kérték tőle: hosszú évek pártmunkáját továbbra is kamatoztassa vállalata, a vá­ros és megye jövője érde­kében. Ezután is számítanak munkájára, mindig nyitott ajtókkal várják. Hasznos le­het még az elmúlt évtizedek sok élettapasztalata ... Jeszenszky István G. Molnár Ferenc Hasznos lesz még... A hatvanadik év az élet új szakaszának határköve. Hosszú, dolgos esztendők sorát zárja le a nyugdíjba vonulással. Addig sosem volt érzéssel találkozik. Bozó József a Volán 4. számú Vállalat pártvezetőségének titkára a közelmúltban érte el a hatvanadik évét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom