Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
A természetnek nincs öntőformája. Az újjáéledés száz és ezer arccal köszönt ránk minden tavasszal. Nem ismétli önmagát, nem recept szerint dolgozik. Egy törvényszerűsége van csak, hogy: élni akar. Perl Márton képriportja Igen, nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva. Dehogyis beteg, csak esze ágában sincs ugorni, hiába is énekelnék neki, hogy nyuszi hopp, nyuszi hopp, nem fogna meg egyet sem. A nyuszi ugyanis éppen szabad szombatos. S a nyuszik szabad szombatjukon nem ugranak, csak ülve szundikálnak. Jól írtam: szabad szombatos. Mert a nyuszi is úgy tudja, hogy Magyarország tájain és füvein nem ötnapos munkahét, hanem a „szombat is szabad” van. Így hát csak ül a fűben, szundikál, és mint a viccben, időnkint reszeli a körmét. A köröm reszelés* meg szundikálás között meg nyusziságokat, akarom mondani csacsiságokat mond, de egy nyuszinak még ez is jól áll. S bár nekem nincs felhatalmazásom arra, hogy a nyusziságokat közreadjam, mégis megteszem, élve azzal a trükkel, hogy e csacska- nyusziságok illetve nyuszi- csacskaságok egyedül tőlem származnak. Nos, hát akkor vegyük kezünkbe ama kis reszelőt és kezdjünk hozzá, míg a nyuszi el nem szundít _a fűben, lévén, hogy szabad szombatja van. Mert, hogy neki lehet ilyenje, mert ő nyúl, de nem lehet a vasutasnak, a moziüzemvezetőnek, a színésznek és a színház- igazgatónak, és nem a rádiósnak meg a televíziósnak. De még az elektromos művek, meg a gázművek ügyeletes munkatársainak sem. És a nyuszi, mert szabad szombatja van, most csak ülve szundikál a fűben, időnkint felmereszti tapsi füleit, hogy hallja a panaszokat, miszerint: — ... kérem, tőlünk a dolgozók a szabad szombatok miatt mennek el. Hogy nem kapják meg ... Nem, nem a szabad napot, hanem a szabad szombatot... — Nekünk is jár a szabad szombat, éppenúgy mint másnak ... Ha nem jár, megyünk oda, ahol megadják... — ... tetszik tudni uram, ez egy olyan ország, ahol legszívesebben a lakosság fele kitenné a táblát az országhatárra, ott az új hegyeshalmi átkelőnél, hogy szabad szombat miatt az ország zárva... —■' De miért csak a fele? — Mert a másik fele, amelyik éppen szabad szombaton van, azonnal levenné még azt a táblát is, amely az üzletek ajtaján hirdeti, hogy zárva ... Bizony, így van ez nyuszika. Lassan már fél éve lesz, hogy erre a szegény népre ráerőltette, mint valami istencsapást, a kormány az ötnapos munkahetet. Éltünk szépen, csendben, nyugodtan, a minden második heti szabad szombattal, mindaddig, míg ki nem agyalták: ötnapos legyen a munkahét. Kétnapos legyen a heti pihenő. Nosza lett is felbolydulás olyan, hogy abban a hangzavarban — zajongott, harsogott össze-vissza bizony még a sajtó is, bevallom — nem lehetett megérteni a megértendőt: ötnapos munkahét! Ezért is értették úgy, hogy szabad szombat minden szombat? Az egyház évszázadokon át azt hirdette, hogy a hét hetedik napját, azaz a vasárnapot szenteljük meg. Azzal is, hogy akkor nem dolgozunk. És ki dolgozott mégis minden vasárnap, talán a legtöbbet is? Az egyház. Ügy bizony. Kis mise, nagy mise, litánia, gyónás, reggeltől estig dolgozott — dolgozik ma is! — a kántor, a plébános, a ministráns, az egyház minden szolgája. Merthogy a hívek ugyebár akkor, vasárnap értek rá a legjobban. (Most már szombaton is!). Az egyházi szolgáltatás évszázadok óta az azt igénybevevő hívek óhajához és lehetőségeihez igazodott. (Vagy a hívek igazították az egyház lehetőségeihez?). Ám az „állami” szolgáltatás nem igazodik az állampolgárok igényeihez. A kereskedelem például meg akarja változtatni a vásárlási szokásainkat, ahelyett, hogy tudomásul venné: szolgáltató ágazata az életnek, néki kell igazodnia. Az ügyfélszolgálatok egy- résae — nagyrésze — változatlanul azt szeretné, ha az ő munkaidejük alatt mennék én oda, mint ügyfél, s a világért sem azt, hogy az ő munkaidejük formálódjék az enyémhez, a miénkhez: a kiszolgálandó ügyfélhez. Bezárnak a művelődési házak? Majd talán még — vagy máris? — a strandok, a fürdők, bezár a Gelka, az OTP, az Állami Biztosító is, mert mindenkinek joga van a szabad szombathoz. Minden bizonnyal eljön majd a nem is távoli idő, hogy péntek délután öt óra nulla nullakor leállnak a vonatok, az autóbuszok, megszűnik az áramszolgáltatás, elhallgat a rádió és a tévé, hogy ez a heti öt munkanapba kény- szerített szegény ország egyszerre és együtt a teljes egyenjogúság alapján pihenje ki hétközi fáradalmait. Szombat — vasárnap eszerint esetleg még napsütés sem lesz. A Napnak is van joga, hiszen egy szocialista országra süt, ahol az emberi jogok adott esetben a Napra is vonatkoznak. És — majd elfelejtettem — természetesen két és fél napon át állnak mindenütt a gépek is, kerültek amibe kerültek, mert a gép is ember, ha az ember nem is mindig gép, — joguk van hát nekik is, hogy ne dolgozzanak se az üzemben, se a földeken. Úgy bizony és így bizony nyuszika. Üljél te csak nyugodtan a fűben, szundikáljál és majd hétfőn kora reggel: „ ... nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet megfogott ..a szerszámokból. De mivel még álmos a kis lelkem — szentem, hát nem a jó szerszámot fogja meg. A jó szerszámra csak úgy dél felé, a munka kényszerű ritmusától feléledve kerülhet majd csak sor. Azután aztán nincs szundikálás tovább a következő szabad szombatig, mert egy nyúlnak is joga van ahhoz, hogy szombaton legyen szabad. Úgy bizony? Nem bizony! Csakhogy erre sajnos már nincs buzdító dalocska.
