Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-22 / 118. szám

6. ’ NÉPÚJSÁG, 1982; május 22., szombat BAJBAN AZ OPEC " x Lefelé „robbanó” olajár Az idei év már minden­képpen a nagy fordulat esz­tendeje a nemzetközi olaj­kereskedelemben. Alig né­hány hónap telt el 1982-ből, máris Olyasmik történtek, amik korábban elképzelhet tétlennek tűntek. Például legutóbb, május első napjai­ban a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete, az OPEC elhatározta, hogy a jövő év decemberéig befagyasztja a jelenlegi olajárat. Csökken a bevétel A döntésben két érdekes­ség is van. Az egyik ma­napság már köztudomású: ezúttal a világ legnagyobb olajszállítóit nem a fogyasz- g tókat és az egész világgazda­ságot kímélő önmérséklet i vezette, hanem kizárólag az ellen a veszedelem ellen vé­dekeztek, amely őket magu­kat fenyegeti. Korábban ugyanis,, a felfelé rohanó olajárak idején, az OPEC — mindig nagy viták után — azért fagyasztotta be az árakat, hogy — a józanabb olajexportálók rábeszélésé­re — ne tegye végképp tönkre a világ olajfogyasz­tóit és a nemzetközi gazda­sági viszonyokat. Most vi­szont zuhan az olaj világ­piaci ára, az OPEC-tagok mind kevesebbért tudnak csak vevőt találni a fekete aranyra. Amiért aztán per­sze rohamosan — és már- már riasztóan — csökken a bevételük. A mostani befa­gyasztással tehát az érvé­nyes alapár (34 dollárba ke­rül egy hordó nyersolaj) vé­delmére keltek. A másik érdekesség ezzel szorosan összefügg. A nagy olajfellendülés idején elfoga­dott befagyasztások mindig rövid időre, legfeljebb fél évre szóltak. Most viszont másfél évre előre próbálják megszabni napjaink legfon­tosabb fűtőanyagának árát. Próbálják, — de maga az OPEC sem biztos benne, hogy ez sikerül. A szervezet egyetlen eszköze ugyanis az alapár megvédésének nehéz küzdőmében a termelés csökkentése. Ennek a lehető­ségnek azonban mostanában már igencsak a végén jár­nak az olajexportálók. Köny- nyen felmérhető, hogy mi­ért. Az OPEC-államok alig két éve még közel napi 30 millió barrelt (hordót) ex­portáltak, míg ma a kivite­lük alig 16 millió naponta. Csökkenő árak mellett ez legalább 50 százalékos be­vételcsökkenést jelent, ami a legszilárdabb gazdaságú or­szágokat is megrázná, nem­hogy a köztudottan főként, vagy kizárólag az olajterme­lésre alapozott, fejletlen iparú olajállamokat. A fegyver visszaüt Hiteles információk szerint 1982 dereka felé közeledve (Fotó — AP — MTI — KS) a 13 OPEC-állam közül már csak négynek nincs deficitje. Tehát a többi — hajdan iri­gyelten gazdag olajállam! — elkezdett eladósodni, s ma­napság, a nemzetközi gazda­sági pangás idején nem könnyű hiteleket szerezni. Egyes olajországoknak ezért gyökeresen át kell alakíta­niuk az olajboom idején szü­letett nagyralátó gazdasági terveiket. A leggazdagabb OPEC-társak — mint Szaúd- Arábia vagy Kuvait — csak átmeneti időre húzhatják ki a bajból segélyeikkel az olyan, pénzügyi katasztrófá­hoz közeledőket, mint Nigé­ria, amelynek olaját a nem­zetközi olajtársaságok a'ma­gas ár miatt egyszerűen nem veszik át. A kőolaj-exportálók szer- . vezete ekként fennállásának legsúlyosabb válságát éli át. Részben saját hibájából. Mostanában ütnek ugyanis vissza az elmúlt esztendők túlhajszolt olajárai. 1973-tól 1981-ig még a viszonylag legolcsóbb maradt szaúdi olaj ára is a tizenhatszoro­sára emelkedett: kettőről harminckét dollárra. Ez pe­dig olyan óriási nyomással nehezedett a fogyasztókra, hogy radikálisan takarékos­kodniuk kellett. A fogyasztás visszafogása mellett gyorsan fellendült a más energiahor­dozókat kiaknázó ipar. Kifi­zetődő lett a széntermelés, a vízi és az atomenergia felé fordulás. Emellett a legna­gyobb fogyasztók óriási olaj­tartalékokat halmoztak fel. Mindennek következtében az elmúlt esztendőben rohamo­san esett vissza a kereslet az olaj iránt. A tendencia tar­tósnak bizonyult, s ezt a magasra tornászott olajárak sínylették meg. Romló kilátások Ma már a 34 dolláros hor­dónkénti árat is csak egy nemzetközi gazdasági fellen­dülés erősíthetné meg, erre viszont nincs sok kilátás. Az OPEC pedig kínlódva csök­kenti — szinte havonként — az exportot, hogy a nemzet­közi olajkínálat szűkítésével védje az árat. Hogy ez a fegyver meddig használható, az nagyon is bizonytalan. Irán például máris bejelentette, hogy nemsokára * növelni fogja termelését, hiszen a háború miatt nagy szüksége van az olajbevételekré. Könnyen le­het, hogy a katasztrofális helyzetbe jutott Nigériának is bele kell majd mennie a drasztikus árcsökkentésbe, és a termelésnövelésbe. Hiába határozott el tehát befa­gyasztást az OPEC, ha a szervezet egységét hamaro­san szétzüllesztik a gazdasá­gi kényszerűségek. A. K. Sophia Loren börtönben A brit birodalom „maradéka1 Falkland! párhuzamok A müncheni Süddeutsche Zeitung térképe a brit birodalom maradék függőségeit mutatja A casertai női börtön la­kói — prostituáltak, tolva- [ jók, kábítószer- és cigaret­tacsempészek — nagy zaj­jal, kiabálással fogadták ^szerdán délután legújabb társukat, akit „Sophia Scic- colone, született 1934.” adat­tal vettek nyilvántartásba. Az új börtönlakó, ismer­tebb nevén Sophia Loren szerdától letölti 30 napos börtönbüntetését, amelyet egy 12 évvel ezelőtti, 5 millió lírás adócsalás miatt szabtak ki rá. A művésznő Géniből férje, Carlo Ponti filmrendező kíséretében ér­kezett Rómába.. Már a re­pülőgép lépcsőjénél várta a rendőrség, majd előzékenyen felszólították, hogy szálljon be a „Polízia” feliratot vi­selő Alfa Rómeóba. A re­pülőtér egyik különszobájá- ba vitték, ahol a beutazási formaságok után hivatalosan is közölték vele, hogy le­tartóztatják. A rendőrségi autó nem sokkal később elindult ve­le Casertába. A célnál mint­egy félezer ember várta — nem számítva az újságírókat, a televíziós és fotóriportere­ket — virággal, vagy csak a nevét kiáltozva. Nyomban bevezették abba az egysze­mélyes cellába, amelyben egy hónapot kell töltenie az államkincstárral szemben el­követett bűnéért. Nem lehet tudni, miként fogadják majd rabtársai, ,ha a köte­lező sétán észreveszik, hogy a szigorú törvény máris ki­vételez vele: a híres rab saját ruháját viselheti. összeállította: Huppán Béla A középkorú nemzedék még jól emlékszik az isko­lai földrajz-atlaszokra, ame­lyeken a brit gyarmatbiro­dalmat jelölő zöld szín ural­kodott. Kanadától a távoli Ausztráliáig értek egykor Anglia külbirtokai. S ha mára le is tűnitek a kolonia- lizmus klasszikus napjai, ér­demes áttekinteni, hogy a Földön hol találunk .még többé-kevésbé Nagy-Bri- tanniától függő területeket. Brit kiülbirtokok még ma is három világrészben vannak, összesen több mint ötmillió lakossal, akiknek 96 száza­léka azonban egy helyen, Hong Kongban él. E legfon­tosabb brit koronagyarmat ügyét Peking — gazdasági érdekből — egyelőre nem bolygatja, busás hasznot húz belőle, de a múlt században Kínától „bérbe vett” félszi­get sorsáról előbb vagy utóbb dönteni kell. A jelen­legi szerződés 1997-ben jár le. Néhány évvel ezelőtt ná­lunk jószerével alig ismer­ték a Falkland nevet Nem igen tudtunk az Atlanti-óce­án déli részén fekvő szige­tekről, amelyek körül azóta világpolitikai veszélyekkel terhes konfliktus aiakult ki. A brit politikusok számára gond az egyetlen megmaradt európai függőség, Gibraltár is, amelyet Spanyolország magának követel. A Földkö­zi-tenger nyugati bejáratát őrző „Szikla” sorsáról ter­vezett brit—spanyol tárgya­lást éppen a Falkland-válság miatt halasztották el június végéig. A megfigyelők sze­rint bizonyos, hogy a mos­tani krízis kimenetele Gib­raltár ügyét mindenképpen érinti majd. Számos megfi­gyelő egyenesen „falklandi párhuzamról” beszél. A maradék brit függősé­gek jó része már széleskörű autonómiával rendelkezik. A brit kormányzó mellett ál­talában helyi törvényhozás működik, maguk Szabják meg pénznemüket, London csak a hadügyben, a belbiz­tonság ügyében és külügye­ikben dönt. Többségük a nyugat-berlin (karib-tengeri) szigetvilágban található, mint a Turks és Caicos szigetek, Szent Kitts-Nevis, Montser­rat és Anguilla, a Virgin- szigetek, és a Kajmán-szi­getek. Az Atlanti-óceánban fekszenek még a Bermudák, valamint — Afrika és Dél- Amerika között — a Szent Ilona sziget, Napóleon szám­űzetésének helye. Ez utób­bihoz tartozik Ascension-szi- gete, amelynek a mostani brit—argentin konfliktus­ban stratégiai szerepe van. Innen szálltak fel azok a Vuloan típusú brit nehéz­bombázók, amelyek — a le­vegőben újratöltve — táma­dást intéztek Port Stanley repülőterének kifutópályái ellen, hogy megakadályozzák az argentin csapatok után­pótlását. Falklandhoz és a hírekből újabban szintén is­mert Dél-Georginához tar­toznak a Déli-Sandwich_szi- getek. Sőt, — s ez kevéssé köztudott —, e dél-atlanti tartozékok révén Anglia az Antarktisz egy jelentékeny cikkelyét magának követeli. Tucatnyinál több protek- turátuson, gyarmaton és társult államon lengeti te­hát még a szél a brit lobo­gót, az Union Jacket. A gyarmattartás felett azonban visszavonhatatlanul eljárt az idő, s a történelem fur­csa fintora, hogy Lon­don számára egyre in­kább nehézséget okoznak külbirtokai. Hogy akkor mi­ért ragaszkodik most még­is foggal-körömmel a Falk- land-szigetekhez? Magyará­zatul a környékén található dúsgazdag olajmező, az An_ tarktisz-jog, a stratégiai helyzet és talán — az év­százados birodalmi reflex szolgál. Szegő Gábor |--------:-----------------------------------­M it mutat a higanyszál? A bécsi hőmérő Az osztrák fővárosban a múlt héten folytatódott a közép-európai haderőcsök­kentési tárgyalás. A 27. for­duló megnyitása szám sze­rint a 304. teljes ülés volt. Kötélhúzás — meddig? Nyolc és fél esztendeje tart már a bécsi tárgyalás. Ha az eredményt, pontosab­ban az eredménytelenséget nézzük, jogosnak tűnhet a kétely: meddig tart még a kötélhúzás? Mikor lesz va­lami foganatja a tanácsko­zásnak? Egyáltalán van-e szükség erre a fórumra? Bár az effajta kétkedés ért­hető, mégis azt kell mon­dani : a bécsi tanácskozást minden körülmények között fokozott figyelem illeti meg. Nem lehet „kiábrándulni” belőle — akkor sem, ha ed­dig nincs kézzelfogható eredmény. A térségben, amelyről tárgyalnak, a leg­erősebb. a NATO és a Var­sói Szerződés közvetlen kon­frontációjának veszélye. A hivatalos adatok szerint összesén csaknem kétmillió katona néz egymással far­kasszemet. A csapatoknak és a fegyverzetnek ez a kon­centrációja a békés egymás mellett élés, a párbeszéd időszakában mindenképpen abnormális. Csökkentése nem csupán az európai népek számára létfontosságú. A bécsi tanácskozáson 11 teljes jogú résztvevő tár­gyal: Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, a Szov­jetunió, Belgium, Kanada, az NSZK, Luxemburg, Hol­landia, Nagy-Britannia, s az USA, míg a különleges stá­tuszú , résztvevők száma nyolc. Hazánk ehhez az utóbbi csoporthoz tartozik. A közvetlen résztvevők azok az országok, amelyekre a majdani haderőcsökkentés ki­terjed, valamint azok az ál­lamok, amelyek itt csapato­kat állomásoztatnak. Igaz, Franciaország — noha fran­cia csapatok állomásoznak az NSZK-ban — nincs jelen Bécsben. Szabályos menetrend Az elmúlt nyolc és fél év alatt a tárgyalóteremben ki­alakult a szabályos menet­rend. A csütörtöki ülés ál­talában fél tizenegykor kez­dődik és 40—50 percet vesz igénybe. Az elnök bejelenti, ki következik szólásra, és felteszi a kérdést, óhajt-e még valaki szót kérni? Ez ritkán fordul elő. Egy 1974- es megállapodás szerint az egyik héten valamelyik NATO-ország képviselője beszél, a másikon pedig a VSZ egyik államának dele­gátusa. A tanácskozást sajtó- értekezlet követi. Ez megle­hetősen hosszú esemény, de nem annyira a tartalom, mint inkább a lebonyolítása miatt. A nyilatkozatot, ha például oroszul mondják el, lefordítják még németre és angolra, s ugyanígy tesznek a kérdésekkel és a válaszok­kal. A munka azonban nem­csak a csütörtöki ülésből áll. Két- és többoldalú tár­gyalások, egyeztető megbe­szélések, fogadások követik egymást, sűrű rendben. Az eredménytelenség mögött végtére nagyon sok javaslat, és még több kemény tárgya­lás húzódik meg. A meg­egyezés érdekében a szo­cialista országok jelentős en­gedményeket tettek, még a félútnál is tovább mentek. Például elfogadták azt a nyugati igényt, hogy a csa­patcsökkentés két szakasz­ban történjék. Az elsőben csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok vonjon vissza csapatokat, míg a második szakaszban kerüljön sor a többi részt vevő or­szág csapatcsökkentésére. A szocialista országok vélemé­nye szerint a tárgyalás ered­ményeként 900—900 ezer fős, egyenlő szintre kell csökken­teni a két fél fegyveres erőinek létszámát, ezen be­lül a szárazföldi erőkét 700 —700 ezer, a légierőkét 200 —200 ezer fővel. A létszám- csökkentés alá eső csapato­kat hazai területekre von­nák vissza, és olyan helyen állomásoztatnák, ahol nem károsítanák a tárgyaHson különleges státusszal részt vevő államok biztonságát sem. Miért nincs haladás? A szocialista országok kompromisszumos készsége ellenére eddig nem rajzoló­dott ki a megegyezés kör­vonala. Ennek elsődleges oka az, hogy terméketlen vita bontakozott ki a fegy­veres erők nagyságáról. A hivatalosan beterjesztett lét­számadatok szerint Közép- Európában a nyugati hatal­mak 981 ezer és a szocialista országok 987,3 ezer katonája állomásozik; ebből a száraz­földi csapatok 791 ezer, il­letve 865 ezer főt tesznek ki. A nyugati országok azonban nem fogadják el a szocialista országok adatait. Ragasz­kodnak ahhoz az állításuk­hoz, hogy a Varsói Szerző­dés országainak csupán a szárazföldi csapataihoz 962 ezer fő tartozik. A NATO- államok kételyeket támasz­tanak a szocialista országok szavahihetősége iránt, s mind részletesebb bontásban kérik az adatokat. Az akadékoskodás mögött valójában ugyanaz az ok húzódik meg, ami a Géni­ben folytatott szovjet—ame­rikai rakétatárgyaláson, vagy a madridi Európa-tanácsko- zás esetében: nincs meg a kellő politikai érdekeltség a megegyezés iránt. Bécset ezért gyakran nevezik politi­kai hőmérőnek is, mondván, hogy az itteni fórum lég­köre, az eredményközelség többé-kevésbé pontosan mu­tatja a nemzetközi helyzet alakulását. Ez így igaz. Jós­lásra most, az új forduló küszöbén sem érdemes vál­lalkozni, de tény, hogy a hi­ganyszál állása jelenleg ala­csonynak tűnik. Halász György Reagan lánya is a nukleáris fegyverkezés ellen Reagan amerikai elnök fiatalabb lánya is felemelte szavát a kormány nukleáris fegyverkezési politikája el­len. Patti Davis a kormány katonapolitikusait meg­hazudtoló érveléssel fejtette ki a kormányzat fegyverke­zési politikájával ellentétes nézeteit szerdai Los Ange- les-i sajtóértekezletén. „A korlátozott nukleáris háború gondolata teljes képtelenség, nem lesznek sem korlátok, sem túlélők” — mondta. „A nukleáris fegyverek gyártását be kell fagyaszta­nunk, és meg kell kezdenünk a tárgyalásokat e fegyverek csökkentéséről,, — hangsú­lyozta Patti Davis, aki az elnök jelenlegi, második há­zasságából született. A sajtóértekezleten, ame­lyen az amerikai, popzene két híressége, Stevie Wonder és Graham Nash is kiállt a leszerelés mellett, bejelen­tették, hogy június 6-án Da- sadenában tiltakozó nagy­gyűlést tartank a nukleáris fegyverek gyártása ellen. Több mint 100 ezer személy részvételére számítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom