Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-14 / 111. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 14., péntek r Uj szovjet űrhajó tart az új űrállomásra (Folytatás az 1. oldalról) Bár a Szoljuz T típusú űr­hajó hánotnszemélyes, ez­úttal csak ketten indultak útnak, mivel magukkal vit­ték az űrutazás első szaka­szához szükséges tartalékom kát is. A Szojuz T—5 rajtjára napsütéses időben került sor. A két űrhajós az indulás el­ső másodperceitől kezdve rendszeresen jelentést adott a műszerek állásáról, saját közérzetéről. Minden beren­dezés kifogástalanul műkö­dött, s az űrhajó a hordozó- rakéta harmadik fokozatá­nak leválása után földkörü­li pályára állt. Innen több pályamódosítás után közelí­ti meg az új űrállomást. Berezovoj és Lebegyev — akiknek hívóneve „Elbrusz” — az első forduló alatt is­mételten ellenőrizte az űr­hajó berendezéseinek mű­ködését. Ezt követően átmen­tek az orbitális egységbe, hozzáfogtak az összekapcso­ló -berendezések működé­sének, illetve az összekap­csolást automatikusan ver zérlő rádióberendezések mű­ködésének ellenőrzéséhez is. Útjuk hatodik órájában va­csoráznak és a terv szerint moszkvai idő szerint este 23 órakor térnek pihenőre. Az összekapcsolás várható­an pénteken lesz. Anatolt) Berezovoj, a Szojuz T—5 űrhajó parancsnoka, 1941. április 11-én született az orosz­országi föderáció déli részén, az Adlge autonóm terület Énem nevű falujában. A középiskola elvégzése után Novocserkasszkban esztergályos­ként dolgozott egy kőolajipari berendezéseket gyártó üzemben. 1965-ben elvégezte a kacslnszki katonai repülóakadémiát. A szovjet hadsereg különböző ala­kulataiban szolgált, s megkapta az „elsőosztályú repülő” minősí­tést. Berezovoj 1966 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak. Az űrhajós ■egységhez 1970-ben került, a Szojuz űrhajókon és a Szaljut űrállomásokon végzett repülésre képezték ki. Munkája mellett 1977-ben elvégezte a Gagarinról elnevezett katonai légügyi akadémiát. Az új szovjet űrhajón immár másodszor indult a világűrbe Valentyin Lebegyev. A negyven éves űrhajós moszkvai, szakmá­ja repülómérnök és 1973 decem­berében, a Szojuz—13. űrhajó fedélzeti mérnökeként töltött — Pjotr Klimuk parancsnokkal együtt — nyolc napot a világűr­ben. Lebegyev a moszkvai Ordzso- nikidze repülőfőiskolán végezte tanulmányait, majd ezek befe­jeztével 1966-ban került az űrha­józással foglalkozó kutatóinté­zetbe. Első fontosabb munkáit az űrobjektumok leszállásának, visszatérésének problémái terén végezte. Mind nagyobb felada­tokat kapott az új űrhajók, űr­állomások tervezésében, számos újítását alkalmazták és több ta­lálmányát Is bevezették. 1973-ben került az űrhajós egy­séghez. Lebegyev, aki-első koz­mikus útjáért megkapta a Szov­jetunió Hőse címet, a Lenin-ren- det, továbbra is részt vett mind az új űrobjektumok tervezésé­ben és gyártásának irányításá­ban, mind pedig a kozmikus program végrehajtásának szer­vezésében. Kiváló ismerője mind a Szojuz—T típusú űrhajónak, mind pedig a Szaljut—7 űrállo­másnak. 1971 óta az SZKP tagja. Púja Frigyes Szófiában Csütörtökön a szófiai Lo- zenec-rezidencián folytatód­tak a szerdán megkezdődött magyar—bolgár külügymi­niszteri tárgyalások. Púja Frigyes külügyminiszter bol­gár kollégája, Petr JVfladenov meghívására szerdán érke­zett hivatalos baráti látoga­tásra Bulgáriába. Az Utasellátó Vállalat Miskolci Területi igaz­gatósága 1982. július 1-tól 1985. június 30-ig terjedő időre szerződéses üzemelésre átadja a következő egységeit: 70. sz. Automatabüfé; Gyöngyös, Volán-pályaudvar. 72. sz. IV. o. Büfé; Kál, Vasutas Klub. 355. sz. Munkahelyi Büfé; Miskolc, M AV- szakrendelő. 382. sz. Munkahelyi Büfé; Hatvan, AFIT-szerviz. 383. sz. III. o. Büfé; Eger, AFIT-szerviz. 384. sz. III. o. Büfé; Eger, MÁV Egervár állomás. 564. sz. Bazárpavilon; Eger, MÁV-pályaudvar. A pályázatokat 1982. június 7-én, 16.10 h-rg kell benyújtani a Területi Igazgatóság Köz­pontjában (Miskolc, Szemere u. 8. sz.). A versenytárgyalás 1982. június 14-én, 11 óra­kor lesz a MÁV Vörösmarty Művelődési Ház­ban (Miskolc, Lenke u. 15/a.). Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a Területi Igazgatóság Központja ad. (Horváth Nándor gazdasági csoportvezető, Miskolc, Szemere u. 8. sz.) Ismét megszólaltak a fegyverek a Falkland (Malvin)- szigeteknél BUENOS AIRES, LONDON, NEW YORK New Yorkban alig fejező­dött be az ENSZ-főtitkár közvetítésével folyó maratoni argentin—brit tárgyalások újabb fordulója, amikor az ENSZ székhelyétől több mint tízezer kilométerre is­mét megszólaltak a fegyve­rek: a Falkland (Malvin)- szigeteket blokád alatt tar­tó brit flotta hajói tűz alá vették a szigetek fővárosát, az argentin légierő pedig tá­madást intézett a flotta egy­ségei ellen. Az összecsapás tényét Londonban és Buenos Aires­ben egyaránt megerősítették. A veszteségekről szóló je­lentések már eltérnek egy­mástól: Buenos Aires két argentin harcigép elveszté­sét ismerte el, ugyanakkor a katohai közlemény szerint két angol fregatt „jelentős sérüléseket” szenvedett, s a szigetek védői lelőttek egy „Sea ,King” típusú brit he­likoptert. Londonban a heli­kopter lezuhanását elismer­ték — de hozzátették, hogy a gépet nem találat érte, ha­nem tisztázatlan okok miatt szerencsétlenül járt. A heli­kopter személyzetét kimen­tették a tengerből. A hajó­kat ért sérülésekről először nem tudtak Londonban — később a brit hadügyminisz­térium szóvivője közölte: egy brit hajó „jelentéktelen sé­rüléseket” szenvedett. Csütörtökön az uruguayi fővárosba érkezett azoknak az argentin hadifoglyoknak a többsége, akiket a déli Georgia-szigeteken ejtettek foglyul a partra szálló brit tengerészgyalogosok. Az ar­gentin katonákat pénteken szállítják tovább Buenos Airesbe. Leopoldo Galtieri argentin államfő csütörtökön fogadta azt a három Buenos Aires­ben dolgozó brit tudósítót, akiket ismeretlen tettesek szerdán éjjel teljesen kifosz­tottak. Az argentin államfő kijelentette: Argentína haj­landó tárgyalni, kész Nagy- Britannia számára is méltá­nyos megoldást keresni — de az argentin zászlót nem vonják le a szigeteken. New Yorkban bejelentet­ték, hogy csütörtökön az esti órákban újabb tárgyalási fordulóra került sor az ENSZ székhelyén. Az álláspontok közti „távolság” — mutatnak rá megfigyelők — egyelőre sokkal nagyobb, mint a dip­lomáciai csatározások szín­helyét és a hadszínteret el­választó több mint tízezer kilométer... A pápa Lisszabonban A portugáliai látogatáson tartózkodó II. János Pál pápa szerdán délután a Va­tikán lisszaboni diplomáciai képviseletén fogadta Fran­cisco Pinto Balsemoo mi_ niszterelnököt, valamint a politikai pártok képviselőit, köztük Alvaro Cunhalt, a Portugál Kommunista Párt KB főtitkárát. Szerdán este a katolikus egyházfő a fatimai kegyhe­lyen egymillió zarándok előtt misét pontifikáit és hála­imát mondott azért, hogy túlélte a pontosan egy év­vel ezelőtt a római Szent Péter téren ellene elkövetett merényletet. Röviddel a szertartás befejezése előtt egy papi ruhát viselő fiatal férfi, tőrrel a kezében, kivált a tömegből és — a közel- állók szerint a pápát és a Vatikánt szidalmazva — az egyházfő felé rohant. A biz­tonsági emberek azonban idejében lefogták és elve­zették a merénylőt, akiről egyelőre csak annyit sike­rült megtudni, hogy huszon­éves és feltehetőleg spanyol. A portugáliai Fatimában egy papi ruhát viselő fiatal férfi merényletet kísérelt meg n. János Pál pápa ellen. A képen: a merénylő a biztonsági emberek kezében (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) —( Külpolitikai kommentárunk Békéltetés—amerikai módra TÖRÖKORSZÁGBA ÉS GÖRÖGORSZÁGBA UTA­ZOTT Haig amerikai külügyminiszter. A tábornok­diplomata azért látogatott el a délkeleti NATO-szárny két országába, hogy valamiféle rendezést érjen el Ankara és Athén között. Ismeretes, hogy a két szom­széd ország viszonya már hosszabb idő óta konflik­tusokkal terhes, zavarja kapcsolatukat a megoldatlan ciprusi helyzet, az Égei-tenger feletti szuverenitás miatti vita. Cipruson már csaknem nyolc éve állomásoznak török csapatok, s a sziget északi harmadán létrehoz­ták az úgynevezett török szövetségi államot. A cip­rusi rendezésre vonatkozólag nagy az eltérés Ankara és Athén nézetei között. A görögök olyan rendezést képzelnek el, ami lehetővé teszi a menekültek vissza­tértét, s a központi kormánynak igen széles körű jogokat ad. A török fél viszont csak úgy látja biz­tosítottnak a török ciprióták jövőbeni biztonságát, ha megőrzik a külön török államrészt, s a sziget köz­ponti kormánya csak korlátozott jogkörrel rendelke­zik. Különböznek a vélemények a sziget demilitarizá- lására vonatkozólag is. A GÖRÖG—TÖRÖK ELLENTÉTEK másik oka az Égei-tenger. Vita folyik a két állam között a szi­gettenger szuverenitásáról, a szigetek feletti átrepülés jogáról, a parti vizek terjedelméről, s a kontinentá­lis talapzat tulajdonjogáról. Ezek a nézeteltérések és a hosszú évszázadok óta felhalmozódott nacionalista indulatok jelentik a két NATO-állam ellentéteinek forrását. Korábban az Egyesült Államok már ért el némi sikert a szomszé­dok megbékéltetésében, ám az így tető alá hozott égéi rendezési elképzelést, a „Rogers-tervet”, Papand­reu görög miniszterelnök kormánya semmisnek nyil­vánította. Az amerikai kormány fő célja, hogy megőrizze be­folyását a térségben. Ezért Washington — ellentétben a nyugat-európai kormányokkal — nem bírálta az ankarai katonai kormányzat. intézkedéseit. Az Egye­sült Államok szeretné elérni, hogy a görög kormány se vonuljon ki a NATO-ból — ahogy azt Papandreu korábban megígérte —, s az amerikai támaszpontok felszámolására ne kerüljön sor a közeljövőben hellén földön. HAIG MEGBESZÉLÉSEI nyilván ezeket a célokat szolgálják majd. Megfigyelők tudni vélik, hogy újabb katonai segélyek ígéretével akar majd a Pentagon számára újabb előnyöket szerezni Ankarában, s a Törökországnak adott katonai támogatást esetleg a nyomás eszközéül használja Athénban. Miklós Gábor Moszkvában folytatja munkáját a világvallások békekonferenciája Munkacsoportokban ta­nácskozott szerdán és csü­törtökön a világvallások békekonferenciája Moszk­vában. A csaknem 100 or­szágból érkezett mintegy fél­ezer egyházi személyiség és megfigyelő négy témát vi­tatott meg: a nukleáris fegy­verkezésből származó veszé­lyeket, a nukleáris háború új „doktrínáit”, a leszerelés sürgető feladatait, s azt, hogy miként folytassák a jövőben a Moszkvában megkezdett nagyszabású munkát. A megjegyzéseket, észrevéte­leket, ajánlásokat összegezve terjesztik a moszkvai kon­ferencia teljes ülése elé. A tervek szerint a Moszkvában tanácskozó egyházi szemé­lyiségek felhívással fordul­nak az élet védelmében, a nukleáris katasztrófa elhárí­tásának érdekében a világ népeihez és kormányaihoz, az ENSZ-közgyűlés közelgő rendkivüli leszerelési ülés­szakához. A háború erői ellen A Varsói Szerződés aláírásának 27. évfordulójára Aligha isimer a történelem még egy olyan katonai-poli­tikai szövetséget, amelynek céljai és feladatai annyira az emberiség boldogulását szolgálnák, mint a Varsói Szerződés szerveze. Program., ját és gyakorlati tevékenysé­gét egyaránt — a szocialista társadalom természetének megfelelően — a béke irán­ti őszinte aggodalom, a há­borús fenyegetés elhárításá­nak törekvése hatja át. Az 1955. május 14-én a Varsói Szerződést aláíró tag­országok pontosan meghatá­rozták céljaikat. Ezek szerint a külpolitikai erőfeszítések összehangolására törekszenek, a részt vevő államok bizton­ságáért, az európai és világ- békéért folytatott harcban. Együttműködnek védelmi téren, a részt vevő államok szuverenitásának és függet­lenségének közös védelme érdekében, az imperializmus agresszív kísérleteinek haté­kony megakadályozásáért. Az elmúlt évek igazolták, hogy a Varsói Szerződéshez tar­tozó államok hívek meghir­detett céljaikhoz, pontosan betartják a kölcsönös kap­csolatok alapjául szolgáló el­veket. A Varsói Szerződésnek je­lentős a befolyása az euró­pai, de az egész világ poli­tikai helyzetére. A szerződés államai állhatatosan harcol­nak a nemzetközi viszonyok elvileg új modelljéért. Alap­ja természetesen nem a vi­szály szítása, hanem a bé­kés egymás mellett élés el­ve, nem az erőre való tá­maszkodás, hanem az erő alkalmazásának elutasítása, nem a fegyverkezési verseny, hanem a leszerelés. A „lenni vagy nem lenni” hamleti kérdés napjainkban a szó szoros értelmében érinti az egész emberiséget. A katonai veszély ugyanis egyre növekszik. A NATO katonai doktrínái változtak ugyan, de a lényege váltod zatlan maradt. A hideghá­ború éveiben az úgynevezett „tömeges megtorlás” straté­giája volt érvényben, amely az atomzsároláson alapult. Amikor az erőviszonyok egy­re inkább a szocializmus ja­vára módosultak, akkor „ru­galmas reagálás” elnevezés­sel új koncepció jelent meg meghirdetve az általános atomháborút. Ezt követte a „reális fékentartás” doktrí­nája, amelyben azonban a realitásnak még halvány ár­nyékát sem lehetett felfedez­ni. Jelenleg a Pentagonban és a NATO-törzsekben a „kor­látozott atomháború” doktrí­nája az elfogadott, amely „megelőző atomcsapások” mérését hirdeti meg. Az amerikai eurórakéták segít­ségével az „X órában” a Varsói Szerződéshez tartozó államok területén közel 2500 célt akarnak megsemmisíte­ni. Az enyhülés ellenfelei nem mondtak le arról, hogy megbontsák a Kelet és Nyu­gat között kialakult viszony­lagos erőegyensúlyt. Holott a történelem bebizonyította, hogy hiábavalók mindazok az erőfeszítések, amelyeknek célja, hogy bármely hatalom egyoldalú katonai előnyt ér­jen el. Éppen ezért a Varsói Szerződés államai az egyet­len járható utat javasolják: be kell szüntetni a mennyi­ségi és minőségi fegyverke­zési versenyt. S bár'a NATO a legtöbb ésszerű javaslatot figyelmen kívül hagyja, a Varsói Szerződés résztvevői változatlanul hangsúlyozzák: készek a más katonai tömb­höz tartozó államokkal bár­miféle megállapodást kötni az atomháború útjának tel­jes eltorlaszolására. Olga Trofimova az APN szemleirója (KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom