Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
NÉPÚJSÁG, 1962. június 23., szerda 3. A huszonnegyedik órában (111/1.) Önmagunk Csúnya kifejezés, de tény: szemetelő nemzet vagyunk. Tessék megnézni : a legközelebbi háztól több kilométer távolságra, bent, az erdő mélyén, nemcsak konzerves- dobozok rozsdásodnak, nemcsak iires tejeszacskókat sodor magával a szél, de lehet találni rozsdamarta tűzhelyet, kiürült hipósflakont, műlábat (?), bontási törmeléket. Gyümölcscsutkát, csikket, ételmaradékot, papírzacskót, napraforgómag-héját, mindent ott dobunk el, ahol vagyunk: járdán, országúton, mezőn, gyalog és bármilyen járműből. Az üzemek pedig...? Megnyitó ünnepség a városi tanács előtt Vaskó Lukács szólótáncos, s a boldogi asszonykórus nagy si kert aratott A házfelügyelő igyekszik Két nemzedék a közönség soraiból (Fotó: Szabó Sándor) Legsajátabb környezetünk. a lakás. Illetve: az épület, amelyben az otthonunk is található. Hogyan bánunk ezzel? — Tapasztalataink szerint az emberek csak a lakásajtón belül kényesek a rendre — hallottam Tóth Jánostól, a Gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat igazgatójától. — Már a folyosón is szemetelnek. Sokszor a leöntő előtt is ott a háztartási hulladék egy része, mert nem az aknába, hanem melléje öntötték. A házfelügyelő pedig takaríthatja azt, ami a nemtörődömség miatt keletkező piszok. Azt mondják, érdemes összehasonlítani a tanácsi bérházak és a szövetkezeti tulajdonú épületek külcsín- jét. Ahol a „sajátja” a folyosó is, a lépcsőház is, ott jobban odafigyelnek mindenre. Már láttam én már cserépkályha-törmeléket OTP-házban is, hallottam már panaszkodni tulajdonosokat amiatt, hogy a másodikon vagy a harmadikon a soros „tulaj” a füle botját sem mozdítja, sár, piszok és rendetlenség mindenütt. — Házfelügyelőnk annyi van, amennyire szükségünk van. Lakást nem tudunk ígérni ezért a munkáért, mert a volt házfelügyelők nem költöznek ki. Mit tehetünk? Felemeljük a lakbért, a „rosszhiszeműség”, mint minősítés fennáll náluk, de ahhoz hogy felszabadíthassuk a lakást, másikat kellene cserébe felajánlanunk. Honnan? Nyugdíjasok, magányosok vállalkoznak arra, hogy ellássák ezt a munkakört, de... — Én semmi pénzért nem csinálom, mondta az egyik néni, aki a bölcsődében a konyhán mosogat, mert a lányaim nem engedik. Mit szólnának az emberek, hogy házmester lett az anyjuk, mások szemetét, piszkát takarítja? Ilyen véleményt is hallottam, amikor ennek a néninek felajánlottam a lehetőséget. Még egy kérdést fogalmaztam meg a vállalat igazgatójának: a járda és az úttest tisztítását firtattam. — A házfelügyelőink tudják, hogy ez a munkájuk. El is végzik. Télen a havat is kötelesek ellapátolni. Még azon sem vitatkozunk, hogy a kukásautó után ott hagyott szemétmaradékot ki szedje fel az aszfaltról. Ügy tudom, a városgondozási üzem kiadta a kukásoknak, hogy fel kell söpörniük. Ha mégsem teszik, a házfelügyelők söprik fel. Annyit még hozzátett Tóth János, mintegy összefoglalásként: — Azt hiszem Gyöngyös se nem jobb, se nem rosz- szabb a jó közepes színvonalú városoktól. Kérdés: hol a színvonal felső határa nálunk? védelmében Nemcsak mondják, mérik is Amikor a Városi Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat vezető főorvosától, dr. Záray Gabriellától érdeklődtem, ő is hasonló véleményt formált meg az összképre vonatkozóan. Hogy milyen részletekre alapozta ezt? — Különböző mérőhelyeink vannak, amiket a megye telepített. Ezeknek az adatait ismerjük. így tudjuk, hogy a Mátra levegőjében korábban szinte semmi szennyezettség nem volt, de ma már van. A városban a nagy autóforgalom miatt, az egyes csomópontokban a kémiai anyagokkal való szennyezés eléggé nagy mértékű. Ha majd az autópálya elkészül, ha a mátrai forgalmat sikerül a várost elkerülve levezetni, akkor várhatunk javulást. A Gagarin Hőerőmű. Egyre gyakrabban hangzik el a név. Különböző megállapítások keringenek városszerte, milyen módon jut el a korom, az égéstermék a településre. — A régi, hagyományos tüzelési mód visszaszorítása Gyöngyösön, a gáz felhasználása előnyös változásokat eredményez, ezt hangsúlyoznom kell. Már csak az élet groteszk játéka, hogy éppen a tanácsháza és a városi kórház kazánja a legnagyobb füsttermelő. Mit mondjon erre a tényre a főorvosnő? Kompromisszumok árán Szennyvíz. Ennek tisztítását a városi telep nem győzi. Bár a vágóhídnak saját berendezése van, főként a nagy esőzések idején ezen túlbuggyan a szenny és a csatorna átmérője sem megfelelő mindenütt. A patak vize? Ki tudja, mióta ömlik bele minden a partja mentén épült házakból? De csak látszólag jobb a helyzet a Gyöngyössolymos felé eső új utcák kertes házainak táján. Víz van, elvezető csatorna nincs. Az egyedi derítők pedig... Ami kifolyik az utcára, az kifolyik. — Mátraháza é# Mátrafü- red nem okoz gondot. Ma már a patakokban tiszta víz folyik, de ivásra mégsem alkalmas. Megépült évekkel ezelőtt hazánk első hegyvidéki szennyvízcsatorna-rendszere. Még csak a tervekben szerepel Galyatető és Mátra- szentimre rácsatlakoztatása. A gyógyintézeti hulladék kot elégetik. Ügy, a szabad térben. Ez is már fejlődés ahhoz képest, hogy korábban a szemétbe dobták. Ez van Mátraházán és Kékestetőn. De a korábbi évtizedek alatt a lefolyó vizek talaja úgy elfertőződött, hogy ma a kristályosán csillogó víz a patakokban — csak látszat. Kimossa a földből a beivódott fertőző anyagokat. Megkérdeztem: lágy vagy kemény szívű-e a szolgálat a közvélemény szerint. — Azt hiszem, az utóbb? időkben inkább lágyszí- vűeknek tartanak bennünket. Tudomásul kell vennünk, hogy a pénz annyi, amennyi. Kénytelenek vagyunk naponta kompromisszumokat kötni. Például: állattartás. — A körzethatárokat ki kellett jelölnünk. De előfordul az is, hogy ettől függetlenül létesítenek akkora állattartó telepeket, amelyeknek környékén a lakók panaszt tesznek. De igaza van a húsipari vállalat igazgatójának is, amikor azt mondja, neki nagyon fontos, hogy minél több sertést, szarvasmarhát vásárolhasson. Feszítő ellentmondás. Melyik a fontosabb? Az istállószag elkerülése vagy az oldalas? Ez a kérdés nem is lehet kérdéses? (Folytatjuk) G. Molnár Ferenc Eredményes munka a körzeti pártalapszervezetekben Az elmúlt tíz év során a párt központi és helyi szervei súlyának és rangjának megfelelően foglalkoztak a városi lakóterületi pártszervezetekkel, a nyugdíjba vonuló párttagok sorsával, helyzetével. Az élet sürgette e fontos kérdés elvi és gyakorlati rendezését, hiszen az országos tapasztalatok is azt mutatták, hogy ugrásszerűen növekszik azoknak a kommunistáknak a száma, akik megérdemelt nyugdíjaséveikben a lakóterületi pártszervezetekben folytatják tovább a társadalmi tevékenységet. E téma vizsgálata több lényegi kérdést hozott napvilágra. Számolni kellett a több évtizedes kötődés érzelmi motívumaival, a munkahelyi kollektívához történő érthető ragaszkodással, de fel kellett készülni arra is, hogy a gyári rendhez, fegyelemhez, a rendszeres és színvonalas pártélethez szokott elvtársak a lakókörzeti párt- alapszervezeteknél nem mindenütt ezt találják. A lelketlen ügyintézés, az átjelentés egyszerű „leadmi- nisztrálása” sok régi, tapasztalt elvtársunk elvesztéséhez vezetett. Mint ahogy olyan tapasztalat is volt, hogy a régi munkahelyén maradt nyugdíjas párttag állandó kriti- zálgatásával, különvéleményének hangoztatásával akadályozójává, fékezőjévé vált a munkahelyi pártéletnek. Ezért a politikai döntés szerint a nyugdíjas párttagok abban az esetben, ha továbbra is régi munkahelyükön vállalnak munkát és a párttaggyűlés határozatikig ezt engedélyezi, s azzal a felsőbb pártszerv is egyetért, akkor a régi pártalap- szervezetben dolgozhatnak továbbra is. Ellenkező esetben az üzemi alapszervezet vezetőségének kötelessége a nyugdíjba vonuló párttagot átjelenteni, átkísérni és bemutatni a lakóterületi párt- alapszervezet soron következő taggyűlésén, méltatni az üzemben, a vállalatnál, az intézménynél végzett munkáját, politikai tevékenységét, a pártmegbízatását, és annak teljesítését. Egyre gyakoribb az ilyen bemutatása a nyugdíjas párttagoknak, de sajnos azonban még nem ez a jellemző. A gyakoribb az, hogy formálisan „leadminisztrálják” a nyugdíjba vonulást, jobb esetben postán elküldik az átjelentkezési lapot, de az is előfordult, hogy a nyugdíjasnak kezébe nyomták a párt át jelentő lapját: „intézze úgy, ahogy akarja”. Szélsőséges eset, de még mindig előfordul. Az ilyen ügyintézők megfeledkeznek az emberségről, a régi kommunistákkal szembeni kötelességről, hiszen a nyugdíjba vonuló elvtársaink egy jelentős része az új szocialista társadalmi rend megszületésének nehéz napjaiban vállalta és teljesítette a párttól kapott feladatait. A már említetteken túl a városi lakókörzeti pártszervezetek munkájának értékelését, a lakóterületi pártmunka színvonalasságának növelését más tényezők is szükségessé tették, illetve sürgették. Az elmúlt évek során, a felgyorsult urbanizációs folyamat, a városi lakónépesség létszámának gyors növekedése, az ipari beruházások indulása, a bejáró dolgozók létszámának gyarapodása, és a közigazgatás korszerűsítése a városokra, a városok politikai, gazdaságpolitikai életére terelte a figyelmet. Megnövekedett a város- politikai munka szerepe. Fokozódott a lakosság politikai, társadalmi érzékenysége és igényessége. Rendszeresebben igényelték és igénylik ä nyílt, őszinte beszédet, választ az életkörülményekkel és a várospolitikát érintő kérdésekkel kapcsolatban. A lakosság jelentős része új lakótelepekre költözött, ahol a társadalmi életnek természetszerűen nincsenek hagyományai, kevésbé vagy egyáltalán nem alakultak ki a lakóterületi politikai munka módszerei. Az ötnapos munkahét bevezetése, a szabad idő megnövekedése ebben az ösz- szefüggésben is újabb gondokat hordoz. Változik a társadalmi struktúra, növekszik a nyugdíjasok, természetesen a nyugdíjas párttagok száma is. Jelenleg Egerben a párttagság több mint 15 százalékát alkotják. A város tíz lakóterületi pártszervezetében csaknem 900 kommunista tevékenykedik, ebből a döntő többség a nyugdíjas. A lakóterületi pártszervezetek kettős funkciót töltenek be. önálló szervezeti életükkel biztosítják a párttagság politikai, ideológiai nevelését, összefogását, másrészt működési területükön eredményesen dolgoznak a párt vezető szerepének megvalósításán. A politikai funkción kívül összekötő kapocs a régi munkahelyekkel, a működési területen levő gazdálkodó egységekkel, intézményekkel és a városi tanács szakigazgatási szerveivel. A két funkció együttes érvényesítése nemcsak hogy feltételezi, hanem meg is követeli az egységes, működőképes kommunista szervezetet és olyan vezetőséget, amely a lakókörzet politikai gazdája, s a lakókörzet jogos érdekeit jól el tudja helyezni a várospolitika egészében. Ügy érezzük, hogy Egerben ebben a kérdésben nincsenek alapvető problémák. A körzeti pártszervezetek jól teljesítik kettős funkciójukat. Esetenként azonban jelentkeznek a fáradtság, a türelmetlenség vagy éppen az elzárkózás jelei, de tapasztalható a csoportérdekek túlhangsúlyozása is. A körzeti titkárok rendszeres értekezletein, amelyeken az időszerű pártpolitikai kérdések szerepelnek napirenden, bőven kell időt szentelni az aktuális város- politikai feladatoknak. Alapos, nyílt és őszinte információkkal kell segíteni a körzeti pártmunkát, a párttagság rendszeres tájékoztatását. Ebben a munkában nagy szerepük van a taggyűléseknek, a pártcsoportoknak. A párt és a tömegek közötti kapcsolatrendszerben első helyen említem a Hazafias Népfront körzeti bizottságait, a tanácstagokat. A politikai munka számára eddigi tapasztalataink szerint jó gyakorlat volt, hogy a tíz pártkörzethez hasonlóan szervezték meg a Hazafias Népfront lakóterületi bizottságait is. A megyei pártbizottság segítségével az elmúlt esztendők során jelentős előrelépés történt a dologi feltételek javításában is. A lakóterületi körzeti pártalap- szervezetek elhelyezése az utóbbi időben már megfelelőnek mondható, és ez nagyban hozzájárult a színvonalasabb pártmunka végzéséhez. Az elmúlt tíz évben öt új pártházat építettünk a városban. Két párt- szervezetünk régi házban működik, több alapszervezet használ egy székházat. Egyedül a felnémeti városrészen működő alapszervezetünk számára nem tudunk megfelelő helyiséget építeni', bérelni. Az újonnan épült székházakat, a népfronttal és a többi társadalmi szervezettel együtt működtetjük a költségek közös vállalásával. Szeretnénk elérni, hogy ezek a székházak, ahol a feltételek adottak, a lakóterületek politikai bázisai is lennének, és egyben a szocialista közművelődés otthonai is. Az első, kísérleti lépéseket a Hajdúhegyen épült pártházunkban már megtettük. A kezdeti tapasztalatok értékelése után hasznosítani fogjuk a többi pártháznál is. A lakóterületi pártszervezetek egyre inkább gazdáivá válnak területüknek. A városfejlesztési elképzelésekben, a szolgáltatásban tervezett változások nem történhetnek a lakóterületi párt- alapszervezet véleményezése nélkül. A városi tanáccsal kialakult elvtársi, jó munka- kapcsolat ezt is feltételezi. Rendszeresek a városi párt- bizottság és a tanács vezetőinek találkozásai a körzetekben dolgozó kommunistákkal, tanács és népfrontbizottság tagjaival. A jó tömegkapcsolat azt is eredményezi, hogy a városi feladatok megvalósítására egyre nagyobb tömegeket tud mozgósítani. Az „Egriek a városért” társadalmi munkaakció évről évre szép eredményeket hoz. Nehéz, de szép munka a lakókörzeti pártmunka. Az itt dolgozó elvtársak minden elismerést megérdemelnek, de az állandóan növekvő feladatok állandó megújulást, felkészülést is kell, hogy jelentsenek számukra, hiszen a kialakult tömegkapcsolatot, tekintélyt, szeretetet meg kell újítani, meg kell szerezni. A körzeti pártszervezeteinkben dolgozó kommunisták, titkárok és alapszervezeti vezetőségi tagok dönőt többsége érti feladatát és felkészültsége, tudása legjavát adva dolgozik közös céljaink megvalósításáért. Kovács János, az egri városi pártbizottság titkára Az elmúlt hét végén egész napos programmal ünnepelte Hatvan várossá nyilvánításának 3?. évfordulóját. A település főterén műkedvelő művészeti csoportok léptek pódiumra, köztük: a kultúrközpont népdalköre, irodalmi színpada, gyermek- és felnőtt táncosai, a helyőrségi klub nyugdíjasainak citerazenekara, a boldogi «U3Z- szonykórus, zenészek, valamint a herédi úttörők muzsikusai, a szakmunkásképző intézet fiataljai szórakoztatták a város lakóit. Az esemény záróakkordjaként került sor a diszkóval egybekötött utcabálra.
