Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-25 / 96. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 25., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK A recesszió firtatása? A címbeli nyelvi formát egy olvasónk levelének ebből a szövegrészletéből emeltük ki: „Baráti körünkben gyakran firtatjuk, szükség van-e a recesszió idegen szó használatára.”. Valóban, éppen napjainkban, igen sokszor hallhatjuk és olvashatjuk a recesszió és recessziós szóalakot. Hogy milyen beszédhelyzetekben és használati értékkel, arról ez a példatárunk tanúskodik: „Ráébredtünk, hogy jön az acélipari recesszió” (Magyar Nemzet, 1982. febr. 13.). — „Ama gazdasági recesszió, amely az iráni nyelveket söpörte volna ki a tanrendből, sok helyütt fenyegeti a magyart is” (Élet és Irodalom, 1982. márc. 26.). — „A recessziótól várt köztársasági visszaesés csak növelné a kormányzat vereségének, s az ellenzék győzelmének jelentőségét” (Magyar Nemzet, 1982. márc. 18.). — „A recessziós gazdaságpolitika ellen tüntettek Rómában” (Magyar Nemzet, 1982. ápr. 1.). Példatárunkat még bővíteni lehetne: a recesszió szinte divatszóvá vált nyelv- használatunkban. Pedig vannak jó magyar megfelelői. Ez a rokon értelmű szósor bizonykodik róla: visszaesés, hanyatlás, visszafejlődés, visszaszorulás, pangás, alacsonyabb szintre esés, csökkenés, lemaradás. Van tehát miből válogatnunk! A firtat, firtatás szavak sem véletlenül jutottak nyelvi szerephez olvasónk levelében. Újabban feleslegesen gyakran halljuk és olvassuk mindkét szóalakot. Hogy nem mindig a legmegfelelőbb jelentésben és használati értékben, arról ezek a mondatok is tanúul hívhatók: „Az esztétikai kérdéseket firtató vitában megszólal egy harminc valahány éves legény” (Magyar Nemzet, 1982. márc. 20.) — „Firtatja nálam, hogyan áll a magyar nyelv tanítása” (Élet és Irodalom, 1982. márc. 26.). — „Nem mernek az emberek fürké- sző-firtató szemébe nézni” (Népszabadság, 1982. márc. 27.). — „Valamely mű ideológiai, esztétikai minőségének firtatásakor a kritikust valósággal úgy kezelik, mint feljelentőt” (Magyar Nemzet, 1982. ápr. 10.). A firtat szó elsősorban arra utal, hogy kellemetlen kérdést feszegetünk, kényes dolgok iránt érdeklődünk, kíváncsiskodó választ keresünk egy-egy kérdésre. Mai nyelvhasználatunkban kö- zömbösebb a használati értéke és ezekkel a szavakkal kerül rokon értelmű sorba: kérdez, kérdezősködik, tudakol, tudakozódik, kíváncsiskodik. Dr. Bakos József Két magyar film A mese(nemzet)beli tizenegy A szegényember szerencsés, legkisebb fiáról szóló meséket mindenki szereti, de legjobban a szegényemberek. Szükségük van rá, hitet és reményt merítenek belőle. Komorrá szürkült napjaikban ez a fényforrás — pislákoló ugyan, de mégis lámpás, a felemelkedés, a győzelem lehetőségének ígéretével. A kistermetű ember álmát is ismerjük: verhetet- lenül erősnek lenni és „megmutatni” a világnak, hogy ugyan a méretek is számítanak, de ez nem minden. Mi, magyarok sem dicsekedhetünk gazdaságunkkal, nagyságunkkal. És akkor jön tizenegy fiú, aki móresre tanítja a földgolyót. Tizenegy magyar srác... Aranycsapat. „Rettegte” őket a világ és nevüket — Grosics, Czibor — kiejtve nemcsak a nyelvek törtek kerékbe, a szívek is összeszorultak. Nem ismerték a vereséget; az arénát mindig emelt fővel hagyták el, maguk mögött a porbasújtott ellenfelek seregével. Mindenki rájuk fente a fogát, de ezt a tizenegy férfit a sámánok vérében fürdették meg: sebezhetetlenek voltak. A nemzet, fiai győzelmei által újra nagy lett, lobogója megint makulátlan — ahogy egykoron' a költő megjósolta azt. (Igaz, aligha ismerhette azt a bőrgolyót, amit mi focinak nevezünk.) Ám egyszerre csak megtörik a varázs: a Csapat kikap a VB döntőjében — három—kettőre. Hirtelen tragédiába fordul a dicsőség. A kiváltságosak majdhogynem üldözöttekké válnak. Míg odakinn csak ellenfeleik vannak, a határon belül már ellenségeik is. Ki nem ismeri Magyarországon ezt a történetet? Az Aranycsapat mítoszát és hőseit az elmúlt években egyre többet elevenítettük fel, hiszen a mostani csapat igencsak sűrűn keseríti inkább, mintsem melengeti a szurkolók szívét. Ám e nosztalgikus vágyon túl csak kevesen tudták és tudják — a megfelelő politikaitársadalmi hátteret a nagy Honvéd vagy a Nagy Válogatott mögé rajzolni. Eddig... Surányi András, forgató- könyvíró-rendező dokumentumfilmje az eredeti felvétet lek, a játékosok, valamint a tribünöket megtöltő szurkolók segítségével idézi fel a kort és világítja meg a szuperizmus (szupermunkás; -csapat, -terv, -irodalom, stb.) születésének körülményeit. Mai külföldi sztárok és egykori ellenfelek emlékeznek az akkori eseményekre, az Aranyfiúk feledhetetlen játékára és arra, hogy miként vált a berni világbajnoki döntő a két részt vevő nemzet — NSZK és Magyar- ország — számára mindent hosszú időkre meghatározó politikai eseménnyé. Láthatjuk az angol—magyar felül: múlhatatlan gólparádéját; a foci csillagainak egész sora áll a kamerák elé: Pelé, Beckenbauer, Rumenigge és még sokan mások. És emlékeznek a hajdani kedvencek. Puskás, Czibor, a hazánkívüliség keserűségeire, a már elhunyt társakra; Grosics az itthon maradtak elleni „hadjáratra”; Sebes Guszti bácsi a méltatlan vádakra... Több ez mint egyszerű sportfilm, mint ahogy tárgya, az Aranycsapat is több volt, mint szimpla sportjelenség. Korrajz ez a javából, amely érzékeltetni tudja az ábrázolt időszak abszurd tragédiáját és légkörét. És ezek mellett még nagyon fontos körülményre is felhívja a társadalom figyelmét: A FOCI nálunk továbbra is nemzeti ügy marad. Szilágyi Andor A néző joga... Nekem volt egyszer egy ismerősöm, akinél: a mamájának az első férje két gyereket hátrahagyván, odamaradt a háborúban. Az özvegy férjhez ment az ismerősöm már akkoi: is háromgyerekes papájához, de közös boldogságuk csak mintegy 10 évig tartott. Akkor a papa újranősült, elvett egy kétgyerekes nőt, a mama egy agglegényhez ment férjhez, akinek leszármazottja nem volt. Szerencsére, mert így szinte második papaként tudta szeretni ismerősöm gyerekét, akinek férjé nehéz sorsú elvált szülők magzatjaként nem találta helyét idehaza, s disszidált... E történet azt hiszem elég érdekes. Ám mindössze ennyi előnye lévén valahogy mégsem jutna eszembe filmet csinálni belőle. Kézdi-Kovács Zsolt viszont egy hasonló sztoriból megpróbálta. Nem sok sikerrel. Űj magyar filmjének, a Remény jogának kusza sztoriját most mégsem akarom idézni, attól tartok ugyanis, így elvenném a potenciális nézők egyetlen örömét. Vagyis azt, hogy megfejtsék a filmben felvonultatott bonyolult családi viszonylatokat. Elvileg persze lehetne más szórakozásuk is. Kézdi-Kovács igyekezett a főszereplők lelke mélyéig lehatolni. Bemutatni a Fiú, annak nagynénje (annak volt férje és szeretője) anyja (annak szeretője) apja, nagyapja, annak szomszédja stb. szívének rezdüléseit. Zsombolyai János, az operatőr pedig elismerésre méltó szép képekkel igyekezett mindenhez megfelelő hangulatot teremteni. Valahogy az egészet — ennek ellenére — hamisság lengi át, talán azért, mert a rendező ezúttal a „különös” sűrítéséből próbált létrehozni valami tipikusát... A produkcióról egyébként valószínűleg elterjedt már, hogy afféle „müvészfilm”. (A fentebbieken kívül van benne fiatal balerinák tánca, rajzó méhek támadása, álom és betegségi jelenet, megőrülés stb.) A nézőtéren legalábbis, a hivatását ellenőrként gyakorló tűzoltón, s az ugyancsak dolgozó újságírón kívül még egy szerelmespár csókolódzott, és egy fáradt úr aludt. Ez mindenesetre a néző joga ... Sajnos, csak annyit tehetek hozzá, hogy a hír — miszerint ez „művészfilm” — igaz... Németi Zsuzsa Krúdy Gyulával álmodtam az éjszaka. Reggel elővettem álmoskönyvecskéjét, de nem volt benne, hogy mit jelent. Aztán lapozgatni kezdtem, s elhűlve láttam, mennyi minden hiányzik belőle, amiről álmodni szoktunk manapság. Ettől fogva figyeltem álmaimat, s hogy mi sül ki belőlük. Kérdezgettem hozzá, itt-ott régi szerzőkhöz fordultam, két álmot illetően Gattyán bácsi is hasznos megjegyzéssel szolgált. Az alábbiakban ízelítőt adok a megfejtésekből. Krúdy Gyulával álmodni: jegyez új ál- moskönyvets- két. Ajatollah, perpatvar, tyúkper. Régiek szerint kerítésen átugrani. Atom: légy elővigyázatos. Atomerőművet építeni: szerencse, felhőtlen ég. Beatrice: Daniénál; szerelem. Ricséseknél: mázolni fűre-fára. Bunda: kedvenc csapatod kikap. Kemer Jusztinusz szerint: kiesni az NB I-ből. Csótány: lakótelepre költözni. Franz Kafka szerint: átváltozás. Disznó: 1756-os könyv szerint: disznód ha vagyon: egészség. 1848-as könyv szerint: disznó szerencsét jegyez vállalkozásodban, 1849- es szerint: szerencsétlenséget. Disznócomb: Krúdy Gyula szerint: meglopnak, 1982-es szerint: mócsing. Ember: Kerner Jusztinusz szerint: gond. Asszonyember mezítelenül: megcsalás. Férfiember frakkban: szerencse a szerelemben. Ember, csak úgy: gyönyör (Mak- szim Gorkij gyűjtéséből), por és hamu (az Isten gyűjtéséből), háború (a XX. század gyűjtéséből). Gyilkos galóca: ha férfi vagy, tudtodon kivül gyermeked születik, nőnél: közeli abortusz. Innováció: gyöngyöt találni; örülni, mint majom a farkának. Lakáscsere: a pesti álmoskönyv szerint: pénz áll a házhoz. Az alsógallai szerint: üres erszény. Lottó: rokonlátogatás. Metró: BKV szerint: nászút. Gattyán bácsi szerint: hosz- szú élet. Névtelen levél: főnök leszel. Gattyán bácsi szerint: neves ember látogat hozzád. Olaj: szökni szerető elől. Krúdy Gyula szerint: általában egészség. Az OPEC szerint: lóvé. Szesz: szeszt inni közterületen: rendőr; sokat: fehér egér. Üjság: újságot kézben tartani: könnyű álom; újságot ha kifújja kezedből a szél: áremelkedés. X: neved írni nem ipszi- lonnal. Győri László jr Tímár Éva Az Angliai Erzsébet-ben Simon György Jászai-díjas oldalán (Fotó: Veres T. Attila) 1982 érdemes művészeinek egyike lett. Ez a jelen Tímár Éva, a miskolci—egri színház színésznője számára. Olyan megállást kívánó pillanat, amikor akarva-aka- ratlanul vissza- s előretekint a kitüntetett. Ebből az alkalomból kérdeztük meg mi is, mit érez pályája legfontosabb csomópontjainak? — Életem egyik meghatározója azt hiszem az volt, hogy a szakmát 16 évesen kezdtem. Pontosabban, a műkorcsolyázás miatt kimaradva a gimnáziumból, ekkor felvételiztem a színművészetire, ahol is csak a siker után jöttek rá, hogy még nem érettségiztem. Azóta sem tudom eldönteni, menynyire volt jó ez a korai indulás és mennyire nem. Rossz nyilván azért, mert e szakmához még végzősként, 20 évesen is, egyszerűen éretlen voltam. Jó pedig ... Nos, a főiskola után két évig Debrecenben játszottam, majd elkerültem a Nemzetibe, ahonnan is néhány év múlva, mondjuk ki magyarul, elküldték. Akkor ezt hatalmas pofonnak éreztem, de volt erőm újrakezdeni. Ma már úgy látom, végül is innen számíthatom tudatos magam. Kaposváron, egy akkor formálódó társulat tagjaként, már világos volt számomra, mi az, amit ezek után tanulnom, tennem kell, amiért küzdenem érdemes. Az alapok végül is megvoltak hozzá, hisz ekkor még elég sok — ha ösztönösen is megformált — szerep állt mögöttem. Az egyik legemlékezetesebb: Debrecenben Latino- vits-csal a Királyasszony lovagja ... Szóval úgy vélem, Kaposvárott az akkor induló Koltaival, Zsámbékival, Csíkossal, Pogánnyal egy csapatban váltam igazi színésznővé. Hangsúlyozom a csapat mivoltot, mert arra is köztük jöttem rá, hogy a pályán nincs a társaknál — a jó közösségnél, a jó kö-' zönségnél — fontosabb. Csak így jöhet létre valódi alkotás. (Legalábbis engem az úgynevezett szólisztikus művészet nem nagyon érdekel.) A komoly társulati munkát kerestem később Pécsett, Szolnokon, s ezt találtam meg most itt, a miskolci —egri együttesnél is. A jövő számomra ugyanez. Rengeteg jó darabbal találkoztam már e tekintetben, hát különösebb álmaim nincsenek. De mindenképp méltó tagja akarok lenni a közösségnek, akár kis, akár nagy szerepékkel! N. Zs. Hangszeraukció előtt... Ritka hangszerek felvásárlásával készül a Bizományi Áruház Vállalat a májusi aukcióra, amely ebben a „műfajban” az első lesz Magyarországon. Felvételünk a BÁV „Szignál” Hangszeráruházában készült. A képen: Gitárlant. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS)
