Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-14 / 111. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 14., péntek

3

HOLNAP: ÚJÍTÓK KONGRESSZUSA

Viták, változások,

A gondolkodó ember leg- emberibb tulajdonsága a kreativitás, az új megoldásokon való töprengés és kísérletezés, ha úgy tetszik, akkor az „újítás”, őszintén szólva soha nem értettem, hogy miért „mozgalom” az újítómozgalom. S hogy lehet ebben az okoskodásban némi logika, azt — legalábbis számomra — az újítók és a feltalálók közelgő országos kongresszusára készített néhány dokumentum bizonyítja. Sehol a „mozgalom” szó; ehelyett úgy fogalmaznak, hogy „újítási tevékenység”. Mi tagadás: nem éppen stilisztikai bravúr, de azért jelez valami nagyon is lényegesnek tűnő szemléletbeli változást.

És fontos változásokat jeleznek egyéb tények is.

Hosszú évek reménytelennek tűnő vitája után, január elsejétől rendezték az újítások megvalósításában közreműködők anyagi ösztönzését. (Egy 1976-ban kelt rendelet értelmében „közreműködői díj” nem fizethető, mert ez visszaélésekre ad lehetőséget, s egyáltalán: maga a „közreműködők” kategóriája is eltörlendő az újítómozgalom szóhasználatából. A törvényhozó okkal gyanakodott a visszaélési lehetőségre; ettől függetlenül képtelenség feltételezni, hogy egy valamennyire is jelentősnek ígérkező újítás műszaki kidolgozása, alkalma- zástechnikailag is kifogástalan előkészítése elképzelhető különböző közreműködők- nélkül. Márpedig ha elképzelhetetlen, akkor a közreműködőket valami módon meg kell fizetni. Januártól már nincs ennek akadálya.

Változott az újítási díjak pénzügyi elszámolásának rendje is; s talán ez a legfontosabb intézkedés. A változás lényege, hogy az újítási díjakat ma már nem a mindenki között szétosztható részesedési alapból, hanem_ az úgynevezett adózatlan nyereségből fizetik. Ügy is mondhatjuk, hogy az újítók ma már nem mások elől viszik el — a kifizetett újítási díjaikkal — a pénzt, ugyanakkor újításaik remélhető gazdasági hasznával azt a pénzalapot is növelik, amely — például nyereség- részesedés formájában — mindenkinek kifizethető.

Az újítások „remélhető” gazdasági hasznát említettem az imént, s csak azért az idézőjelek közé tett jelző, mert az újítások gazdasági haszna valójában egyre kevesebbeket érdekelt a vállalatoknál. Olyannyira, hogy az elfogadott újítások jó háromnegyed részénél egyáltalán nem vizsgálták a várható gazdasági hasznot. Következésképpen az újítóknak is csak úgynevezett eszmei díjat — magyarul: néhány ezer forintot — fizettek újítási díjként. A korábbi pénzügyi előírásokhoz igazodva ugyanis ez volt a legegyszerűbb, és legkisebb kockázattal együtt járó megoldás. Mert ha egyszer az újítási díjak, a mindenkit megillető részesedési alapból fizetendők, akkor melyik vállalatnál kockáztatnák, hogy az

• • •

újítási díjak jelentős mértékben megcsapolják ezt a részesedési alapot? S mert jószerével sehol nem kockáztatták, így fordulhatott elő — sokak szerint —, hogy az újítások kalkulált hasznából mindössze — és átlagosan — 3 százalékot fizettek ki az újítóknak. És így fordulhatott elő, hogy ' míg 1975 és 1980 között az elfogadott és bevezetett újítások gazdasági haszna 2,5 milliárd forintról jóval négymilliárd fölé emelkedett, ugyanebben az időszakban a kifizetett újítási díjak összege 174 millió forintról csak 244 millióra növekedett.

A szakemberek egy része sokáig vitatta — de végül is belátta —, hogy ilyen elszámolási rend mellett az újítás sem a vállalat, sem az újító számára nem üzlet. Más kérdés, hogy miért kellett ezen több mint egy évtizedig vitázni, s hogy miért kellett minden ésszerűsítési javaslatot — még a legutóbbi időkben is — mereven visszautasítani.

Mindeddig a vállalatok legtöbbjénél jelentős gond volt az újítási díjakat fedező pénzalapok előteremtése, és most —-egyszerű rendelet- módosítással — meg lehetett teremteni a haszonnal arányos díjak fizetésének pénzügyi feltételeit.

Hogy a pénzügyi szabályozás szempontjából hirtelenjében milyen fontossá vált az újítótevékenység, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megváltoztatták — nagyon kedvező módon — az újítási díjat terhelő jövedelemadózást is. A korábbi 50 ezer forintról 70 ezer forintra emelkedett a jövedelemadó-mentesség összeghatára. Mindez csupa kedvező, régóta sürgetett, s végre megvalósult változás, rendelet- módosítás. De azért nem lennénk hűek önmagunkhoz, ha nem kezdtünk volna újabb vitákba. Az újítótevékenységgel — mondjam így: újítómozgalommal? — kapcsolatban most újabb két, s egymással homlok- egyenest ellenkező nézet foglalkoztatja a szakembereket. Van aki úgy tartja — többnyire a vállalatvezetők körében —, hogy ahol csaknem hibátlan a vállalat- vezetői munka, ott aligha van keresnivalója az újítóknak. Minden rendszer komplett' és komplex, ha egy-egy részletébe „beleújítanak”, akkor annak nem biztos, hogy kedvező következményei lesznek a rendszer egészére vonatkozóan. Mások meg úgy tartják, hogy gazdasági életünk irányításai, •szervezeti és szervezési feltételei korántsem elégségesek ahhoz, hogy komplett, hibátlanul működő komplex rendszerekben gondolkodjunk.

Ez a vita pillanatnyilag csak elméleti jellegű. De máris figyelmeztet: még mindig vannak, akik megkérdőjelezik az újítótevékenység célját, értelmét és hasznát. Várjuk, hogy az újabb keletű vitában milyen álláspontra jut a május 15- re összehívott országos kongresszus. (V. Cs.)

A KPM és a partner szakszervezetek vezetőinek megbeszélése

A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium és a vele együttműködő ágazati szak- szervezetek vezetői csütörtököm megvitatták az elmúlt éviben kidolgozott együttműködési program végrehajtásának menetét és az együttműködést igénylő további feladatokat. Megállapították, hogy a program, továbbá az időközbeni egyeztetések és a kölcsönös megbeszélések, különösen az ötnapos munkahétre való áttérés előkészítésében, valamint a szociálpolitikai irányelvek érvényesítésében bizonyultak hasznosnak. A minisztérium vezetői és a szakszervezeti főtitkárok ezután elfogadták a következő időszakra szóló munkaprogramot, amely egyebek között a dolgozók életszínvonalát érintő kérdésekben, a vállalati szakszervezetek korszerűsítésében, a munkaversen y-mozgalom és az üzemi demokrácia fejlesztésében tűz ki közös feladatokat

(MTI)

II vitakörök: tájékoztatnak, mozgósítanak

MAJD TÍZ ÉVRE visszate. kintve kapnak helyet megyénkben a párt agitációs rendszerében a politikai vitakörök, amelyeknek szervezeti keretei kialakultak, s a szóbeli agitáció e kedvelt- té vált fórumain színvonalas munka folyik. Lehetőséget adnak párttagnak é$ pár- tonkívülinek egyaránt arra, hogy kicseréljék véleményüket a gazdaság, a társadalom, a nemzetközi élet, az ideológia és a politika síkján felvetődő időszerű kérdésekről, felismerjék a jelenségek mögött meghúzódó összefüggéseket. Az elmúlt esztendők igazolták, hogy szükség van erre a változó körülményeket, a tömegkommunikációs rendszer hatását, a párt belső tájékoztatásának fejlődését figyelembe vevő agitációs formára, mert hozzájárul a minket nap mint nap érő információáradat értelmezéséhez, a helyes következtetések kialakításához.

A vitakörök betöltik a tájékoztatás, az egységes értelmezés, s a jól működők egyre inkább a mozgósítás funkcióját "is. A pártalap- szervezetek 51 százalékában működő politikai vitakörök hozzájárulnak a párt politikájának színvonalasabb, szervezettebb közvetítéséhez, céljaink, feladataink megértetéséhez, egyetértő, aktív támogatásához. E fórumok is fejlesztik a vitakészséget, az információ áramlását, a megalapozott érvanyaggal készítik fel a résztvevőket a közéleti szereplésre. A vitakörök hallgatói időben tájékozódnak a pártközvéleményt és általában a lakosságot foglalkoztató bel- és külpolitikai eseményekről. A vitaindítónak szánt témák sorából az érdeklődés és az aktivitás mértéke alapján a gazdaságpolitikánkkal, a szocialista világrendszerrel, a békemoz- galammal, a kommunista és munkásmozgalommal összefüggő kérdések emelkedtek

ki. A résztvevők véleményükkel megerősítik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket pártunk és kormányunk tesz a béke megőrzése érdekében, egységben a testvéri szocialista országokkal és a világ haladó erőivel, ugyanakkor elítélik a hidegháborús megnyilvánulásokat, azt az imperialista politikát, amely fékevesztett fegyverkezést kényszerítve a világra, veszélyezteti az emberiség jövőjét, a békés építőmunkát, a fejlődést.

A VITAKÖRÖK RÉSZT. VEVŐINEK tájékoztatását, az egyes témák feldolgozását, a vita vezetését jól segítik a megjelentetett témavázlatok, segédanyagok, a központi és helyi kiadványok. A Központi Bizottság agitációs- és propagandaosztálya által szerkesztett „Politikai Vitakör” füzetek, „Titkári Tájékoztató”, a „Reflektor”, valamint a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya gondozásában megjelenő „Propagandista” és más szemléltető anyagok hasznosításán túl, illetve azokkal együtt, egyre gyakoribb a televízió egy-egy adásának, vagy különböző filmeknek, irodalmi munkáknak vitaindítóként való fel- használása.

A vitakörök működésének személyi feltételei jók, a pártszervezetek e teendőkkel többségében olyanokat bíztak meg, akik jól tájékozottak, képesek eligazodni hazánk és a világ dolgaiban, azokat tudják összefüggéseiben látni és láttatni a helyi tennivalókkal, tekintélyük van. Annak ellenére, hogy a körvezetők mindegyike rendelkezik politikai képzettséggel, és több mint 90 százalékuknak felső-, illetve középfokú állami iskolai végzettsége van, nagy gondot fordítunk továbbképzésükre. A terv szerint folyó szervezett továbbképzéseken a legfontosabb és időszerű politikai feladatokon túl a módszertani felkészítés kiemelten szerepel, ezt segítik elő többek között a módszertani bemutató előadások.

A politikai vitakörök szerves részét képezik a politikai munka egészének, erősödtek kapcsolataik a politikai munka más elemeivel. Az egyes találkozásokon elhangzott vélemények hasznosulnak a napi politikai munkában, segítséget adnak az egyes politikai döntések előkészítéséhez, a végrehajtás megszervezéséhez, visszatükröződnek az információs csatornákon. A témák rugalmas kezelése megengedi, hogy a más fórumokon felvetett, a közhangulatot befolyásoló kérdések megválaszolására itt is sor kerüljön. A körvezetők vitavezetése színvonalas, a meg nem érett, vagy nyitva maradt kérdésekre általában visszatérnek.

A LEÍRTAKBÓL IS KITÜ. NIK, hogy a politikai vita. körök betöltik funkciójukat, általuk gazdagodott a politikai agitáció eszközrendszere. Az eddigi tapasztalatokra alapozva célszerű továbbfejlesztésük. Most nem az a fő feladatunk, hogy lényegesen emeljük a vitakörök számát. Természetesen itt is van tennivaló, elsősorban a járási jogú pártbizottságainknak, illetve az alapszervezeteknek. ök hivatottak ugyanis eldönteni, hogy a politikai munka hol kívánja meg e vitafórumok működését. A vezérlő elv e tekintetben a Központi Bizottság agitációs- és propaganda-munkabizottságának állásfoglalása kell legyen, amelyben megfogalmazódik, hogy minden jelentősebb alapszervezetnél, ahol a feltételek biztosítottak, meg kell szervezni á politikai vitakört.

A Fö CÉL a tartalmi munka javítása. Ezért a tematikák összeállításakor, a

foglalkozásokon meg kell valósítani, hogy a résztvevők még élőbb, frissebb, hitelesebb, konkrétabb érvanyagot kapjanak a társadalmi valóságunk, a gazdaságpolitikánk — ezzel összefüggésben a helyi tennivalók — megértéséhez, a szocialista tudat a közgondolkodás formálásához, a nemzetközi események megítéléséhez. Ki kell emelni a társadalom fejlődését szolgáló legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdéseket: a közérdek tiszteletét, és szolgálatát, a munka becsületének növelését, a kötelezettségek teljesítését, a közösségi szellem erősítését, a közélet tisztaságát. E fórumokon is fel kell lépni a kispolgári életfelfogás, az önzés, a jogtalan előnyszerzés, a politikai és társadalmi közömbösség ellen. Járuljon hozzá a politikai vitakör is sajátos munkájával annak megvalósulásához, hogy társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve a munka társadalma legyen. El kell érni, hogy csorbítatlanul érvényesüljön a vitakör mindhárom funkciója: a tájékoztatás, a meggyőzés, a továbbadás. S itt az első kettőre épülő harmadik elemnek, a továbbadásnak döntő szerepe van. Politikai agitációnk, ezen belül is a politikai vitakör nem öncélú. Nem az a lényeg és nem ott folyik ■ jó munka, ahol a foglalkozásokon rendre p>ezsgő vita alakul ki. Az a vitakör tölti be igazán funkcióját, amely ezen túl felkelti a résztvevőkben a politika iránti érzékenységet, kialakítja a politikai bátorságot és belső természetes igényükké teszi, hogy véleményüket minden fórumon, kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt hallassák, és hozzásegíti őket,* hogy a megszelhető, hogy a foglalkozások zeit ismeretek és vitakészség birtokában legyenek pártunk politikájának elkötelezett agitátorai.

Kiss Sándor

ÖNZETLENÜL A KÖZSÉGÉRT

Kisiparosok, brigádban

Nagy Péter

(Fotó: Szabó Sándor)

Kisiparosok és a brigádmozgalom? Sokan kétkedve csóválják a fejüket, hiszen — vallják még mindig sokan — pontosan a „maszekok” azok, akiket a legnehezebb „kimozdítani” megszokott tevékenységükből, környezetükből. Vagyis akár közéleti szerepre, társadalmi munkára buzdítani, gyűlésekre mozgósítani, akár valamiféle közösségbe, mozgalomba hívni őket. A kisiparos begubózó, és a hasznon kívül más nem is érdekli. Ezek a megállapítások mint általában az ilyesfajta egyoldalú ítélkezések azonban épp úgy nem lehetnek mérték- adóak, mintha azt mondanánk, hogy a maszekok igen is önfeláldozó, közéleti emberek.

Ám mindkettő lehet igaz a maga nemében, mindkettőre találhatunk példákat. Szerencsére a jóra is egyre többet.

o

Ecséden a jobbikra figyelhettünk fel. Arra, hogy a

községben két kisiparos munkabrigád is elnyerte néhány hete a a kiváló címet. Kapták podig ezt a faluért végzett társadalmi munkáért, a segitségért, mozgalmi tevékenységükért.

Hatvanban és a városit övező kilenc községben több mint félezer kisiparos dolgozik, s ebből 55 Ecséden. A falu lakosságához mérten — az országos arányokat is figyelembe véve — ez a szám soknak mondható. A hajdani bányásztelepülésről manapság jobbára a lakosok eljárnak dolgozni, Budapestre a metróhoz, építkezésekhez, vállalatokhoz. Am lakóhelyükhöz ragaszkodnak! S ha a szolgáltatások iránt növekszik az igény, megbecsültek az ipjarosok, mind többen váltják is ki az engedélyt.

A KIOSZ hatvani körzeti csoportjánál elmondták, hogy bár hazánkban, amikor napvilágot látott a kisiparosok új társadalombiztosítási rendeleté, sokan visszaadták jogosítványukat, itt, a körzetben nem csökkent számuk. Mi több: az első negyedévi statisztika szerint növekedett is!

Ecséden, a kisiparos gyűlésen sem volt senki, aki ódzkodott volna az új SZTK- törvény hallatán. Egyikőjük épp>en akkoriban betegedett meg, s a többieknek talán az volt a legmeggyőzőbb érv: jó az, hogy ilyen esetben a postás táppénzt is hoz.

e

Azt vártam, hogy az ecsédi kisiparosok komplex munkabrigádjának képviselője olyan jó ötvenes, tapjasztalt.

sok kisebb-nagyobb „vihart” megélt férfi, hisz — gondoltam — csak ilyen „edzett” ember képes irányítani a „sokfelé húzó” kisiparosokat.

Mekkorát csodálkoztam hát, amikor Nagy Péterrel találkoztam! Alig lépte ő túl a harmadik ikszet, s a tett- rekész, magas, gyors beszédű fiatalember inkább hasonlított egy szervező titkárra, mint hét éve dolgozó lakatos kisiparosra.

— Csak egyszerű brigádtag vagyok — mondta Nagy Péter. — A két tíz főt számláló munkacsoportnak külön_ külön is van vezetője, ám a tennivalók nagy része rám vár. Adódik ez abból, hogy vezetőségi tagnak választottak meg a KIOSZ hatvani körzeti csoportjában, részt veszek a megyei ifjúságpolitikai és szakmunkás-bizottság munkájában, s a községben a népfront elnöki tisztét is betöltőm így talán érthe.

hogy ha szó esik valamiről, csak azt mondják: „Te tudod, Péter, ismered a dolgokat, közvetlenül kapsz tájékoztatásokat, — intézd már el!”

— Mégis mi az, amit el kell intézni?

— Több mint egy esztendeje alakultunk, s a Kisiparos Újságban olvastuk, hogy lehetőség van munkabrigád létrehozására. így mi sem rekedünk kívül, dolgozhatunk a közért, de magunkért is. Egy év alatt már jól „ösz- sze is rázódtunk.” Tartoznak közénk kőművesek, vízvezeték-szerelők, vagy fogatosok is. Mindannyian törekedtünk arra, hogy kivívjuk az

elismerést! Mert a maszekokat csak dicsérni kell egy kicsit, s akkor sokra képesek.

e

A két ecsédi brigád társadalmi munkájának értéke az elmúlt évben meghaladta a kétszázezer forintot. Ott voltak a régi kastélyépület bontásánál; itt lesz majd a művelődési ház. A két községi óvodánál belső tatarozást végeztek, építettek járdát, lebontották a régi darálót.

S a munkán kívül?

— Közös kirándulást szerveztünk Erdélybe — folytatta a fiatalember. Május mindig barátsági hónap, ilyenkor szovjet—magyar baráti találkozókat szervezünk. Ekkor focimeccset is játszunk. Gondolunk a szakmunkás- utánpótlásra is, az iskolába járunk, s a pályaválasztási tanácsadás keretében mesterségünkről tartunk tájékoztatókat a gyerekeknek. S mit tehet még a kisiparos? Ha egy megrendelést kapunk például házépítésre, megpróbáljuk úgy szervezni a munkát, hogy az egyik iparos várakozás nélkül adhassa át a munkát a másiknak. Vágy a villanyszerelő annyit vés, amennyit muszáj; egyáltalán olcsóbb legyen a költség!

Az ecsédi iparosok az idén is hallani szeretnének magukról. Háromszázezer forint értékű társadalmi munkát terveztek be maguknak. A tanácsháza melletti parkos részen állítják majd fel a hősi emlékművet, amelyet a régi temetőből hoznak át az érdemesebb helyre. Az iskolaudvaron betonoznak, kézi- labdapályát alakítanak ki.

Talán az elismerés sem marad majd el.

Józsa Péter