Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 78. szám ÁRA: 1982. április 2., péntek 1,40 FORINT NE A STATISZTIKA DÖNTSÖN Nők és a vezetői munkakör Széles körű vita a megyei pártbizottság ülésén Porosodó szemléltető­eszközök Kedves apukák, ki ért a híradástechnikai készü­lékekhez? így szólt a kérdés az egyik középiskola szülői értekezletén. Majd az osz­tályfőnök elmondta, hogy elromlott a külföldről szár­mazó képkivetítő készülék és nem tudják megjavíttat­ni, mert nincs hozzá al­katrész. Talán az apukák közül valaki meg tudná javítani... A kérdés elhangzását kö­vetően eszmbe jutott, hogy 10—15 éVvel ezelőtt mi­lyen gyakran hallottam az iskolákban azt a panaszt, hogy kevés a szemléltető­eszköz, s emiatt nem elég eredményes az oktatás. Az utóbbi évtizedekben a költségvetés a hiány felszámolására külön évi 60 millió forintot irány­zott elő e célra. Az iskolák többségében megjelentek a televíziós készülékek, a diavetítők, s a legkülönfé­lébb technikai eszközök. Igenám, de a beruházáso­kat követően a fenntartás és a kezelés feltételei a legtöbb helyen nem jöttek létre és a tapasztalat azt mutatja, hogy a milliárdos vásárlás eredménye igen sovány lett. Az eszközök gyorsan megrongálódtak, elhasználódtak, a javítá­sukra ilyen vagy olyan ok­ból nem került sor, s most többségük valahol poroso­dik. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a szemléltető­eszközt valamely tanár óhajára megvette az isko­la, de miután az illető pe­dagógust áthelyezték más intézményhez, a kollégái már idegenkedtek az esz­köz használatától. A sorsa ugyanaz, mint az elromlot­také: porosodik a raktár­ban. Nagyon nehéz lenne a tanintézetekben kialakí­tani azt a követelmény- rendszert, amely megszab­ná a szemléltető- és oktató­gépek használatát. Azt azonban el kellene érni, hogy az intézmények úgy gazdálkodjanak, hogy az iskola szemléltetőeszköz-, gép- és műszerállománya a rendeltetésének megfele­lően — az anyagi elhasz­nálódás normális határá­ig — az oktatás szolgála­tába álljon. Ehhez — bár kétségkívül elgondolkod­tató az osztályfőnök kéré­se, megnyugtató megoldás­hoz nem vezethet — a szü­lők segítségét igényelni di­cséretes szándékra utal. (W. I.) A nők vezető munkakörre való felkészítésének tapasz­talatairól, az elmúlt öt év­ben e körben elért eredmé­nyekről tárgyalt tegnapi ülé­sén a megyei pártbizottság. A tanácskozáson, amelynek résztvevőit megnyitójában Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságá­nak első titkára köszöntöt­te, részt vett többek között Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, valamint Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Tsz elnöke, a Központi Bi­zottság tagjai, valamint ti­zenegy termelőszövetkezeti nőbizottság elnöke is. Ot év alatt 1350 női vezető A nők élet- és munkakö­rülményeinek javítását, egyenjogúságuk gyakorlati megvalósítását és az arra rátermettek vezetővé neve­lését, mint feladatot, még az 1970. évi februári KB-hatá- rozat szabta meg. Azóta jó­kora utat tettünk meg és az utolsó öt évben már je­lentős eredményekről lehet számot adni. Erről tanúsko­dott a beszámoló, az azt ki­egészítő szóbeli tájékoztató, és erről a kilenc hozzászólás is. Megyénkben a vezető'be­osztásban dolgozók több mint egynegyede nő, szá­muk évről évre fokozatosan emelkedik. Ez igen kedvező! Ám, ha részletesebben vizs­gáljuk a vezetésben részt vevők számarányát, kiderül, hogy a növekedés az alsó- és középszinten jelentős, de nem mondható ugyanez el a magasabb beosztású veze­tők tekintetében. Ennek el­sősorban az az oka, hogy egy évszázados hátrány megszüntetéséhez egy évti­zed kevésnek bizonyult. A beszámolóban és a hozzá­szólásokban is megfogalma­zódott, sokszor jelent aka­dályt egy-egy nő vezetői ki­nevezésében, hogy az nem rendelkezik megfelelő szak­mai végzettséggel, illetve sok esetben családi és egyéb kötöttségek miatt nem is vállalkozik ennek megszer­zésére. A nők hátránya tulajdon­képpen már az általános is­kola elvégzésekor jelentke­zik. Igaz ugyan, hogy a nyolc általánost elvégző gye­Kimagasló építészeti al­kotásokért, illetve munkás­ságuk elismeréseként hét építésznek nyújtotta át Ab­raham Kálmán építési és városfejlesztési miniszter az Ybl Miklós-díjat. Közülük Fülöp Annamária és H. Tóth Judit, az Általános Épület- tervező Vállalat építészei, a Heves megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának épü­rekek 95 százaléka tovább tanul, de ahol tovább tanul, az már önmagában hordja a lemaradás lehetőségét. Az eltérés már itt nagyon nagy. A fiúgyermekek szakmun­kásképzőkben és szakközép- iskolákban tanulnak tovább, míg a lányok többsége a gimnáziumot választja. S mivel felsőfokon sokan nem tanulnak tovább, az érettsé­gi után már elhelyezkedé­süknél hátrányosabb hely­zetbe kerülnek, mint a szak­mát választó fiúk. Valósnak tűnik az a megfogalmazás, miszerint a családok eleve úgy döntenek, hogy a fiú­nak szakma kell, a lánynak az állás. Egyenlőtlen esélyek Ma már egyenlő eséllyel indulhatnának a tizenéve­sek, de a konzervatív szem­lélet, a régi szokások gátlói a fiatalok helyes pályavá­lasztásának. A nagyobb le­hetőségeket nyújtó ipari pá­lyán a lányok száma még mindig kevés. Hogy mennyi­re, arra egyetlen példa: a megye ipari szakközépisko­láiban 1847 gyerek tanul, de közülük csupán tizenegy a lány. Kétségtelenül növekedett a nők szakképzettsége, a tíz év alatt tizenegyezerrel nőtt a szakmunkás, 2500-zal a felsőfokú végzettséget szer­zett nők száma, és az is igaz, hogy előtérbe került a nők vezetővé nevelése, ám még nem eléggé. A beszámoló is igyekezett őszintén feltárni — a hoz­zászólások is — mindazokat az okokat, amelyek hátrál­tatják a nők vezetővé válá­sát. Egyértelműen kicsen­gett: néha maguk a nők is ehhez az „okokhoz” tartoz­nak. Nehezíti a dolgot a családi háttér. Jellemző, hogy ha a férj tanul, ak­kor az egész család támo­gatja őt, de az asszony már nem kapja meg ugyanezt a segítséget. Objektív nehéz­ség az is, hogy a nőre vár a munka mellett a család ellátása, s ha ehhez még a közéleti munka vállalása is járul, aránytalanul nagyobb a teherviselése. Az is igaz, időnként maguk a nők is létével érdemelték ki e ki­tüntető díjat. Körültekintő tervezéssel illesztették az épületet a városi környezet­be, az alkotás megformálása, szerkezeti rendszere célsze­rűen alkalmazkodott az épü­let használatához. Az Ipari Minisztériumban a formatervezési nívódíjak átadására került sor. Het­venkét vállalat és hat szövet­bizalmatlanul fogadják a soraikból kiemelt vezetőket. Szemléletváltozásra van szükség Joggal esett szó több íz­ben arról, hogy szemlélet- változás szükségeltetik a családban, a társadalomban, nőknél és férfiaknál egy­aránt. önkrititkusan vette szám­ba a beszámoló, hogy kevés a nő a párt választott veze­tő szerveiben, de a párttag­ságában is. Igaz, hogy az alsó- és középszintű választott szerveknél lényeges a vál­tozás, de „feljebb” már nem lehet jelentősebb előrelépés­ről beszélni. E témát érin­tette különben részleteseb­ben is Duschek Lajosné a felszólalásában. Gyors és jelentősebb volt az előrehaladás a választott vezetőknél, értve ez alatt a szakszervezeteket, a tömeg­szervezeteket is, ám lénye­gesen lassúbb e tempó a ki­nevezéssel élre kerülőknél. A helyi tapasztalatok e té­ren azonosak az országosé­val. Az iparban még magya­rázható a szakképzettség hi­ányával, hogy kevés a ma­gasabb szintű női vezető, de mivel indokolható, hogy ke­vés a humán pályákon is, ahol pedig éppen az „elnői­esedés” a jellemző. Megyei példa is alátámasztotta ezt: a tanárok nyolcvan száza­léka nő, ugyanakkor az is­kolai igazgatóknak csupán 29,1 százaléka tartozik a gyengébb nemhez. A nő vezetővé nevelésé­nek alapja a jó kádermunka. Hangsúlyozták a résztvevők, nem szabad, hogy statiszti­kai szemlélet befolyásolja a nő kiválasztását, hanem annak a mérlegelése a dön­tő: megfelel-e a hármas kö­vetelménynek? Ha igen, in­dokolatlan nagyobb köve­telményeket és bizonyítást várni tőlük, mint a férfiak­tól. Szocialista társadalmunk nem nélkülözheti a nők részvételét a vezetésben sem. Noha vannak eredmé­nyek, nem lehetünk elége­dettek, mert nem használ­tuk ki a lehetőségeket. E megállapításból, mint a megyei pártbizottság határo­zatából is következik, min­denkinek le lehet és le kell vonni a következtetéseket a jövő tennivalóit illetően. kezet csaknem 1400 pályá­zatra beküldött terméke kö­zül választották ki a nívó­díjra érdemes 17 tervet. A díjat Szabó Imre ipari mi­niszterhelyettes adta át. Ugyancsak ünnepélyes ke­retek között adta át Abra­ham Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter öt szakembernek az Eötvös Loránd-díjat. Ybl-díj az oktatási igazgatóság épületéért OT ÍV ALATT: Exportminőség Istenmezején Pontosan öt éve létesítette telepét Istenmezején a gyön­gyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet. A magas elvárásoknak jól megfelelt a hetvenöt bányászfeleség: ma mar MERT- ellenőrzéssel, exportra dolgoznak A szalagrend­szerű gyártást két éve telje, sen új gép­park köny- nyíti. A Tex- tima varró­gépekről évente 5,5 millió forint értékű termék kerül a cso- magolóba, Kiss And- rásné és munkatársai keze nyomán A minőség- ellenőrzés és a csomagolás egyaránt dolga Pál Ti. hamérnénak és Bíró József- nénak. A HUNGA­ROTEX közvetítésével Harkovba és Leningrádba kerülnek az istenmezeji termékek (Szántó György képriportja) Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütör­töki ülésén határozatot ho­zott a gyermekgondozási se­gélyre való jogosultság fel­tételeinek módosításáról, va- a jogosultak körének bőví­téséről. A segély igénybevé­telének a jövőben két éven belül 9 hónapos előzetes munkaviszony lesz a feltéte­le, szemben az eddigi más­fél éven belüli 12 hónapi munkaviszonnyal. A jogo­sultság ezentúl kiterjed a bedolgozókra, a részfoglal- kozásúakra, valamint a me­zőgazdasági szövetkezeti ta­gok családtagjainak megha­tározott körére is. A súlyo­san fogyatékos, illetőleg tar­tósan beteg gyermekek után 6 éves korig igényelhető se­gély. A jövőben, ha azt a szülők úgy kívánják, a gyer­mek egy éves korától a se­gélyt az apa jogán is igény­be lehet venni. A gyermek másfél éves korától jogosult a számára folyósított összeg csökkentése nélkül munkát is vállalhat havi átlagban, legfeljebb napi 4 órás mun­kaidőben. Az új rendelkezé­sek 1982. május 1-én lépnek hatályba. A kormány meghallgatta a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter jelentését az 1982. évi feladatokra való felkészülésről. Megállapí­totta, hogy az állami gazda­ságok és a termelőszövetke­zetek túlnyomó többségének szervezett és jó minőségű munkája, a háztáji és kise­gítő gazdaságok számára nyújtott lehetőségek, vala­mint a rendelkezésre álló anyagi-műszaki alapok jó feltételeket biztosítanak a termelés ez évre előirányzott növeléséhez. A Miniszterta­nács felhívta az illetékes mi­nisztériumok, főhatóságok és szervezetek vezetőit, hogy intézkedéseikkel járuljanak hozzá a mezőgazdaság előtt álló feladatok maradékta­lan teljesítéséhez. A gazdasági bizottság tá­jékoztatója alapján a kor­mány áttekintette a főváros sütőipari termékellátásának helyzetét. Határozatot ho­zott a VI. ötéves tervben előirányzott sütőipari fej­lesztési programban foglal-' tak ütemesebb végrehajtá­sára, amely elsősorban a termékek választékának bő­vítését, a minőségi javítását és a higiénikusabb, korsze­rűbb szállítás feltételeinek megteremtését szolgálja. Jóváhagyta a Miniszterta­nács a tudománypolitikai bi­zottság jelentését az orszá­gos középtávú kutatási fej- lestési terv keretében vég­zett munkák 1981. évi ta­pasztalatairól és a bizottság elmúlt évi tevékenységéről. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom