Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-15 / 87. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 15., csütörtök 5* BULGÁRIA Koprivsticai házak Koprivstica - műemlék város Bulgáriában nagy becs­ben tartják a múlt emlékeit, legyen az művészeti, építé­szeti, vagy éppen népművé­szeti alkotás. Milliókat köl­tenek ásatásokra, egyházi, vagy világi épületek restau­rálására, képző- vagy ipar- művészeti remekek konzer­válására, megőrzésére. Koprivstica — a Szófiától alig száz kilométerre levő városka — teljes egészében műemlék. A népi építészet, a bolgár reneszánsz hasonlít­hatatlanul szép és gazdag gyűjteménye minden utcája. Előreugró faerkélyek, fino­man faragott díszítések, át­tört facsipkék, fakeretes ab­lakok, színesre festett falak. Magas kerítések, cizellált kapuzárak, girbe-görbe ut­cák. A legtöbb ház ma is lakott, s lakói által eredeti formájában ápolt, megőrzött (persze erre kötelezik is a műemlék városka polgárait). Az új házak is hagyományos stílusban épülnek. Nagy mé­retű terméskövekből, nyers­szín fából. Az ódon hangulatú főtér közelében kobaltkék, címe­res, zsalugáteres épület. A szomszéd porta sárgán, fe­héren ragyog. Több épületet kitárnak a turisták előtt: úgy rendezték be, amilyen száz évvel ezelőtt lehetett. Az Oszlenkov-ház — gazdag kereskedőcsalád tulajdona volt; az épület fényűző gaz­dáiról vall. A négy oszloplá­bon álló, előreugró erkély, Drezda számára az 1945. február 13-ról 14-re virradó éjjel jelentette a borzalmak éjszakáját. Az angol és ame­rikai bombázók támadása lángtengerbe borította a vá­rost. Néhány óra leforgása alatt 35 ezer ember pusztult el, s 15 négyzetkilométernyi sűrűn lakott terület vált a földdel egyenlővé. Az utókor számára Drezda a pusztulás és az újrakezdés jelképe. A város lakói sosem fogják elfelejteni, hogy a felszabadulás után hogyan siettek segítségükre a szov­jet katonák: ellátták őket élelemmel, részt vettek a szétrombolt gáz-, víz- és villanyvezetékek helyreállí­tásában, segítettek a jár­ványveszély elhárításában. Nem csoda hát, hogy a szov­jet—NDK barátság szálai itt fonódtak a legerősebbé a két nép fiai között. Az egykor halottnak hitt Drezda helyén ma virágzó szocialista nagyváros áll, modern nagyiparral, a tu­domány és a technika szá­mos intézményével. Drezda ipari üzemei a nyolcvanas évek küszöbére elérték az évi 14 milliárd márkás ter­melést, és olyan termékeket állítanak elő, mint a világ­szerte ismert adatfeldolgozó gépek, elektronikai műsze­rek, mérőberendezések és korszerű szerszámgépek. A város 120 nagyüzeme a vi­lág 90 országával áll gazda­sági-kereskedelmi kapcsolat­ban. Drezda a tudomány és a kultúra fellegvára is. Kilenc az íves oldalerkély, az át­tört facsipkés falak némi török hatást mutatnak. Csak­úgy, mint a berendezés egyes tárgyai. Oszlenkov sokáig élt külföldön, s a konstanti­nápolyi kereskedőházak min­tájára építette sajátját. Dú­san faragott a mennyezet, díszesek a falak. A padlót szőnyegek borítják. A fa­lak mentén kerevet fut kör­be, népi hímzésű párnákkal, térítőkkel díszítve. A legtöbb koprivsticai ház kétemeletes, nagy zárt verandákkal, er­kélyekkel. Az épületeket ma­gas kőfal veszi körül, egy­szerű fakapus bejárattal. Odébb a mesteremberek utcája vezet fel a dombra. Az egyik üzletet — a cipé­szét — be is rendezték: régi szerszámokkal, kaptafák­kal, ódivatú lábbelikkel. S felöltöztettek egy bábot, odaültették a kaptafához. A hegyre futó girbe-görbe utcák, régi kőhidak, csörge­dező patakok vezetnek el a város legrégibb építészeti emlékéhez, a Pavlikjanszka- házhoz. A 300 éves épület szinte csodával hatásos mó­don épségben túlélte a XVIII. század végi, XIX. század eleji városégéseket. Koprivstica temploma, az az 1817-ben épített Szűz Má- ria-templom értékes iko- nosztázzal, püspöki trónnal, faragott kereszttel és egy 1644-ből származó kézzel írott evangéliummal büsz­kélkedhet. A templom ud­főiskoláján és 10 szakokta­tási intézményében mintegy 35 ezer diák tanul. A város 200 tudományos intézete ku­tatók százainak ad munkát. A városban együtt él a múlt és a jelen. Az új la­kótelepeken az elmúlt év­tizedekben 85 ezer modern lakás épült fel, 60 új iskola szolgálja az alap- ás közép­fokú oktatást. Ezek egyben a sportélet központjai is jól felszerelt tornacsarno­kaikkal. A fejlődő, gyarapo­dó város egyre több anyagi erőt fordít a szebbnél szebb műemlékek helyreállítására. Ma már a régi fényében ra­gyog a Zwinger, az Alberti­num, a Johanneum, a Kreuzkirche és sok más ér­tékes műemlék, amelyeket modern stílusban épült üvegpaloták, kultúrközpon- tok vesznek körül. Drezda angol partnervá­rosának, az egykor szintén sokat szenvedett Coventry- nak a főpolgármestere így szólt legutóbbi látogatásá­ról: „El vagyok ragadtatva az önök csodálatos Drezdájától. Az új épületek kivitelezése és a műemlékek rekonstruk­ciója különösen megragad engem, mint építészt. Csak gratulálni tudok törekvé­seikhez, amelyek újabb és újabb hozzájárulást jelente­nek polgáraik életszínvona­lának emeléséhez és élő példái annak, hogy kemény munkával mit lehet tenni a békéért és a jólétért.” varán helyezték el a város szülöttének, a nagy bolgár költőnek, Dimcso Debelja- novnak különös síremlékét. A fiát visszaváró anyag élet­nagyságú szobrát mintázta a művész — Ivan Lazarov — a sír fölé. A festői felvésű város a török időkben forradalmak, a nemzeti felszabdítási moz­galmak központja volt Itt született Ljuben Karavelov, a forradalmár, szülőháza ma a forradalmak és a felsza­badító harcok emlékmúzeu­ma. (Karavelov, mint a moszkvai lapok tudósítója később Újvidékre került és a szerb nacionalista mozgal­makkal való kapcsolata mi­att Pesten bebörtönözték.) Sok politikust, forradalmárt, írót, költőt adott e város a bolgár népnek. Itt született Kableskov, Benkovszki, Do- rosziev — házaik múzeum­ként őrzik emléküket. A vá­ros közepén — fákkal, bok­rokkal körülvéve mauzóle­um áll. Az „első puskalövés” emlékművének is nevezik, s azon a helyen emelték, hol az 1876. április 20-án a tö­rökökre az első lövést lead­ták a koprivsticai és a kör­nyékbeli hazafiak. E mau­zóleumban nyugszik Todor Kableskov is, s a felkelés sok vezetője. Az egyik emelkedőn, tö­megsírban a fasizmus ellen harcoló és. elesett hősöknek állítottak emlékművet. Kádár Márta VIETNAM Az egészségügy UJltOI Ho Sí Minh-város egész­ségügyi dolgozói számos újítást vezetnek be a gya­korlatba napjainkban. Nem marad el az eredményes kezdeményezések haszna sem: az elmúlt öt évben nemcsak javult a nagyváros egészségügyi ellátása, hanem 5 millió dong értékű meg­takarítást is elértek a jobb szervezés következtében. Az orvosok és az egész­ségügyi dolgozók új gyógyí­tó eljárásokkal kísérletez­nek, amelyek szerencsésen ötvözik a nyugati és az ősi keleti gyógymódok előnyeit. A Szeptember 2. Gyógy­szergyár és a város három kórházának munkatársai kö­zösen kísérletezték ki azo­kat az új gyógyszereket, amelyeket import alapanya­gok helyett már hazai dro­gokból készítenek. Az új szerek remekül beváltak a kórházi és klinikai gyakor­latban. Egy kísérletsorozat kere­tében a gyógyszermérgezé­sek hatástalanításával fog­lalkoztak. Sikerült megszün­tetni különböző fajta gyógy­szermérgezéseket az aku- punktúrás és gyógyszeres kezelés kombinációjával. Hoang Tien Bao professzor az égési sérülések kezelésé­re dolgozott ki új eljárást munkatársai segítségével. LAOSZ Házi atlasz 236,8 ezer km2 területű, 3,6 millió népességű ország. A lao törzsek az i. sz. I. században telepedtek le a mai Laosz területén, s ala­pították meg első birodal­mukat. A központosított ál­lam azonban többször is részekre szakadt, majd 1883-ban Sziám (Thaiföld) hódította meg. 1893-tól a francia gyar­matbirodalom (Indokína) része, 1940-ben pedig a ja­pánok foglalták el. A fran­cia gyarmatosítás ellen küz­dő népi erők harcának eredményeként, az 1954-es genfi egyezmény szavatolta az ország függetlenségét, de ezt több állam, elsősorban az USA nem tartotta meg. Üjabb küzdelmek után 1975 végén kiáltották ki a füg­getlen Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaságot. A hosszú háborúk követ­kezményeként elmaradott agrárország, az egy főre ju­tó nemzeti össztermék 100 dollár alatt van. Fő gazdasági ágazat a mezőgazdaság. Legfonto­sabb terményei: rizs, kuko­rica, dohány, kávé. Említést érdemel az állattenyésztés (szarvasmarha, sertés, ba­romfi) is. Örményországban a lako­sok száma alig haladja meg a 3 milliót, közülük 6500 állampolgár megérte a 90. életévét, 625 pedig már el­múlt 100 éves. Nem véletlen tehát, hogy Örményország­ban hamarosan megnyílik egy gerontológiai központ. Örményország, Grúzia, Azerbajdzsán *és más Kau­kázuson túli köztársaságok nemcsak a Szovjetunióban, hanem világviszonylatban is a hosszú életűek földjének számítanak. Megállapították, hogy az emberek a hegyek­ben, a tengerszint felett mért 500—1500 méteres sáv­ban élnek sokáig. Ennek oka, hogy ezt a magassági szintet gazdag ibolyántúli napsugárzás jel­lemzi, amely sokféle kór­okozó baktériumot elpusztít. Az embereknek itt jártuk- ban-keltükben naponta több­ször is le kell küzdeniük az emelkedőket. S mindezt szinte kristálytiszta, bakté­riummentes levegőben. A magasban ugyan kisebb a levegő oxigéntartalma, mint az alföldön, ám a szervezet ehhez hozzáedződik. Láttak már a hegyekben lakó kövér embereket? Egy­Noha jelentős ásványkin­csekkel rendelkezik (ón, vas, szén, kőolaj, arany, réz), egyedül csak ónércet bá­nyásznak — évi 600 t, 14-ik a világon. A gyáripart né­szerűen nem élnének meg. A hegyek között mondják: élj sokáig és légy arányos testalkatú. A pihenőkkel megszakított huzamos ideig tartó járás a legjobb mód­szer az elhízás ellen és a vérkeringési zavarok leküz­désére. Ezenkívül a gyalog­lás életvidámmá teszi az embert, mivel a hegyvidéki táj szépsége tudat alatt is hatással van rá. Mindez lel­ki megnyugváshoz vezet. Okvetlenül szólnunk kell az alvásról, a pihenés leg­főbb módjáról. Enélkül nem lehet egészséges és nem él­het sokáig az ember. Erre különben szükség van a mi korunkban, amely sok idegi és pszichikai túlterheléssel jár. A hegyvidéki emberek mélyen alszanak, naponta 10 órát is. Évente 7—8 hónapon keresztül a szabad levegőn térnek nyugovóra. A hegyi lakók élelme vi­taminokban gazdag. Bőven fogyasztanak nyers salátát, friss zöldséget, hagymát, ba­bot, csipkebogyót, szőlőt, mézet, vagyis biológiailag értékes anyagokat tartal­mazó élelmiszereket. Sok évszázados szokás a könnyű szőlőborok mérsékelt fo­hány élelmiszeripari és tex­tilüzem képviseli. Fő kiviteli termékei: az ón, kávé, bőr és fa. Behozatala: élelmi­szer, textília, gépek és fo­gyasztási cikkek. gyasztása. Ez élénkítő ha­tású és jó közérzetet bizto­sít. A bor bontja a zsírokat, élénkíti a vérkeringést, amely öreg korban már le­lassul. Milyen a hosszú életű emberek munkája? Ezek az emberek ösztönösen megér­tették, hogy az életben a legfontosabb a ritmus, a rendszeresség. Általában az élet annál hosszabb, minél kevesebb törés következik be megszokott életvitelünk­ben. S itt elérkezünk az úgynevezett „nyugdíjas tü­nethez”, amely oly végze­tes lehet az idősebbekre. A gerontológusok már régen rájöttek: a legfőbb az egyik életfázisból a másikba való nyugodt áttérés, amely men­tes a hirtelen törésektől, a szociális, vagy a csah*li kö­rülményekben bekövetkező változások nyomasztó érzé­sétől. Mit jelent a nyugdíjba kerülés a falusiak számára? Nem a radikális változást, hanem gyakorlatilag az év­tizedeken át megszokott életmód folytatását. A közös földek helyett a saját gyü­mölcsöst és a saját konyha­kertet. Csak a tevékenység helyszíne változik, de lé­nyege alig. Ehhez hozzátar­tozik a hosszú életűek családjában levő nagyszámú unoka, az életvidám fiatalok sokasága, no meg tisztelete a bölcs tanácsadó öregek iránt, akik ily módon szün­telenül érzik, hogy szükség van rájuk. Manapság sokat beszélnek a hosszú élet genetikai té­nyezőiről. Itt azonban még sok a rejtély. Vajon min­den örökletes? Örökletes-e a késői, lassú öregedés? Ka­punk-e alkalmazkodási kész­séget az ősöktől, vagy azok az élet folyamán alakulnak ki? S vajon örökletes-e az életért való küzdelem vá­gya? A hosszú életre törek­vés nagyszerű cél, melyben az ember jelleme is jelen­tős szerepet játszik, hiszen egyetlen munkakerülőből, egyetlen egoistából sem lett még matuzsálem! Nelli Szaakjan, APN—KS összeállította: Gyurkó Géza Az Abház Hosszúéletűek Együttese NDK Nagyvárosok: Drezda SZOVJETUNIÓ Kívánunk hosszú életet...

Next

/
Oldalképek
Tartalom