Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

2. . r y ’ » NÉPÚJSÁG, 1982. április 25., vasárnap Külpolitikai összefoglalónk Münchenben tartotta kongresszusát a nyugatnémet Szociálde­mokrata Párt. Képünkön: Helmut Schmidt kancellár a ta­nácskozáson A HÉT KÉRDÉSE O Milyen új állásfoglalá­sokra került sor egy szovjet—amerikai csúcs- találkozó lehetőségével kapcsolatban? Washingtonban is, Moszk­vában is, újabb állásfogla­lásokra került a héten egy lehetséges szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolat­ban sor. A nézetek egyelő­re nem közeledtek egymás­hoz, ugyanakkor világosan kirajzolódhatott a két, kü­lönböző megközelítési mód. Reagan elnök, majd kijelenté­seinek értelmezőjeként Wein­berger hadügyminiszter, vál­tozatlanul úgy nyilatkozott, hogy ha Leonyid Brezsnyev részt venne New Yorkban a leszerelési kérdésekkel fog­lalkozó ENSZ-közgyűlésen, mód nyílna egy rögtönzött, nem hivatalos, magas szin­tű összejövetelre. Nem is csúcstalálkozóra, hanem af­féle csúcsbeszélgetésre. Ezt esetleg ősszel — ennyiben Washington továbbmenni látszott — követhetné egy hivatalos csúcsértekezlet. Ezek az amerikai javas­latok két vonatkozásban is ellentmondásosak. Egy nagy ország vezetőjének utazási naptárát általában jó előre megtervezik, s nem volt szó ezúttal New York-i útról, Leonyid Brezsnyev az első, hasonló jellegű ENSZ-ülés- szakon sem vett részt. (Ugyanis éppen akkor foga­dott el a NATO washingtoni összejövetele egy fegyverke­zési programot, s a nyugati törekvések következtében sajnos ma sem biztat vajmi sok reménnyel a világszer­vezet egyébként önmagában jelentős fóruma.) Több mint ésszerűnek tűnik az a kö­vetelmény is, hogy a jelen­legi körülmények között „semleges pályán” rendez­zék meg a szovjet—amerikai találkozót; Helsinki vagy ép­pen Genf erre alkalmasnak mutatkozik. Igaz, ezek a protokolláris és egyéb kér­dések komoly, kézzel fogha­tó eredmények ígéretében át­hidalhatók lennének. A meg­romlott légkör és a meg­növekedett feszültség mind­erre azonban aligha adna módot: akkor pedig mi ér­telme lenne egy terméket­len vitának, magas szintű szóváltásnak a csúcsremények eljátszásának? Moszkvában, a Lenin-em- lékünnepségen, a Brezsnyev jelenlétében beszédet mon­dó Jurij Andropov ezért hangoztatta a Szovjetunió készségét a valóban konst­ruktív párbeszédre, az egyen­lő biztonság elvei alapján, s ennek legjobb formája egy megfelelően előkészített, őszi csúcstalálkozó lehetne. A csúcstalálkozók az eddigi tapasztalatok szerint is ak­kor vezethetnek eredmény­re, ha kölcsönös érdekű megállapodások, kompro­misszumos egyezségek szü­lethettek. Ezeket viszont nem lehet rögtönözni, ehhez a megfelelő előmunkálatok egész sora szükséges. Egy őszi csúcstalálkozó időpont­jának kitűzése, annak előké­szítése, a legfontosabb té­mák előtérbe állítása két­ségkívül már most javíthat­ná a kapcsolatokat, legalább­is megállíthatná azok továb­bi romlását. A kérdések kérdése tehát úgy hangzik: akar-e komoly csúcstárgyalásokat a wa­shingtoni vezetés, vagy ele­ve elfogadhatatlan, alibija­vaslatokkal él? A Reagan- adminisztráció eddigi szavai és tettei kevés reménnyel kecsegtetnek, ám arról sem feledkezhetünk meg, hogy éppen ezekben a napokban zajlott le, több milliós rész­vétellel, az eddigi legkiter­jedtebb atomfegyverkezés- ellenes tiltakozás az Egye­sült Államokban; új erőre kapott a békemozgalom Nyu- gat-Európában; az Egyesült Államok szövetségeseinek egy része is elhatárolja ma­gát a hidegháborús irányza­toktól — s ami a leglénye­gesebb — Washington is felismerhette, hogy nem ké­pes megváltoztatni a világ alapvető egyensúlyi képleteit. Ezek olyan tényezők, ame­lyek kétségkívül hozzájárul­tak Reagan kényszerű tak­tikázásához, s nem elképzel­hetetlen, hogy jobban a rea­litások irányába kényszerí­tik. © Melyek a közel-keleti válság legújabb fejle­ményei? Rendkívül bonyolult mó­don, sok szálon zajlott a hé­ten a közel-keleti válság. Mi­után kiterjedt libanoni bel- harcok után kedden sikerült tűzszünetet kötni, szerdán izraeli bombatámadásokat intéztek a palesztinok által lakott dél-libanoni területek ellen, s ezzel az első, való­ban komoly harci cselek­ményt követték el a tavaly júliusban megvalósított fegy­vernyugvás óta. (Izrael az­zal indokolta a támadást, hogy állítólagos palesztin akna áldozata lett egy iz­raeli katona. Csakhogy a katona halála libanoni terü­leten történt, a jobboldali Haddad őrnagy államocská- jában, tehát a tűzszünet megsértése ezzel a behato­lással kezdődött.) A Bizton­sági Tanács napirendre tűzte a támadást, de csak elnöki nyilatkozat formájában ítél­te el. Szavazás esetén ugyan­is megint vétót emelt volna az Egyesült Államok, amint azt a hét elején, a jeruzsá- lemi mecset-lövöldözés vitá­jában tette. A szerdai bombázással szinte egyidőben ülésezett az izraeli kormány, s véglege­sen eldöntötte a Sinai-félszi- get megszállt területsávjai- ról történő kivonulást, amely­nek a mai napon kell be­fejeződnie. Erőszakkal eltá­volították a tiltakozó fana­tikusokat, akik — korábbi bejelentésüktől eltérően — mégsem követtek el kollek­tív öngyilkosságot. A mára A Sinai-félszigeten egyes iz­raeli létesítményeket már nemzetközi ellenőrző csopor­tok vettek át. Képünkön: egy holland és egy ausztrál fő­tiszt az eitami légitámasz­ponton esedékes új határvonal azon­ban még mindig nem végle­ges, az utolsó részletviták miatt többször megszakad­tak a tárgyalások, egy-két négyzetkilométer sorsáról még nem határoztak. Bizonyos értelemben új helyzet alakulhat ki: külö­nös figyelem kíséri az egyip­tomi magatartást. A dél-li­banoni bombák füstje azon­ban azt is jelzi, hogy a kö­zel-keleti válság fejleményei a közeljövőben sem lesznek kevésbé bonyolultak. O Miért fosztották meg Sariat-Madarit vallási rangjától? Az iráni síita egyházban mintegy 180 ezer mullah (pap) tevékenykedik, tíz­ezerre tehető a hodzsatolesz- lámok, ezerre az ajatollahok és hed(al)-ajatollahok szá­ma, s csupán hat ajatollah oszmát, vagyis nagy ajatol- lahot ismernek. Ezek egyi­két, Sariat-Madarit, az Azerbajdzsánban élő török kisebbség 77 éves legfőbb vezetőjét, ''megfosztották aja- tollahi címétől és házi őri­zetbe vették. Az indokot az államellenes összeesküvés miatt néhány napja letartóz­tatott, volt külügyminiszter, Ghotbzadeh vallomása szol­gáltatta. A síita hierarchia csúcsán nem újkeletűek ezek az el­lentétek. A száműzetésben levő Khomeini a sah meg­döntését követelte, míg a qumi szent városban mara­dó Sariat-Madari a sah rend­szerén belül kívánt refor­mokat elérni. A forradalom győzelme után is állandó vi­ták voltak a síita egyház el­ső és második méltósága kö­zött: Sariat-Madari támadta a Khomeininek rendkívüli felhatalmazást biztosító al­kotmányt; külön iszlám pár­tot szervezett; bizonyos terü­leteken együttműködött* az ellenzékkel. Ez a konfliktus teljesedett most ki, jelezve a törésvonalakat a papi ve­zetésben, s újra igazolva az igazságot, hogy mennyire nem egyszerűek a forradal­mi átalakulásban levő fej­lődő országok belpolitikai viszonylatai. Réti Ervin Együttműködés a békéért AZZAL A MEGGYŐZŐ­DÉSSEL térünk haza, hogy azok a fontos teendők, ame­lyekről tárgyaltunk, meg is valósulnak. Kádár János mondta ezt Helmut Schmidt kancellárnak 1977 júliusá­ban, első bonni útja befejez­tével. Most az MSZMP KB első titkárának NSZK-beli látogatása alkalmat kínál, hogy a két politikus meg­vizsgálja, így történt-e. A mérlegkészítés, a továb­bi teendők meghatározása azért is fontos, mert két kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államról van szó: egyi­kük a Varsói Szerződés, má­sikuk a NATO tagja. Mégis egyet lehet érteni a kancel­lárral, aki még régebben így fogalmazott: viszonyunk a körülményeket figyelembe véve, a lehetőségekhez mér­ten — példás. Mindkét fél a helsinki szellem megvalósu­lásának tekinti Magyarország és az NSZK kapcsolatainak ápolását, fejlesztését. Pedig ezt a nemzetközi helyzet az utóbbi időkben nem könnyí­ti meg. Tíz esztendő alatt keres­kedelmi forgalmunk a tíz­szeresére nőtt. Az NSZK vi­lágviszonylatban a Szovjet­unió után a második legjelen­tősebb partnerünk; mi pedig a Szovjetunió után második helyre léptünk elő az NSZK szocialista üzletkötéseit ille­tően. E cserekapcsolat nem­iég lépte át az évi négymil- liárd márkás határt. Érde­mes megjegyezni, hogy ép­pen most, a nemzetközi gaz­dasági válság, a visszahúzó­dások, az értékesítési nehéz­ségek idején növekedni tu­dott a magyar—NSZK for­galom, erősödött az ipari- pénzügyi együttműködés. S ha az ottani nagyvárosokban lezajlott sikeres magyar he­tekre és a nálunk bemutat­kozó nyugatnémet művészek­re, tudósokra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy jól fejlődnek kulturális kapcso­lataink is. Ehhez mindkét fél igyekezete, jóakarata és érdekeltsége kellett és kell ma is. Csakhogy a kétoldalú kap­csolatok nem légüres térben formálódnak, hanem a min­denkori általános nemzetközi légkör függvényeként. Már­pedig az elmúlt években erősen lehűlt a kelet—nyu­gati viszony, az Egyesült Ál­lamok — az NSZK elsőszá­mú szövetségese —, élesen szovjet, és kommunistaelle­nes vonalra tért. Fontos fegyverkorlátozási tárgyalá­sok szakadtak meg, illetve topognak egy helyben. A szankcionálás és a bojkott módszere lett úrrá néhány nyugati kormány gondolko­dásmódjában és gyakorlatá­ban. TERMÉSZETESEN ELEVE különböző hazánk és az NSZK álláspontja is egy sor nemzetközi kérdésben. Ennek ellenére — sőt éppen ezért —, különös jelentősé­gű az újabb. Kádár—Schmidt találkozó. Minden vélemény- eltérés mellett, az NSZK s zociáldemokrata -s zabadde- mokrata kormánya olyan tárgyaló fél, amely kész az együttműködésre, nem he­lyesli „a megtorlások” poli­tikáját, becsüli és meg akar­ja őrizni (saját érdekében is) az enyhülés, a kelet— nyugati együttműködés ered­ményeit. Magyarország pe- dig ott volt az európai eny­hülés kezdeményezői között, s szocialista külpolitikájához híven továbbra is együtt­működésre törekszik. Külö­nösen most, a külpolitikai nehézségek és veszélyek kö­zepette tartja ezt fontosnak. HAZÁNK KIS ORSZÁG, de mint a szocialista kö­zösség tagja, tekintélyt ví­vott ki magának. Feszült­ségektől terhes világunkban ezért is van jelentősége an­nak, hogy az NSZK és Ma­gyarország vezetői építő esz­mecserét folytatnak egymás­sal, egyaránt szolgálva saját érdekeiket és a nemzetközi kapcsolatok erősítését. Tatár Imre Magyar felszólalás az ENSZ közgyűlésén A közel-keleti válság oka Izrael agresszív külpolitikája Az ENSZ-közgyűlés 7., a palesztin kérdéssel foglalko­zó rendkívüli ülésszakán pénteken felszólalt Rácz Pái nagykövet, Magyarország ál­landó ENSZ-képviselője. Az esti plenáris ülésen elhang­zott beszédében kifejtette: az ülésszak huszonegy hó- nappal ezelőtti felfüggesztése óta semmi sem történt az ott elfogadott határozatok való. raváltása érdekében. Ellen­kezőleg : a közel-keleti vál­ság tovább súlyosbodott és újra a robbanáshoz közele­dik. A magyar küldöttség ezért üdvözölte az el nem kötele­zett országoknak az ülésszak felújítását célzó kezdemé­nyezését. Rácz Pál kijelentette: az 1980 júliusa óta történtek ismételten megerősítették azt, hogy az egész közel- keleti válság alapvető oka Tel-Aviv agresszív, terület­szerző politikája. Hangsú­lyozta, hogy Izrael semmibe veszi az ENSZ alapokmányá­ban lefektetett elveket, a nemzetközi jog normáit, a világszervezet határozatait. Mindehhez Tel-Aviv kez­dettől fogva bátorítást ka­pott fő szövetségesétől, az Egyesült Államoktól. Ä magyar képviselő rá­mutatott, hogy mindaddig nem lesz béke a Közel-Kele­ten, amíg a palesztin kér­dést meg nem oldják, erre azonban csak a közel-keleti válság átfogó rendezésének keretében kerülhet sor. Rácz Pál a magyar kormány és nép teljes támogatásáról biztosította a palesztin és a többi arab népet a függet­lenségért, a szuverenitásért, a békéért és biztonságért folytatott igazságos harcuk­ban. HANOI: A Vietnami Szocialista Köztársaság államtanácsa pénteken jóváhagyta a mi­nisztertanács által javasolt változtatásokat a kormány­ban. A 43 tagú kormányban, amelynek élén továbbra is Pham Van Dong miniszterel­nök áll, összesen 14 tárca élén történt változás. BUDAPEST: Marjai József miniszterel­nök-helyettes szombaton megkezdte tárgyalásait Hasz- szán Alival, az Iraki Forra­dalmi Parancsnoki Tanács tagjával, kereskedelmi mi­niszterrel, a magyar—iraki gazdasági együttműködési bi­zottság iraki tagozata elnö­kével. RÓMA: Az olasz rendőrség pénte­ken letartóztatta Francesco Lo Biancót, a Vörös Brigádok terrorszervezet genovai osz­lopjának vezetőjét, aki egy- /ben tagja volt a Vörös Bri­gádok stratégiai vezetőségé­nek, és állítólag része volt Dozier NATO-tábornok el­rablásában is. TORONTÓ: A kanadai látogatáson tar­tózkodó Pierre Mauroy fran­cia kormányfő pénteken Ot­tawában Pierre Trudeau ka­nadai miniszterelnökkel kö­zös sajtóértekezletet tartott. MOSZKVA: Több mint 155 millió em­ber — gyakorlatilag a Szov­jetunió teljes felnőtt lakos­sága — vett részt egy hét­tel ezelőtt a Szovjetunióban ,a kommunista szombat ön­kéntes társadalmi munkájá­ban, amelyet Lenin születé­sének 112. évfordulója tisz­teletére tartottak meg. WASHINGTON: Francis Pym brit külügy­miniszter pénteken este ha­zautazott Washingtonból. Pym, aki Haig amerikai kül­ügyminiszterrel a brit—ar­gentin viszály megoldásának lehetőségeiről tárgyalt, új amerikai javaslatot visz ma­gával Londonba. Az új ame­rikai javaslat részletei egye­lőre nem ismeretesek. Magyar-csehszlovák megállapodás a turisták valutaellátásáról Az illetékes magyar és cseh­szlovák szervek megállapodtak az egymás országába utazó állam­polgáraik kölcsönös, minimális összegű valutaellátásáról. Ennek értelmében magyar állampolgárok 1982. május 15-től csak akkor utazhatnak Csehszlovákiába, ha — érvényes útiokmányaik mel­lett — az ott-tartózkodásuk vagy átutazásuk legszükségesebb költ­ségeinek fedezésére, magyarorszá­gi valutakiszolgáltató helyen vá­sárolt csehszlovák koronával rendelkeznek. Ennek előírt mi­nimális összege személyenként, az utazás első napjára 150 ko­rona, minden további napra 90 korona (10 és 15 év közötti gyer­mekeknek az említett összegek felével kell rendelkezniük, 10 év alattiak részére nem kötelező koronát vásárolni). Az előírt pénzmennyiség meg­létét — a hivatalos valutakivite­li engedély alapján — a hatá­ron való kilépéskor a magyar vámszervek ellenőrzik, de vizs­gálhatják azt a csehszlovák szer­vek is, és annak hiánya esetén megtagadhatják a Csehszlová­kiába való beutazás engedélye­zését. Az intézkedés nem vonatko­zik: — a szolgálati vagy diploma­taútlevéllel utazókra; — azokra, akik magánútlevél­lel, de szolgálati célból utaznak, s erről hivatalos igazolással ren­delkeznek ; — azokra, akik a másik or­szág területén tartósan dolgoz­nak vagy tanulnak és ezt iga­zolni tudják; — az utazási irodák által szer­vezett társasutazások résztvevői­re; — a rendkívüli okok — pl. közeli rokon házasságkötése, te­metése, bírósági eljárás, menté­si munkálatokban való részvétel — miatt utazókra; — a devizamentes csere kere­tében utazókra, amennyiben a fogadó ország illetékes szerve által jóváhagyott, erre vonatkozó megállapodást bemutatják; — a harmadik országban lakó magyar és csehszlovák állampol­gárokra ; — a kishatárforgalomban az erre a célra rendszeresített úti­okmánnyal közlekedőkre. Azok a magyar állampolgárok is mentesek a minimális valutavá­sárlás kötelezettsége alól, akik harmadik országba szóló érvé­nyes menetjegy birtokában, tö­megközlekedési eszközzel (autó­busz, repülő stb.) vagy magyar vállalatok, szervezetek autóbu­szával csak átutaznak Csehszlo­vákián és ott-tartózkodásuk —• átutazásonként — nem haladja meg a 48 órát. Azoknak viszont, akik sze­mélygépkocsival vagy motorke­rékpárral utaznak át, jármű­venként — függetlenül az uta­sok számától — minden Cseh­szlovákiába való belépéskor mi­nimálisan 180 koronával kell rendelkezniük. Akik tehát pl. autóval az NDK-ba utaznak, legalább kétszer 180 koronát vá­sároljanak, mert visszautazásuk alkalmával a csehszlovák vám­szervek az NDK—csehszlovák határon is kérni fogják az át­utazáshoz szükséges összeg, s az annak hivatalos helyről történt megvásárlását igazoló okmány felmutatását. A fenti rendelKezések a mini­málisan kötelező valutavásárlást írják elő. Állampolgáraink vál­tozatlanul évente 15 ezer fo­rintért, maximálisan napi ezer forint értékben vásárolhatnak a KGST-hez tartozó országok fi­zetőeszközeiből. A jelen megállapodás értelmé­ben a magyar állampolgárok a személyenként az országból (leg­feljebb 50 forintos címletekben) kivihető 200 forintból 170 forin­tot válthatnak át Csehszlovákiá­ban koronára. Az említett valutáris szabá­lyozás és az egyéb, korábbi uta­zási előírások továbbra sem te­szik szükségessé a Magyaror­szágról Csehszlovákiába vagy Csehszlovákiából Magyarország­ra utazni kívánók részére meg­hívólevél küldését. Nem érintik topábbá a magyar állampolgárok Csehszlovákiába történő utazá­sára vonatkozó érvényes útle­vélrendelkezéseket sem. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom