Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-29 / 99. szám
NÉPÚJSÁG, 1962. április 29., csütörtök 6. A szakszervezetek a közművelődésért Interjú Virizlay Gyulával, a SZOT titkárával A szervezett dolgozók életszínvonalának emeléséért, s ezen belül a mind magasabb kulturális színvonal eléréséért a maguk területén igen sokat tesznek a szak- szervezetek, Mit és hogyan? — erről kérdeztük meg Vi- rizlay Gyulát, a SZOT titkárát — Mit tettek a szakszervezetek a közművelődést tör• vény végrehajtása érdekében az elmúlt években? — Régi igazság, hogy csak a műveltebb ember képes kellően helytállni munkájában, lépést tartani a változásokkal. Különösen fontoß ez ma, amikor állandóan fejlődik a technika, emelkedik a műszaki színvonal. De ennél többről is szó van. A szocialista társadalom egyik legnagyobb vívmánya, hogy az embernek módja van részt venni saját sorsa alakításában, s ehhez elengedhetetlenül szükséges a műveltség, a politikai érettség és iskolázottság. A szakszervezetek részt vettek a köz- művelődési törvény kidolgozásában. Azóta pedig jelentős változás tapasztalható, elsősorban a munkahelyi művelődésben. Itt fontos lépés volt az Országos Köz- művelődési Tanács és a SZOT elnökségének közös határozata nyomán a vállalati művelődési bizottságok életre hívása. Így lehetőség nyílt a munkahelyi művelődés egységes tervezésére és irányítására. Figyelemmel kísérjük és segítjük e bizottságok tevékenységét A munkahelyi kulturális tervezés segítése érdekében tavaly az OKT-val és a Művelődési Minisztériummal közös irányelveket adtunk ki a hatodik ötéves tervidőszakra. Ugyancsak az elmúlt évben rendezte meg a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztálya a vállalati művelődési bizottságok I. országos konferenciáját. — Hogyan dolgoznak a szakszervezeti művelődési otthonok, könyvtárak? — Terveiket egyeztetik a vállalati művelődési tervekkel és a szakszervezeti alapszervezetek kulturális, agitációs és propagan d atervei - vei. Elsőrendű feladatnak tekintik a közéletiség és a szakmai kultúra fejlesztését, s a mindezeket megalapozó világnézeti, politikai és általános műveltség elmélyítését — Milyen a szocialista brigádok kulturális tevékenysége? — Az üzemekben a munkahelyi művelődés bázisát a szocialista brigádok képezik. Művelődési tevékenységüket és a közösségi életre gyakorolt hatásukat csak a termelésben betöltött szerepükkel együtt lehet vizsgálni. Szeretnénk elérni, hogy a szocialista brigádok művelődése elsősorban jot>b munkát, a munkahelyi demokráciában hozzáértőbb részvételt jelentsen, eredményezzen fokozottabb újítókedvet, Sok még a formalitás, de tény, hogy a szocialista brigádok tömegméretekben nevelik olvasóvá, színházlátogatóvá, kiállítások nézőjévé a dolgozókat — Mire kötik a szakszervezeti alapszervezetek a kultúrára szánt összegeket? — Anyagiakkal is támogatnék minden olyan kezdeményezést, amely segíti a dolgozókat és gyermekeiket, hogy a művelődés terén is lépést tudjának tartani a fejlődéssel. Támogatjuk a nagyüzemi munkások, a szocialista brigádok, a szakmunkástanulók, a munkásszálláson lakók és a bejáró dolgozók művelődését, kulturá- lódásuk feltételeinek javítását. Megkülönböztetetten segítjük az általános iskola elvégzését, a fiatal szakmunkások egyetemre felkészítését, a szakmunkástanulók anyanyelvi hátrányainak felszámolását célzó kezdeményezéseket. Erősítjük az esztétikai és érzelmi nevelést egyaránt szolgáló munkás-művész kapcsolatokat, segítjük a művészeti öntevékenység fejlesztését. Legutóbb a szakszervezeti művelődési intézmények számára pályázatot írtunk ki, ezzel a munkahelyi művelődés tartalmi gazdagítását, minőségének javítását, a munkáshagyományok ápolását, a szakmunkástanulók művelődési szokásainak kialakítását, a szabadidő-prog- mok gazdagítását szeretnénk ösztönözni. A vállalati jóléti és kulturális alapok felhasználásánál is elsősorban a dolgozókat közvetlenül érintő és érdeklő közművelődési formákat kívánjuk fejleszteni. Ma nincs lehe-. tőség az anyagi alapok jelentősebb növelésére, de legfontosabb feladatainkhoz elegendő a pénz. — Milyen feladatokat tűztek ki a szakszervezetek a művészeti életben, és hogyan gondoskodnak a végrehajtásról? — A célok: a dolgozók ízlésének fejlesztése, hogy közelebb kerülhessenek a művészetekhez; másrészt a dolgozók progresszív véleményét tolmácsolva befolyásolni a művészeteket; s lehetővé tenni, hogy a dolgozók az amatőr művészeti mozgalom keretében a művészi alkotómunka részeseivé válhassanak. Feladatunknak tekintjük, hogy a dolgozók véleményének feltárásával és tolmácsolásával, a művészetekkel kapcsolatos társadalmi érdekek differenciált kifejezésével hozzájáruljunk a párt művészet- politikájának végrehajtásához, elősegítsük a művészek és a befogadók kapcsolatának elmélyítését — Milyen szempontok alapján Ítélik oda a SZOT- dijakat, irodalmi ösztöndíjakat? — Ezek a művészetek befolyásolásának elfogadott formái. A SZOT-díj adományozásának alapelveit az elnökség 1975. márciusi határozata szabja meg. A javaslatokat a dolgozók véleménye alapján az alapszervezetek, a szakszervezeti központok és a szakszervezetek megyei tanácsai nyújtják be. SZOT-díj ra javasolhatók azok az írók, művészek, tudósok, a munkásművel ődéa feltételeinek és módszereinek fejlesztésében részt vevő személyek, akik kiemelkedő sikereket értek el a szocialista művészet valamelyik ágában, a dolgozók és a művészek kapcsolatának erősítésében, a munkásosztály művelődésének fejlesztésében, a munkahelyi nevelésben. — Végül: hogyan, menynyire támogatják a szakszervezetek a dolgozók öntevékeny művészeti mozgalmait? — Támogatjuk, mint a dolgozók művészi önkifejezésének, szabad idejük hasznos és kulturált eltöltésének eszközét. Ma az ilyen kórusok, zenekarok, színjátszó- és néptáncegyüttesek, bábcsoportok és képzőművészeti szakkörök száma megközelíti a háromezret, 60 ezer taggal. Működésükhöz a szakszervezetektől kapnak felszerelést, hangszereket, táncruhákat, s a szakszervezet fizeti a vezetőket is. Némelyik együttes igen magas színvonalat ért el, a néptáncegyüttesek és a kórusok között olyanok is vannak, amelyek a világ bármely részén sikerrel szerepelhetnének. Az élmezőny és a közepes, valamint a gyengébb együttesek színvonala között azonban még nagy a szakadék, igyekszünk ezt csökkenteni, felfelé nivellálni — mondotta végül Virizlay Gyula. (V.M.) Ha nem tiszta — vidd vissza...? A vízügyi szemle megyei tapasztalatai Az elmúlt héten — mint arról korábban lapunk is Informálta olvasóinkat — a Heves megyei Vízmű Vállalat lényegében az egész megyére kiterjedő vízügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi szemlét rendezett. Részt vettek ezen a KÖJÁL és a megyei tanács illetékes szakemberei is. A négy napon át tartó szemlét kővetően Horváth Jánostól, a vállalat főmérnökétől kértünk tájékoztatót megyénk vízellátásáról. Elöljáróban a főmérnök emlékeztetett arra, hogy hasonló szemle keretében minden évben felmérik a víztermelő-, tisztító- és átemelőkapacitást, valamint a csúcsidei igényeket. Ezek alapján egyben azt is megvizsgálják, hol lehet kevés befektetéssel kisebb, de szükséges, fontos beruházásokat megvalósítani, pl. ,jkútmellé_ fúrással” egy-egy terület számára nagyobb hozamot biztosítani. A vízmű vállalat hozamnövelésre irányuló, gyors fejlesztési programja egyébként az elmúlt esztendőben kezdődött, és ódén, várhatóan a fogyasztási csúcsidőszak közepén — tehát a nyári hónapokban — fejeződik be. Hatvan — gondban A program gyorsasága nem jelent egyben „olcsóságot” is. Mint Horváth János elmondotta, 7—8 millió forintos munkáról van szó, s ennek során többek között bekapcsolják a korábban megfúrt kutakat (pl. Verpeléten és Füzesabonyban, ahol új kutat is fúrtak, valamint Hatvanban, ahol 300 milliméter átmérőjű főnyomócsövet fektettek le a vizek ösz- szegyűjtésére). Ennek költségei önmagukban 1,2 millió forintot tesznek ki, és akkor még nem szóltunk arról, hogy a jelenlegi program keretében Hatvan gázleválasztó készüléket is kap, Erk úgyszintén. Markazon két kút bekapcsolása már a közeljövő eseménye lesz, Nagyrédén víztároló medence épül, Heréden és Nagykökényesen az új kút építése és bekapcsolása most van folyamatban. Gyöngyösön kútmelléfúrás- sal javítják a vízellátást. — A felsorolt példák egyben azt is jelentik, hogy mely településeinken problematikus jelenleg a vízellátás? — Igen — hangzott a főr- mémök válasza. — Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a szemle során megnéztük a vizek védelmével kapcsolatos helyzetet is. Megállapítottuk: ez a legtöbb helyen jó, nem kell szennyeződéstől tartani. Hatvanban azonban sajnos lényegesen kedvezőtlenebb a helyzet, ebben a városban a közeli sertéstelep miatt a víznyelőterület szennyezésveszélye igen jelentős. Éppen ezért nagyon fontos, hogy Hatvanban gyakrabban végezzenek minőségi vizsgálatot, és szükség esetén kapcsolják ki a kérdéses kutat. Annak ellenére is, hogy ez esetben kétezer köbméterrel csökken a vízmennyiség, ami csúcsidőszakban — természetesen az időjárás függvényében — vízhiányt okozhat. Füzesabony három kútja... — Remélhetőleg a hatvani eset — egyedi... — Sajnos, nem. Mert igaz ugyan, hogy Heves megye legtöbb településén a jelenlegi vízügyi helyzet megfelel az elmúlt évinek, illetve valamit javult, de súlyos gondjaink is vannak, elsősorban a vízmennyiséggel. Csúcsidőben Gyöngyösön is valószínűleg kétezer köbméterrel lesz kevesebb a víz, mint amennyit a lakosság és az ipar igényel, és várhatóan nem lesz elég az egy. kutas megoldás Szihalmon, Domoszlón, Pétervásárán. Ezeken a helyeken száraz nyári időjárás esetén öntözési tilalmat kel'l elrendelni, s nem sokkal jobb a helyzet Horton és Ecséden sem. Jelenleg úgy látjuk — és ez szinte az egész megyére érvényes —, hogy a víztermelő kapacitás határértéknél van, és ez szárazság esetén több helyen okozhat gondot. Megoldás? — A helyzet ellensúlyozására, illetve javítására Füzesabonyban mély kutat fúrtak, ez már jó minőségű vizet ad. Ezt a kutat május végén be-, a legrosszabbat pedig kikapcsolják. Annyit még hadd tegyek hozzá ehhez — mondotta Horváth János —, hogy azok a települések, ahol hasonló arányú szennyezettségről van szó, tartályos kocsikban kapnak jó vizet, ami nem kis költséget jelent, de mindennél fontosabb, hogy a lakosság, elsősorban pedig az óvodás és iskolás korú gyerekek szennyezésmentes, jó vizet kapjanak. Egyébként ezt a KÖJÁL is igen szigorúan írja élő, s ez a szigor teljesen jogos mind ezzel kapcsolatban, mind a kutak és vízművek további minősítésében. — Eddig Egerről, a megye- székhelyről nem esett szó. — Azért, mert itt a legkevesebb a gond, sőt, mondhatni, nincs is. Eger vízigénye a nyári szezonban naponta 27—28 ezer köbméter, és ezt — elsősorban az északi vízmű fejlesztésével, két új, egyenként 1500 m3/nap kapacitású kút bekapcsolásával — biztosítani tudjuk. Ennek kapcsán emlékeztetnék még, hogy tavaly ősszel vízgondjai voltak a városnak, Ezt az okozta, hogy a Tárkány-patak levezette a vizet, emiatt a kutak hozama erősen csökkent. Hogy ez a jövőben ne fordulhasson elő, gátat építettünk a patakba, ami megakadályozza a víz nagy tömegének el- folyásáit. Végezetül elmondhatom, hogy az említett gondoktól eltekintve — amelyek megoldása folyamatban van — szemlénk eredménye mindenképpen pozitívnak tekinthető, településeink nagy többségében a vízügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi helyzet jó. Ezért az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei tanács is elismerését fejezte ki, és ennek természetesen örülünk. A jövőben természetesen szintén arra törekszünk, hogy a fogyasztóknak lehetőleg minél kevesebb gondot okozzon a víz mennyisége és minősége. Mindezt figyelembe véve legalábbis vízügyekben — nyugodtan nézhetünk a közeli jövő elé. B. Kun Tibor Szslgálat a rassz útra tértekért A nevezetes esemény nemrég történt. A hatvani önkéntes rendőrök számvetésén Vassné Vesza Máriát, az ifjúságvédelmi csoport tagját a belügyminiszter a Közbiztonsági Érem ezüst fokozatával tüntette ki. Örömében nemcsak férje, társai osztoztak, hanem az új-hatvani vasútforgalmi szakközép- iskola tanárai, akikkel hatodik éve dolgozik együtt a fiatal kémia—fizika szakos nevelő. Hogy mi vitte az önkéntes rendőri csoportba? Intézeten belül ifjúságvédelmi felelős volt, Human György rendőr századosnak, aki a csoportot hivatalból irányítja, nem kellett tehát sokat győzködnie. Besorolt, vállalta a képzéssel járó tennivalókat, a havi 10—15 szolgálatban töltendő órát, mégpedig főként környezet- tanulmányokat végező csoporttagként. Ennek lassan négy esztendeje. És hogy mi az összegező megállapítása a kis gárdáról, a rájuk háruló feladatokról? — őszintén szólva kezdetben nem hittem, hogy eny- nyire tartalmas, értelmes munkára leszünk képesek. Azután társaimban is kellemesen csalódtam. Segítőkészek, lelkesek, és ami a legfontosabb, kitűnő nálunk a közösségi szellem. Nemcsak szolgálatban, azon kívül ugyanúgy összetart a gárda. Nem ritkák a társas, családias jellegű találkozók, amikor fölenged mindannyiunkban a feladatokkal járó szigor ... Kíváncsiak voltunk, ugyan miféle munka vár Vassné Vesza Máriára, amikor egyegy razzia, vagy más akció kapcsán megkapja az eligazítást, mint környezettanulmányozó. Vagyis hogyan veszik hasznát a munkájának? — Jobbára fiatalkorú gya-' núsítottakról van szó, olyan ifjakról, akik bandákba verődve itt-ott bűncselekményeket követnek el. Nos, az ilyen esetekkel összefüggő bírósági eljárásnál például nem közömbös, hogy mit derítünk föl a vétkesek családi, emberi környezetéből. A kegyetlen körülmények között élő fiatalkorú ugyanis nem mindig elsődlegesen hibás, tettéért felelősek a szülők, felelős lehet az iskolai, netán a munkahelyi környezet. Ilyenkor rendszerint kibogozzuk a gyerek kapcsolatait, érdeklődési körét, megrajzoljuk egyéniségét, hogy később jó irányba lehessen terelni. Persze, sok ellentmondásos példával találkozik az ember. Mást ne mondjak, kézre került tavaly egy gépkocsikat feltörő, tolvajló társaság, amelynek tagjairól a környezettanulmány során kiderült, hogy jó képességűek szakmájukban, otthon ideális körülmények között, jól szituáltan élnek, csak éppen a szabad idejüket képtelenek tartalommal, emberséges cselekvéssel kitölteni. Hajlam ez, panaszolják a szülők is, és ami a legszomorúbb, bűncselekményük leleplezése semmilyen hatást nem váltott ki belőlük. Az ilyen esetek adják fel igazán a leckét mind a rendőri szerveknek, amelyek a nyomozati anyaghoz csatolják környezettanulmányunkat, mind pedig a bíróságnak, amely természetesen nevelő szándékkal közelít hozzájuk. e A kitüntetett önkéntes rendőrnő később arról beszélt, miféle tényezők késztetik legtöbb esetben bűn- cselekmény elkövetésére ezeket a fiatalkorúakat. — Említettem már a családi otthon, a baráti kör befolyásoló szerepét. Négyesztendős munkám során azonban rájöttem, persze magányosan elkövetett cselekmények kapcsán, hogy az esetek nyolcvan százalékában alkoholos állapotban lépnek rossz útra a fiatalok. Vagy pedig a családban mindennapos a részegeskedés. Tudok erre is példát! Jól minősített kőművestanulóról van szó. Otthon mama, négy testvér, akik csupán a családi pótlékból, valamint a fiatalember hét végi fusizásából élnek, mert a derék apa egyetlen forintot nem ad haza a keresményéből, hanem azonmód elissza. Ez a fiú tehát azért keveredett bűncselekménybe, hogy testvérein, anyján segítsen, és ha történetesen most elítélik, ott marad öt ember az ő megélhetést pótló hét végi keresményei nélkül. Érzi a tragédia szörnyűségét... ? o Vassné Vesza Mária beszélt arról az ifjúságvédelmi tevékenységről is, amely közvetlen munkahelyén, a szakközépiskolában hárul rá. — Igen összetett, sokoldalú tanintézeten belül is ez a munka, és sikere az igazgatósággal való jó együttműködésen múlik. Iskolai lopásoknál, éppen a későbbiek megelőzése végett, igyekeznünk kell a tettest földeríteni, a rendőrkapitányságnak jelenteni. Ilyesmi nálunk viszonylag kevés esetben fordult elő mindmáig. Aztán számon kell tartanunk a hátrányos, veszélyeztetett helyzetben levő diákokat, szükség esetén megtéve a kellő intézkedést is. Hogy mi lehet ez? Amennyiben például a családlátogatások arról győznek meg, hogy otthoni nem biztosított a gyermek zavartalan fejlődése, személyiségének egészséges alakulása, javaslatot tehetünk kollégiumba utalására. Tapasztalat ugyanis, hogy az időben érkezett segítség sokat jelent, szinte csodát művel. És számomra egy-egy fiatal kedvezően alakult sorsa jelenti az önkéntes rendőri tevékenység örömét, sikerélményét. Azt, amiért az egészet érdemes csinálni. o Hogy meddig? Erről is szót ejtett a fiatal, családos tanárnő. — Ahogy eleinte tartottam a dologtól, most olyan nehéz lenne megválni e szolgálattól, amelybe gyakorta férjem is besegít. Persze a gyarapodó család sok gonddal jár, aztán Debrecen után, ahol férjemmel az egyetemet elvégeztük, sokáig idegenül éreztük magunkat Hatvanban. A csoport mellett azonban utóbb baráti körünk alakulgatni kezdett, pótolja az odahagyott szülőket, rokonokat. Ilyenformán azt mondhatom, mindaddig megmaradok e szép, de nem könnyű különfeladatnál, amíg erőm, időm, alkalmam lesz hozzá. Ez egyben azt jelzi, hogy gyökereink azért mind mélyebbre hatolnak a hatvani földben ... Moldvay Győző
