Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-16 / 139. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA (Köz)történelem A legnagyobb útitárs állandóan velünk van. Velünk van ha tudomásul vesszük, és velünk, ha úgy teszünk, mintha nem létezne. Történelem a neve. Nem erőszakos útitárs, nem tolakodó. Némi giccsbe hajló pátosszal azt is mondhatnám, hogy ő az élet * vonatának szürke, jelentéktelennek tűnő utasa, akivel nem nagyon szívesen kezd beszélgetni a fölényes, mindent tudó turista, vagy a küldetését teljesítő hivatalos ember, mert ettől a partnerétől csak őszinte válaszokat várhat. A jelentéktelen külsejű utast csak akkor kérdezik meg, amikor a távolsági szerelvény a kelleténél hosszabban időzik egy-egy ismeretlen állomáson, vagy amikor sötét alagutak nyomasztó csendje nehezedik a vagon levegőjére. Ekkor mindig kiderül hogy ez a szürke útitárs mindent tud. Csak beszélgetni kell vele... Csak beszélgetni kell a történelemmel és rögtön világosabbá, áttekinthetőbbé válik a tér és az idő, érthetőbbé fogalmazódnak céljaink, vágyaink, lehetőségeink. A történelem megkerülhetetlen. Ha nem állunk vele szóba, könnyen téveszthetünk arányt, mértéket, józanságot, s még úti célt is. Örömmel üdvözölhetünk Egerben egy olyan tanácskozást, amely három napon keresztül folytat magas szintű párbeszédet a magyar históriával. Tudósok, politikusok, művészek és publicisták cserélik ki gondolataikat arról, hogy miképpen használható, hasznosítható leginkább a történelem leckéje, a ma érdekében. Szó esik majd közelmúltunk kérdéseiről, a történelmi tudatot formáló tényezőkről, előadások hangzanak el a történelemszemléletet befolyásoló hatásrendszerek működéséről, az iskolai oktatás szerepéről, művészetről, politikáról és tömegkommunikációról egyaránt. Örömmel vesszük tehát, hogy városunk nagy időket megélt falai között lelt otthonra ez a dialógus. Kívánjuk a tanácskozás valamennyi résztvevőjének, hogy lelkiismeretük, tudásuk és lehetőségük szerint vegyék ki részüket abból a munkából, amely a múltból a mán keresztül a jövő felé haladó országutat építi. Történjék ez az építés továbbra is hittel, minél kevesebb ábránddal és minél több megbízható, alapos ismerettel. _ Jó munkát kívánunk! Szigethy András Több méz, nyúl, juh exportra A háztáji a nagyüzem szerves része Mezőgazdaságunk továbbfejlesztésében jelentős szerepe van a háztáji és kisgazdaságoknak, amelyek a nagyüzemek szerves részei, hiszen az állami gazdaságok, a termelő- és a fogyasztási szövetkezetek által szervezett és irányított kistermelés szorosan kapcsolódik a közöshöz. A kisüzemek jelentősége országosan is kiemelkedő, hiszen termelésük megközelítően 70 milliárd forint. Meghatározóak például a főleg kéziigényes zöldség- és gyümölcstermelésben, továbbá a sertés- a nyúl- és a méz- termelésben. A kisüzemi termelésnek kiemelkedő szerepe van Heves megyében is a lakosság élelmiszer-, mindenekelőtt zöldség és gyümölcs továbbá kiegyensúlyozott húsellátásában. A termelő és a fogyasztási szövetkezetek szervező tevékenységét jelzi, hogy megyénkben jelenleg 75 ezer kisgazdaság működik, amelyekhez a lakosság csaknem háromnegyedrészének tevékenysége kapcsolódik. A kistermelők a megye mezőgazdaságilag művelt területének nyolc százalékát, 30 ezer 514 hektár területet hasznosítanak. Szedik a háztáji paprikát a boldogi fólia alatt (Fotó: Szabó Sándor) A kisárutermelésnek a háztáji mellett jelentős részei a mezőgazdasági szakcsoportok is, melyekből száz működik a megyében. Főleg zöldség-, gyümölcs- és fólia alatti primőrtermeléssel foglalkoznak. A kisüzemek 1080-ban 1,7 milliárd forint értékű zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt, sertést, nyulat, tojást, dohányt, mézet, burgonyát, málnát, juhot értékesítettek. A nagyüzemek támogatása, a háztáji és a kisüzemekben kiterjed a termelésre és az értékesítésre, a nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületek hasznosítására. A szövetkezetek a háztáji területen elvégzik a talaj-előkészítést, fóliabeszerzést, a palántaültetést, ellátják őket vetőmagvakkal, műtrágyákkal, növényvédő szerekkel. Különösen jó az együttműködés a nagyüzem és a háztáji között Tarnamérán, Pétervásárán, Horton, Hatvanban és Erdőtelken, ahol a hagyományok mellett helyes munkamegosztással biztosítják mind a közös, mind a háztájiban dolgozó tagok anyagi érdekeltségét a zöldségtermelésben. Megyénk két történelmi borvidékén a szőlős termelőszövetkezetek minden segítséget megadnak a nagyüzemiig művelhető táblák kialakítására. Az elmúlt években 2434 hektár háztáji szőlőterületet alakítottak ki, amelyek nagyüzemi művelésre alkalmasak, jó fajtaösszetételű és minőségű borokat adó ültetvények. A VI. ötéves tervidőszakban, további 372 hektár tömbösített, nagyüzemiig művelhető háztáji területet alakítanak ki. Ehhez a szövetkezetek a talajmunkát, a műtrágyát, a permetezést megfelelő ellenszolgáltatás ellenében rendszeresen elvégzik a tagoknak és megszervezik a termés értékesítését is. A fejlesztésben különösen a nagyrédei, az abosári és a markazi szövetkezet szerzett komoly érdemeket az oltványellátással. Különösen az Egri ÁFÉSZ szervezésében, Bélapátfalván és környékén elterjedt a nyúltenyésztés A háztáji gyümölcstermelést főig a szaporítóanyagok beszerzésével, telepitési és termelési szaktanácsadással segítik a közös gazdaságok. A kistermelők szarvasmarha-tenyésztése az elmúlt években ugyan csökkent, amelyet a nagyüzemi állomány egy részének kihelyezésével és a háztájiba kiadott vágómarha bérhizlalásával javíthatnak. Jelentős eredményeket értek el a kisüzemek a sertés- és a nyúltenyésztésben. Ez utóbbi fontos exportcikk, melyet az utóbbi években főig a bélapátfalvi, a hatvani, a poroszlói, a nagyfügedi és a tiszanánai illetve a kiskörei termelőszövetkezetben karolták fel. A gazdaságok takarmánnyal látják el a nyúltenyésztéssel foglalkozó kistermelőket. A méhészeket a fogyasztási szövetkezetek segítik. A háztáji termelést több közös gazdaságban üzemági ágra emelték. Indokolt lenne mindenütt megvalósítani a megyében, egy-egy függetlenített mezőgazdász beállításával, hogy teljes munkaidejét erre a fontos tevékenységre fordíthassa. Miután a VI. ötéves terv élei. miszergazdaságának egyik kulcsponti kérdése a háztáji és a kistermelés továbbfejlesztése, ezért a nagyüzemek a jövőben is segítsék elő a kisgazdaságok eredményes működését, a megye, az ország lakosságának jobb ellátására, illetve a növekvő exportfeladatok teljesítésére! Alakítsanak ki olyan érdekeltségi rendszert, amely kölcsönössé teszi a közös és a háztáji kapcsolatát. Így mindenki jól jár, a nagyüzem, a kistermelő és a népgazdaság is. Mentusz Károly Losonczi Pál Burmába és a Fülöp-szigetekre utazik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke U San Yu-nak, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság elnökének, valamint Ferdinand E. Marcosnak, a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnökének meghívására június 16-án, hivatalos baráti látogatásra Burmába és Fülöp-szigetekre utazik. (MTI) Finn vendégek a budapesti városházán Kedden a városházán Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke fogadta a Kaarina Suonio asszony, finn oktatási miniszter vezetésével, a finn—magyar barátsági hét alkalmából hazánkban tartózkodó politikai delegációt. A baráti hangulatú találkozón Szépvölgyi Zoltán tájékoztatta a vendégeket a főváros lakásépítési és lakóház-felújítási terveiről, az oktatás, a tömeg- közlekedés és a kereskedelem helyzetéről és fejlesztési terveiről. A megbeszélésen jelen volt Osmo Väinölä, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Rekultivációs tanácskozás Gyöngyösön Termőföld a külfejtéses bányák nyomában A környezetvédelem és a rekultiváció összefüggéseit vizsgálják külföldi és magyar szakemberek azon a tanácskozáson, amely kedden kezdődött meg Gyöngyösön, a Mátraalji Szénbányák központjában. A Bányászati és Kohászati Egyesület, valamint a Magyar Tudományos Akadémia miskolci bizottsága és több más szerv közreműködésével három napon át több mint ötven szakember ismerteti a rekultiváció, vagyis a bányászat és más ipari tevékenység által megrongált területek újrahasznosítása terén szerzett tapasztalatokat. Goda Miklós, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgatóhelyettese megnyitó beszédében köszöntötte a rekultivációs tanácskozás mintegy száz hazai és külföldi részvevőjét, majd a rekultivációs tevékenység tapasztalatairól hangzott el több előadás. Elmondották, hogy a KGST-országokban a külfejtéses bányászat mintegy kétmillió hektárnyi területet vett művelés alá, és ez várhatóan megháromszorozódik az ezredfordulóig, ám ennél is több a különböző ipari tevékenység által igénybe vett terület. Az egyre terjedő külszíni szénbányászat hazánkban is jelentős területet vesz át a mezőgazdasági termelésből, éppen ezért fontos feladat, hogy a bányaművelés által megrongált termőterületeket minél hamarabb visszaadják a mező- gazdasági termelés számára, ugyanakkor a környezetvédelem is sürgeti a talaj újra termővé tételét, vagyis a rekultivációt. Számba vették, hogy a világon többféle rekultivációs eljárás ismert már, ezeknek azonban költségkihatása lényegesen eltérő, esetenként nagyon drága, másrészt időben is jelentős eltérések vannak. Hagyományosan ugyanis mintegy 20—30 évet számlálnak arra, hogy az 50 —100 méter mélységben megmozgatott föld újra termővé váljon. Éppen ezért keltett nagy figyelmet a visontai rekultivációs módszer, amellyel a Mátraalján négy év alatt visszaadják a mezőgazdasági termelésből elvont területeket; a bányaművelés nyomán ez idő alatt olyan új termőréteget alakítanak ki, amely- lyel hasonló terméseredményt adnak, mint a környéken. Ráadásul a Vison- tán kialakított rekultivációi eljárás lényegesen olcsóbb, mint a hagyományos módszer, nem kerül többe, mint például a szikes talaj termővé tétele. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy az eddig ismert eljárások között a visontai a leggyorsabb, amely biztosítja a mezőgazdasági termelést, egyben a környezet rongálódásának megszüntetését. Mint mondották, Visontán 1970 óta folytatnak rekultivációs kísérleteket. Eddig mintegy 80 különböző növény termelésével bizonyították az eredményeket A visontai külszíni bánya nyomában mostanáig ötszáz hektáron alakítottak ki zöld felületet, az ezredfordulóig pedig mintegy háromezer hektárt adnak vissza a mezőgazdasági termelés számára. Az újonnan képezett talajon az utóbbi két évben mintegy 40 hektáron a bányászok részére hobbikerteket alakítottak ki, de igényt nyújtott be mintegy száz hektár művelésére a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, valamint az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet is. A rekultivációs tanácskozás Gyöngyösön szerdán folytatódik, majd csütörtökön a tapasztalatok összegezésével zárul. (kovács) Jókor érkezett az eső Felüdült a határ az utóbbi napok kiadós esőzései nyomán. A csapadék átáztatta a talaj felső rétegét, és ezzel elhárult az aszály fenyegetése. Országszerte meggyorsult a növények fejlődése, s megjavultak a nyári érésű kultúrák — elsősorban a kalászosok — terméskilátásai. A búzát döntő fejlődési szakaszában érte a csapadék : megtörtént a virágzás, és a kalászok most kezdenek kitelni. Az esőzés okozta átmeneti lehűlés minden bizonnyal néhány nappal továbbtolja az aratás amúgy is kései időpontját, viszont kedvezően befolyásolja a terméseredmények alakulását. A tavaszi vetésű növények fejlődését erősen lelassította az utóbbi hetek aszályos jellegű időjárása. Helyenként már „furulyáit” a kukorica, azaz a levelek összesodródása csökkentette a párolgási felületet, a növény így védekezett a szárazság ellen. Az esőzést követően szemlátomást új erőre kaptak a vetések. Kedvezett a csapadék a lucernának is, amelynek első növedékét már betakarították, és most gazdag második kaszálásra számíthatnak a mezőgazda- sági üzemek. A melegkedvelő szőlőre ellenkezőleg hatott a május végi—június eleji forróság: túlságosan felgyorsult a hajtásnövekedés, s félő volt, hogy hamar elvirágzik a növény, hiányosak lesznek a fürtök. Az esős időjárás most „norma- lizálta” a szőlő fejlődését. , (MTI)
