Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 9., vasárnap Külpolitikai összefoglalónk A HÉT 3 KÉRDÉSE O Milyen új fejlemények történtek a Falkland- (Malvin)-szigetek egyre mélyülő válságában? Ügy látszik, a kis szigetek is okozhatnak nagy válságo­kat Amikor a brit sajtó né­hány hete feltette a kérdést a címoldalakon: „Meghalni a Falklandokért...?” — ke­vesen vették komolyan ezt a mondatot Pedig bekövetke_ zett s a héten fellángolt el­lenségeskedések két hajó, valamint számos repülőgép pusztulását, mintegy három­száz ember halálát eredmé­nyezték. (A veszteséglisták, akárcsak az irak—iráni há­ború frontjairól érkező hadi- jelentések, meglehetősen el­lentmondóak, nehéz kihá­mozni a hiteles adatokat) A harci cselekmények egy_ szerre jelentettek mindkét kormánynak siker- és ku­darcélményt. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy a hét második felében nem ér­kezett jelentés újabb össze_ csapásról, viszont a diplo­máciában is nagy volt a hul­lámzás. Kedvező jelnek te­kinthető, hogy á kizárólagos amerikai közvetítés, majd egy amerikai—perui kísér­let nyomán nagyobb szere­pet kapott az ENSZ, a főtit­kár kompromisszumos javas­latait általában mindkét ér­dekéit fővárosban tárgyalási alapnak tekintik. Ugyanakkor De Cullear terve megkerüli a legtöbb vitát kiváltó szuve­renitás kérdését, s ez a hiány egyelőre óvatosságra int. Üj mozzanat, hogy láthatólag megtört a London körül ki­alakult nyugati, s főként kö_ zös piaci szolidaritás, a ti­zek egyik tagja, Írország sürgette a biztonsági tanács összehívását s óvatosabbá váltak a bonni, római, pá­rizsi nyilatkozatok is. Az Egyesült Államok viszont a korábbiaknál erőteljesebben Nagy-Britannia mellé sora­kozott fel. A tárgyalási kísérletekkel egyidőben azonban újabb brit fenyegetőzés történt, a blokádövezet kiterjesztésének formájában. Brit értelmezés szerint, ha az argentin hadi­hajók elhagynák á parti vi­zeket, akkor ez jogot for­málna megtámadásukra. An­gol lapok olyan kombináció­kat közöltek, hogy a flotta a Május 25-e nevet viselő egyetlen argentin repülőgép., anyahajó kilövését tervezhe­ti, mivel ez megváltoztatná az erőviszonyokat a légtér­ben. (A sors iróniája, hogy a repülőgép-anyahajó erede_ tileg angol volt, Argentína úgy vásárolta meg.) A kato­nai szakértők esetleges ellen­lépésként a brit tartályhajók megsemmisítésének lehetősé, gét vetik fel, hiszen ez meg­bénítaná a flottatevékenysé­get. Hangsúlyozzuk mégegy. szer: latolgatásokról van szó, s remélhetőleg nem kö­vetkezik el a háború eszka­lációja. Mindenesetre jel­lemző lehet, hogy a diplo­máciai erőfeszítések a sú­lyos katonai fenyegetések ár­nyékában folynak... A héten a NATO euro_ csoportja is tárgyalt Brüsz- szelben a falklandi kaland­ról. A jelentések szerint né­miképpen tudathasadásos módon. Atlanti körökben egyrészt nehezményezik a brit flotta tartós távollétét az európai kontinenstől, más­részt az amerikai gyors rea­gálású erők (RDF) — egy­szerűsítve gyorshadtestet szoktunk említeni — figye­lemmel követik az expedíci- ós hajóhad lépéseit a nyíl­tan elismert „tapasztalat- szerzés” céljából... © Milyen nyilatkozatok hangzottak el a lehetsé­ges csúcstalálkozó ügyé­ben? A lecke változatlanul fel van adva, és sportnyelven szólva, a labda az amerikai térfélen található: Moszkva és Washington tervezett csúcstalálkozójáról van szó. Reagan elnök a héten ismét nyilatkozott, ezúttal nem tért ki egy őszi, októberi magas szintű párbeszéd elől, az eu­rópai színhelyet sem vetette el. (Leonyid Brezsnyev ko­rábbi Pravda-nyilatkozatá- ban Finnországot és Sváj­cot, Ronald Reagan most Ausztriát vagy Írországot említette, a jelek szerint a találkozó helye nem fog át­hidalhatatlan problémát okozni.) Az amerikai kijelentések­ben azonban változatlanul kevés szó esik a legfontosabb tartalmi követelményről: egy esetleges találkozót gondo­san és alaposan elő kell ké­szíteni, nem lehet szó rög­tönzésekről. A nemzetközi helyzet mai állapotában egy magas szintű összejövetel eredménytelensége csak fo­kozná a bizalmatlanságot és rontaná a kelet—nyugati vi­szonyokat. Ezért is él gyanú­perrel a világ, hogy az ame­rikai elnök változatlanul fel­veti egy júniusi, New York-i, ENSZ-beli összetalálkozás szükségességét. Arról azon­ban soha nem történt be­jelentés, hogy a szovjet ál­lamfő New Yorkba szándé­kozna utazni, s ezt a kér­dést érintve, Jurij Zsukov, a Pravda ismert publicistá­ja, a héten megjegyezte: sok­kal komolyabb dologról van szó, semmint a két vezető félórás összefutásáról az ENSZ-palota első emeleti ká­vézójában ... Mindenekelőtt Washington­ban kell tisztázni: alibi javas­latokra van-e szükségük, amelyek eleve nem valósul­hatnak meg, vagy kénytele­nek voltak valóban felismer­ni, hogy megfelelő körülmé­nyek közötti tárgyalásokra van szükség. Ha az Egyesült Államok részéről igazi tár­gyalási szándék mutatkozik — mivel az építő jellegű szovjet hozzáállás közismert —, megnyílhat az út egy esetleges csúcstalálkozó irá­nyába. © Mi jellemezte a lengyel- országi helyzet alakulá­sát? A május elsejei ünnepsé­geken, a városokban és fal1- vakban, mintegy hatmillió lengyel dolgozó vett részt; az ünnepet követő munkanapo­kon zavartalan termelőtevé­kenység folyt minden üzem­ben; enyhítettek a szükség- állapot több előírásán; s hét­főn, az első lengyel alkot­mány meghirdetésének év­fordulóján, a parlament, a szejm, egységfelhívással for­dult az ország lakosságához. A konszolidációval biztató tények mellett azonban sú­lyos rendzavarásokról is hír érkezett. Hétfőn és ked­den több lengyel városban utcai tüntetések zajlottak, főként középiskolások és fő­iskolai hallgatók részvételé­vel, akiket ellenforradalmi erők és nyugati hírközpon­tok fel tudtak használni sa­ját céljaik érdekében. A kö­vetkezményekkel nem törőd­ve, szerettek volna olyan lát­szatot kelteni, hogy a kon­szolidáció nem halad előre, s egyúttal újabb ürügyeket kívántak szolgáltatni a len­gyel belügyekbe való külső beavatkozásra. A zavargásokat megfékez­ték, a zűrzavart nem sike­rült általánossá tenni, s kü­lön hangsúlyozni érdemes, hogy egyetlen üzemben sem történt sztrájkmegmozdulás. A kormány képviselői beje­lentették: nem hagyják le­téríteni Lengyelországot a határozott szocialista meg­újulás útjáról, folytatják a szükséges reformintézkedések megvalósítását, ugyanakkor átmenetileg elkerülhetetlen­né vált a szükségállapot né­hány területen történő meg­szigorítása, például az elren­delt enyhítések egynémelyi- kének visszavonása. (Nem ál­talánosan, hanem azokban a helységekben, ahol a zavar­gások történtek.) A rendte­remtés sikeres folyamatában fel kellett lépni a rendbon­tók utóvédharcaival szemben is ... Réti Ervin BUDAPEST Púja Frigyes külügymi­niszter Nikosz A. Rolandisz ciprusi külügyminiszter meg­hívására május 9-én a Cip­rusi Köztársaságba utazik. A magyar diplomácia veze­tője ezt követően Petr Mla. denov bolgár külügyminisz­ter meghívására a Bolgár Népköztársaságban tesz hi­vatalos, baráti látogatást. BUENOS AIRES Az argentin kormány pén­teken hivatalos közlemény­ben, „a konfliktus kiterjesz­tésének" minősítette a pén­teken bejelentett brit dön­tést: ellenségesnek tekinte­nek minden argentin hadi­hajót és repülőgépet, amely 12 mérföldnél nagyobb tá­volságra hagyja el az ar­gentin partokat. PEKING Tajvanról és egyéb kérdé­sekről tárgyalt szombaton délelőtt Pekingben Teng Hsziao-ping, a KKP KB al- elnöke és Busch amerikai alelnök. A találkozóról rész­letek egyelőre nem ismere­tesek. TOKIO A japán nép érzelmeit sú­lyosan sértő, harcias kijelen­tései miatt a Japán Szocialis­ta Párt és a Japán Kommu­nista Párt a parlamentben hivatalosan követelte Ito Soicsiro hadügyminiszter (a nemzetvédelmi hivatal vezér- igazgatója) azonnali lemon­dását. A követelést a kabi­net elutasította, s ezzel -ki­robbant a legújabb szigetor­szági honvédelmi botrány. KAIRÓ Négynapos hivatalos láto­gatásra szombaton délelőtt Kairóba érkezett Kabusz Bin Szaid szultán, Omán uralko­dója. A Sinai-félsziget izraeli evakuálása óta elsőként ide­látogató államfő Hoszni Mu­barak egyiptomi elnök feb- ruában tett maszkati látoga­tását viszonozza. BECS Bécsben szombaton befeje­ződtek dr. Willibald Fahr osztrák és Bohuslav Chnou- pek csehszlovák külügymi­niszter hivatalos tárgyalásai. A csehszlovák diplomácia vezetője, aki csütörtökön ér­kezett háromnapos hivatalos látogatásra Bécsbe, szomba­ton hazautazott. BUDAPEST Hazaérkezett Varsóból a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság küldöttsége. A de­legáció, Szakali József állam­titkárnak, a KNEB elnöké­nek vezetésével, Mieczyslaw Móczárnak, a Lengyel Leg­felsőbb Ellenőrzési Kamara elnökének meghívására tett baráti látogatást a Lengyel Népköztársaság fővárosában. HONGKONG A hongkongi földrengésku­tató intézert jelentése szerint erős földmozgások voltak pénteken az Atlanti-óceán déli részén fekvő Déli Sand- wich-szigetek körzetében. A földlökések ereje elérte a Richter-skála szerinti 6,9 fo­kot. TEHERÁN Az iráni hírügynökség be­jelentése szerint az iráni csa­patok pénteken visszafoglal­tak az iraki erőktől két „stra­tégiai” jelentőségű várost az ország délnyugati tartomá­nyában, Khuzisztánban. Iraki részről ugyanakkor arról ad­tak hírt, hogy az irakiak si­keres támadásokat hajtottak végre iráni egységek ellen. A győzelem napján Május 9-e a győzelem napja. A szovjet naptárak­ban ezt a dátumot piros színnel írják. A soknemzeti­ségű Szovjetunióban nincs egyetlen olyan család, ahol ne emlékeznének meg róla — büszkeséggel, bánattal. A háború, amelyet a hitleri Németország a Szov­jetunióra kényszeritett, a szovjetek országának egyik legnehezebb megpróbáltatá­sa volt. A fasiszta Németor­szág meg akarta semmisíte­ni a világ első szocialista ál. lámát. Hitler ide irányította a Wermacht szárazföldi csa­patainak több mint 80, a lé­gierők 90 százalékát, velük több ezer páncélost és löve- get. A támadás ereje iszonyú volt, a szovjet nép azonban hitt a szocialista rend ere­jében, a kommunista párt­ban. A Szovjetuniónak kellő anyagi tartaléka volt. A párt központi bizottsága, a Legfelső Tanács és a nép­biztosok tanácsa megalakí­totta az Állami Honvédelmi Bizottságot. E rendkívüli szerv kezében összpontosult a teljes hatalom. Az orszá­got egységes katonai tábor­rá kmácsolták. A szovjet hadiipar 1942 második felétől több harckocsit, repülőgépet, löveget és más fegyvert gyártott, mint Németország. 1941 decemberében, a moszkvai csatában, a szov­jet katonák eltemették a hitlerista villámháború ter­vét és szétszalasztották a né­met fasiszta hadigépezet le­győzhetetlenségének míto­szát. Egy év múlva a sztá­lingrádi csata, majd 1943 nyarán a kurszki ütközet után a hadászati kezdemé­nyezés a szovjet katonai ve­zetés kezébe került. A szov­jet csapatok 1944-ben az el­lenséges csapatokat kiűzték az ország területéről és meg­alapozták más európai orszá­gok felszabadítását. És a Nagy Honvédő Háború apo- teózisa: a berlini hadműve­let. A szovjet csapatok ro­hammal foglalták el a fa­siszta Reich fővárosát és kitűzték a győzelem zászla­ját a Reichstagra. A fasizmus ellen folytatott harcban nem voltunk egye­dül. Emlékszünk rettenthe­tetlen küzdőtársaihkra, a megszállt országokban szer­vezett ellenállás hőseire. Nem felejtjük el szövetsége­seink katonáit. De tudjuk, hogy a háború terhének zö­mét a szovjet katona visel­te. A Szovjetunió az elmúlt háborúban 20 millió fiát és leányát veszítette el. „1945 felejthetetlen, győz­tes tavaszán — mondotta Leonyid Iljics Brezsnyev egy alkalommal —, mi frontka­tonák hittünk abban, hogy ez a világháború az utolsó. Hittük, hogy gyermekeink soha többé nem hallják meg a robbanások zaját, a légi­riadó szirénáját, nem látják hogyan ömlik az emberi vér, hogyan pusztul el szülőhá­zuk lángok között... Em­bermilliók gondolták ugyan­ezt valamennyi kontinensen. Nem lehet, nem szabad, hogy reményük meghiúsul­jon ..." Mihail Poreckij, a Nagy Honvédő Háború veteránja (APN) Csehszlovákia ünnepe Érdekes történelmi adat, amely ritkán kerül szóba: Hitler hadi gépezete 1938-ban Csehszlovákiában nyitott tüzet először, s 1945-ben — öt nappal a német fegyver- letétel után — szintén Csehszlovákiában adta le az utolsó lövéseket. A történel­mi emlékezés azonban ennél sokkal többet idéz. A töb­bi között azt, hogy a Har­madik Birodalomba „véd­nökségként” bekebelezett Cseh- és Morvaország népe kezdettől egységben szállt szembe a német megszállók­kal, egészen az 1945 májusi, prágai felkelésig. A fasiszta TisoJkonmány által meggyö­tört Szlovákia népe pedig 1944-ben, példátlan méretű, nemzeti felkeléssel mutatta ki igazi érzelmét. És a his­tóriából még valami, ami rendkívül fontos: a felsza­badító szovjet csapatok és a kötelékükben harcoló cseh­szlovák ezredek Európa egyik fejlett ipari országából űzték ki a Wehrmach tot. Amiből egyenesen követke­zett, hogy 1948 februárjá­ban, a győzelmes február­ban, a nép egy magas szín­vonalú ipari országban vet­te át a hatalmat, hogy hoz­zálásson a fejlett szocializ­mus építéséhez. Most, a felszabadulás 37. évfordulóján visszapillantva: a változás vitathatatlan. A nyolcvanas évek elején, 1948- hoz képest, a már akkor is óriási ipari termelés tizen- egyszerésére, benne a gép­iparé 28-szorosna nőtt. Csehszlovákia egy főre eső ipari, termelése ma a világ­átlag négyszerese, acélipara pedig — Japán és Belgium mellett — a világranglista 2—3. helyén áll. Ha más adatait például Ausztriáé­hoz hasonlítjuk, szintén ked­vező a kép: az egy főre jutó termelés gabonában, húsban és tojásban magasabb, mint ott. Feltétlenül említendő Csehszlovákia fejlődésében Szlovákia előrelépése. Az össznemzeti jövedelemnek 1948-ban 19,2 százalékát, az utóbbi években közel 30 százalékát adta, miközben az összberuházás 33,5 szá­zalékát kapta. És itt nem csupán számokról van szó. Az 1968-as, föderációs al­kotmány óta a cseh köztár­sasághoz rohamosan zárkó­zik fel a szlovák köztársa­ság, egyúttal pedig igyekez­nek megoldani a nemzetisé­gek problémáit. A mai világ komor poli­tikai és gazdasági helyzeté­ben Csehszlovákia igyek­szik megfelelni a kor pa­rancsának. Két-három éve napirendre tűzte az ország gazdasági irányításának kor­szerűsítését. Az első lépése­ket e nehéz úton már meg­tette. Ennek jegyében fordul Csehszlovákia az eddiginél nagyobb érdeklődéssel a KGST-országok, köztük a Magyarországgal való koo­peráció felé. Északi szomszédainkkal, jó barátainkkal a szocialista sorsközösség jelene mellett ezer év közös történelme, tengernyi eredménye és hi­bája, öröme és bánata köt össze bennünket. Történelmi tanulság, amit a szocializ­mus építésének sok-sok ta­nulsága pecsétel meg: csak együtt boldogulhatunk. Cseh és szlovák barátaink minden sikerét sajátunknak is érez­zük. Kívánjuk, hogy szo­cialista építőmunkájukat, országuk további felvirágoz­tatására irányuló igyekeze­tüket siker koronázza. F. A. ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK A Csehszlovák Szocialista Köztársaság felszabadulásának 37. évfordulója — az ország nemzeti ünnepe — alkalmából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titká­ra, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte a csehszlovák vezetőket és a csehszlovák népet. Ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Apró Antal, az országgyűlés elnöke, a csehszlovák szövetségi gyűlés el­nökének és az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte partnerszervezetét a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizott­sága. Évforduló az NDK-ban Harminchét évvel ezelőtt az antifasiszta ko­alíció végső győzelmével a német nép felsza­badult a náci zsarnokság uralma alól. E nap­ról, május 8-ról, minden további fejlődés ki­indulópontjáról emlékeznek meg az NDK-ban, ahol az Elbától keletre létrehozták az első né­met munkás-paraszt államot. Ezt követően, a szocializmus fokozatos felépítésével párhu­zamosan, valósággá lett az antifasiszta ellen­állás hőseinek eszménye, hogy a nép békében és szociális biatonságban élhessen. A Német Szocialista Egységpárt X. kong­resszusa mérleget készített az elmúlt három és fél évtized eredményeiről. Az elért ered­ményekre támaszkodva a pártkongresszus nagy jelentőségű határozatokat hozott a fejlett szocialista társadalom további építéséről, a kommunizmusba való fokozatos átmenet alap­vető feltételeinek megteremtéséről. E jelen­tős esemény előkészítését az emberek milliói­nak párbeszéde, tengernyi kezdeményezése jellemezte, aláhúzva ezzel a párt és a nép kö­zötti bizalomteljes viszonyt. Növekedőben van az állampolgárok befolyása a létfontosságú döntésekre, a dolgozók üzemen belüli beleszó­lási joga, részvételük a társadalom irányítá­sában és fejlesztésében. Megalakulásakor, 1949-ben az NDK a világ népei előtt kötelezettséget vállalt: mindent megtesz annak érdekében, hogy német földtől soha többé ne indulhasson háború. Ehhez az esküjéhez hű maradt. A NSZEP 1981. áprili­sában megtartott X. kongresszusa elfogadta az ország békepolitikájának irányelveit. Az irányelvek kimondják, hogy az NDK — szo­ros szövetségben a Szovjetunióval, a szocia­lista testvérországokkal — nyomatékosan fel­lép a háborús veszély csökkentésére és a fegyverkezési verseny föltartóztatására irá­nyuló törekvések támogatása mellett. A szo­cialista internacionalizmus elveihez hűen mindent elkövet a Varsói Szerződés szerveze­tének megszilárdításáért és aktívan részi vesz a szocialista gazdasági integráció programjá­nak megvalósításában. Felszabadulásának 37. évfordulóján további nagy sikereket kívánunk az NDK testvéri né­pének a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke érdekében kifejtett munkájához. (g. i.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom