Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-15 / 164. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 15. csütörtök Egy érettségi elnök jegyzeteiből (2/2.) A tanulság helyett lecke A szóbelik sem okoztak mindig kellemes meglepetést. Igaz, akadtak gonddal tervezett, formált feleletek, ám a többség egyik helyütt sem közelítette meg ezt a szintet. Akkor sem, ha tanáraik, — erről tanúskodott emberséges alapállásuk, segítőkészségük, megértésük, számos kérdésük — az elmúlt négy esztendő során lehetőségeikhez képest mindent megtettek ennek eléréséért. A ma képére Az egyik lány Balassit, a reneszánsz poétát akarta bemutatni. Említette az életrajzi adatokat, aztán megtorpant, majd kis szünet után a mentőövet megtalálók lelkesedésével folytatta a Júlia-versekkel. — Ez egy életre szóló igaz szerelem volt — összegzett csillogó szemmel. Rám nézett, várta reagálásomat. Jeleznem kellett Ungnád Kristófné Losonczi Anna tetemes vagyonát, a poéta fé- kezhetetlen életöröméből fakadó gyakori csapodárságát. Meghökkenten nézett rám. ö egy másfajta költőt képzelt el, a valóságnak megfelelő tényeket viszont nem tanulta meg. ö — akárcsak sokan mások — jelenének érzésvilágát vetítette a múltra. Ennek a sajátos szemléletnek a következménye — többek között — az, hogy a párduckápát párduckapának nevezték — micsoda különbség —, hogy a hajdani fogalmakat mai tartalommal töltötték meg. így lett Noszthy Feriből megnyerő figura, a végvári sorsból kalandos, dalos, veszélytelen, szép vállalkozás, ezért nem ítélték el kellőképp Goriot apó lányait. A régvolt — hogy finom kifejezéssel éljek — annyivá közel siklott napjainkhoz, hogy lényegéből majdhogy semmi sem maradt. Ez akkor is elgondolkodtató, ha indokolatlan dolog lenne általánosítani. Olvasás tévé nélkül Az sem volt felemelő számomra, hogy rádöbbentem: kevés fiatal számára lét- szükséglet az olvasás. A kötelező regényektől mindig idegenkedett a diák, de a hazai és a világlitenatúra számos alkotása semmi mással nem pótolható élményt jelentett a felnövekvő nemzedékek számára. Az egyik érettségiző IV. Béla második honalapításával bajlódott. Érdeklődtem: — Láttad-e a tévében a Meráni fiút? Értetlenül nézett rám. — Olvastad-e a Táltoskirályt? Ugyanaz a reagálás volt a válasz. Máskor Géza fejedelemről, István királyról esett szó. Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámáját említettem. Feleslegesen... Ezek jellemző sztorik. Épp ezért nem szabadna tényként kezelni őket, mert a könyv és a tévé jellemformáló élményeket kínál, maradandó érzelmeket sugall. História — háttérben A történelemtanítás gondjairól divat beszélni. Indokoltságát mégsem vitatom, mert ezek a bajok olykor aggasztóak. Egyszer a görögök története veszett a homályba, máskor a francia forradalom állította szinte megoldhatatlan erőpróba elé a fiúkat, lányokat. Ezt még — jókora türelemmel — megértettem, de azt aligha, hogy olyan keveset tudnak a hazánkban 1956 után kibontakozó egészséges és lendületes gazdasági, társadalmi, tudati fejlődésről. Végtére is ebben az időszakban nőttek fel. Ez bántóbb, mint a rendszeres évszám- és századtévesztés, s az ■ összefüggések felfedezésének hiánya. A históriának nem leckévé, hanem a hétköznapok során kamatoztatható tanulsággá kellene válnia, úgy, ahogy ezt már az okos rómaiak hangsúlyozták. Torz mondatok Ritkán örülhettem szépen megfogalmazott feleleteknek. A legtöbben lendülettel kezdték a mondatokat, aztán megakadtak, elmaradt az állítmány, hiányoztak az egyéb kötőelemek. így természetesen csorbult a gondolat is. Bántó ez a félnémaság. Elsősorban az- elburjánzó tesztek a ludasok benne. Megálljt kellene parancsolni nekik, mert a szabatos, magyaros, pontos, sőt szép, azaz hatékony szóbeli kifejezésmódra minden érettségizettnek szüksége lesz az életben. Ennek hiányában viszont konfliktusok sora éri őket. Ha valaki azt hinné, hogy csak gondok regimentjével találkoztam, akkor jókorát téved. A fiatalok ugyanis igyekvőek, lelkesek, meg- nyerőek, udvariasak voltak. Izgalmuk jelezte: az érettségi nimbusza akkor is töretlen, ha a korábbi években oly sokszor akartuk megnyirbálni tekintélyét. A kiutat, a biztatóbb jövőt ígérte a vizsgáztató tanárok hivatásszeretete, az esetenkénti kudarcok ellenére is töretlen optimizmusa. Nem minden elképzelésüket valósíthatták meg — akadályozták ezt az esetenként elhibázott rendelkezések, a jónak nem éppen nevezhető régi tantervek és tankönyvek, a gyerekek szerény képességei —, annyi útravalót azonban mégis adtak neveltjeiknek, amelyre később alapozhatnak, ha nem sorvad el bennük a teljesebb emberré válás nemes óhaja. Pécsi István VILÁGKONCERT PÉCSETT Világzenekar a Kodály-év alkalmából A Kodály-év alkalmából hazánkban vendégszerepei az úgynevezett világzenekor: a Jeunesses Musicailes (Ifjú zenebarátok) Nemzetközi Szövetségének együttese. A „viliágkoncertet” július 20-án tartják a pécsi székesegyházban. A zenekar tagjai — huszonkét európai és tengerentúli ország több mint száz fiatal muzsikusa — már a mecsekalji városban tartózkodnak, a Jeunesses Musicales nyári táborában készülnek a hangversenyre. A viiágzenekar most először mutatkozik be szocialista országban, s történetében először lép fel a világkórussal együtt. A kecskeméti nemzetközi ifjúsági énektáborban tizenöt ország fiatal pedagógusai és pedagógusjelöltjei készülnek a koncertre. Közreműködésükre a Kodály-mű bemutatása miatt van szükség. Három nagy mester emlékének adóznak a pécsi hangversenyen. A 250 éve született Haydn Medve-szimfóniáját, a 100 éve született Kodály Budavári Te Deumát és az ugyancsak 100 éve született Sztravinszkij Tavaszi áldozását adják elő a neves japán karmester, Hirojuki Ivaki vezetésével'. (MTI) .. .és bent (Fotó: Szabó Sándor) Várakozók kint... Kettes., hármas sorokban kígyózó embertömeg. Lökdösődés, nyögés, idegesi tüle_ kedés. Élői két ablaknál értelmetlennek tűnő kérdéssorozat, aztán türelmetlen feleletek ... Majd várakozás, várakozás, órákig Aki járt már nyolc óra felé az egiri megyéi rendelő- intézetben, annak ismerős e kép. Pedig néhány esztendeje, aimikpr átadták e gyönyörű intézményt, föllélegzett mindenki. Végre megszűnik az a szinte lidércnyo- másos állapot, mely a régi, szűk épületben folyó munkát jellemezte. Végre embernek érezheti magát a beteg s az orvos. Immár harmadik esztendeje, hogy az új intézmény üzemel. S mi tagadás, sok a panasz azóta is. Japán módszer „kínai” módon Az egyes számú kritikus góc az úgynevezett kartono- zó, mellyel majd minden be. lépő találkozik. Itt: rendszerezik, gyűjtik a betegek kezeléseiről szóló dokumentumokat. Ha valaki például fejfájással jelentkezik, or. vosa kezébe adják dossziéját, így az rögtön megálla- .píthatja, hogy volt-e korábban páciensének baja a vér. nyomásával, netán az idegeit kezelték már, vagy gyakoriak homlokü reggyulladásai. Komoly segítség ez a kór felismeréséhez. Az elképzelés — ugye nyíl. vánvaló — kitűnő. Ám Japánban, ahol ezt a módszert kitalálták!, komputerrel dolgoznak, adatbankok őrzik a diagnózisokat, Egerben viszont a megvalósítás úgymond kínai; az adminisztráció nehézkes, túlbonyolított, „kézi”, egyszóval inkább las. sítja az ügyintézést —" gyógyítást — ilyen formájában (!), mint könnyíti. Az intézmény lelke A kartomozó, mely az intézmény lelke kellene hogy legyen, pillanatnyilag ugyanis rosszul működik. Lássunk csak egy példát! Kovácsné, akii unokáját hozta a bőrgyógyászatra és a szemészetre, csak akkor végez gyorsan és idegenkedés nélkül, ha mikor személyijét kérik tőle, szól, hogy nem róla van szó, hanem a kisfiúról (különben nem a jó kartont keresik ki), ha, pontosan tudja a fiúcs. ka születési idejét (különben nem találják a dossziét), ha, pontos a gyerek iratának besorolása (régen ha- nyagabbul töltötték ki a rubrikákat, mert abc-rendsze- rezés volt), ha, a rossz mikrofon miatt. nem értik úgy a bent ülők, hogy a nőgyógyászatra akarnak menni, ha, betartja azt a sorrendet, amely szerint a kartont útnak indítják, s nem megy előbb inkább a szemészetre, mert ott mondjuk kevesebben vannak... Szóval, ha-ha-ha... — még sorolhatnám — mintegy 2500 ember esetében. Ennyien fordulnak meg naponta az épületben, ahol a betegeket 35 szakorvos, illetve to_ vábbi 96 egészségügyi dolgozó fogadja. Ez azonban csak a papírforma, hisz egy. részt itt is vannak szabadságon, táppénzen, gyesen levők, másrészt a kórház és a rendelőintézet intergciójából következően gyakran a kórházakban is kell helyettesíteni. Úgynevezett fregoli orvosok kellenének. Beállításukról azonban még ha lenne rá pénz, akkor sem lehetne szó, hisz melyik szakembertől várhatnánk el, hogy a gyermekgégészethez, az idegi eredetű halláskárosodáshoz, r.etán a kézsérülésekhez egyaránt kiválóan értsen. Márpedig az egri intézményben — s milyen jó, hogy így van — ilyen speciális, magas szintű szakrendelések is vannak. Beteg és egészséges keveredik Ha nincs ki a gyógyítók létszáma, a beteg vár. Órákig, ae lázas' csecsemő is. Amennyiben vidéki valaki, s csak hajnalban volt busza Eger felé, akkor fél nyolctól akár fél ötig. Nem minden jegyes szak- rendelésnél van ez így persze, hisz: például a laboratórium előtti várakozó 11 után kihalt. De addig... Egymás mellett idegeskedik éhesen a „cukros” néni, a kismama, a súlyos beteg és a csak alkalmassági vizsgálatra jelentkező — különösen érzékeny — egészséges is. (Milyen sok előnnyel járna, ha az utóbbiakat kint a helyszínen lehetne vizsgálni). Mert akinek pechje van, a labor miatt három napot ve. szít. Azt, amikor „megszúrják”, a következőt, mert csak akkorra készül el az eredménye, s még egyet, hisz a lelettel valahová visz. sza kell menni. Mindent a páciens érdekében A föltebbiek ellenére bizo. nyos, hogy a megye rendelőintézetben szinte napról napra igyekeznek többet tenni a betegek érdekében. Egyre többen vallják: az egészség- ügyi ellátás szolgáltatás. Nem elég tehát csak a tartalmi oldalra, a magas színvonalú gyógyításra gondot fordítani, (ezzel nincs is semmi hiba), de figyelni kell a mikéntre is! Ezt szolgálja többek közt az úgynevezett sávrendszer helyi bevezetése — a páciens lehetőleg mindig ugyanazzal az orvossal találkozik —, de az is, hogy szeptembertől az egyszerűbb laboratóriumi munkákat átádja a központ az egri körzetnek, így e területen.^ felére csökken majd a forgalom. Rövidesen bővítik a kartonozót, és valószínűleg újra megnyílik a ruhatár. Kisebb-na- gyobb ötletek lennének még persze szép számmal — csak pénz lenne hozzá ... Ám talán már a föntebbiek is sokat csökkentének a gondokon. S a beteg tényleg úgy érezheti, hogy e szép, korszerű intézményben nem szekálják, küldözgetik, várakoztatják, hanem „csak” enyhítik kínjait. Németi Zsuzsa Mihail Kazovszkij: A trubadúr Éppen csak munkához fogtunk aznap, amikor beállít a szobába ezzel az emberrel Szej Szeles és azt mondja: — Kedves kollégák, bemutatom az új munkatársunkat, Avgyejev Igor Illario- novicsot. Kiváló szakember. S akkor a háta mögül előlép ez a bizonyos. Cingár, jelentéktelen figura, szürke pulóver meg farmer van rajta A tekintete bágyadt-fáradt, Mindent összevetve elég középszerű a fickó, ilyenből nálunk minden emeleten a dohányzósarokban akad vagy másfél tucat. Szóval, kölönc, hogy úgy mond. jam. Igen így gondoltuk eleinte. Aztán egyszer csak beütött a szenzáció. Másnap ugyanis Avgyejev valami érthetetlen rendeltetésű al. kaimatossággal jelent meg a laboratóriumban', ami vá- szonhuzatba volt bújtatva. Aggályosán maga mögé állította, és a munkájával kezdett foglalkozni. Mintha mi sem történt volna. Kell-e mondanom, hogy csak ezen járt az eszünk? Mi a csuda az? Válja Sztugye- nyec, aki nemrég ment férjhez, s ettől túlságosan is nagy bátorságra kapott, fogta magát, és odaállt eléje: — Már elnézést, kedves Igor Illarionovics, ha komolytalan a kérdésem, de mi ez itt, ebben a vászonhuzatban? Persze, csak ha nem titok. — Mire nem gondol — mondja Avgyejev —, miféle titok lenne? Ez itt a gitárom. Hathúros. Válja beleremegétt a kíváncsiságba. Azt mondja: — No ék maga mindig gitárral jár dolgozni? Erre Avgyejev: — Mindig. Ha este fellépésem van. Ugyanis szerző vagyok. — Válja persze nem érti a dolgot, megkérdezi hát: —Szóval, szerző. És mit szerez? — Ez olyan, mint a trubadúr, érti? — magyarázza Avgyejev. — Vagy mint a bárd. Tudja, a dalt is, a szöveget is én írom, aztán előadom. Pénzért is meg anélkül is fellépek. Mikor hogy. Válja egyszerűen elvesztette a fejét, amikor ezt meghallotta. Odatámolygott az asztalához, mélyet sóhajtott, s azt mondta: — Kellett nekem elsietnem a férjhezmenést ? Lassacskán elterjedt a tru. hadúrunk; híre az egész intézetben. Megkezdődött a vendégjárás. A szomszédos osztályokról átjártak, jöttek egyesével is, párosával, hármasával is. Ácsorognak, nézelődnek. Ez a bizonyos meg csak ül ott, mintha mi sem történt volna. Dolgozik. Zseb- számológépén nyomkodja a gombokat. Amikor kész, felírja az eredményt. No és, mit gondolnak, hová? Kottala. pokra írogat, s nem számokat, hanem hangjegyeket! Micsoda művészet! Úgy körülbelül két hét múlva AvgyejeVet koncerten is láttuk. Nagyon népszerű énekesekkel együtt lépett fel. A konferanszié így mutatta be: — Most pedig — azt mondja — hemutatom önöknek azt a művészt, aki a matematikusok között a legjobb dalszerző, a dalszerzők közt pedig a legkiválóbb matematikus. ... Avgyejev nyugodtan térdére emelte gitárját, eljátszott és elénekelt néhány dalt, elég elfogadhatóan. Ar. ról szólt az ének, hogy elhagyta őt a szerelmese, ő pedig sapka nélkül álldogál az ablaka alatt a nagy szélben. Finom líra. Aztán még egy gyermekdalt is előadott. Ezt úgy értékeltük, hogy Avgyejev sorsa mégiscsak elrendeződött, hiszen most már gyermekekről dalol. Hát, ez .után a koncert után igazán híres lett Igor Illarionovics. Levelekkel árasztották el, a kapu előtt pedig, mint valami díszőrség, örökké ott várakoztak a - lányok, az autogramkérők. • Egy filmrendező megbízta, hogy írjon dalt a filmjéhez. Ugyanis a hivatásosok között nem akadt ilyen őszinte hangvételre. Aztán egy színházi rendező kérte meg, hogy az előadáshoz zenét szerezzen. Avgyejev senkit vissza nem utasított. Igaz, az intézetben már nem nagyon gyakran lehetett látni, de mi azért nagy büszkén mondtuk az ismerőseinknek:: — Vele egy munkahelyen dolgozunk. Nem ismeritek? Hát Avgyejevvel, a szerzővel. — Ó-ó — suttogták irigykedve az ismerősök —, ti aztán szerencsések vagytok. Egyszer tudományos tanácskozásra került sor, s meghívták rá a mi igazgatónkat is. Megkapja a szót, bemutatják a széles tudományos közvéleménynek, de a közvélemény valahogy fagyosan, tartózkodással fogad, ja. Akkor az elnök azt mondja még: — ö annak' az intézetnek az igazgatója, ahol Igor Avgyejev dolgozik. A résztvevők felugráltak a helyükről, s ütemesen kezdték kiáltozni: „Avgyejev rer mek fiú, Avgyejev remek fiú...” Érthető, hogy az igazgató magánkívül volt dühében, amikor hazaérkezett. így tette fel a kérdést: — Vagy én, vagy Avgyejev! Vele nem vagyok hajlandó dolgozni. A felsőbb szerv persze hivatása magaslatán állott. Igazságosan döntött. Mi az, hogy az igazgató vagy Avgyejev? Természetesen az igazgatót küldték el. Hiszen igazgatót lehet találni bármikor, de Avgyejev csak egy van. Fordította: Konczek József
