Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 30., péntek 3. Tél a tavaszban - Késnek a vetésekkel - Műtrágyázás és gyomirtás — Palánták a fólia alatt — Gépek készenlétben Jelentés a tavaszi határból Megyénk termelőszövet­kezeteiben is, úgy mint ta­lán mindenütt az ország­ban, most az egyetlen igen sokat emlegetett téma: az időjárás. Az utóbbi hetek szinte telet hoztak a ta­vaszba. A hideg éjjelek, a hajnali fagyok bizony sokat ártanak a virágba borult fáknak, késleltetik a kukori­ca vetését és a már kikelt növények fejlődését. Három termelőszövet­kezetben afelől érdeklőd­tünk, hogy vajon folyamato­san haladnak-e a tavaszi munkálatok, a vetések, s mi iaz, ami hátráltatja tevékeny­ségüket a határban? A feldebrői Rákóczi Ter­melőszövetkezet elnöke, Kiss János szerint az emberek igyekezetében nem volt hi­ány, hiszen a tavaszi vetések zöme a talajban van. Az 1600 hektár őszi kalászosra saját gépeik szórták ki a fejtrágyát, a vegyszeres nö­vényvédelmet viszont heli­kopterek segítségével végez­ték el. Elvetették a tavaszi árpát, a zabot, a borsót, a napraforgót, hozzáláttak a kukorica vetéséhez is, ám ez utóbbit gátolja, hogy nem elég magas a talajhőmérsék­let. A szövetkezet 240 hektáros szőlőjéből 192 a termőterü­let, ahol a metszés és a ka­rók lekötése időben befeje­ződött. Elvégezték a lemo­só permetezést, de sajnos té­li károk is adódtak. 21 hektá­ron mintegy 40 százalékos a nyulak okozta kár is. A közös gazdaság fóliaházai­ban azonban szépen fejlőd­tek a dinnye- és a dohány­palánták. A szövetkezet ve­zetői szerint három-négy na­pos jó idő már elegendő lenne számunkra a kukori­ca vetésének befejezéséhez is. A hideg időben a lucerna megfázott, ezenkívül a ke­mény tél és a kártevő poc­kok is sokat ártottak e fon­tos takarmánynövénynek. Pótlásul nagyobb adag mű­trágyát kaptak a lucernatáb-' Iák, hogy a májusban sorra kerülő első kaszálás meny- ;nyisége és minősége megfe­lelő legyen. A tamamérai Lenin Tér: melőszövetkezetben Antal Ferenc termelési elnökhe­lyettes tájékoztatott ben­nünket. Elmondta, hogy lé­nyegében a kora tavaszi ve­tések, így a cukorrépa, a tavaszi árpa, a lucematele- pítés időben befejeződött. Több mint 1200 hektáron a napraforgó is a földben van. A legaktuálisabb most a kukorica vetése, de mivel a talajhőmérséklet elmaradt a szükséges 10—12 °C-tól, ezért e munkálatok zöme még hátravan. Ugyanez a gond a silókukoricával is. A szövetkezet vezetői sze­rint május 1-re be kellett volna fejezni a tavaszi mun­kálatokat, s ha fölmeleged­ne az idő, egy hét alatt vé­gezni is tudnánk a határban. Gondot okoz azonban még az is, hogy a gépek alkat­részellátása még az elmúlt esztendőkhöz képest is rosz- szabb. Így saját erőből újít­ják fel a régi alkatrészeket. A hegyvidéki termelőszö­vetkezeteknél, úgy tűnik, még inkább késésben van­nak. Szinte csak egy pár nap volt, amikor az időjárás alkalmas volt a vetésre. A mátraderecskei Rákóczii Tsz. elnöke, Forgó János szerint a zord idő ellenére nagyjából bé tudták fejezni az aktuális tavaszi munká­kat. A zab kivételével, amelyből még 50 hektár ve­tése hátravan, már alig-alig akad tennivaló. Gondot okoz azonban, hogy az őszi gabo­nánál a mély talaj akadá­lyozza a gyomirtást. Ezt a tevékenységet itt, a hegyvi­déken mindig később kezdik, s még hetven százaléka e munkáknak hátravan: mint­egy hatvan hektáron kell el­végezni a vegyszeres gyom­irtást. Száz hektáron elve­tették a tavaszi árpát, 150 hektáron pedig a fűmagot. Ez utóbbiból legelők lesz­nek. Sajnos azonban még a hideg miatt a tsz hatszáz szarvasmarháját nem hajt­hatják ki legelni, s az igé­nyes fajtákat kézből kell to­vábbra is takarmányozni, ami igen sok tápot elvisz. A gazdaság, amely ezer- hatszáz hektáron gazdálko­dik, nem küzd' erőgépeihez alkatrészgondokkal. Vető­gépeik újak, csupán az IFA- tehergépkocsikhoz nehéz be­szerezni a meghibásodott és pótolandó alkatrészeket. A határban elvégezték a műtrágyázást is, ám mind­ezek mellett mintegy 10 na­pos lemaradást lehet megál­lapítani. Most már minden a jó időn múlik. Igaz, még messze van a betakarítás ideje, de a hatvani Lenin Termelőszövetkezet kerekharaszti központi géptelepén már hozzákezdtek a szakemberek a szokásos „csúcs” előtti nagy­javításhoz. Felvételünkön Papp István és Tóth László a John. Deere kombájn meghajtó dobjának szerelése közben (Fotó: Szabó Sándor) A legnagyobb vetőmagtermelő Észák-Magyarországon A hevesiek állják a versenyt... A hevesi vetőmagvak kiváló fajtajellegük és minőségük alapján mél­tán világhírűek. Ezen a tájegységen, a kedvező talaj- és éghajlati adott­ságokat kihasználva több évtizedes hagyománya van a vetőmagtermelés- nek. A múlt eredménye, it korszerű alapokon át­vitték a mába. Ezzel Észak-Magyarországon a legnagyobb és legered­ményesebb magtermelő gazdasággá lépett elő a hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezet. A nagyüzemben évek óta foglalkoznak az új fajták kipróbálását elősegítő kísér­letekkel. Szakái Péter fő- ágazatvezető számokkal bi­zonyítja ezt: — Kalászosokból, borsóval és kertészeti növényekkel: főleg paprika-, paradicsom- és dinnyemag termelésével foglalkozunk. Az V. ötéves tervben különösen Sokat fej­lődött ez az ágazatunk. Évente átlagosan 4500 tonna kalászosmagot termeltünk. A vetési szerkezetet ennek megfelelően alakítottuk ki és igyekeztünk lépést tarta­ni az új fajtákkal. Évek óta kísérletezünk az Országos Mezőgazdasági Fajtakísér­leti Intézet ''i/xeműk(idősé­vel. Célunk, hogy ezen a táj­egységen a legnagyobb ho­zamú, a télnek és a száraz­ságnak leginkább ellenálló kalászos, borsó és kertésze­ti növényfajtákat ' honosí­tunk meg. A kalászosok között érde­kes rangsort állítottak fel a hevesiek. — Üzemi kísérletekkel iga­zoltuk — mondja a fő-ága- zatvezető —hogy ezen a tájon a Kompolti korai őszi árpa a legjobban termő faj­ta. Több éves átlagban hek- táranként 5—6 tonnát adott, tehát érdemes vele foglal­kozni-! Jelenleg hat ősziár- pa-fajtával folytatunk kísér­letet. Búzából például tavaly az országos átlagot megha­ladva, egységnyi területről 5,1 tonnát takarítottunk be. A legjobbnak a Martonvásá- ri—4~es bizonyult, de ked­vező eredményeket értünk el a jugoszláv Novoszádszka Rana őszi búzával is. A leg­ígéretesebb most a Marton- vásári—8-as, amely az itte­ni adottságok között bőven terem, összesen 20 búzafaj­tával kísérletezünk, főleg a martonvásári és a szegedi intézet újdonságaival, vala­mint a Jugoszláviából impor­táltakkal. Kísérleteik a borsóra és a paradicsommagvakra is ki­terjednek. — Az Országos Mezőgaz­dasági Fajtakísérüeti Inté­zet kezdeményezésére tíz borsófajtát vontunk nagy­üzemi kísérletbe — sorolja a fő-ágazatvezető —, zömmel holland, NDK és magyar fajtákat. Paradicsomból pe­dig magyar, amerikai és hol­land magvakkal foglalko­zunk. A legnagyobb bizton­sággal termelhető egyedeket kiválasztjuk és hosszabb tá­von ezekre építünk. Hevesen a nagyarányú ve­tőmagtermelést figyelembe véve nemrég önálló feldolgo­zóüzemet építettek. — Miután megnőtt az ér­deklődés a csávázott vető­magvak iránt — erősíti meg Szakái Péter —, így elhatá­roztuk, hogy saját feldolgo­zóüzemet létesítünk. Itt tisz­títjuk, csávázzuk és csoma­goljuk a magvakat. Az eh­hez szükséges gépeket főleg a Német Szövetségi Köztár­saságból szereztük be. Két műszakban 140 tonna vető­magot dolgozunk fel. Miután szövetkezetiünk építő- és sze­relőbrigádja volt a kivitele­ző, így határidőre és lénye­gesen olcsóbban felépítettük, mintha külső vállalkozókkal szerződtünk volna. A múlt év őszén már ott tisztítottuk és csáváztuk a magvakat. Oj üzemünk a mellette levő, óránként 15 tonna termény szárítására alkalmas bábol­nai berendezéssel együtt 7 és fél millió forintba került, melyet gazdaságunk sajgt erőforrásaiból, hitel nélkül létesített. A hevesiek az egész or­szágba szállítanak vetőmag­vakat a megrendelő gazda­ságoknak. — Szeretnénk továbbra is állni a minőségi versenyt. Ebben az új üzem sokat se­gíthet. A vetőmagvak biz­tonságos elhelyezésére az idén félezer vagonnal bővít­jük a magtárteret. Ebben az anyagmozgatást gépesítjük, tehát emberi kéz érintése nélkül szolgálhatjuk ki part­nereinket. Hevesen a jövőben is so. kát tesznek a jövedel­mező, nyereséges magter­melésért. Ezt szolgálják az üzemi fajtakísérletek, a jó agrotechnika és a vetésszerkezet, amely együttesen alapja a to­vábbi sikereknek. Mentusz Károly Besze Kálmán a gyöngyösi járműboltból... „Aranyos” fiatalok Mi múlhat egy ponton? A győzelem. így lett a tizen­hat indulóból az első Besze Kálmán, a Gyöngyszöv Áfész járműboltjának dolgozója. — Mindig érdekeltek a műszaki cikkek. Ezért is választottam ezt a pályát. Az általánost négyes átlag­gal végeztem el. Sikerült a felvételim és azóta ebben az üzletben vagyok. Sokat ta­nultam a versenyre, mondta is anyu, hogy nagyon saj­nálná, ha nem sikerülne. Az volt a célom, hogy a szak­munkás-bizonyítványt soron kívül megkapjam. Amikor meghallotta Sze­keres Judit, a Tarnamérai Áfész vegyes iparcikkboltjá­nak eladója az eredményhir­detéskor a 17-es számot, nem akart hinni a fülének. Még akkor is esak jobbra-balra nézegetett, amikor a neve is elhangzott bizonyságként: ő győzött valóban. — Az osztályfőnököm kér­dezte meg, nem lenne-e kedvem elindulni ezen a versenyen. Tavaly szeptem­berben kezdtük el a felké­szülést. Otthon anyu bizta­tott, hogy csak tanuljak, mert magamnak tanulok. Apu csak helyeselt. Az írás­belim most jobb is lehetett volna, azt éreztem. Amikor a szóbelire került a sor, és azon túljutottam, akkor vil­lant fel bennem először, hogy talán sikerül most a szakmunkás-bizonyítvány. Ettől kezdve még jobban iz­gultam, de aztán igyekeztem a gyakorlati feladatra össz­pontosítani. Ami Nagy Évát, a Hatvani Áfész áruházának eladóját ösztönözte, az a nővére. Szűcsi Zsuzsanna a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ ABC-áruházából — ö is indult annak ide­jén ezen a versenyen. Ben­nem az volt, hogy őt túl­teljesítsem. Bizony, rengeteg időmbe került a felkészülés. Furcsa módon az történt, hogy a legbiztosabbnak te­kintett Szűcsi Zsuzsanna, aki a Gyöngyszöv Áfész Április 4-e téri ABC-jének a dolgozója, nem váltotta be a reményeket. — Magam sem értem, mi történt velem. Rövidzárlat, azt hiszem, így mondják. Az összesített eredményem alapján ugyan megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt, de dobogóra nem kerültem. Mégis megkaptam egy ara­nyat. Elméletből lettem or­szágos első, amiért külön- díjban is részesültem. A menedzserek Ma már „magányos far­kasként” senki sem tud or­szágos eredményeket elérni. Sokan segítik, sokan áldoz­zák fel szabad idejük egy részét miattuk és értük. — Hogy mit nyerhet az oktató? — kérdezte Juhász Ferencné Vitéz Julianna. — A saját munkáját méri meg ezzel ő is. A tanítványom sikerében nekem is van ré­szem. De az iskola hírnevét is növeljük így. Aki szintén aranyérmes tanítványt tudhat a magáé­nak, Nagy Anna: — Éveken át szinte min­den időnket erre szánjuk. Hogy hány túlóra telne ki belőle, ki a megmondhatója? De ki az, aki ezzel törődik? Már „földközelben” fogal­maz Mikula József, bár meg­lepő kijelentéssel kezdi: — Olyan ez az országos verseny, mint az élsport. Pe­Nagy Cva a hatvani áfész­áruházból... dig ott a tömegsport is. Hi­ba lenne azt elhanyagolni. Tény, hogy a szakmai oktató is kap egy oklevelet és pénz­jutalmat a győztes tanítvá­nya után. De nem ez a döntő. Azt sem szabad el­felejteni, hogy nagyon sokan fáradnak azért, hogy a ver­senyzőnk jól szerepeljen. 'Az elméleti győztes Gál Józsefnénak a tanítványa. — Én egyúttal a szakszer­vezetet is képviselem most. Arra a kérdésre, ha a tanít­ványok ilyen kiválóan sze­repeltek, a pedagógusok munkáját is elismerik-e ilyen arányban, csak azt mondhatom: a kitüntetéshez keretet kapunk. De már elő­fordult, hogy azt mondtuk, ennél többen érdemelnének nálunk elismerést. A felet­teseink figyelembe is vették a megjegyzésünket. Titok helyett Nem köntörfalazott Sze­keres Judit, amikor a felké­szülésről beszélgettünk. Be­vallotta, nem mindig volt kedve tanulni. A többiek is emlegették, hogy mennyi le­mondással járt együtt a felkészülés. Igaz, a randevúk emiatt egyszer sem marad­tak el. Nagy Éva úgy „se­gített magán”, hogy zene mellett tanult. Amikor „megvolt” az arany, Judit azonnal szak­mai oktatója, Nagy Anna Szekeres Judit a tarnamérai áf észből (Fotó: Szabó Sándor) nyakába ugrott. Érthetően. Egyszóval: munka. A leg­főbb alapja a sikernek. — Mindig arra nevelem Kálmánt, hogy legyen ud­varias, ismerje pontosan, milyen áru van az üzletben és minden kérdésre adjon megfelelő felvilágosítást — hallottam Sőregi Józseftől, a járműbolt vezetőjétől. Az Április 4. téri ABC-ben Hevér János, a főnök így beszélt Zsuzsáról: — Nagyon szorgalmas, jó kislány. Ezt mondják a mun­katársai is. Most alakult meg nálunk az ifjúsági bri­gád, amelynek vezetője Ba­lázs Ferencné már hívta is maguk közé, pedig Zsuzsa alig néhány hete került hoz­zánk. Mi annak is örülünk, hogy ő KISZ-titkár és segí­teni akarjuk ebben a mun­kájában. Az iskola igazgatója, Se­rn égi Gyula: — örülünk a sikernek, de óva intek mindenkit, tanárt és diákot, hogy elbizakodottá váljunk. Dolgozzunk szeré­nyen tovább úgy, mint tet­tük ezt eddig is. A Gyöngyszöv Áfész el­nökhelyettese, Harmati László a kereskedelmet irá­nyítja a szövetkezetben, ő mondta: — Az országos versenyen felszabadult valamennyi ta­nulónknak kitüntetést adunk a munka ünnepe alkalmából, a kiváló szövetkezet címének átvételekor. A gyöngyösi szakmunkásiskolából heten jutottak el az orszá­gos döntőbe. Mind a heten soron kívül felszabadultak. Nagy Éva (Hatvani Áfész), Szekeres Judit (Tarnamérai Áfész), Besze Kálmán (GYÖNGYSZÖV), Szűcsi Zsuzsanna (GYÖNGYSZÖV), Hornyánszki Edit (GYÖNGYSZÖV), Bab- róczki Katalin (GYÖNGYSZÖV) és Lévai Mária (HUNGAR­HOTELS). övék a babér. G. Molnár Ferenc Hétből heten Övék a pálma A szakma kiváló tanulója országos versenyre a gyöngyösi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola tanulói közül heten jutottak el a különböző előzetes selejtezők nyomán. Az öt kereskedelmi szakmá­ból háromban gyöngyösi lett az első, az aranyérmes. A másik négy tár­suk is a legjobbak között végzett: soron kívül megkapták valamennyi­en a szakmunkás-bizonyítványt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom