Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

A természetnek nincs öntőformája. Az újjáéledés száz és ezer arccal köszönt ránk minden tavasszal. Nem ismétli önmagát, nem recept szerint dolgozik. Egy törvényszerűsége van csak, hogy: élni akar. Perl Márton képriportja Igen, nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva. Dehogyis beteg, csak esze ágában sincs ugorni, hiába is énekel­nék neki, hogy nyuszi hopp, nyuszi hopp, nem fogna meg egyet sem. A nyuszi ugyanis éppen szabad szombatos. S a nyuszik szabad szombat­jukon nem ugranak, csak ül­ve szundikálnak. Jól írtam: szabad szombatos. Mert a nyuszi is úgy tudja, hogy Magyarország tájain és fü­vein nem ötnapos munkahét, hanem a „szombat is sza­bad” van. Így hát csak ül a fűben, szundikál, és mint a viccben, időnkint reszeli a körmét. A köröm reszelés* meg szundikálás között meg nyusziságokat, akarom mon­dani csacsiságokat mond, de egy nyuszinak még ez is jól áll. S bár nekem nincs felha­talmazásom arra, hogy a nyusziságokat közreadjam, mégis megteszem, élve azzal a trükkel, hogy e csacska- nyusziságok illetve nyuszi- csacskaságok egyedül tőlem származnak. Nos, hát akkor vegyük kezünkbe ama kis reszelőt és kezdjünk hozzá, míg a nyuszi el nem szundít _a fűben, lévén, hogy szabad szombatja van. Mert, hogy neki lehet ilyenje, mert ő nyúl, de nem lehet a vasutas­nak, a moziüzemvezetőnek, a színésznek és a színház- igazgatónak, és nem a rá­diósnak meg a televíziósnak. De még az elektromos mű­vek, meg a gázművek ügye­letes munkatársainak sem. És a nyuszi, mert szabad szombatja van, most csak ülve szundikál a fűben, időn­kint felmereszti tapsi füleit, hogy hallja a panaszokat, miszerint: — ... kérem, tőlünk a dolgozók a szabad szomba­tok miatt mennek el. Hogy nem kapják meg ... Nem, nem a szabad napot, hanem a szabad szombatot... — Nekünk is jár a szabad szombat, éppenúgy mint másnak ... Ha nem jár, me­gyünk oda, ahol megadják... — ... tetszik tudni uram, ez egy olyan ország, ahol legszívesebben a lakosság fe­le kitenné a táblát az ország­határra, ott az új hegyeshal­mi átkelőnél, hogy szabad szombat miatt az ország zárva... —■' De miért csak a fele? — Mert a másik fele, ame­lyik éppen szabad szomba­ton van, azonnal levenné még azt a táblát is, amely az üzletek ajtaján hirdeti, hogy zárva ... Bizony, így van ez nyuszi­ka. Lassan már fél éve lesz, hogy erre a szegény népre ráerőltette, mint valami is­tencsapást, a kormány az öt­napos munkahetet. Éltünk szépen, csendben, nyugod­tan, a minden második heti szabad szombattal, mindad­dig, míg ki nem agyalták: ötnapos legyen a munkahét. Kétnapos legyen a heti pi­henő. Nosza lett is felboly­dulás olyan, hogy abban a hangzavarban — zajongott, harsogott össze-vissza bizony még a sajtó is, bevallom — nem lehetett megérteni a megértendőt: ötnapos mun­kahét! Ezért is értették úgy, hogy szabad szombat minden szombat? Az egyház évszázadokon át azt hirdette, hogy a hét hetedik napját, azaz a va­sárnapot szenteljük meg. Azzal is, hogy akkor nem dolgozunk. És ki dolgozott mégis minden vasárnap, ta­lán a legtöbbet is? Az egy­ház. Ügy bizony. Kis mise, nagy mise, litánia, gyónás, reggeltől estig dolgozott — dolgozik ma is! — a kántor, a plébános, a ministráns, az egyház minden szolgája. Merthogy a hívek ugyebár akkor, vasárnap értek rá a legjobban. (Most már szom­baton is!). Az egyházi szol­gáltatás évszázadok óta az azt igénybevevő hívek óha­jához és lehetőségeihez iga­zodott. (Vagy a hívek igazí­tották az egyház lehetősé­geihez?). Ám az „állami” szolgáltatás nem igazodik az állampolgárok igényeihez. A kereskedelem például meg akarja változtatni a vá­sárlási szokásainkat, ahelyett, hogy tudomásul venné: szol­gáltató ágazata az életnek, néki kell igazodnia. Az ügyfélszolgálatok egy- résae — nagyrésze — válto­zatlanul azt szeretné, ha az ő munkaidejük alatt mennék én oda, mint ügyfél, s a világért sem azt, hogy az ő munkaidejük formálódjék az enyémhez, a miénkhez: a ki­szolgálandó ügyfélhez. Bezárnak a művelődési házak? Majd talán még — vagy máris? — a strandok, a für­dők, bezár a Gelka, az OTP, az Állami Biztosító is, mert mindenkinek joga van a szabad szombathoz. Minden bizonnyal eljön majd a nem is távoli idő, hogy péntek délután öt óra nulla nulla­kor leállnak a vonatok, az autóbuszok, megszűnik az áramszolgáltatás, elhallgat a rádió és a tévé, hogy ez a heti öt munkanapba kény- szerített szegény ország egy­szerre és együtt a teljes egyenjogúság alapján pihen­je ki hétközi fáradalmait. Szombat — vasárnap esze­rint esetleg még napsütés sem lesz. A Napnak is van joga, hi­szen egy szocialista ország­ra süt, ahol az emberi jo­gok adott esetben a Napra is vonatkoznak. És — majd elfelejtettem — természetesen két és fél napon át állnak mindenütt a gépek is, kerültek amibe kerültek, mert a gép is em­ber, ha az ember nem is mindig gép, — joguk van hát nekik is, hogy ne dolgoz­zanak se az üzemben, se a földeken. Úgy bizony és így bizony nyuszika. Üljél te csak nyu­godtan a fűben, szundikál­jál és majd hétfőn kora reg­gel: „ ... nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfo­gott ..a szerszámokból. De mivel még álmos a kis lel­kem — szentem, hát nem a jó szerszámot fogja meg. A jó szerszámra csak úgy dél felé, a munka kényszerű ritmusától feléledve kerülhet majd csak sor. Azután aztán nincs szundikálás tovább a következő szabad szombatig, mert egy nyúlnak is joga van ahhoz, hogy szombaton le­gyen szabad. Úgy bizony? Nem bizony! Csakhogy erre sajnos már nincs buzdító dalocska.

Next

/
Oldalképek
Tartalom