Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 10., szombat ÚJABB VÁLSÁGGÓC Mit tehet Falklandnál a brit flotta? / Rakétaszámvetés STARTstart nélkül Hol vannak már azok az idők, amikor Anglia zavartalanul rendelkezhetett fél- milliárd ember sorsa fölött és fennhatósága alá tartozott az anyaországnál 135-ször nagyobb terület, több mint 33 millió négyzetkilométer! A brit lobogó, a büszke „Union Jack” már mind kevesebb félelmet kell. Nem csoda tehát az, ami a napokban a Falkland-szigeteken történt. Az argentin csapatok — Nagy-Britannia tiltakozása ellenére — zavartalanul birtokba vehették a szigetcsoportot, beleértve Dél-Georgia és a déli Sandwich-szigete- ket is. Az argentin kormány azóta kiterjesztette fennhatóságát e területekre. Most sokan felteszik a kérdést, hogy katonailag mit tehet ezekután a brit kormány? Helyreállíthatja-e korábbi status quo-t? A válasz kétségtelenül nehéz. Világviszonylatban: harmadik Talán abból kellene kiindulnunk, hogy jelenleg is érvényben van Nagy-Britannia egyik legfőbb hadászati célkitűzése, amelyet Sir Peter Gretton brit altengemagy a következőképpen fogalmazott meg: „Az államnak rendelkeznie keli olyan lehetőLezárt határok mögött Ismét kiéleződött a két szomszédos, haladó politikát folytató arab ország, Szíria és Irak viszonya. Mint tegnap jelentettük, a szíriai kormány csütörtökön lezárta a két ország határát. A két ország e század elejéig török fennhatóság alatt állt, népeik viszonyát az első világháború utáni Rendezés” rontotta meg először, amikor Szíria francia, Irak pedig brit befolyás alá került. Teljes függetlenségüket csak a második világháború után nyerték el, de ellentéteiket nem csökkentette, hogy mindkét ország demokratikus függetlenségi mozgalma élén járó, Damasz- kuszban alapított Baath Pártban (az Arab Újjászületés Szocialista Pártja) szakadás következett be. A haladó irányzatú fordulatot már e két vetélkedő szárny irányította 1968-ban Irakban, illetve 1970-ben Szíriában. Egyiptom árulása, a Camp David-i különalku, egy időre közelebb hozta egymáshoz a két országot, 1978-ban Asszad szíriai elnököt Bagdadban fogadta Hasszán al- Bakhr, akkori iraki államfő. A megbékélés — még egyesülési terveket is kidolgoztak — tette lehetővé a Camp David-i politikát egységesen elítélő arab csúcs- konferencia' összehívását Bagdadban, 1978 novemberében. A szíriai—iraki viszony azonban már a következő évben ismét megromlott, amikor Irakban puccskísérlet nyomaira bukkantak. A nyugalomba vonult Bakhr elnök utóda, Szaddam Husszein szerint, Szíria állt a hamvába holt összeesküvés mögött. Az ismét feltámadt ellentéteknek az arab egység látta kárát. Az iraki—iráni .háborúban Szíria Irán mellett foglalt állást. Miután néhány hete megkötötték Szíria és Irán gazdasági megállapodását, amelynek értelmében Irán gondoskodik Szíria kőolaj- ellátásának nagy részéről, Szíriának többé nem fűződik létérdeke ahhoz a kő- olajvezetékhez sem, amely az iraki Kirkuk mezőiről szállít olajat a szíriai Banyas finomítóihoz és kikötőjéhez. séggel, hogy haderejét, vagy tengeri flottáját biztonsággal átjuttathassa a kontinensközi tengereken vagy óceánokon a tengereken túl fekvő baráti országok megsegítésére, vagy a saját tengerentúli területeinek megvédésére.” Persze e stratégiai elv ellenére, főleg anyagi okokból, Anglia az elmúlt egy-másféi évtizedben kénytelen volt felülvizsgálni „Szueztől keletre” vállalt kötelezettségeit és csökkent a szerepe az amerikai 6. és 7. flotta közötti „stratégiai rés” betöltésében is. E kettősség látszik a brit haditengerészet ' jelenlegi helyzetében. Ami a méretet illeti: világviszonylatban a harmadik az Egyesült Államok és a Szovjetunió haditengerészete után. Másfelől viszont nincs még olyan flotta, ahol olyan gyorsan és annyi hadihajó kerülne „tartalékba,” mint a Királyi Haditengerészetnél — oly mértékben elöregedett. Mit tud a „Hermes”? A hetvenes évek eleje óta a brit haditengerészet fő csapásmérő erejét az atomhajtóműves, rakétahordozó tenNYUGAT-EURÓPA Nyugat-Európában jelenleg tizenegymillió munka- nélkülit tartanak számon, s az előzetes becslések 1985-re tizenötmillió álláskeresőt jósolnak az itteni országokban. Csak az Európai Gazdasági Közösség tíz tagállamában a tél küszöbén több mint kilencmillió a 'munka- nélküliek száma. A gondokat fokozza, hogy az állástalanság időtartama is hosszabbodik, a munkakeresők 50 százalékának több mint hat hónapja, 25 százalékuknak pedig már legalább egy éve nincs munkája. Az NSZK-ban is, ahol a munkanélküliség néhány éve még elképzelhetetlen volt, októberben 1,3 milliót tartottak nyilván, és Graf Lambsdorff gazdasági miniszter szerint ez a szám január-februárra kétmillióra is emelkedhet. Különösen a fiatalokat érinti súlyosan a munkanélküliség. A francia munka- nélküliek 40 százaléka 25 éven aluli, az olaszoknál 60 százalék a fiatal. Esther Boylan, a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal képviselője mondta: „A fiatalok legtöbbje nem ismeri a válság okait, s így saját balsorsáért, azért, hogy nem talál munkát, önmagát teszi felelőssé”. A fiatalok munkanélkülisége, elkeseredettsége olyan kitörésekre vezet, mint az emlékezetes nyári angliai zavargások, amelyek súlyos gondokat okoztak a londoni kormánynak. A munkanélküli segélyek csak ídeig-óráig és az egyes országokban különböző mértékben ellensúlyozzák a kereset kiesését. Nagy-Britan- niában például 25 százalékkal kisebb a segély, mint az NSZK-ban és Belgiumban, ám Thatcher asszony kormánya még ezt is csökkenteni kívánja. A munkanélküliség egyre növekvő politikai gondot jelent az érintett országokban. Az emberek a kormányokat teszik felelőssé a növekvő bajokért. Ezt mutatja a munkanélküliség által legjobban sújtott Belgium pélgeralattjárók alkotják. Jelenleg négy van szolgálatban. Fő fegyverzetük 16—16 amerikai gyártmányú „Polaris A—3” rakéta — hatótávolságuk kb. 4600 km. Több robbanófejes . atomtöltetüket Angliában gyártották. Az . angol admirálisok egy részének tiltakozása ellenére kivonták a flotta állományából a két utolsó támadó rendeltetésű repülőgép-anyahaját, s anyagi okokból többé nem építenek ilyet. Jelenleg a brit haditengerészet rendelkezik ugyan két repülőgéphordozóval, az Invincible- vel és a Hermessel, de a rájuk telepített „helyből felszálló” repülőgépek és helikopterek elsősorban „védő” feladatokat látnak el. (Most egyébként éppen a Hermes van útban a Falkland-szige- tek felé.) A felsoroltakon kívül a Royal Navy-nek, egyéb hajóegységek mellett, 12 atom- és 16 dieselmeghajtású tengeralattjárója, továbbá 14 rombolója és 46 fregattja van. A személyi állomány létszáma csaknem 75 ezer. A brit haderő jelenleg 344 ezer főt tart fegyverben. Az argentin flotta mind a hajókat, mind a személyi állományt illetően lényegesen elmarad ettől. Van négy tengeralattjárója, egy repülőgéphordozója, kilenc rombolója és körülbelül 36 ezer fő tartozik állományába. Ha a flották erejét vizsgáljuk, az sem hagyható fidája (a keresőképes lakosság 12,8 százalékának nincs munkája), ahol szinte állandósult a kormányválság. Súlyosbítja a helyzetet a gazdasági válság. Nyugat-Európában 1976 óta csak a textiliparban 8,8 millió munkahelyet kellett felszámolni. A gépiparban 2,5 millióval, a jármű- és hajóiparban 6,3 millióval, a fémiparban 8.2 millióval csökkent a foglalkoztatottak száma. Az autóiparban minden ötödik munkahely forog veszélyben. A nyugati közgazdászok a válságot és az ezzel előállott munkanélküliséget a többi között a következő okokkal magyarázzák: 1. A kétszer, 1973-ban és 1979-ben bekövetkezett olaj- árrobbanás és energiaválság, amely aránytalanul megdrágította a termelést, és nagyarányú struktúraváltást tett szükségessé. 2. A bérfeszültség a fejlett tőkés és a fejlődő államok között. Az alacsony munkabér számos tőkést arra késztetett, hogy vállalatát azokba az országokba helyezze át, ahol olcsóbb a munkaerő. 3. A fokozódó protekcionizmus, amely útját állja a gyeimen kívül, hogy az angol katonai erőt az elmúlt időszakban mindenekelőtt a Szovjetunió elleni alkalmazásra készítették fel. Miután az angol katonapolitikának és katonai doktrínának a NATO-felfogás képezi a központi elemét, nyilvánvalóan ez határozza meg az alkalmazás koncepcióját is. Blokád — és semmi más? A jelenlegi brit flottafelvonulás célja feltehetően tengeri blokád teremtése a megszállt Falkland-szigetcso- port körül. A blokád várható eredményességét és következményeit illetően e pillanatban szélsőségesen megoszlanak a vélemények Euró. pa, és Észak- és Dél-Amerika katonai körei között. Az an-» goi kormány feltehetően elsősorban diplomáciai adunak kívánja használni flottáját. Siker, vagy sikertelensége esetén egyaránt számolhatunk politikai következményekkel éspedig nem csupán Buenos Airesben vagy Londonban, hanem — bonyolult áttétek révén — a latin-amerikai térségben. Vitathatatlan veszélyt jelenthet, hogy újabb tartós válsággóc alakulhat ki világunknak ebben a térségében. Tolnay László világkereskedelem fejlődésének. 4. A devizaárfolyamok szabaddá tétele, az átváltási árfolyamok ingadozása bizonytalanná tette az exportüzleteket. 5. Az infláció növeli a vállalkozások bizonytalanságát, és befolyásolja a beruházási tevékenységet. Ugyanígy hatnak a magas kamatok, mert nehezítik a hitelfelvételeket. 6. A 60-as évek demográfiai robbanása a 80-as években hat. A statisztikusok szerint az elkövetkező időszakban csak a Közös Piac országaiban évente 5—800 ezer új munkaerő elhelyezéséről kéne gondoskodni. A Közös Piac kormányainak célja: 1985-re átlagosan három százalékra csökkenti a munkanélküliséget, kivihetetlennek látszik. Ehhez ugyanis a gazdaságok évi hétszázalékos növekedése lenne szükséges, miközben 1981-ben az NSZK-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban mindössze 0,5 százalékos volt a gazdasági növekedés, s a kilátások jövőre sem jobbak. Gáti István Nem sokkal azután, hogy Genfben két hónapra felfüggesztették az euroraké- tákkal kapcsolatos szovjet- —amerikai megbeszélést, az USA diplomácia az atomfegyverkezés'egy másik, magasabb szintjén is lehűtötte a fel-felbukkanó reményeket. Ez a témakör: a stratégiai rakétarendszerek, tehát az interkontinentális rakéták korlátozásának ügye, a híres SALT-téma, amelyben egy korábbi világpolitikai korszak éveiben Moszkvának és Washingtonnak már két egyezményt sikerült létrehoznia A SALT—II. névvel jelölt második egyezmény azt foglalta magában, amit a nevének angol rövidítéséből kialakított négy betű ígért: a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozását. A SALT—II. azonban tudjuk, jóváhagyás nélkül maradt, mert a legjobb szovjet és amerikai szakértők sokéves munkájával kidolgozott és kemény alkudozás után létrehozott, reális megállapodást a Carter-kor- mány — Afganisztán ürügyén — nem volt hajlandó kongresszusi ratifikálásra beterjeszteni. A Reagan nevével fémjelzett katonapolitikai kurzus azután az egész SALT-koncepciótól elfordult. A betűrövidítésben az angol megfelelőjének „L”- betűjét a látszólag sokkal jobban és radikálisabban hangzó csökkentés, ^’’-betűjével cserélte fel és már nem SALT-folyamatról — hanem START-szerződésről kezdett beszélni. A totális tűzerő Ezúttal el kell' tekinteni attól, hogy ez az egész pál- fordulás mennyiben lenne elfogadható a Szovjetunió számára. Amerikai vonatkozásban nyilvánvalóan eredetileg azért tartották lehetségesnek e megbeszélések gyors összehívását, mert úgy ítélték meg, hogy a nagyjában és egészében meglevő egyensúlyon belül a tűzerő vonatkozásában az Egyesült Államok van fölényben. Ezt számos amerikai - forrás teljesen nyíltan hangoztatta. David C. Martin, az amerikai sajtó egyik legnevezetesebb Pentagon-szakértője például a következőképpen fogalmazott: „A szovjeteknek több hordozórendszerük — tehát interkontinentális rakétájuk — van, de figyelembe véve a robbanófejek számát, valamint a tengeralattjáróról kilőhető interkontinentális rakétákat, 1 . Egyesült Államok tüze- _-je nagyobb”. Voltaképpen ez a megoldás volt az alapja unnak a döntésnek, amely félretolta a hordozórendszerek számának korlátozásában már komoly eredményt hozó egész SALT-folyamatot és ehelyett magát a „totális tűzerőt” kívánta korlátozni. Ez lényegesen elfogadhatóbb volt az amerikai atompolitika héjái számára, mint a SALT-folyamat. Hiszen itt fel lehetett ajánlani egy olyan százalékos csökkentést, amely bár alacsonyabb szinten, de biztosította Volna a robbanófejeket és a tűzerőt tekintve az Egyesült Államok további fölényét. A már idézett David C. Martin ebben a kérdésében így fogalmazott: „Reagan csapata el akarja majd érni a stratégiai tűzerő 15—50 százalékos csökkentését — miközben arra fog törekedni, hogy továbbra is lehetővé tegye a fennálló különbség megszűntetését a ballisztikus rakéták számát tekintve”. Magyarán: a kidolgozott taktika az volt, hogy miközben a tűzerőt csökkentik és konzerválják ebben a vonatkozásban az amerikai fölényt, — lehetőséget teremtenek a Pentagon számára a hordozórendszerek, a ballisztikus rakéták számának növeléséhez. Átlátszó taktika Nyilvánvaló természetesen, hogy ezt az egész taktikát meglehetősen átlátszó módon fogalmazták meg. Ilyen alapon aligha lehetett volna eredményes tárgyalást folytatni a Szovjetunióval. Mi sem mutatta ezt világosabban, mint az, hogy a Pentagonnal rendkívül szoros kapcsolatban álló és a SALT- ot hevesen ellenző két jobboldali szenátor, Henry Jackson és John Warner határozati javaslatban támogatta ezt a taktikát. Mégis, az amerikai közvéleményben jelentős rétegek fogadták el az új megközelítést. Abban reménykedtek, hogy Reagan március utolsó napján tartott sajtóértekezletén koikrét javaslatot tesz a Szovjetuniónak a START-tárgyalás megindítására. Az volt a szándék, hogy ezt „gesztusként” állítsák be, amely majd más területeken is megindíthatja, illetve meggyorsíthatja a tárgyalási folyamatot. Reagan sajtóértekezletén ' ezt az ajtót is becsapta. Nem adott meghatározott időpontot. Óvott minden sietségtől. Sőt, az összes korábbi amerikai értékeléstől eltérően, kinyilvánította, hogy a Szovjetunió a stratégiai ballisztikus rakéták vonatkozásában is „határozott fölényben van”. Ezzel tulajdonképepn érdektelenné tette az egész korábbi amerikai érvelést. Hiszen Washington és a Pentagon éppen a tűzerő-fölény miatt tartotta volna lehetségesnek a START-megbeszéléseket. A „Trident—H” titka Felvetődik persze a kérdés: mi lehet a magyarázata annak, hogy Reagan a korábbi amerikai állásponthoz ’ képest visszalépett? A válasz neve alighanem „Tride- -II”. A Pentagon és v --tője Weinberger had ,yminiszter ugyanis a le. .többi hónapokban meg- . orsította ennek a tengeralattjárói kilőhető új, elődjénél sokkal nagyobb hatósugarú és pusztítóbb hatású stratégiai ballisztikus rakétának a fejlesztését. Ezzel párhuzamosan a közelmúltban Angliával megállapodást kötöttek, amelynek értelmében Nagy-Britannia mintegy húsz milliárd dollár értékben vásárol Trident- rakétákat. Ily módon, létrejöhet egy olyan stratégiai atom-ütőerő a nyugati oldalon, amelyet az amerikai elképzelés szerint nem vonnának bele a kifejezetten kétoldalú — szovjet—amerikai — stratégiai rakétamegbeszélésekbe. Ez a magyarázata annak, hogy Reagan nem akar gyorsan startolni a START-tal, s hogy csak homályos célzásokat tett sajtóértekezletén arról, hogy „esetleg nyáron” és „ha a nemzetközi helyzet megengedi, megkezdődhetnének a megbeszélések”. Hogy a helyzet ezt mikor fogja „megengedni” — azt Reagan alighanem a Trident—II. tervezőitől kérdezné majd meg. (—i—e) összeállította: Huppán Béla Tizenegymillió munkanélküli Egyre nőnek a sorok a munkaközvetítő hivatalok előtt. Képünk a dortmundi (NSZK) munkaközvetítő váróhelyiségében készült. Itt havonta több mint négyezerrel nő a munkát keresők tábora. (Fotó: ZEIT MAGAZIN — KS)
