Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
4. a. mi../ ~ ^ NÉPÚJSÁG, 1982. április 30., péntek Újdonságok a Néprajzi Múzeumban A budapesti Néprajzi, Múzeum az utóbbi hónapokban egyebek között Ve- i nezuelából, Brazíliából, Kongóból, Laoszból és >■' Irakból származó tárgyakkal gyarapodott, ajándékozás vagy vásárlás útján. A múzeum műhelyeiben megkezdődött feldolgozásuk, előkészítésük a kiállításokra: egy részüket még az idén megtekinthetik a látogatók. A képen: Mesterházy Erika restaurátor század eleji mágikus szobrokat restaurál (MTI fotó: Balaton József felv. — KS) 1300 perc Kodály-műsorok a televízióban K odály Zoltán születésének századik évfordulóján alkotói és emberi nagysága előtti tisztelet- adásra készül hazánk és a nagyvilág. Az ünnepi rendezvényekből és a Kodály szellemében történő zenei ismeretterjesztésből kiveszi a részét a televízió is. Noha a Kodály-év egyrészt a zeneszerző születésének dátuma — december 16. — köré, másrészt a budapesti művészeti hetek rendezvényei köré csoportosul — s 1983 tavaszáig tart — az események már ez év tavaszán megkezdődtek. A televízióban az első reprezentatív műsor április 10-én hangzott el; Kodály Zoltán Budavári Te Deum-át közvetítették a budavári koronázó templomból Tokody Ilona, Takács Klára, Gulyás Dénes, KOváts Kolos, valamint az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a Magyar Állami Hangversenyzenekar körzeműködésével, Feren- csik János vezényletével. A Budavári Te Deum a Ko- dály-évben még háromszor hangzik el Doráti Antal, Hi- rojuki Iwaki és Ferencsik János vezényletével. Televíziónk Kodály-műsorai az 1982—83-as évben 1300 percnyi időt töltenek meg — ebből 600 percben hangversenyközvetítést, 300 percben új felvételt közvetítenek. Műsoraikat azzal a céllal szerkesztették, hogy Kodály zenéje, emberi alakja szélesebb tömegek száEgy ködö6 őszi hajnalon a Felhőgomolyító Vállalat ne- keresdi telepén a hivatalsegéd ragyogó arccal tűzte ki a bejárat fölé a nemzetiszínű zászlót, meg a cég sok vihart és dicsőséget megért üzemi lobogóját. Még egy reflektort is felszereltek a szemközti eperfára, hogy sugarával még fényesebbé tegye az ünnepi díszt, emelje ki annak örömteli jellegét. A szakszervezeti bizalmi ezalatt körbejárta a telepet, s csodák csodájára mindenki a zsebébe nyúlt, kisebb-na- gyobb bankjegyeket adott át, amit a bizalmi akkurátusán feljegyzett egy ívre. A 'kultúrteremnek kinevezett szobát is ünnepivé tették, kiseperték, a sarokban halomba gyűlt palackokat kivitték. Ünnep közeledtét jelezte minden. Már kora délelőtt mindenki tudta, mit, illetve kit ünnepelnek. mára is jobban megközelíthetővé váljék. De ne legyen kampányszerű, tolakodó a műsorok elosztása. Az élő hangverseny-közvetítések Kodály szinte az egész zenekari oeuvre^jét felölelik. Így hallhatjuk a Színházi nyitányt, a Szimfóniát, a Psalmus hungari- cust, a Concerto!. Meghallhatjuk Kodály egyszerű és vegyeskarra írt kórusműveit, dalait, a Mátrai képeket, a Karádi nótákat, a Lengyel László című játékot, a Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Ady Endre verseire írt dalokat Közvetíti a televízió az Éneklő Ifjúság mozgalom ünnepi hangversenyét a Zeneakadémiáról, a Jeunesses Musicales világhírű zenekarának dísz- hangversenyét a pécsi székesegyházból, az iskolai és ifjúsági énekkarok hangversenyeit, hármas körkapcsolásban Szegedről, Pécsről és Budapestről. Jelen lehetünk a kamerák segítségével a budapesti zenei hetek megnyitó hangversenyén (szeptember 25-én) az Erkel Most már el is árulhatom: rendhagyó ünnepre készültek a felhőgomolyítók. Dilett Anti, a széles körben ismert univerzális antitalen- tum két.év óta a vállalatnál a „fentről szóltak érte” elnevezésű egyik státust foglalta el, és ez idő alatt hét beosztásban bizonyította: teljesen mindegy, melyik munkakörbe osztják be, számára minden munka egyforma, azaz egyforma távolságra van igényeitől, elképzeléseitől, felkészültségétől, ami viszont nincs is. Dilett Anti ugyanis zseni volt, és ebből élt. És mert sokáig így egy helyben nem lehet élni, hamarosan vándorzseni lett belőle, hol egyik, hol másik vállalatot . boldogította, s mindenhol a már említett „felülről szóltak érte” elnevezésű státusra alkalmazták. Így került a Felhőgomolyító Vállalathoz is két éve, ahol eleinte különös tiszteletben tartották, mert „fentről” olyanvalakinek a titkárnője szólt érte, akit tisztelni illik. Az olyanvalaki időközben más beosztásba került, s ez némileg csökkentette Dilett Anti megbecsülését, de mert sosem lehet tudni, hát továbbra is próbálkoztak vele ilyen, meg olyan munkakörökben, s — ha semmit sem 'csinált, azaz nem csinálhatott rosszul semmit, úgy — még prémiumot is kapott, ő meg megírt két cik. két a faliújságra, írt a2 évente egyszer hat példányban stencilezve megjelenő Színházban, az október 1-i hangversenyen, amelyet a zene világnapján rendeznek, december 16-án a centenáriumi díszhangversenyen vagy az 1983. március 19-i zene- akadémiai koncerten, a tavaszi fesztivál megnyitó hangversenyén. Látványos felújításban szólal meg Kodály két daljátéka, a Székelyfonó (augusztusban) és a Háry János 1965-ben készült filmváltozata (karácsonykor). A Ga- lántai táncok és a Marosszéki táncok koreografálva kerülnek képernyőre. A Kállai kettőst a Magyar Állami Népi Együttes előadásában tűzi műsorára a tv. Láthatjuk Kis József dokumentumfilmjét Kodályról, és decemberben mutatják be az Ütőn Kodályhoz című 50 perces dokumentumfilmet. Jeles napok címmel kórusnaptárt indít a tv, szeptember és június között. Az első mű szeptember 1-én hallható Choros generosa — Régi magyar diákköszöntő 1777. címmel.. E sorozatban hangzik el a Liszt Ferenchez írt kórusmű, a Siratóének, az Adventi ének, az üzemi lapba egy szonettet, meg egy értekezést a kapun belüli munkanélküliség transzcendentális hatásáról, különös tekintettel a felhő- gomolyítáls időszerű problémáira. Aztán meghallotta* hogy nemcsak a telepen lehet ilyen munkakört 'betölteni, hanem a városban burjánzó üzemi központok sűrűjében is. S mert közeli ismerőse, Ügyet Lenke nemrégen kapott státust egy városi központi helyen — ahová leszóltak érte, mondván, korábban mi nem tudtunk vele mit csinálni, most pedig ti, alárendelt szervezet foglalkoztassátok tovább illő módon, de ne felejtsétek él, hogy tőlünk, tehát fentről került le hozzátok —, hát Anti is nyakába vette azokat a helyeket, ahonnan le lehet szólni valahová. Volt, ahol rövid úton elküldték, volt ahol jól fizető segédmunkási állást kínáltak számára. Több hasonló inzultus érte, de végül csak akadt valaki, aki szólt egy másik valakinek, hogy ugyan nézzen már utána, mit lehetne ezzel a Dilett Antival csinálni, mert már lerágja a fülét, s hát alapjában rendes ember, az Országos Bűnügyi Nyilvántartó is igazolja, hogy nyilvántartásában nem szerepel. Mire ez az „átszólás” a negyedik állomásához érkezett, már úgy módosult, illetve deformálódott: egy meghatározott fővalakinek kifejezett 'kívánsága, hogy Angyalok és pásztorok, az Üj esztendőt köszöntő, a Talpra magyar, a Jézus és a kufárok, a Fölszállott a páva, a Huszt, a Pünkösdölő. Április 8-án kezdődött az Élő népdal-sorozat, amely 11 alkalommal jelentkezik Ra- jeczky Benjamin előadásaival. A Legyen a zene mindenkié, hatszor negyvenperces sorozata ezt a Ko- dály-idézetet választotta mottóul: „... ez a három szó, magyar zenei műveltség, sok évtizedre, talán évszázadra szóló programot jelent”. E sorozatban a legismertebb magyar zene- pedagógusok szólalnak meg, tanítanak a képernyőn, este 6—7 óra közötti főműsoridőben. 1983. január 2-án indul az a sorozat, amely Kodály Magyar népzene — Népdal- feldolgozások tizenegy kötetben, 1924—1964. című gyűjteményét ismerteti. A dalokat Kocsis Zoltán válogatta és a neves művész zongorán is közreműködik. A tv zenei klubjában 1982 október, november, decemberében zenei versenyt rendeznek, Kodály életművével és a magyar zenei hagyományokkal kapcsolatban. Az ifjúsági főosztály 1983. áprilisában tartja meg zenei vetélkedőjét. Kapcsolódik a tv-ben a Kodály-évhez és a mai magyar zene propagálásához a MTV 4. karmesterversenye is. —se— Dilett Anti számára adottságainak megfelelő munkakör kerestessék. S mert adottságai igen tágak ési körülhatá- rolatlanok voltak, a munkakör kiválasztása nem okozhatott gondot, hamarosan bekerült munkakönyvébe az „áthelyezés” bejegyzés, mert. hogy így kívánta a népgazdasági érdek. A távozásnak meg most jött el a napja. Ezért volt örömünnep a Felhőgomolyító Vállalat nekeresdi telepén, ezért nyúltak örömmel a zsebükbe a munkatársak, és ezért .tűzték ki a bejárathoz az örömünnep lobogóit. A városban meg a Ködfényesítő Vállalat intézményi központjában azon a ködös őszi reggelen a hivatalsegéd fekete zászlót húzott a bejárat fölé, azt is félárbócra. Mert ott már tudták, hogy Dilett Anti, ez az univerzális vándorzseni néhány nap múlva náluk foglalja el a „felülről szóltak érte” elnevezésű státushelyek egyikét, s megint nem tudják felvenni kisebb fizetéssel azokat a ködfényesítő szakembereket, akikre pedig igen nagy szükségük lenne. Csak abban bíznak, hogy Dilett Anti következetes vándorzseni, s lesz még egyszer ünnep az ő utcájukban is, amikor a fiú elégedetlen lesz munkakörével, és népgazdasági érdekből áthelyezik valami más, fontosabb beosztásba. Benedek Miklós Kényeztetők Nem tudom, mi a véleményük, de mintha alaposan elkényeztetnénk a gyermekeinket. Jó szándékkal, de elkényeztetjük őket. Mert ki ne akarná, hogy a gyermekének szebb, jobb, mindenben bővelkedőbb gyermekkara legyen, mint az övé? Szinte természetes reflex, hogy akinek gyermekkorában nem volt sok cipője, az a gyermekének sokat vesz. öcsi másodikos gimnazista. — Mikor kelsz fel, öcsi? — Hétkor ráz fel anyu. — És szünidőben? — Kilenc, tíz, — mondja bizonytalanul. — Szoktál mezítláb járni? Csak úgy kedvtelésből? Ügy les, mintha bolondgombát ettem volna. — Mezítláb? Az hülyeség! — Gyalogolni szeretsz? Mikor fáradtál ki fizikailag úgy istenigazában? Hallottam, hogy az utóbbi években megmérték az első és másodéves egyetemistákat. Kiderült, hogy testsúlyuk csökken, magasságuk növekszik. Csodálkozunk? Nem mozognak eleget, nem fáradnak ki fizikailag izomzatúk természetszerűleg nem fejlődhet. Nem tudom, mi a véleményük, de... Izgalomban a család. Ágiék osztálya kirándulni megy. — Ágikám, nem fogsz megfázni? Tessék, vigyél még egy harisnyát! Véletlenül eső jön, átázik a lábad... — Miért nem tetted be a főtt tojásokat? Az olajos halat szereted. Vigyél csak többet! És az esernyő! Ági! Ne szaladj ! Itt az ernyőd ... Bizony, széltől is óvjuk gyermekeinket. Még a fuvallattól is. Mert ügye... — Ne szaladgálj, Bélusfca, mert klmelegszel! Ne ugrálj, kisfiam, mert már este is reszelt a torkod! Hányszor mondtam, hogy ne nyúlj semmihez ... Szóval, így vagyunk. Amikor a kis emberke nem fér el a buszon anyuka ölében, vagy éppen nehéz lesz, akkor anyuka áll fel, és ő ül. Megszokja, hogy őt kímélni kell. És kíméli is magát. A picik melegruhája olyan, mint a pilótáké, vagy az űrhajósoké. Piros, fehér, műszálas. Kucsma, cipzár, a< levegőtől hermetikusan véd. — Jancsika! Ne ugrálj, mert bemelegszel! Ugyan, mit is csinálhatna mást? Nem sóvárgom, csak megemlítem a múltat: hol vannak a mezítlábas hajnali gombázásók? Amikor virradatra otthon kellett lenni egy kosár gombával. Az izgalmas megbízatások. Amikor kerékpáron, váz alatt áthajtottunk a szomszéd faluba este későn, hogy Jani bácsi jön-e másnap porzsolni a disznót? Amikor hordani kellett a permetlevet és szőrén ülve kellett legeltetni a lovat. Amikor bekerültünk — falusi gyerekek — a városi gimnáziumba, fél karral kettőt vágtunk amazok közül egyszerre a sarokba, amikor szemtelenkedtek, vagy csúfoltak minket, mert tájszólással beszéltünk. Szóval, nem tudom, mi a véleményük, de azt hiszem, tényleg kényeztetők vagyunk. Jó szándékkal, szeretetből, de nem okosan. Szalay István Öreg épületek - Kevés a pénz - Renoválás Noszvajon és Mikó- falván - Jó hír a boldogiaknak Népi műemlék házak, gondokkal Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Heves megyei Múzeumi Szervezet az elmúlt esztendők során — lehetőségeihez mérten-— igen sokat tett azért, hogy mentse, óvja, újjávarálzsolja a népi építészet értékes, tanulságos hagyatékát. Ez örvendetes, elismerésre méltó, az viszont meglehetősen elszomorító, hogy ezek a népi műemlékházak nem a legjobb állapotban várják a látogatókat. Sok helyütt elkelne a tatarozás, a festés. Az igény jogos, a teljesítés azonban várat magára. Ennek okairól kérdeztük dr. Bodó Sándor igazgatót. — Tudunk a nehézségekről, szeretnénk is minél hamarabb segíteni, de ennek anyagi akadályai vannak. Több mint harminc építményt gondozunk, e erre viszont meglehetősen kevés a pénzünk. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogy — szakszerű kifejezéssel élve — a száz évnél idősebb építményekre nem jár felújítási hányad. Mindössze évi 380 ezer forintunk van, s ezt nem tudjuk úgy elosztani, hogy mindenhová jusson. Igaz, a megyei tanács nem feledkezik meg rólunk és esetenként hitelkeretet biztosít ilyen célokra is. Ebből a summából oldottuk meg többek között a képtár renoválását Egerben. S ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy ha lassan is, de csak haladunk előbbre. Rövidesen rendbe hozzuk a noszvaji, a mikófalvi kiállítóhelyeket. — Lapunk má!r több cikkben foglalkozott a boldogi tájház sorsával. Kifogásoltuk, nehezményeztük azt, hogy szakembereik nem méltányolják kellőképpen a helybeliek nemes veretű lokálpatriotizmusát, lelkesedé, sét, áldozatkészségét. Magyarán szólva: néprajzosaink még a meglehetősen összezsúfolt és elegyes értékű anyagot sem rendezték, nem látták el — holott ez alapvető követelmény — útbaigazító feliratokkal. Remél- hetünk-e e téren kedvező változást? — Megvallom őszintén: részleteiben keveset hallottam erről a mindenképp dicséretes társadalmi összefogásról. Örülök annak, hogy az itt élőkben ilyen mélyen gyökerezik a hagyomány- tisztelet, az is példamutató, hogy a községi tanács felkarolta az ügyet, hajlandó arra, hogy a bővítést is segítse. Határozottan ígérem, hogy nem hagyjuk magukra a falubelieket, s indokolt kívánságukat feltétlenül teljesítjük, méghozzá rövid időn, napokon bélül. Pécsi István
