Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 22., szombat S. MINT A DOMINÓ Aluminiumcseppben a tenger Ahogy nagyvállalataink mind szorosabban kötődnek a világpiac élő, eleven mozgásaihoz, úgy válik mind tu. datosabbá, naprakészebbé belső műszaki, közgazdasági munkájuk is. Még akkor is igaz ez, ha a világpiaci fo_ lyamatok gyakran szöges ellentétben állnak a köznapi józan ésszel — ki tudja, meddig? Beruházás, elnapolva így van ez az alumínium, illetve az apci Könnyűfémfeldolgozó Vállalat Qualitál- üzeme esetében is. Mint Vajda Pál műszaki igazgatótól megtudtuk, az egy kilogramm ,új alumínium gyártásához szükséges energia ára ugyanis már fiosszabb ideje múlja felül a kész alumínium kilogrammjának árát! Ez mindenképp az alumínium újrafeldolgozását indokolja — a piac azonban, a túlkínálat miatt, még ezt a megoldást sem „díjazza” elfogadható árakkal. Emiatt tavaly csak 84 százalékra teljesült például az export árbevétele, pedig a 3000 tonnás mennyiségi tervet még túl is teljesítették. Mindez az apciakat az önköltség további csökkentésére kényszeríti — ám az ehhez szükséges 440 millió forintos hitelkérelmet a mai árakon számított megtérülés nem tudja megfelelően indokolni. Beruházni tehát nehéz; ríoha az állóeszközök negyedmilliárdos értéke eltörpül az 1,3 milliárdos éves termelés mellett — jelezve az egyetlen magyar alumíniumfeldolgozási kapacitás elavult voltát, elaggott gépparkját. Marad tehát a belső erőfeszítések lehetősége, a belső tartalékok feltárása — és ez sem utolsó forrás. Önköltségcsökkentő műszaki intézkedések egész sora zajlott, zajlik ezekben a hónapokban, jelezve, hogy ha a félmilliárdos rekonstrukció kellene is, annak jó részé kiváltható műszaki, fejlesztéssel, vállalatok közötti kooperációval. Változó technika A hulladékelőkészítés öt eddigi bálázógépe helyett egyetlen nagy osztrák gép dolgozik nemsokára — a 20 milliós vételárat az apciak még állták saját forrásaikból. A forgácsőrlő „sredder” 60 milliója azonban sok — a MÉH-hel való kooperáció mégis megoldhatja a gondot, ha a mostani tárgyalások sikerrel járnak. A sok minőségi veszteséget okozó hulladékszennyezők — ’géprongytól villáskulcsig — eltávolítását saját műszaki fejlesztésű géppel igyekeznek megoldani. Ez a kísérleti berendezés megőrli, pörköli és mágneseivel tisztítja is az alumíniumhulladékot. A kohászati feldolgozás a másik nagy feladatkör, oldást. Kicsik a régi, a 3—15 amelyre a 440 millió hitel- tonna befogadóképességű kérelemtől várták a meg- kemencék, kiszolgálásuk sok Az újraöntött alumínium egy része tömbökben kerfll a feldolgozó üzemekbe A nyomás alatti öntés révén magasabb értékű termékhez jut az üzem (Fotó: Kőhidi Imre) fizikai munkát igényel, az ötvözetek minősége viszont nem állandó. A kis kemencék felújításával, korszerűsítésével 20 tonnásra bővülnek az, olvasztóterek. A beruházás azonban itt elkerülhetetlen : ezért most a vállalatok fejlesztési alapjait csoportosító INTERINVESZT- vállalkozástól vesznek fel 56 millió forintot, formaöntvény gyártását célzó öntöde fejlesztésére. A szűk termelési keresztmetszetek felkutatása, olcsóbb bővítése, kiegészítő automatizálása oldja meg például a hőkezelés, szerszámgyártás gondjait. Változtatni való szemlélet Mindezek a technológiában tervezett és részben már megvalósított változtatások természetesen még nem elegendőek ahhoz, hogy nagy- beruházás nélkül is teljesíthesse 1985-ös feladatait az apci nagyvállalat. Egyáltalán : ezek eredményessége kérdőjeles, ha mögöttük nem áll a tavalyi év 9 százalékos bér-, illetve 15 százalékos (!) jövedelemnövelése — hisz minden munkamódszer-változtatáshoz újra meg kell nyerni a munkást is. És még ez sem elég: a piac ítélete még akkor is lehet elutasító. Ha nem kezd piacmeggyőző tevékenységhez a Qualitál-üzem. Nem mono- polhelyzetévél visszaélve; épp inkább élve azzal. Meggyőző munkával, szaktanács- adással küzd egy konstruktőri szemlélet módosításáért. Hogy a tervező érezze annak költségeit, hogy a legkisebb igényű tervét is vadonatúj, drága alumíniumból tervezi. Az országos elemzések már kimutatták: ha csak felére lehetne növelni az újraöntött alumínium arányát a gépszerkezetekben az eddigi 5—95 helyett, a magyar ipar 7.0 millió forintot nyerne csak Magyar- országon. És — olcsóbb, versenyképesebb termékei révén — ugyanennyit az exportban. Az apciakat már noszogatja a piac. És ők is, tovább. Mint a dominó. Kőhidi Imre AKIK BÁTRAN KOCKÁZTATTAK Füzesabonyiak az élmezünyben... 1976-ban alaphiánnyal zárt a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet. A következő év januárjában új vezetőség került a gazdaság élére, amely azt tűzte ki célul, hogy élenjáró technikával és megfelelő szakértelemmel, korszerű gazdálkodást teremtsen meg a nagyüzemben. Az új vezetőség bátran kockáztatott, bár a sikerben sokan nem hittek akkor. A tenniaka- rásnak végülis mérhető eredményei lettek és a szövetkezet a nagyrédei Szőlőskert, valamint a hevesi Rákóczi mögött a harmadik helyre került a megyei rangsorban. Az ésszerű kockázatvállalás egyik szószólója volt Sárközi József elnök, aki 1977-ben került a gazdaságba: — Nagyon alacsony szintről kezdtünk — mondja, idézve az akkori állapotokat. — Ügy határoztunk, hogy legelőször is a növény- termelést emeljük magasabb színvonalra. Füzesabony környékéről származom, és tudtam, hogy ezek a 20—21 aranykoronás földek sokkal többet adnak búzából, kukoricából és takarmánynövényekből, mint amennyit addig elértek. Akkoriban hirdette meg a Magyar Nemze. ti Bank az exportfejlesztő hitelt. Pénzre volt szükségünk, így átgondoltuk, mit is jelentene ez a hitel szövetkezetünknek, és belevágtunk! Kedvező feltételek mellett szinte az elsők között a Sárközi József: — Ügy határoztunk, hogy legelőször a növénytermelést emeljük magasabb színvonalra ... megyében aláírtuk a bankkal a szerződést, tíz és fél millió forint hitelről. A búza és a napraforgó termelés fejlesztésére kértük a pénzt, és arra törekedtünk, hogy a többletbevételből fizessük azt vissza. — 1977. június 20-án, évi hat százalékos kamatra vettük fel a hitelt, — szól közbe Gál Józsefné, főkönyvelő. — öt évre szólt, melynek törlesztését még 1978-ban megkezdtük és az idén le is telik. Felmértük a korszerű termelés megteremtéséhez szükséges anyagi, gépi igényeket és 5,6 millió forintot különböző eszközök vásárlására fordítottunk. 1978-ban beléptünk a KITE — a Nádudvari Kukorica és Ipari Növények Termelési Együttműködésébe. Segítségükkel nagy teljesítményű gépekhez jutottunk. így K—700-as és T—150-es traktorhoz, a betakarításhoz egy Claas Do- minatorhoz, ezenkívül ekékhez, talajlazi'tókhoz, boronákhoz, bálázókhoz, rakodóhoz és a napraforgó betakarításhoz szükséges adapterekhez. A hitel másik részéből műtrágyát, növényvédő szert és minőségi vetőmagvakat vásároltunk. Műtrágya-felhasználásunk például az 1976-os 3,2 millió forintról tavaly már 8,6 millió forintra emelkedett. A hitel mellett évente saját erőből 5,5 milliót a géppark további korszerűsítésére fordítottunk. Így vettünk még egy K—701-es és T—150-es traktort, a legkorszerűbb IH-ekéket, IH-tárcsákat, Rau- kombiná torokat, permetező és mélylazítókat. Ezekkel olyan technikai hátteret teremtettünk, amely alapja lett a korszerű termelésnek. A közös gazdaságban a szakmai szemlélet is sokat változott az elmúlt négy évben. Bóta György főmezőgazdász is ezt erősíti meg: — Tizenöt egyetemet és főiskolát végzett szakember jött a szövetkezetbe, amely teljes szellemi megújulást indított el. A nagyobb hozzáértés fokozatosan meghozta gyümölcsét. A nádudvari rendszertől a búzára és a napraforgóra termelési technológiát kaptunk. Ezenkívül olyan fajtákat, melyekké! kísérleteket is folytattunk és azokat- terjesztettük el, amelyek az itteni körülményeknek a leginkább megfelelnek. Búzából például 10—15 fajtával kísérleteztünk. A legjobbnak a szovjet Ljubilejnaja, a jugoszláv Partizánka és az olasz Libellüla, a francia Rivoli, valamint a Martonvásári— 8-as bizonyult. Ezek figyeGál Józsefné: — Búzából a tervezett többlettermésnek csaknem kétszeresét, napraforgóból pedig nyolcszorosát teljesítettük... lembevételével 1977-ben 1010 hektárról indultunk, és 1981 őszén már 1455 hektáron vetettünk búzát. A kenyérnek való jól telelt és ígéretes terméskilátásokkal kecsegtet. A vetésterület nagyrészén Martonvásári—8-as és Partizánka fajták vannak. A napraforgót 110 hektárról indítottuk és ma 530 hektárnál tartunk. Ennél is kísérleteket folytattunk nagy olajtartalmú jugoszláv, román és francia hibridekkel. Jelenleg jugoszláv és francia fajtákkal foglalkozunk. A főkönyvelőnő dossziéjából előkerülnek az összehasonlító adatok, melyek a növekvő hozamokat szemléltetik: — Búzából a bank az elmúlt négy évre 4992 tonna», napraforgóból pedig 424 tonna többlettermést írt elő a hitelfeltételek között tőkés exportra! Nos, kenyérgabonából a tervezettel szemben az utóbbi négy esztendőben 8757 tonnával, napraforgóból pedig .3317 tonnával többet takarítottunk be, ami nem várt nagy eredmény volt. Ez is bizonyítja, hogy búzából a tervezett termés többletnek csaknem kétszeresét, napraforgóból pedig nyolcszorosát teljesítettük. Kenyérgabonából a hektá- rankénti hozam az 1976-os 3,4 tonnával szemben 5,4-re napraforgóból pedig egy tonnáról, háromra emelkedett. Az önköltséget is sikerült csökkentenünk, hiszen 1981-ben egy tonna búzát 2043, egy tonna napraforgót pedig 4544 forintért termeltünk. Az exportfejlesztő hitel eredményes felhasználása tehát teljesen új alapokra helyezte a gazdálkodást a füzesabonyiaknál. — Ez persze jelentős kihatással volt más ágazatokra is — beszéli Sárközi József elnök. — Például megfelelő technológiával, műtrágyázással és fajtaváltással a kukoricatermelésben tavaly elértük a hektáran- kénti 7,5 tonnát, amely legjobb volt Heves megyében. Folytathatom a lucernával , is, amely hektáranként 3,5 tonnát adott. A hitel visz- szafizetése mellett szövetkezetünk évről, évre a növénytermelés révén jelentős többletjövedelemhez jutott, amely lehetővé tette, hogy az állattenyésztést is magasabb színre emeljük. Megteremtettük ehhez a szükséges takarmánytermelés feltételeit, majd pedig 10 millió forintot költöttünk szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. Ebből ötmillióért egy négyszáz férőhelyes korszerű tehenészeti telepet létesítettünk, tejházzal. A másik ötmillióért pedig állatokat vásároltunk a telep benépesítésére. Mindezt saját erőből, hitel és támogatás nélkül valósítottuk meg. A szakmai munka eredményesBóta György: — A nagyobb hozzáértés fokozatosan meg* hozta gyümölcsét... (Fotó: Szabó Sándor) sége ebben is megmutatkozott, hiszen 1976-ban 1680 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelés, amely tavaly már négyezer liter fölé emelkedett. Az idén pedig 4600 litert tűztünk célul! Hogy az exportfejlesztő hitel mennyire eredményessé tette gazdálkodásunkat, az a tagok éves jövedelmében is lemérhető. 1976-ban ugyanis 37 500, tavaly pedig már 59 ezer forint volt. A nyereségünk 1981-ben elérte a 14 milliót. A füzesabonyiak alig négy esztendő alatt nemcsak a járás legjobb szövetkezetévé léptek elő, hanem Heves megyében is az élmezőnybe kerültek. A hetvenes évek második felében alacsony szintről indultak, de bátran kockáztattak, melynek eredménye nemcsak a búza és a napraforgó termelésben, hanem a szövetkezet egész gazdálkodásában megmutatkozott. Mentusz Károly
