Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 19., szombat Francia puszta r Camargue, Franciaország pusztája, bizonyos fokig a rni Hortobágyunkhoz hason_ lítható. Provence-ban terült el a Rhone-delta környékén. Mocsarak, szikesek, kopár le­gelők váltogatják itt egy­mást. Természetes vegetáció­ját hatalmas kiterjedésű fü­ves szőnyeg alkotja. Valaha Camargue teljes egészében mocsaras vidék volt. Nehéz volt itt mindig az élet, ennék ellenére a kö­zépkortól napjainkig meg­maradt e tájon az ember, vi­gyázva azokat a gátakat, amelyek a szőlő- és a kevés gabonakultúrát védték. A középkorban elsősorban juh­tenyésztést folyt a Camargue- ben. A múlt század második fe­lében, III. Napóleon idejé­ben a francia állam nagy lecsapolásokat végeztetett ezen a vidéken. Gátakat, csa­tornákat építettek, és a le­Vaj van a... A vaj olvadékony valami. Ügy látszik, még akkor is, ha hű. töházakban őrzik. A közös piaci „vajhegy" mindenesetre fogy „Olvadásának” legújabb számadata', az idei első negyedév né. gén már „csak” 26 000 tonna vaj volt eladatlanul raktáron. \ Evekkel ezelőtt százezres nagyságrendű vajmennyiség oko­zott gondott. A puszta raktározása is sok pénzt emésztett fel, nemcsak a beszerzése. A most nyilvánosságra hozott adatok szerint egyetlen tonna vaj raktározása egy év alatt 1024 nyu- : gatnémet márkába került I csapolások után megváltozott a táj arculata. A lecsapolt földeken gabonát kezdtek termeszteni, majd szőlőket telepítettek. A második vi­lágháború után megjelentek a spanyol bérlők, akik rizs­termesztéssel kezdtek foglal­kozni, a spanyoloknak ugyan­is a rizstermesztésben na­gyobb gyakorlatuk volt. A mezőgazdaságot motorizálták, megjelentek a traktorok is Camergue pusztaságában. De megmaradt a ló is ezen a tá­jon. A lovakat és a szarvas- marhákat lovas pásztorok te­relik a pusztán. Camargue területén 1500 hektáron zoológiái és botani­kai rezervátumot rendeztek be. Vándorló madarak száz­ezrei élnek itt, illetve tölte­nek néhány hónapot. Ké­pünkön : jellegzetes camar- gue-i táj. (KS) Dél-atlanti tanulság Washington választásra kényszerült Castro éa Mendez az újságírók gyűrűjében A brit katonai győzelem után érdemes szem ügyre venni a falklandi háború diplomáciai következménye­it is. Az Amerikai Államok Szervezetének washingtoni székházában, Costa Mendez argentin külügyminiszter, a szervezet utóbbi két évtize­dének történetében példa nélkül álló kijelentést tett. 1961—82 óta, amikor az USA a regionális szervezetben a kubai kérdést erőltette, — nemigen hangzott el latin­amerikai külügyminiszter szájából, hogy az Egyesült Államok gyarmatosító po­litikát támogat és ő maga is agresszor. Az elvesztett többség Buenos Aires álláspontja nemcsak az el nem kötele­zett országok többségének egyetértésével találkozott hanem elnyerte az amerikai félteke legtöbb államának támogatását. S ez nem kis eredmény, hiszen az AASZ. ban Washington — a „kli­ens-államok” segítségével — mindig kényelmes többséget mondhatott magáénak. Az AASZ létrehozása az Egye­sült Államok gazdasági és politikai nyomásával történt. De a szervezet születése és a mostanában sokat emle­getett Riói Szerződés aláírá­sa is elválaszthatatlan egy­mástól. Mint ahogyan nem feledhetők a történelmi kö­rülmények sem, amelyek közt létrejöttek. 1947-ben, a hidegháború kiélezett légkö­rében hívta össze Marshall tábornok, amerikai külügy­miniszter latin-amerikai kollégáit a Rio de Janeiró- hoz közel fekvő Petropolis- ba. Több mint kéthetes al­kudozás után itt fogalmazták meg — az antikommuniz. mus és szovjetellenesség je­gyében — a riói paktumot. A szerződés fő célja: „minden kontinensen kívüli hatalom” — értsd: a Szov­jetunió — katonai-politikai távoltartása a földrésztől; az amerikai hegemónia fenntar­tása. Kevéssé ismert: a Riói Szerződésben megfogalma­zott politikai és katonai té­telek szolgáltak mintául két esztendővel később, az észak­atlanti paktum, a NATO- chartájának szövegezésekor. Rossz csillagzat A gombhoz rövidesen el­készült a kabát. A szerződés birtokában Truman elnök új külügyminisztere, Dean Acheson 1948. április 30-ra a kolumbiai Bogotában össze­hozta a IX. Amerika-közi konferenciát, amely azonban rossz csillagzat alatt kezdte munkáját. Közben Kolum­biában ugyanis forradalom robbant ki. Az események miatt a delegátusok csak június 1-én tudták kézje­gyükkel ellátni az alapító jegyzőkönyvet. A „kontinen­tális együttműködés ragyo­gó eszközének” nevezett AÁSZ nagyon rövid idő alatt és joggal érdemelte ki á minősítést: „az USA gyar­matügyi minisztériuma”. A funkcionáriusok többsége amerikai állampolgár volt, és költségvetésének zömét washingtoni alapokból fo­lyósították. A szervezet alap­okmánya és a Riói Szerző­dés eredeti célkitűzése — a féltekén kívüli hatalmak el­leni harc — hamar feledés­be merült. Helyére a „bol. sevizmus elleni küzdelem”, azaz a földrész haladó meg­mozdulásai elleni politikai, gazdasági, katonai fellépés került. Az AÁSZ égisze alatt el­követett első katonai ag­resszió 1954-ben az Arbenz vezette haladó guatemalai kormány ellen irányult. Ezt követte a Kuba elleni Disz- nó-öbölbeli sikertelen zsol­dostámadás, majd a sziget- ország kizárása az AÁSZ- ból, 1962-ben. Három évvel később az AÁSZ zászlaja alatt amerikai tengerész- gyalogosok özönlötték el Santo Domingót, s állították vissza a Washington-barát oligarchia hatalmát. Egy illúzió halála Az amerikai szavazógépe­zet az AÁSZ-ban olajozot­tan működött a hetvenes évekig. A chilei haladó rendszer bukásában való amerikai részesség, a konti­nens országai és az USA közt kiéleződött — főleg gazdasági jellegű — nézetel­térések a szervezetben erje­dést indítottak el. Az évtized közepére a tagállamok jelen­tős része követelni kezdte Kuba visszavételét. Am a dél-atlanti válságnak kellett kitörnie ahhoz, hogy napvi­lágra kerüljenek az USA— Latin-Amerika „partneri­viszony” illúziójának gyen­géi. Amikor az Egyesült Államoknak választania keL lett a latinok és a megbíz­ható angolszász NATO-part- ner között — egy pillanatig sem habozott. A latin-amerikai kormányok többsége az AÁSZ székhelyé­nek áthelyezését követelte. A dél-atlanti krízis tehát túlnőtt az AÁSZ keretein. Washingtonban lassan fel kell, hogy ismerjék: hatásait illetően nincs „kis háború”. • Major László Mikor a kancellár az SPD kongresszusán közölte, hogy olykor hibát is követett el, sokan tömi kezdték a lejü­ket, milyen hibára gondol­hatott: Hogy hagyja magát unszolni az amerikaiaktól a rakétafegyverzet-kiegészités kérdésében? Hogy vonako­dik átalakítani a kabinetet? Hogy olyan kíméletlenül bú­csúzott el Kurt Becker kor­mányszóvivőtől? Sok prominens személyiség szemében Helmut Schmidt a legnagybb hibát a hibák be­ismerésével követte el. Mire számíthatnánk, ha példája is­kolát teremtene? Reagan: Soha nem kellett volna az elnöki posztra tö­rekednem. De melyik szí­nésznek nincs olyan becsvá­gya, hogy egyszer egy egé­szen új szerepet játsszon? Strauss: Én is szívesen be­ismernék valamilyen hibát, ám ebben megakadályoz, az egyetlen hibám, amelyről tudomásom van: határtalan igazságszeretetem. Weinberger: Ha sejtettem volna, hogy szabados atom­háborús fecsegésemmel a bé­kemozgalmat egyenesen a földből bűvölöm elő, fékez­tem volna magam egy kicsit. Haig: Amikor nemrégiben a Pentagonban ismét divat- bemutatót tartottam a Kö- zép-Amerikában telepített szovjet rakétaállásokról, saj­nálatos módon durva hiba történt: összecseréltem a ké­peket, és a pakisztáni ameri­kai katonai objektumokat ve­títettem. Kohl: Az én legnagyobb hibám az volt, hogy évekig azt hittem: van ebben az országban valaki, akinek az a legfőbb szükséglete, hogy bennem a szövetségi kancel­lárt és ezzel Helmut Schmidt utódját lássa. Lady Diana: Jobban meg kellett volna néznem az anyósomat. 11. János Pál: Szívesen be­számolnék valamilyen hi­bámról, de mint pápa, én hibátlan vagyok. (Stern — Hamburg) Zahemszky László fordítása Magyarország kapcsolatai Burmával és a Fülöp-szigetekkel Burma A két délkelet-ázsiai ország — Burma és a Ffilöp- szigetek — mindegyike jóval nagyobb, népesebb és gazdagabb is, mint Magyarország. Kétoldalú kapcso­lataink mindkét állammal egyelőre szerények, annál nyíltabb viszont az érdeklődés mind a Burmái Unió Szocialista Köztársaság, mind a Fülöp-szigetekl Köz­társaság részéről — csakúgy, mint részünkről — az együttműködés kialakítására és fejlesztésére a Ma­gyar Népköztársasággal a kölcsönös érdekeknek meg­felelően. , Az indokínai-félsziget északnyugati részén levő or­szág területe 676 552 négy­zetkilométer, több mint 32 millió lakója van ( a lakos­ság 80 százaléka buddhista, elterjedt még a keresztény, a hindu és a mohamedán val­lás). A főváros: Rangun, csaknem 4 millió lakóval. Burma mezőgazdasági or­szág, fejlődő iparral, s je­lentősek az ásványkészletek. A Magyar Népköztársaság és a Burmái Unió 1960 no­vemberében létesített diplo­máciai kapcsolatot nagykö­veti szinten. Nagykövet akk­reditálása részünkről koráb­ban Delhiből, burmai részről pedig Prágából történt. 1982. tői hazánk burmai képvise­letére bangkoki nagyköve­tünk kapott megbízást, aki március 26-án adta át meg­bízólevelét is U San Yu el­nöknek. Burma hazánkban is akkreditált új prágai nagy­követe ez év április 16-án nyújtotta át megbízólevelét az Elnöki Tanács elnökének. Összeállította: Huppán Béla Politikai kapcsolataink szí­vélyesek, problémamentesek, barátiak. Az utóbbi években több felsőszintű találkozóra is sor került. Így 1972-ben kiemelkedő esemény volt a Fock Jenő, akkori kormányfő vezetésével a Vietnami De­mokratikus' Köztársaságban járt magyar párt. és kor­mányküldöttség átutazása Burmán és a személyes kap­csolat felvétele is Ne Win elnökkel. Ne Win még abban az évben viszonozta a láto­gatást és — állam- és kor­mányfői minőségben — Lo- sonczi Pállal és Fock Jenő­vel folytatott tárgyalásokat, s a hazájában teendő hivata­los látogatásokra akkor hív­ta meg az Elnöki Tanács el­nökét. 1974 novemberében Fock Jenő, miniszterelnök kor­mányküldöttség élén tett hi­vatalos látogatást Burmában. E látogatás eredménye volt, hogy a burmai közvélemény és a hivatalos szervek na­gyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani hazánk iránt. 1976 januárjában ázsiai országok­ban tett látogatása során Púja Frigyes külügyminisz­ter átutazott Rangunon, s a burmai külügyminisztert meghívta Magyarországra. U Hla Phone 1976 szeptem­berében eleget tett a meg­hívásnak. 1979 júniusában nálunk járt — az ENSZ-köz- gy ülésről hazatérőben — U Mynt Maung dandártábor­nok, az akkori kinevezett burmai külügyminiszter. 1975- ben Hollai Imre, 1981-ben pedig Házi Vencel külügymi­niszter-helyettesek vezetésé­vel voltak külügyi konzultá­ciók Rangunban. Burmai részről a szocialis­ta építőmunka magyar ta­pasztalatai iránti érdeklő­dés megnyilvánulása volt 1976-ban a burmai terv. és pénzügyminisztérium dele­gációjának látogatása, amely­nek során az Országos Terv­hivatalban, a Pénzügymi­nisztériumban és a Statiszti­kai Hivatalban szakmai kon­zultációkra került sor gazda­sági életünk és a tervezési te­vékenységünk kérdéseiről. A magyar—burmai kereskedel­mi kapcsolatok alapja az 1966-ban aláírt — számszerű előirányzatokat nem tartal­mazó — kereskedelmi meg­állapodás, amelynek értelmé­ben a két ország közötti ke­reskedelmi forgalom a leg­nagyobb kedvezményes elbá­nás alapján, szabaddevizás rendszerben történhet. Mind a gazdasági kapcsolatok, mind az árucsere-forgalmi eredményei azonban eddig meglehetősen szerény mére­tűek. Fülöp-szigetek A Dél-kínai-tengeren és a Csendes-óceánon elterülő 11 nagy és több mint 7000 apró sziget (közülük 800 lakott) jelenti a 300 ezer négyzet- kilométer területű országot. Lakóinak száma megközelíti az 50 milliót (zömmel filip— pdnók, Fülöp-szigeteki malá­jok). Fővárosa a másfél mil­lió lakosú Manila. Döntően mezőgazdasági, de más ága­zatokkal együtt is (ipar, ás­ványkincsek feltárása, külke­reskedelem) dinamikusan fejlődő ország, ahol a bruttó nemzeti termelés növekedési üteme az utóbbi években 7 százalék körüli. Kétoldalú kapcsolataink a Fülöp-szigeteki Köztársaság­gal rövid múltra tekintenek vissza. 1967-ben a manilai parlament külügyi bizottsá­gának kezdeményezésére ke­reskedelmi delegáció‘járt ha­zánkban. 1971-ben a szená­tus elnöke a magyar Külügy­minisztérium vendégeként tárgyalt Budapesten a dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­lének előkészítéséről. A kap­csolatok felvételére 1973 szep­temberében került sor. Ma­gyar részről a tokiói, Fülöp- szigeteki részről a bukaresti nagykövet van akkreditálva. Politikai kapcsolataink első jelentős állomása Carlos P. Romulo külügyminiszter hi­vatalos magyarországi láto­gatása volt 1974-ben. Láto­gatása nyomán 1976 júliusá­ban kulturális, októberében pedig kereskedelmi megálla­podást írtunk alá. 1977 júliu­sában Rácz Pál külügyi ál­lamtitkár látogatott Manilá­ba. Fogadta őt Ferdinand Marcos elnök is, aki ekkor Losonczi Pált és Lázár Györ­gyöt Fülöp-szigeteki látoga­tásra hívta meg. 1980-ban Púja Frigyes tettAivatalos látogatást, amelynik során magyar—Fülöp-szigeteki mű­szaki-tudományos együttmű­ködési egyezmény aláírásá­ra került sor. 1981 végén Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára Losonczi Pál személyes képviselőjeként részt vett az újból megvá­lasztott Marcos elnök beik­tatásán, s ismét megerősítet­tük együttműködési készsé­günket. 1981 október végén Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes folytatott hiva­talos megbeszéléseket Mani­lában. 1982 márciusában C. E. Virata Fülöp-szigeteki mi* niszterelnök nem hivatala: i látogatást tett Budapesten, i fogadta őt Lázár György. A két ország közötti gaz., dasági és kereskedelmi kap­csolatokat az 1976-ban alá­írt kereskedelmi megállapo­dás szabályozza. A kereske­delmi forgalom a legnagyobb kedvezményes elbánás elve alapján, szabad devizában bonyolódik le. Mindamellett kereskedelmi kapcsolataink terén még csak az első lépé­sek történtek meg a piaci lehetőségek kölcsönös feltá­rása irányában. A magyar export gyógyszerekből, vegyi anyagokból, izzólámpákból, gördülőcsapágyakból, mű­szerekből áll. Importunkban a gyümölcskonzervek, a tró­pusi fa, a kókuszolaj és az elektronikus alkatrészek sze­repelnek. A magyar külke­reskedelmi szakemberek ér­tékelése szerint reális lehe­tőségeink vannak arra, hogy a Fülöp-szigetek gazdaság- fejlesztési terveinek megva­lósításába szállítóként bekap­csolódjunk. Az 1976 óta érvényben lé­vő kulturális egyezményre épülnek a kulturális és tu­dományos kapcsolataink a Fülöp-szigetekkel. Eleven munkakapcsolat lé­tezik a magyar szakszerveze­tek és négy különböző Fü­löp-szigeteki szakszervezeti központ között. Legutóbb 1982 áprilisában járt Mani­lában a SZOT küldöttsége. Hasonlóan jók a kapcsolatok a két ország Vöröskereszt- szervezetei között is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom