Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-08 / 82. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 8., csütörtök 3 A batyuzással kezdődött... Verseny a fogyasztóért HITEL - EXPORTRA (IV/3.) Többletcukor, valutáért... Napjainkban az ár- és jövedelemszabályozás a nép­gazdaság számos területén jelentős változásokat indí­tott el. Ezért érdemes felidézni azt a pénzügyi-gazda, sági akciót, amely a 70-es évek második felében „45 milliárd forintos exportfejlesztő hitel” nevet kapta. A kormány megbízása alapján a Magyar Nemzeti Bank új feltételek között hitelpályázatot hirdetett a vállala­tok körében. A cél a fizetési mérleg javítása volt, olyan kölcsönnel, amely gyorsan megtérül és a tőkés exportot növelő beruházásokra, illetve importcsökken­tésre irányul. . A KERESKEDELMI ÉLET j fő színtere Budapesten ak- : kor a Nagykörút és a Rákó- j czi út volt, ott — mármint az utcán — kínálták az al­kalmi árusok a kincset érp gyertyát, a mécsest, a tűz­követ, a pogácsát. Az utób­bit a legélelmesebbek árul­ták: a batyuzók. Azokat hív­ták így, akik egy pár visel­tes cipőben és viharkabát­ban viszontagságos körül­mények között falura utaz­tak, hogy a parasztportákon iparcikkeiket élelemre cse­réljék. Aki egy zsák liszttel tért vissza a városba, az po­gácsát sütött belőle, s azt az utcán árulta. A fenséges cse­megéért sorbaálltak az éhes emberek. Valahogy így kezdődött a kereskedelmi élet 1945 ta­vaszán. A cserekereskedelmet ké­sőbb a lakosság szervezett élelmiszer-ellátása váltotta fel. Kezdetben a nagyüze­mekben osztottak a munká­soknak zsírt, lisztet, cukrot, később — jegyre — már mindenkinek jutott némi élelem. Lassan, ahogy az ipar újra termelni kezdett, lódenkabáthoz, micisapkához is hozzá lehetett jutni a bol­tokban. Pénzért, mert hiszen 1946 augusztusa óta már fo- * rintunk is volt, a korábbi, elértéktelenedett pengők, millpengők, bilipengők he­lyett. A tervgazdálkodással együtt kialakult a kereske­delem szervezete is: olyan vállalatokból, amelyek a központi utasításoknak- meg­felelően osztották el a la­kosság körében a nehezen megtermelt fogyasztási cik­keket. Ezek a cégek csak nevükben voltak vállalatok, hiszen semmi másra nem vállalkozhattak, mint az el­osztásra. Szigorúan meg­szabták, hogy melyikük, milyen áruval, az ország mely területét láthatj el; a keveset igazságosan kellett szétosztani. A kereskedelemnek ez a szervezeti rendszere — a működési profil és a terület merev elhatárolása — sokáig fennmaradt: megfelelt a tervutasításos, a tervlebon- tásos gazdaságnak. Az áru­hiány miatt csák úgy lehe­tett a lakosságot „ellátni”, ha minden területnek, áru­fajtának megvolt a forgalma­zásra kijelölt felelős gazdá­ja. A vállalatokat utasíthatta a minisztérium: hol, miből, mennyit kaphatnak, illetve adhatnak el. Az árut ugyan­is nem beszerezték, hanem kiutalták számukra, és nem kereskedelmi módszerekkel értékesítették, hiszen nem azt árusították, amit a ve­vők kerestek, hanem azt ad­ták el, ami és amennyit az elosztó szervezetektől kap­tak. SAJNOS, TÜLSÁGOSAN SOKÁIG MARADT FENN ez a sajátos szükség szülte kereskedelmi forma. Nyo­mokban még ma is fellelhe­tő, s ami vele jár — a mo­nopol helyzet, a verseny ki­zárása — kifejezettten ká­ros. Mert ha egyazon terü­leten több kereskedelmi vál­lalat, szövetkezet forgalmaz hasonló termékeket, az bő­vítheti a kínálatot, a válasz­tékot, javíthatja a 'fogyasz­tói igéhyek kielégítését és hatékofíjrabbá teheti a gaz­dálkodást. A verseny a fogyasztóért, pontosabban a versengők számára kedvező döntéséért, a választásáért, a pénzéért folyik. Cserébe a fogyasztók Egyaknás, dupla füstjára­tú, „folytonégő,, széntüzelésű kályha sorozatgyártását kezdték meg hétfőn a sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárban. A belső füst­járatok szellemes kialakító“ sa révén a kályha haszno­kedvezőbb vásárlási feltéte­lekhez, többek között válasz­tási lehetőségekhez jutnak. Ha a kereskedelmi válla­latok, szövetkezetek egymás mellett, párhuzamosan mű­ködhetnek, akkor előbb- utóbb rákényszerülnek, hogy kínálatukkal alkalmazkodjam nak a kereslethez. Vagyis nem azt fogják az ipartól megvenni, amifr az éppen gyárt, hanem azt rendelik, amire a lakosságnak szüksé­ge van. De a verseny folyik az árusítás feltételeiben is. A árengedményes akciók sora, bár az többnyire csak fel­halmozódott készletektől való szabadulás módja, egyúttal árversenyt teremt a vállala­tok között. A vevő oda megy, ahol olcsóbban vásárolhat, s amelyik vállalat nagyobb forgalmat, több nyereséget ér el, az előnyre tesz szert. Fejleszthet, több részesedést oszthat. Szemben a lemara­dóval, amely alaphiányossá válhat, amelyről kiderülhet (ami a múltban rejtve ma­radt), hogy gazdaságtalanul működik. A vevők megnyerésének a vonzó árpolitika csak az egyik módja. Ahol díjtalanul szállítják házhoz a mosó­gépet, a bútort, ott szíveseb­ben és nyilván többen vásá­rolnak. Ahol hajlandók díj­talanul a ruha vagy a nad­rág hosszát felhajtani-leen- gedni, ott könnyebben, több örömmel vesznek készruhát az emberek. S hogy a keres­kedelmi verseny mire kész­tetheti a vállalatokat, arra példa a Keravill módszere. Ez a vállalat Budapesten telefonhívásra házhoz viszi a színes televíziót — kipró­bálásra. Ha a megrendelő megtartja, kifizeti a készü­léket. Ha nem, akkor csak a szállítás költségeit fizettetik meg vele a háromnapos használatért. A Keravill nem jótékonyságból ilyen nagy­vonalú, hanem azért, mert több készüléket szeretne el­adni. A vevők többsége máris náluk vásárol, tehát a többi vállalatnak is elő kell rukkolni valamivel, hogy versenyben maradhasson. A verseny kibontakozásá­nak vannak még akadályai. Ilyen például a tervutasí­tásos rendszerből örökség­ként megmaradt kereskedel­mi szervezet, amelyet a mo­nopol vállalatok megbontá­sával, újak alapításával és irányításuk módosításával korszerűsítenek. (A szervezet megreformálásának első lé­péseként jogot adtak a szö­vetkezeteknek arra, hogy ne csupán a falvakban, hanem a városokban is tevékeny­kedhessenek.) A jogi korlátoknál nehe­zebben háríthatok el a ve­zetők szemléletében, maga­tartásában rejlő akadályok. A vállalatoknak sokkal ké­nyelmesebb volt a mono­polhelyzet, mint a rugalmas, versenyszellemű kereskedői munka. Ám megfelelő gaz­dasági szabályozással, az egyéni érdekeltség fokozá­sával erre is lehet ösztö­nözni. A VERSENY ALAPVETŐ FELTÉTELÉT nem a keres­kedelem, hanem az egész népgazdaság teremti meg: megfelelő vásárlóerővel, s a fogyasztási javak bőségével. Ilyen körülmények között a kereskedelmi vállalatok nem az áruért, hanem a fogyasz­tóért versenyezhetnek. Az ehhez szükséges feltételek kialakítása is az elmúlt 37 év eredményei között köny­velhető el. (G. Zs.) sítja a füstgázok hőjét is. Részben ennek köszönhető, hogy a szénminőségtől füg­gően 71—75 százalékos ha­tásfokkal égeti el a tüzelő­anyagot, ami nemzetközi összehasonlításban is jó eredménynek mondható. A répa betakarítása során a változékony, esős őszi időjárás miatt, gyakran sok sár kerül a cukorgyárba. Ennek megelőzése csak úgy lehetséges, ha megfelelő be­rendezést állítanak üzembe. Ezzel a sártömeget géppel leválasztják a répáról, így az nem zavarja cukorgyár­tásra való felhasználását. Erre szolgál az úgynevezett répamechanizáció, melyet először a 70-es évek elején Magyarországon a Mátravi- déki Cukorgyárak hatvani gyárában építettek és vezet­tek be. Nem rég Selypen kezdő­dött hasonló munka. — Éppen az 1980-as rend­kívüli esős őszi hetekben ér­kezett sáros répatömeg döb­bentett rá bennünket igazán a répamechanizáció fontos, ságára — mondja Lichtens­tein József, a Mátravidéki Cukorgyárak főmérnöke. — Emiatt a selypi gyár feldol­gozása 60—70 százalékra esett vissza. Csökkent a termelés, amely növelte a kampány hosszát. Több ré­pát kellett tárolnunk, és ez jelentős veszteséget okozott. dúló előtt a kömloiek. A „Faluföld” felé igyek­“ szünk Kömlő határá­ban. Van talán három éve is, hogy legutóbb erre jár­tunk. Dr. Gál Lajos, a Má­jus 1. főagronómusa még pontosabban emlékszik. — Aratáskor lesz három éve. Szép búza, jó termés volt. — És túzoktojást találták a kombájnosok ... — Igen, „túzoktojást” — mosolyodik el a főagronó- mus. és az a mosoly jelent­heti, hogy hiába, ilyenek vagytok, a lényegtelenre job­ban odafigyeltek” és jelent­heti, hogy a mókáskedvű emberek felültetek bennün­ket, mert nemcsak túzok volt ott, a dús búzamezőn, haJ nem borz, ürege, róka, kí­gyó-béka, meg mindenféle egyéb móka, a maguk mu- lattatására, meg persze — a magunkéra. Hogy tehát igaz volt-é a dolog azzal a túzoktojással, az már a múlt titka, az vi­szont tagadhatatlan, hogy két gyönyörű vadnyúl riad meg, hogy elporzunk mellet­tük a dűlőúton, s olyan vág­tát vágnak ki az asztallap si- maságú szántón, szemmel követni is alig győzzük. Azok tehát elviharzanak, majd tisztes távolban leülve fülelnek, mi pedig maradunk Ezek megszüntetésére épí­tik meg a répamechanizáci- ós rendszert, mellyel évente Selypen 3500 tonnával több cukrot gyártanak majd, és ez egyben 1200 tonna fűtő­olaj megtakarítását teszi le. hetővé, amely tőkés impor­tot helyettesít! A gyár veze­tői arról is gondoskodtak, hogy Hatvanban tovább tö­kéletesítsék a répafeldolgo­zási technológiát. Ami ko­rábban kimaradt, azt mosl pótolják. Kialakítják az úgynevezett létisztító és az utótermék állomást is. — A selypi és a hatvani fejlesztés — folytatja a fő­mérnök —, összesen 32 mil­lió forint többletcukrot ered­ményez, 5,7 millióval keve­sebb energia felhasználása mellett. A cukrot pedig va­lutáért exportálhatjuk a vi­lágpiacon. Mindehhez 133 millió forintra van szüksé­günk. A gazdaságossági szá­mítások alapján hitelt kér. tünk a Magyar Nemzeti Bank exportfejlesztési kere­téből és 79 millió forintot engedélyeztek a két cukor­s dicsérjük a földet: amer­re ellátni, de szinte minde­nütt errefelé, nagyszerűen megmunkáltak a táblák. Még kisebb rög is csak el­vétve látható, mintha nem is nehéz gépekkel, hanem gyalukkal dolgoztak volna rajtuk. — Már az őszi betakarí­táskor kedvezett az idő — emlékeztet Gál Lajos —, és eddig a tavaszra sem pa­naszkodhatunk: hagyta és — eddig úgy néz ki — hagy­ja, hogy dolgozzunk. És dolgoznak is. Itt, a „Faluföldön” — rengeteg „föld”, „tag” van errefelé —, egy 80 hektáros területen cukorrépát vetnek. Mielőtt földbe kerül a drazsírozott mag — egymástól az itt ideálisnak számító, pontosan 11,7 centiméterre —, vegy­szerrel fertőtlenítik a talajt, drótféreg, meg minden egyéb károsító ellen. — Helyrevetés — mutatja a főagronómus, s néhány szem magról lehúzza a por- hanyós földet —, le lehet mérni, biztos, hogy annyi. Az érkeztünkkor a tartályt „Timet” fertőtlenítőyel ép­pen újratöltő traktorosok, Klész Ignác és a fiatalabb Kőműves József buzgón bó­logatnak. gyári beruházáshoz. A szer­ződést még tavaly májusban aláírtuk. Ezután megkezdő­dött a munka a két gyár­ban. A hitelszerződés szerint Hatvanban 13 millió forin­tos költséggel idén befeje­ződik a fejlesztés. Az úgy­nevezett utótermék állomás kialakításához szükséges hűtő-kavaró berendezés, az AGROBER-ÉLITI és a Mát­ravidéki Cukorgyárak köLös szabadalmaként itt Hatvan­ban kerül először megvaló­sításra Magyarországon. A kivitelezést gyárunk lakato­sain, csőszerelőin és forgá­csolóin kívül a Gép- és Fel­vonószerelő Vállalat végzi. A Selypen épülő répamec- hanizációs rendszer kiala­kítására tavaly 27 millió fo­rintot költöttek. Az idén tovább folytatódott az épít­kezés szeptemberre, a cukorkampány indítására egy részét üzembe is helye­zik. Jövőre pedig teljes egé­szében átadják. — Az építést 50 millió értékben a Mátraalji Szén­bányák petőfibányai üze­mének munkásai végzik — sorolja Lichtenstein József. — A technológiát a Gép- és Felvonószerelő, valamint a Budapesti Villanyszerelő­ipari Vállalat vállalta. A gyártelepen belül 1,2 kilo­méter hosszú vasúti iparvá­gány is épül, melyet az Üt­és Vasútépítő Vállalat épít. Kezdeményezésünkre két­hetenként úgynevezett kont- rollnapot tartunk. Ezen az összes, a fejlesztésben érde­kelt vállalat képviselői részt- vesznek és az adódó gon­Azután róluk is néhány szót, csak addig, míg újra nem indulnak. Az öregebb traktorvezető már 13 éve veti Kömlőn a cukorrépát, és nem babonás, ha másért nem, hát mert — jól érti a dolgát. Ezt persze nem ő mondja, hanem a főagronó­mus, továbbá azt is, hogy nagyon jó párosítás ez a két ember, válthatják egy­mást a vezetésében az MTZ 80-ason, amit a RAU vető­gép elő fogtak. — Váltás nélkül nem is menne — magyarázza a ta­pasztaltabb traktoros — reggel 6-tól este 7-ig baráz­dában vagyunk. — Máshol is vetnek cu­korrépát? — Persze — és sorolják: — a Bálint tagon, a Lövöl­déken, a Vitéz tagon, ezek­kel már elkészültünk, igaz, dolgoztunk április 4-én is. Ha nincs műszaki hiba, vagy más fennakadás, 20 hektár a napi eredményünk. Hogy az a bizonyos „más" fennakadás ne éppen miat­tunk legyen, elköszönünk, ök újra barázdában vannak, Gál Lajos pedig megjegyzi: — összesen 150 hektár cukorrépánk lesz, annyi, mint tavaly, de 20-at most a tagok is vállaltak. Csak azt sajogjuk — teszi még hozzá, és már indulunk is to­vább —, hogy a cukorrépa premizálását úgy állapítot­ták meg, hogy inkább csak az új termelőket ösztönzi, minket, régieket jóval ke­vésbé. ★ Sárga sisakban Török Jó­zsef, fiatal ágazatvezető mo­torozik előttünk a tarna- szentmiklósi úton a Cifra­tábla felé. Komótosan követ­jük, s közben nézzük a ve­tést. Erre búza van, sze­met gyönyörködtető. — Ha a varjú Szent György- napra elbújhat benne — dünnyögi a régi öregektől szólás-mondást a főagronó­Lichtenstein József: — Az összehangolt, pontos munkán múlik, hogy határidőre elké. szüljenek az új létesítmé­nyek. .. (Fotó: Szabó Sándor) dók megoldására a helyszí­nen azonnal javaslatot tesz­nek. Az összehangolt pon­tos munkán múlik, hogy ha­táridőre elkészüljön az új létesítmény. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium kiemelt fejlesz­tésként tartja nyilván a Selypen és Hatvanban meg­valósuló programot. Ezért rendszeresen, lépésről, lé­pésre figyelemmel kísérik a megvalósítását. Nagyon so­kat várunk, a feszített ütem­ben készülő létesítmények­től, mert üzembe helyezé­sük kétmillió 822 ezer dol­lár többletbevételt jelent majd az országnak. A de­vizahozamból pedig csak­nem másfél év alatt megté­rülnek, tehát gazdaságosak! Nekünk is érdekünk a gyors szervezett munka, hi­szen ha a beruházások meg­valósulnak a hitel utáni ka­mat 33 százalékát visszatér ríti a bank, ami előnyt je­lent ... mus —, akkor már nagy baj nem lehet. György-nap pedig, ha nem is föltétien „szent”, mint tudjuk, április 24-én lészen. Ha addig kap még egy jó kis esőt, utána bőségesen napsütést... Bízzunk benne, a kezdet nem volt rossz. A Cifratáblán három gép dolgozik. — Napraforgót vetünk — ad rövid tájékoztatót Török József. — Két fajtát, össze: sen 350 hektáron. Éppen ma — ez április 5-én volt — ma kezdtünk Csakinszkij 269-es fajtával. Ebből van 120 hektárra való, a többi NSH—27 hibrid lesz. — Úgy tartják, a napra­forgó biztos befektetés ... — Mi két éve kezdtük 180 hektáron és akkor 18 mázsa volt a termésátlag, tavaly pedig — 40 hektárral meg­növelt területen — 21 má­zsa. Ennyivel most is kijön­nénk. bár természetesen ma­ga a termésátlag nem na­gyon sokat mond, az ered­mény a fontos, az, hogy mi­lyen ráfordítással érjük el. Itt gabona volt az elővete- mény, sikerült jól előkészí­teni a talajt, szántás után kétszer tárcsáztuk, ősszel és tavasszal nehézfogast kapotf aztán vegyszerbedolgozás kultivá torral. Az idő tehát kedvezetl termelőszövetkezeteinknek a tavaszi induláshoz. A már­ciusban elvégzett tavaszi, árpa, a borsó és a lucerna után most a cukorrépa és a napraforgó van soron, és marad még 750 hektár ku­korica és 180 hektár silóku­korica-vetés. Valószínűleg rövidesen: ha a talajhőmér­séklet 12 fok felett lesz. A gépek Kömlőn ehhez is készen állnak. Alakuljon bármiként is a helyzet, egy bizonyos: az embereken és a technikán semmi sem mú­lik. Ne is múljon. És: sikerül­jön az év. B. Kun Tibor Új „ folytonégő ” kályha (Folytatjuk) Mentusz Károly Ha a varjú Szent György-napra elbújhat... Kitűnő körülmények között vetik a magot Kömlőn Előírás szerint, védőruhában töltik fel a vegyszert új for­(Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom