Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. június 16., szerda Leonyid Brezsnyev üzenete az ENSZ-közgyűlés ülésszakához A Szovjetunió nem alkalmaz elsőként atomfegyvert ( Külpolitikai kommentárunk ) Leplezetlen célok „Megállítani az egyre pusz- títóbb fegyverfajták gyártá­sának véget nem érő foko­zását, áttörést érni el a nemzetközi viszonyok javu­lása felé, megakadályozni a nukleáris katasztrófát” — ebben jelölte meg Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke az emberiség legsürgetőbb gondját nap­jainkban. Brezsnyev bejelen­tette: a Szovj'etunió ünnepé­lyes kötelezettséget vállal arra, hogy nem alkalmaz el­sőként atomfegyvert. Brezsnyevnek az ENSZ- közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakához in­tézett üzenetét kedden dél­előtt New Yorkban Andrej Qromiko külügyminiszter is­mertette. Brezsnyev az üze­netben ünnepélyes bejelen­tést tett: „a Szovjet Szocia- jlsta Köztársaságok Szövet­sége kötelezettséget vállal gpra, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert”. A kötelezettségvállalás az ENSZ-közgyűlés szónoki emelvényéről történt meghir­detését követően azonnal ha­tályba lépett. A szovjet államfő hang­súlyozta: erre a lépésre a Szovjetunió olyan pillanat­ban szánta el magát, amikor a.NATO nukleáris hatalmai, köztük az Egyesült Államok nem is titkolják: az ő ka­tonai doktrínájuk nemcsak hogy nem zárja ki az atom­fegyverek elsőként való be­vetését, hanem lényegileg éppen erre a veszélyes fel- tételezésre épül. „E döntés meghozatalánál a Szovjetunió abból a vitat­hatatlan és a jelenlegi nem­zetközi helyzetben meghatá­rozó tényből fndul ki, hogy a nukleáris háború, ha egyszer elkezdődik, az egész emberi civilizáció megsemmisítését, s lehetséges, hogy az egész emberi élet megszűnését je­lentené a földön.” Ilyen kö­rülmények között a béke sorsa felett felelősséget érző politikai vezetőknek köte­lessége mindent megtenni annak érdekében, hogy a nukleáris fegyverek sohase kerülhessenek bevetésre. „A világ népei joggal vár­ják el, hogy a Szovjetunió döntését válaszlépések köve­tik más nukleáris hatalmak részéről” — szögezte le üze­netében az SZKP KB főtit­kára. Hozzáfűzte: a Szovjet­unió továbbra is annak fi­gyelembevételével alakítja politikáját, hogy milyen ma­gatartást tanúsítanak a többi nukleáris hatalmak, hallgat­nak-e a józan ész szavára, és követik-e a jó példát, vagy tovább sodorják a vi­lágot lefelé a lejtőn, az atom­háború szakadéka felé? A szovjet kezdeményezés, hangsúlyozza Brezsnyev, egy­ben a bizalom szintjének növelését is szolgálja az ál­lamok közötti kapcsolatok­ban, s ez különösen fontos a jelen időszakban, amikor ez a bizalom alaposan meg­rendült a Szovjetunió fe- letti katonai fölény elérését és az enyhülési korszak eredményeinek megsemmisí­tését célzó törekvések miatt. Üzenetének második ré­szében Leonyid Brezsnyev kijelenti: az atomfegyverek kölcsönös befagyasztása a jelenlegi szinten, mint e fegyverek csökkentésének, végül teljes megsemmisíté­sének első lépése, olyan el­gondolás, amely közel áll a szovjet állásponthoz. - A Szovjetunió tett is konkrét javaslatokat, amelyek célja a mennyiségi és minőségi nukleáris fegyverkezési haj­sza megállítása. Végül Leonyid Brezsnyev üzenete felhívja a rendkí­vüli ülésszak figyelmét a tö­megpusztító fegyverek más típusainak gyártásából és felhalmozásából származó veszélyekre, különös tekin­tettel a vegyi fegyverekre. „Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vegyi fegyvereknek nyoma se maradjon a földön. A Szovjetunió ennek meggyő- ződéses híve. Készek va­gyunk haladéktalanul meg­állapodni a vegyi fegyverek teljes betiltásáról, és a meg­levő készletek megsemmisí­téséről.” A szovjet államfő vége­zetül kifejezi meggyőződé­sét, hogy az ENSZ-közgyű­lés rendkívüli leszerelési ülésszaka hatékony ösztön­zést ad a fegyverkezési haj­sza megállításához, a reális leszereléshez vezető gyakor­lati lépésekhez. Megadták magukat az argentinok Nyugati hírügynökségek a brit miniszterelnökségre hivat­kozva jelentették, hogy az argentin erők közép-európai idő szerint kedden hajnalban megadták magukat a Falkland- (Malvin-)szigeteken. Dimitrov­konferencia Georgi Dimitrov és korunk címmel háromnapos nemzet­közi elméleti konferencia kezdődött kedden Szófiában. A bolgár és a nemzetközi kommunista mozgalom ki­emelkedő alakja születésé­nek 100. évfordulója alkalmából szervezett nagy­szabású nemzetközi találko­zón a kommunista és mun­káspártok, a forradalmi pár­tok, a szocialista, szociálde­mokrata és más demokrati­kus pártok, nemzeti-felszaba­dító mozgalmak és nemzet­közi szervezetek képviseleté­ben több mint 130 küldöttség vesz részt. A magyar pártkül­döttséget Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese vezeti. A Port Stanley-t védő ar­gentin erők fegyverletétele befejezett ténynek tekinthe­tő. A fejleményekről hétfőn- késő este Margaret Thatcher miniszterelnök tett rövid nyilatkozatot a parlament­ben. Elmondotta, hogy az el­múlt éjszaka lezajlott újabb térnyerés nyomán a brit csa­patok a falklandi főváros külső pereméig nyomultak előre. A bekerített argenti­nok tömegesen hajították el fegyvereiket, több helyütt ki­tűzték a fehér zászlót. A brit katonaság parancsot kapott, hogy ne tüzeljen, legfeljebb akkor, ha ezt az önvédelem teszi szükségessé. Thatcher asszony nyilatko­zata azzal végződött, hogy „tárgyalások folynak a ke­leti és nyugati Falkland-szi- geten tartózkodó argentin erők fegyverletételéről.” A tárgyalások Walters Bri­gád tábornok és Menendez tá­bornok, a falklandi brit szá­razföldi erők helyettes pa­rancsnoka, illetve az argen­tin védők között folytak, illet­ve folytatódnak azután, hogy Menendez visszatér Buenos Airesből, ahol a juntát tájékoztatja a hadihelyzetről. A brit hadügyminisztérium illetékesei szerint a fegyver- letételi tárgyalásoknak „sem­miképpen sem lehet” témája, hogy az argentinok esetleg fegyvereikkel együtt távoz­zanak. Buenos Airesben kedden hivatalosan bejelentették, hogy az argentin és brit ka­tonai képviselők megállapod­tak a tűzszünetről és a csa­patok kivonulásáról. A nyugat-európai közösség kormányai már kedden érint­kezésbe léptek egymással, hogy megszüntessék az Ar­gentína ellen hozott kereske­delmi tilalmi intézkedéseket, melyeket a falklandi válság kapcsán Nagy-Britannia tá­mogatására határoztak el. TULAJDONKÉPPEN ^SENKIT NEM ÉRT VÁRAT­LANUL Izrael támadása Libanon ellen. Begin több­ször is kilátásba helyezte — „jogos önvédelmi okok­ra” hivatkozva — az agressziót, s a palesztinok hetek óta jelezték az izraeli előkészületeket. Ami mégis váratlan helyzet elé állította a világot, az az agresz- szió mérete és nyíltan hangoztatott célja: a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet kiszorítása Dél-Liba- nonból, s a velük együttműködő baloldali erők szét­zilálása. Ám mint mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy, s úgy tűnik, az izraeli katonai vezetés — fel­bátorodva kezdeti sikerein — a heves ellenállás el­lenére folytatja akcióját. Már önmagában abból a körülményből, hogy ezúttal 45—50 ezer főnyi invá- ziós hadsereg támadt Libanonra, a korábbi „meg­torló lépéseknél” szélesebb körű manőverre lehetett következtetni. Még inkább erre utalnak a harcok legfrissebb hírei. A Bejrút térségéből észak felé tartó izraeli páncélos ék, valamint a libanoni főváros^ szá­razföldi, tengeri és légi blokád alá helyezése mesz- szebb menő tervekről árulkodik. Mégpedig arról, hogy Tel Aviv elérkezettnek látta az időt döntő csa­pást mérni a palesztin mozgalom fegyveres erőire, kicsikarni Libanontól a PFSZ jelenlegi státuszának korlátozását. A további cél: az ország feldarabolása és nemzetközi — főleg amerikai — ellenőrzés alá he­lyezése. JOGOS AGGODALOMMAL ÁLLAPÍTJA MEG A SZOVJET KORMÁNY hétfő esti nyilatkozata: egyre világosabb, hogy az agresszió Libanon független és egységes állami létét fenyegeti.’ Márpedig, ami ott történik, az „óhatatlanul érinti” a Szovjetunió érde­keit. A nyilatkozat hangneméből arra következtet­hetünk, hogy a szovjet kormányzat nemcsak a tér­ség, hanem a világ békéje szempontjából is rendkívül veszélyesnek ítéli meg a libanoni eseményeket. A BRUTÁLIS TÁMADÁS KÖVETKEZTÉBEN az arab államok körében felerősödött a közös ellenség­gel szembeni összefogás törekvése. Miközben a kai­rói kormány is elítélte Tel Avivot, fölélénkült az arabközi diplomácia. Izrael valószínűleg elszámította magát, amikor túlbecsülte Szíria és Irak, illetve Szí­ria és Jordánia ellentétét. Az Irakkal hadban álló Irán pedig fölajánlotta fegyveres segítségét a szoron­gatott Szíriának. Mindebből arra lehet következtetni: a katonai sikerek sem kelthetik Tel Avivban azt a reményt, hogy elszigetelje a palesztin mozgalmat, és döntő csapást mérjen fegyveres erőire. Gyapay Dénes Egy forradalmi életút tablója (2.) Pernik munkásai emlékeznek Száz éve született Georgi Dimitrov A dimitrovi életút első je­lentősebb forradalmi állo- tfiása az 1906-os perniki bá- ijyászsztrájk volt: a 37 na- :pős munkabeszüntetést ő irányítottá és vezette győze­lemre. Ebben a fontos bánya­városban alakult meg az el­ső’ bulgáriai marxista kör, amelynek tagjai a legértel­mesebb, legöntudatosabb bá­nyászok közül kerültek ki. Amikor az 1905-ös oroszor­szági forradalom hatására Pernikben is nyugtalanság támadt, a kör tagjait letar­tóztatták. A helyi pártszerve­zet és a szakszervezeti veze­tőség sztrájkot hirdetett: a munkások nyolcórás mun­kaidőt, a szervezkedési jog megadását, az elbocsátottak visszavételét követelve meg­szállták a bányákat. A szófiai rendőrség nagy erőkkel vonult ki Pernikbe. A sztrájkban részt vevők csa­ládját kilakoltatták. A letar­tóztatottakkal szemben bru­tális erőszakot alkalmaztak, magát Dimitrovot is letartóz­tatták, sőt, amint a korabeli sajtó beszámolt róla, kétszer is merényletet kíséreltek meg ellene. A sztrájkoló bányá­szok mögé felsorakozott az egész ország munkássága. Tüntetésekkel, petíciókkal tiltakoztak az állami terror ellen, élelmiszerekkel, gyűj­tésekkel segítették a perniki bányászok családtagjait. Az országos összefogás és a per. nikiek következetes harca végül is meghozta a győzel­met: a dolgozók követeléseit teljesítették. Lenin egyszer azt mondta: nehezebb egy szakszervezeti sejtet létre­hozni, mint egy csatát meg­nyerni. Nos, Dimitrov a per­niki sztrájkharc győzelmes megvívása után kifogyhatat­lan energiával látott hozzá a szakszervezeti mozgalom, az Általános Munkás Szakszer­vezeti Szövetség szervezésé­hez, a különböző szakmai szervezetek kiépítéséhez. Agi­tált, cikkeket, tanulmányokat írt. Pernik a felszabadulást kö­vető évtizedek során sokol­dalúan fejlődő ipari központ­tá vált. Az országos fontos­ságú feketeszén-bányászat mellett jelentős az acélipara és a gépipara. Százezer lako­sa közül 28 ezer ipari mun­kás, 12 ezer bányász őrzi hí­ven a dimitrovi hagyomá­nyokat. Pernikben elkalauzoltak a „Kitüntetettek és munkában élenjárók" klubjába, amely a város és környéke legjobb ipari munkásait, bányászait tömöríti. Bulgáriában 68-an viselik a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, közülük 28 Pernikben él. A klubtagság semmilyen kiváltságot nem jelent, célja a tapasztalatcse­re, a tudományos és techni­kai ismeretek elterjesztése, a munkásutánpótlás kiválasztá­sa és nevelése. A klubtagok száma 920, az elnök M. Ga- tev nyugdíjas műszerész, a Szocialista Munka Hőse. — Tízszer annyi itt a ki­váló munkás, mint ahányan klubtagok vagyunk — mond­ja. — Ebben a helyiségben ugyan csak ötvenen férünk el, de igazi tevékenységünk nem itt folyik, hanem az is­kolában, üzemekben, kul. túrházakban. Az 1906-os harcosok közül már nemigen élnek Pernik­ben, de itt a klubban több olyan idősebb bányásszal, kohó- és gépipari munkás­sal találkoztam, aki szemé­lyesen ismerte Dimitrovot, többször találkozott vele a felszabadulás után. A. Ange­lov vájár például, aki 1951- ben kapta meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, tagja volt annak a perniki munkásküldöttségnek, ame­lyet Dimitrov hazatérte után 1945-ben elsőként fogadott. Egy másik klubtag, A. Sztoi- kov 1947—48-ban többször is találkozott a bolgár nép nagy személyiségével. — Nagyon kedvesen foga­dott bennünket, valameny- nyiünkkel kezet rázott, Izraeli invázió Átkaroló had­mozdulat I Az izraeli inváziós csapa­tok Bejrút bekerítése után nemcsak a Damaszkuszba vezető, hadászati fontosságú útvonal ellenőrzését erősítet­ték meg, hanem — a keddi csapatmozdulatok tanúsága szerint — a falangista milí­ciák egyetértésével és közre­működésével a Kelet-Bejrút- ból északra vezető tenger­parti utat is ellenőrzésük alá kívánják vonni. Ezen az úton könnyűszerrel megkö­zelíthető az észak-libanoni Tripoli, a palesztin ellenál­lási mozgalom északi köz­pontja, ahol a szíriai béke- fenntartó erők is jelen van­nak. Ezzel az átkaroló had­mozdulattal gyakorlatilag az egész szíriai—palesztin ellen­őrzés alatt álló terület be­keríthető. CGT­kongresszus A francia CGT szakszerve­zeti szövetség Lille-ben fo­lyó kongresszusának hétfő esti ülése a dolgozók nemzet­közi szolidaritásának jegyé­ben zajlott le. Gáspár Sándor, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke a világszövetség üdvözletét tol­mácsolta a kongresszusnak. Hangsúlyozta, hogy a CGT munkáját a nemzetközi szak- szervezeti közvélemény min­dig nagy figyelemmel kísér­te. A Dimitrov család frissítővel kínált, de aztán nagyon hamar rátért a lé­nyegre — emlékezik vissza Sztoikov. „Adjatok több sze­net, mást nem is kérek tőle­tek,” mondta. Hát Pernik adott is. Vasvári Ferenc (Következik: 3. Harc a törpe vádlókkal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom