Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. április 15., csütörtök A „történelemtanítás — ma” olvasásakor Érdeklődve olvastam a Népújság március 30., 31. és április 1-i számában közölt cikksorozatot. Érdeklődése­met több tény is fokozta. Hosszú éveken át tanítottam az általános és néhány évig a középiskolában is, ezért számtalan dolgot tapasztal­hattam a történelemoktatás területén. Ezért is fogadom el a cikksorozat kérdéseit, válaszait és tanulságait. A csaknem egy évtizedes főiskolai oktatói pályámon hamarosan megfogalmazhat­tam ; minden oktatási szin­ten még jobban odafigyelhet­nénk történelemtanításunk helyzetére. Mi mire építhetünk? Oktatási intézményünkben, a GATE gyöngyösi mezőgaz­dasági főiskolai karán nem felvételi tárgy a történelem. Hiszen a főiskola mezőgaz­dasági szervező üzemmérnö­köket képez. Ennek ellenére két félévben is találkoznak a hallgatók a történelem­mel, mint tantárggyal. A második évfolyamon agrár­történetet hallgatnak. Igen, csak hallgatnak, ugyanis eb­ből nem vizsgáznak, pedig ez a tárgy a fő képzésük ar­culatához tartozik. A harma­dik évfolyamon ezúttal vizs­gatárgyat — a magyar mun­kásmozgalom történetét 1868—1976-ig tanulják. Mielőtt a tárgy oktatásá­hoz kezdünk, tájékozódunk a hallgatók történelmi isme­reteiről. Ezek általában meg­felelnek elvárásainknak. A cikksorozat jól érzékeltette azt, hogy a tárgy iránti ér­deklődést az általános isko­lában számos órán belüli (tantárgyi követelményrend­szer) és órán kívüli eszköz­zel (szakköri és egyéb tevé­kenység) fokozhatja a tanár. A módszerek szinte korlát­lanok. Bennünket most az a ta­nuló érdekel, aki az általá­nos és középiskolában mind­végig szerette a történelmet, és nagy ismeretanyaggal ér­kezik hozzánk. Először is itt úgy találja a történelmet, hogy nem tartozik a „fő” tárgyak csoportjába. Ez a tárgy már a középiskolában értékét vesztette a szemé­ben, mert nem kellett belőle érettségiznie. Mindezt a leg- nyiltabban és legőszintébben válaszolják felmérő kérdé­seinkre. Ugyan, mikor hallott eddi­gi iskolai tanulmányai so­rán a közelmúltban felsza­badult gyarmati országok agrárgazdasági , történetéről szerkezeti fejlődéséről? Itt önálló témaként szerepel en­nek a vizsgálata egy egész foglalkozási óra keretében. A magyar munkásmozgalom­történet meg olyan mélysé­geket, öszefüggéseket tár elő, amelyekkel korábban nem találkoztak. Űj alapfogalmak, esemé­nyek, történelmi személyek, elvi összefüggések tárulnak elő, — végül a tankönyv anyaga mellett még a köte­lező irodalmat is át kell nézni, és a hallgató azon veszi észre magát, hogy is­mét elölről tanulja az egye­temes és a magyar történel­met az agrártörténet, illet­ve a magyar munkásmozga­lom-történet tantárgyi köve­télménye miatt. Történetemben is jártas agrár- szakemberek Szerencsére, csak elvétve találkozunk olyan hallgató­val, aki nyűgnek tekinti a társadalomtudományi tár­gyak tanulását, mondván, az ő érdeklődése természettudo­mányos. Ugyanígy azzal, aki csak „tölteléktárgyként” ve­szi, tanulását meg kénysze­rű időtöltésnek tartja a vizsgatárgyak rovására. Az ilyen hallgatók általában a szaktárgyakkal is hadilábon állnak. Érdeklődésünkre, honnan a történelem iránti érdeklő­dése, a hallgató sok-sok okot sorol elő. „Tetszik.” „Megsze­rettem még általános isko­lás koromban.” „Érdekesnek tartom.” „Nélkülözhetetlen­nek tartom” — kapjuk az ál­talános választ. Építünk a hallgatók külön érdeklődésére. Szerencsére, gazdag eszköztárunk van ar- ra, hogy az érdeklődést fel­keltsük, 'illetve fokozzuk. Agrártörténetet, magyar munkásmozgalom-történetet egyaránt heti 3 órában ok­tatunk. A jól felhasználható (valamennyi felsőoktatási intézmény számára egységes) tankönyvek mellett képi és zenei szemléltető eszközeink vannak a munkásmozgalom­történethez, saját dokumen­tum- és képanyag az agrár­történethez. Mindkét tárat éppen a hallgatók közremű­ködésével bővítjük évek óta. A vázolt tanulási lehető­ségek mellett milyen a hall-, gatók érdeklődése? Hogyan? A kötelezőn túli eredmények Az egyik terület a tudomá­nyos diákköri tevékenység, írták már tsz-történetet, fa­lutörténetet az 1945 utálni évekről, és sorolhatnék a legkülönfélébb területeket, történelmi témákat, amelyek­kel 1975 óta minden országos tudományos diákköri konfe­rencián képviselték főisko­lai karunkat, 1981-ben pél­dául művelődéstörténeti (!) témával. A másik terület a honis­mereti-helytörténeti diák­körben való részvétel. Egyik szerzőijárunk az idén megyei helyezést nyert, és az orszá­gos döntőbe jutott helytör­téneti témájú (gyöngyösi) pályázatával. Három évvel ezelőtt olyan csoportjaink voltak, ame­lyekkel bekapcsolódhattunk az éppen bevezetésre kerülő magyar munkásmozgalom­történet kísérleti oktatásába. A vállalkozás oktatótól, hall­gatótól egyaránt alapos munkát követelt, de siker­rel helytálltunk. Az eredmé­nyekről országos oktatás­módszertani tanácskozáson számolhattunk be. Két évvel ezelőtt a munkásmozgalom központi zenei anyagának szemléltetési lehetőségeit vizsgáltuk, szintén ered­ménnyel. Természetesen az ered­mény a gyakorlati foglalko­zásokon és a zárthelyi dol­gozatokkal, végül — a ma­gyar munkásmozgalom-törté­nete tárgy esetében — a vizsgán mérhető. . Közhely, hogy relatív ez a mérés, mert nem minden esetben nyújthat teljes képet. Mégis, ha elfogadjuk ezeket az ered­ményeket, és ezek alapján igyekszünk képet formálni hallgatóink történelem iránti érdeklődéséről (megismétel­ve a cikksorozat Címét: A történelemtanítás — ma), a többség esetében egyértel­műen fogalmazhatunk: fia­taljaink elfogadják a törté­nelmet is, és a többi tárgy mellé sorolják. Hogy azért a történelem mégis eltérő más tárgyaktól, szintén hallgató válaszolta az egyik felméréskor. Kérdé­sünkre, „Szívesen — nem szívesen tanulja-e a történel­met,” az előbbit húzta alá, és ekképpen indokolta: „His­tória est magistra vitae!” (A történelem az élet tanító- mestere.) Kételkedhetünk-e a vá­laszában ? Dr. Misóczki Lajos főiskolai docens FOTÓZÓ ÚTTÖRŐK Siker Miskolcon „Olvasó lány”, Tóth Péter ÍZ éves felsőtárkányi úttö­rő fotója „A munka mind egyfor­mán szép” címmel hirdette meg országos fotópályáza­tát úttörőházi fotószakkö­rök részére az idén a Mis­kolc Városi Művelődési Központ ifjúsági osztálya és a Magyar Fotóművészek Szövetsége. A pályázók munkáiból 76-ot minősített bemutatásra a zsűri (ápri­lis 2-től 25-ig látható a ki­állítás a Győri kapu 27. szám alatt) és a legjobba­kat pénzjutalommal, külön- díjakkal tüntetett ki. A sikeres pályázók kö­zött találhatók az egri Há- mán Kató Megyei Ottörő- ház fotószakkörének tagjai: kollektívájuk az I. helye­zést érte el, Tóth Péter az itt látható képével a Mis­kolc Városi Úttörőelnök­ség különdíját nyerte el. Szavalóverseny — Iró-olvasó találkozók — Előadóestek Megemlékezések Illyés Gyula születésnapján (Tudósítónktól) Nagy írónk, Illyés Gyula idén tölti be 80. életévét. Születésnapi köszöntőül me­gyénkben több rendezvényre is sor kerül. Ezek közül kiemelkedik a vers- és prózamondó ver­seny. Csaknem féléves elő­készület után ma, csütörtö­kön zárul a Megyei Könyv­tár, a Megyei Művelődési Központ és a KISZ Heves megyei Bizottsága által szer­vezett vetélkedő. Szlovákiai magyar írók és költők mun­káiból, valamint Illyés Gyu­la életművéből választhattak a versenyzők két-két verset, illetve prózát. Az elmúlt két hónapban a járási-városi elő­döntők során a zsűrik ki­választottak majd 40 főt, akik április 15-én találkoznak a megyei döntőn. Itt Fodor András költő elnökletével hallgatja meg a szavalókat az a bíráló bizottság, ame­lyik eldönti, hogy kik a leg­jobbak. Ezenkívül megyénk több településén író-olvasó talál­kozóra kerül sor, illetve elő­adóestekre, melyeken Tompa László előadóművész Illyés Gyula tiszteletére összeállí­tott irodalmi műsora hang­zik el. Baranyi Imre ÖT HÓNAP, ÖTVEN KILÓ (IV/3.) Az első biztató jelek Egy sikeres fogyókúra tanulságos krónikája Nem szeretnék senkit il­lúziókba ringatni, ezért meg­vallom: az első napok, he­tek próbára teszik az ember türelmét, kitartását Sokszor voltam úgy, hogy már nem bírom, s feladom, bármi tör­ténik is. Ezeken a krízise­ken — számuk a múló idő­vel egyre csökkent — az akarat, a csakazértis meg­mutatom indulata, az önbe­csülés segített át. Egy biztos, minden erőpróba edzette ki­tartásomat, s ezentúl már csak arra törekedtem, hogy a kötelmeket minél elvisel­hetőbbé tegyem. o A már említett juhászpör­költet feladtam, mert több összetevője — a szalonna, a gyulai kolbász — vészesen csábított a megingásra. Ki­kötöttem viszont a székely­káposztánál, s ezután a sa­vanyú káposzta lett az alap­ételem, erre építettem fel minden elképzelésemet. Mindjárt látják, hogy ezek­ből szép csokorra valót vá­logattam össze. A legmegnyerőbb az volt, hogy egy kiló csak kétszáz kalóriát tartalmazott. így aztán 1500 grammhoz csir­ke-, marhahúst tettem, s kuktában vízzel felöntve — zsír és olaj nélkül —, jól megfűszerezve — készítet­tem étvágygerjesztő eledelt. Ez aztán a bőség és a vál­tozatosság érzésével boldogí­tott. Közben megszoktam a sa­ját magam által rendelt elő­írásokat, s mind kiegyensú­lyozottabbá formálódott köz­érzetem. A javaslatok kom­binálásával — megtalálhatók a többször jelzett A karcsú­ság titka című könyvben — egyre újabb „recepteket” ál­lítottam össze, s ebben az egyáltalán nem unalmas el­foglaltságban is örömet lel­tem. o Teltek a hetek, s minden szombaton bizakodva álltam a fürdőszobamérlegre. Egyenletes, lendületes tem­póban fogytam, lényegében — átlagban számolva — ha­vi tíz kilót. Eleinte viszony­lag többet, később némileg kevesebbet. Nem lehet sza­vakba foglalni azt az elé­gedettséget, ami áthatott Szinte ujjongtam, s majd- hogy gyerekes kíváncsiság­gal próbálgattam régi ruhái­mat, amelyek közül egyre többet viselhettem. Igen, ezek voltak a siker első, további erőkifejtésre sarkal­ló jelei. Ilyenkor senki sem marad magára, s ebből a szempont­ból én sem voltam kivétel. A munkatársak, az orvosba­rátok elismerése — a rend­szeres ellenőrzésről nem sza­bad lemondani! — szinte szárnyakat adott. Már tud­tam: ezt nem lehet abba­hagyni, ezt akkor is követ­kezetesen végig kell vinni, ha közben előre nem lát­ható, be nem kalkulált ne­hézségek regimentje is tor­nyosul. Q Menet közben azért mégis adódtak — természetesen megoldható — gondok. Töb­bek között az, hogy át kel­lett rendeznem — méghozzá alapvető változásokat beik­tatva — életemet. Elmarad­tak a pohár melletti nem mindig haszontalan, de fel­tétlenül időt rabló és üres­járatokkal tarkított diskur­zusok. A felszabadult órá­kat azonban tartalmas el­foglaltsággal, kamatozó prog­ramokkal töltöttem ki. Szükségletemmé vált a gyaloglás, a rendszeres, oly­kor hat-hét kilométeres séta. A kocsi mindinkább elvesz­tette számos vonzerejét, a barangolások során viszont felfedeztem azokat az érté­keket, amelyeket máskor észre, se vettem. A régebben érdektelen percek színnel te­lítődtek. A munkában — bár min­dig szerettem szakmámat, hivatásomat — valóságos gyógyírt leltem, hiszen így folyvást leköthettem maga­mat. Közben ezernyi ötlet, megvalósítandó terv buk­kant fel, s ezeket rendbe szedtem, s hozzáfogtam ki­vitelezésükhöz is. Úgy is fogalmazhatnék, hogy szel­lemi teljesítőképességem megsokszorozódott. Nincs eb­ben semmi rendkívüli, hi­szen mindez annak követ­kezménye, hogy fokozatosan, a fogyó kilókkal egyenes arányban visszanyertem tíz­tizenöt évvel ezelőtti fizikai frissességemet. Megleltem — ez sem túlzás — a kis dol­gokban, az apró örömökben szunnyadó, rejlő poézist. A hajdani szertelenséget a rend váltotta fel, s előre megszabott ütemben halad­tam céljaim felé, érvényesít­ve a megfontoltságot, mel­lőzve a türelmetlenséget. Ér­zékenyebb, megértőbb lettem mások bajai iránt, s meddő viták helyett mindinkább az egészséges, a minden fél ja­vát: szolgáló kompromisszu­mokat kerestem, s az esetek többségében meg is találtam. Úgy vélem: ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy az egymás után eltűnő tíz kilók kedvező pszichés ha­tása sem maradt el. Ezért aztán derültem az aggódó, néha rosszmájú megjegyzése­ken, s megnyugtattam az örökös tamáskodókat: orvo­si ellenőrzéssel lépkedem nem a nemlét, hanem az egyre nagyobb joggal remélt megújulás felé. Pécsi István Összkomfortos faházak Szilvásváradon Családosán - SZOT-iidiilőkben Hányán üdülhetnek idén családjukkal együtt SZOT- beutalóval? Minden harmadik szakszer­vezeti beutaló családos üdü­lésre jogosít. Ebben az év­ben 27 ezerrel, a főidényben 12 ezer 500-zal többen üdül­hetnek családosán. Termé­szetesen ezzel arányban csökkent a felnőtt üdültetés száma, összesen 40 ezer család, azaz 129 ezer sze­mély kaphat beutalót. A főszezonban, június ele­jétől, augusztus végéig 22 ezer család, összesen 69 ezer személy nyaralhat. Az igény- bevételt befolyásolja az is­kolai tanév késői befejezése és korai kezdése1. Ezért fon­tos, hogy a nyári családos üdültetés 6 csoportjából az első és az utolsó turnusra leginkább olyan szülők kap­janak beutalót, akiknek, a gyermeke még nem iskolás korú. Megoldást jelentene az is, ha az iskolák a jól tanuló diákokat már a tanév végén az osztályzatok lezárása után elengednék, és szeptember eleji egy-két napos hiányzást sem vennék rossz néven. A családos beutalók mint­egy 60 százalékával két fel­nőtt és egy gyermek üdülhet, illetve az egyedülálló szülő két gyermekét viheti magá­val. A szobák mérete és az étterem nagysága miatt kö­tött a létszám, viszont az új üdülőket már úgy alakítot­ták ki, hogy egy családban két felnőttet és két gyerme­ket tudnak fogadni. Ilyen a tavaly nyáron megnyílt sop­roni pedagógus üdülő és a júniustól működő gyulai üdülő is. A beutalók mintegy 20 százaléka két, 10 százaléka több gyermekkel való üdülés­re jogosít. A nagycsaládosok össz­komfortos faházakban nya­ralhatnak a Balaton partján, a Bakonyban, Leányfalun, valamint Szilvásváradon. Családos üdülésben csak két gyermek után kell fizetni, ha több gyermekes család, ak­kor két gyermeken felül minden további kis beutalt üdülőjegye térítésmentes. Például egy négy gyermekes házaspár a két hétre össze­sen 2044 forintot fizet. Hatkrajcáros felezett Tavaszi bélyegárverés Budapesten Április 17-én, szombaton és 18-án, vasárnap tartja ha­gyományos, sorrendben 22., tavaszi nagy árverését a Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége Budapes­ten, a VI. kerület, Vörös­marty utca 65. szám alatt lévő székházában. Külföldi és magyar klasz- szikus, továbbá modern bé­lyegek, gyűjteményrészletek, légipostalevelek, osztrák pos­ta Magyarországon bélyegek és bélyegsorok, valamint le­vélérdekességek kerülnek el­adásra. Több mint 110 té­telből — köztük számos ku­riózumnak számító érdekes­ségből — válogathatnak az érdeklődők. Eligazodásukat segíti, hogy a helyszínen ka­talógust árusítanak. A ritka­ságok közt kalapács alá ke­rül egy 1850-ből származó hatkrajcáros felezett bélyeg, a valódiságát bizonyító iga­zolással, s még számos fila- télia érdekesség. A kétnapos aukción ' a külföldi anyagokat április 17-én, szombaton délelőtt 10 órakor, a modern magyar ér­tékeket április 17-én, szom­baton délután négy órakor, a klasszikus magyar bélyege­ket pedig április 18-án, va­sárnap délelőtt 10 órakor ár­verezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom