Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 3., szombat 3. Testvéri kapcsolatban Megyénk és a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság testvérkapcsolatai több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. Ez alatt az időszak alatt rendsze­ressé váltak a párt- a tanácsi-, a társa­dalmi szervek küldöttségeinek látogatásai, de ipari üzemek, mezőgazdasági szövetke­zetek, intézmények is kapcsolatot terem­tettek egymással. Példaként említhetjük a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola és a Csebokszári Jakovlev Pedagógiai Főiskola közötti együttműködést, amelynek révén a főiskolai oktatók és hallgatók tapasztalat- cseréje minden évben sor kerül, de a kö­zös munka eredményét igen jól példázza a közelmúltban megjelent csuvas—magyar szótár is. Vagy megemlíthetjük azt is, hogy Csuvasiában kísérletek folynak a kompolti őszi kalászos növényfajták télál­lóságának fokozására, de jól alkalmazzák a kompolti intézetben kidolgozott termés­becslési eljárást is. A kapcsolatok természetesen nem csu­pán az üzemek, intézmények között jöt­tek létre, hanem ami igen örvendetes, sze­mélyes találkozások is erősítik a két test­vérterület barátságát. Fiatalok és időseb­bek ismerték meg megyénkből Csuvasia életét, Iparát, mezőgazdaságát, a természe­ti szépségeket. Mint ahogy Csuvasiából is igen sokan jártak már megyénkben elvíve a hírt, hogy mi hogyan élünk, milyen eredményeket értünk el, vagy éppenség­gel milyen problémák megoldásán fárado­zunk. S hogy a kapcsolatok nem csupán fel­színesek, hanem nagyon is élőek, tartal­masak, arról tanúskodnak azok a látoga­tások, tapasztalatcserék, amelyeknek cél­ja az, hogy átvegyük egymás eredménye­it. A közelmúltban idelátogató csuvas párt- és állami vezetők például igen nagy figyelemmel és érdeklődéssel tanulmá­nyozták a háztáji gazdálkodást, nem is titkolva céljukat: szeretnék hasznosítani az itteni tapasztalatokat. És igen nagy el­ismeréssel szóltak a magyar mezőgazdaság eredményeiről, a szövetkezetek és a háztá­ji gazdaságok kapcsolatairól. Mint ahogy megyénk szakemberei, vezetői is igyekez­nek átvenni a jól bevált módszereket. Üde színfoltot jelent a kapcsolatrend­szerben az úttörők cseréje. Kisiskolások jönnek Csuvasiából és mennek megyénk­ből nyári táborozásra. Felejthetetlen él­ményt jelent számukra az utazás, az em­berek, a tájak megismerése. S a fiatalok találkozásai arra is garanciát jelentenek, hogy lesznek majd a későbbiekben is olyanok, akik tovább erősítik, fejlesztik a barátságot. Kaposi Levente ,Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj... Pilóta Abasárról .. .éppen Berlinben. Középen a „pilóta Abasárról” (Fotó: Peter Brusksch) MÁJUS í-TŐL HATÁLYOS Korszerűsítették a gyermekgondozási segélyt Jószerivel az egyetlen „maiéves”, aki Heves me­gyéből származott el. De hogy egy TU kapitánya nincs más, az biztos. Lénye­gében az nem is tartozik egy riportba, hogy mily nehéz volt őt megtalálni, ám most mégis tegyünk kivételt, mert elfoglaltságai a kutatásom közben kapott válaszok ér­zékeltetni tudják: hogyan is él egy pilóta. Hetek hosszú során ilyen tájékoztatásokat kaptam felőle: „Éppen Moszkvában van. Honosító tanfolyamon ül. Nem tudni, mikor ér rá. Elrepült. Úton van.” Repülőtéri elegáns, sötét­kék felöltő. Magas, sötétha­jú fiatalember, kemény arc­éi, határozott vonások. Bogi Ferenc után megfordulhat­nak a lányok. S nyilván nemcsak a pilótaegyenruha miatt Kedvesen invitál: men­jünk hozzájuk a pestlőrinci házba! A főváros szélén va­gyunk, kőhajításnyira Feri­hegytől. „Még ha akarnám se feledhetem percekre sem a hivatásomat" — mondja tréfásan, s fölmutat egy ép­pen felhúzó repülőre. „Néha már a pihenésemet is zavar­ja a reptér közelsége, főleg ha éjszaka próbálgatják a hajtóműveket. De legalább nem kell órákat buszozgat- nőm a munkahelyemre.” A kis családi ház emelete még nincs teljesen kész. „Sok energiát, fáradtságot és pénzt fektettünk már be­le, de elfoglaltságom miatt meglehetősen lassan hala. dunk.” — folytatja Bagi Ferenc, miközben bemutat feleségének, s előkerül a gyerekszobából az édesapa büszkesége, az ötéves leány­ka is. „Egyébként nem ez lesz velem az első riport a Nép­újságban" — emlékezik mo­solyogva a pilóta. „Vagy tíz évvel ezelőtt, első házasság­kötésemkor született egy írás. Az esküvő Abasáron volt, s akkoriban még va- dászrepülőként szolgáltam." Valóban, hogyan lesz va­lakiből személyszállító repü- gép pilótája? „Hosszú, s ha nem is kacs­karingé«, de buktatókkal te­li úton kell végigmenni. Gyermekkoromban elsősor­ban a gépek érdekeltek, s a legközelebb Abasárhoz Szol. nokon találtam gépipari technikumot. A kollégium­ban, illetve az iskolában na­gyon jól működő MHSZ- klub volt. A repülő-motoros kiképzés során lettem a re­pülés szerelmese. Ekkor már egyértelművé vált, s szüle­im sem ellenezték különös­képpen, hogy jelentkezem a Kilián György Repülőtisz­ti és Műszaki Főiskolára. Húszán adtuk be kérelmün­ket, kettőnknek sikerült. Ki­küldtek tanulni a Szovjet­unióba is. Vadászrepülő vol­tam tehát egészen 1970-ig. örök vágyamnak azonban megmaradt a polgári repü­lés. Leszereltem, s két esz­tendeig a Repülőgépes Nö. vényvédő Állomás pilótája­ként dolgoztam, otthon Aba­sáron és környékén. Hogy szerettem a hazai lankákat, a mátraalji tájat! Vonzott azonban továbbra is a nagy álom, s így 1972-ben jelent­keztem a MALÉV-nél. öt évig egy TU—134-es másod­pilótájaként dolgoztam, majd 1979-ben repülőgép-parancs­nok, közismertebb néven ka­pitány lettem. A közelmúlt­ban elvégeztem a nagyobb gépre, a TU—154-esre a tanfolyamot, ezen a típuso­kon fogok most repülni, mint másodpilóta. Mert min­dig elölről kell kezdeni, mindes egyes típust újra kell tanulni.” Abasáron sokan ismerik „a Bagi Ferit”. A pilóta szülei most is itt élnek, a fiú pe­dig kis Fiatjával haza-ha- zalátogat, amikor ideje en­gedi. Heves megyeiekkel azonban másutt is találko­zik: „Az elmúlt nyáron char­ter-gépet vezettem Odesszá­ba, s a fedélzeten Heves megyei pedagógusok ültek. Csupa ismerős. Igaz ők fi­gyeltek fel a nevemre, ami­kor indulásnál köszöntőm az utasokat. E pályán ér­dekes találkozásokat él meg az ember. Es — ahogy mondják — világot is lát. Bár ez a világlátás abból áll, hogy megérkezünk pél­dául Helsinkibe, Moszkvá­ba, Isztambulba vagy Frankfurtba — és 40 perc múlva indulás vissza.” Azért mégis, sokan irigy- lik a pilótákat. „Lehet. Bár az állandó készenlét, a félévenként Da­moklész kardjaként felet­tünk lebegő orvosi vizsgálat, vagy a szakszolgálati enge­dély megújítása, a hatalmas felelősségről nem is beszél­ve — nem lehetnek irigylés­re méltók. Ezt a pályát csak az csinálja, aki igazán meg­szállott. A repülés feltétel nélküli szerelmese.” Habár Abasár fölött nem vezet nemzetközi légifolyosó, azért Bagi Ferenc sokszor hazagondol. Nagyon szeret­né idős tsz-tag szüleit egy­szer megrepültetni, hisz még ők sohasem ültek pilóta fi­uk mögött. S ha már Radnóti Miklós szép verséből vett idézettel kezdtük, a befejezéshez is ez illik: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország,- messzeringó gyermekkorom világa." Józsa Péter A gyermekgondozási se­gélyre való jogosultság fel­tételeinek módosításáról, il­letve a jogosultak körének bővítéséről hozott miniszter- tanácsi határozat a szociál­politikai gondoskodás rend­szerének folyamatos tovább­fejlesztését célzó kormány­zati törekvések részeként született; azal a szándékkal, hogy e segélyezés igazodjék a társadalmi szükségletek­hez, igényekhez. Az immár másfél évtize­des múltú gyermekgondozási segély megteremtése idején a gyermekeket vállaló csa­ládok, édesanyák intézmé­nyes támogatásának kima­gasló vívmánya volt. E célok helyességét igazolta a segély rendkívüli népszerűsége. Bevezetése óta több mint egymillió asszony vette igénybe, s — a többi között — ez az intézkedés is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évtizedben javultak hazánkban a gyermekválla­lás anyagi-szociális feltételei. A most elfogadott — és május 1-től hatályba lépő — kormányhatározat sem szol­gál mást: a munka és a gyer­meknevelés egyidejű vállalá­sára kíván ösztönözni. Az utóbbi esztendőkben ugyanis bizonyos társadalmi jelen­ségek arra utaltak, hogy mind többek számára vált nehezen összeegyeztethetővé a munka és a család. Növeke­dett azoknak az aránya, akik a három évnél koráb­A szakszervezeti munka megítélésében igen fontos szempont a dolgozók szociá­lis igényei iránti érzékeny­ség. Ez a jellemvonás évek óta nyomon követhető, föllel­hető a Mátravidéki Cukor­gyárak szakszervezeti bi­zottságának, bizalmi hálóza­tának tevékenységében is. Nagyobb vonalakban mit ír­hatunk itt a mozgalom ja­vára? Átadjuk a szót Bucholz Tibor szb-titkárnak: — Ami a rétegpolitikánkat illeti, elsősorban fiataljaink lakásgondjainak megoldá­sában igyekeztünk segíteni. Ezzel párhuzamosan a biz­tonságos munka feltételeinek megteremtésére törekedtünk, továbbá dolgozóink életkö­rülményeinek lehető javítása volt a célunk. De amit e té­ren megvalósítottunk, vagy éppen magunk elé tűztünk, nem az íróasztaltól indult el! Valahány vállalkozásunk kapcsán figyelembe vettük a két gyár munkásainak észre­vételeit, javaslatait, amelyek jobbára a bizalmiak révén jutottak hozzánk. Amit anya­gi lehetőségeinkről mondha­tok: a gazdasági vezetéssel együttműködve minden éves tervünkben szereplő rész- probléma megoldásához volt pénzeszközünk... Tisztább környezetben Beszélgetésünk során, amelybe időnként bekapcso­lódott Simon Sándor üzemi szb-titkár, továbbá Barabás Miklós művelődésiház-igaz- gató, fontos szerep jutott a munkahelyi légkör követel­ményeinek. Közöttük az üzemegészségügyi ellátásnak, a munkakörülmények javí­tására irányuló törekvésnek éppen úgy, mint a kulturális vonatkozásban született dön­téseknek. Mi az, amit ilyen megfontolásból érdemes po­zitívumként emlegetni? Mindkét gyárban biztosított például az üzemorvosi, fog­orvosi ellátás, a munkahelyi rendet, tisztaságot, a környe­zetmegóvást pedig az egyre ban tértek vissza munka­helyükre. Ám a kisgyerme­kes édesanyák helyzetével kapcsolatos feszültségek gyakran nem szűkíthetők le a jövedelem kérdésére: so­kan — bizony nem mindig indokolatlanul — attól tar­tanak, hogy az otthon töltött évek során elmaradnak a mindinkább fölgyorsuló szak­mai fejlődéstől, csökkennek munkahelyi előmeneteli esé­lyeik. Bizonyára sokat segít majd ezeken a gondokon az új szabályozásnak az a ren­delkezése, amely szerint az édesanyák a gyermek másfél éves korától a gyes összegé­nek csökkentése nélkül rész- munkaidőben — havi átlag­ban napi négy órát — mun­kát vállalhatnak. Ezt egészíti ki a segélyre jogosultság kiterjesztése az édesapákra. A kicsik egy­éves korukig feltétlenül az édesanya közelségét, gondo­zását igénylik, ám ezután mód nyílik arra, hogy a csa­lád válasszon: anyagi vagy szakmai szempontból melyik házastársnak előnyösebb a segély adta lehetőséggel élni. Ugyancsak a támogatási rendszer korszerűsítésének részeként intézkedett arról a kormány, hogy a tartósan beteg vagy súlyosan fogya­tékos gyermekek szülei a se­gélyt a gyermek hatéves ko­ráig vehetik igénybe. rendszeresebbé, szigorúbbá vált egészségügyi bejárások, ellenőrzések tették valósággá. És bár gazdálkodási irány­zatát csaknem egymillió fo­rinttal lépte túl a vezetés, emiatt senkit nem marasz­talhatunk el. Ilyen áron ugyanis a selypi gyár szo­ciális létesítményeit sikerült tökéletesen felújítani. Ami a munkahelyi körülményeket illeti? A szakszervezeti tö- - rekvések szellemének meg­felelően mind Hatvanban, mind Selypen szinten tar­tották az üzemépületek álla­potát. Szükség szerint kiszol­gáló utakat burkoltattak, csúszásmentes padló került a megkopott helyébe, ízlése­sek és higiénikusak az ét­kezők, melegedők. És ami környezeti szempontból sem közömbös: a répamagüzemi szennyeződés csökkentése végett felújították a porle­választó berendezést. Az üdülés: egészség Hasonló, környezetvédelmi jellegű akciókat Hatvanban is kezdeményezett a válla­lat szakszervezeti bizottsága. — Rendszeres ellenőrzés mellett kezeltettük tavaly ipari és kommunális szenny­vizünket, az újonnan beállí­tott radiális ülepítő és an­nak tartozékai pedig tovább javították a víztisztítás haté­konyságát. Ugyancsak a kör­nyezetszennyeződés mérsék­lődését hozta magával a ka­zánházi elektrosztatikus per­nyeleválasztó, valamint a takarmánykeverő szűrőciklon telepének karbantartása, fo­lyamatos üzemeltetése — je­gyezte meg Simon Sándor, hogy rögtön egy másféle té­mához nyúljon. — Igen, ez a program sokat jelent mind házon belül, mind a városi lakosság szempontjából. De a kikapcsolódás, a munka utáni felfrissülés legalább ennyire szolgálja valameny- nyiünk egészségét. A szerve­zett üdültetésre célzok ter­mészetesen! És hadd mond­jam el, hogy e téren sem kellett szégyenkeznünk az elmúlt esztendőben. Mátra­A minisztertanácsi határo­zat nyomán olyan társadalmi csoportok is részt kérhetnek a szociális gondoskodás e formájából, akik eddig kívül maradtak a gyermekgondo­zási segélyre jogosultak kö­rén. így a bedolgozók, a részmunkaidőben foglalkoz­tatottak, illetve a mezőgaz­dasági szövetkezeti tagok családtagjai, amennyiben leg­alább 90 napon át munka­megállapodás alapján részt vettek a közös tevékenység­ben. Az újonnan jogosultak munkáltatójuknál jelezhe­tik a gyermekgondozási se­gély igénybevételének szán­dékát, tehetik ezt akkor is, ha gyermekük korábban szü­letett, de még nem érte el a harmadik életévét, tehát a rendelkezés visszamenőleg is érvényes. A feltételeken eny­hít az is, hogy a jövőben két éven belüli 9 hónapos — legalább napi négyórás — előzetes munkaviszony alap­ján kérhető a segély; szem­ben az eddigi másfél éven belüli 12 hónapi, legalább napi hatórás munkaviszony­nyal. Bizonyos rétegek — például a felsőfokú taninté­zetek hallgatói, a kisiparo­sok, az egyéni gazdálkodók —, továbbra sem jogosultak a segélyre, ám kivételes méltányosságból erre egyedi elbírálás alapján változatla­nul lehetőség nyílik. szentlászlón, Hajdúszobosz­lón, Tihanyban levő üdülő­inket 358 felnőtt dolgozónk, valamint 163 gyermekük vet­te igénybe, és megközelítette a százat az olyan SZOT-be- utalók száma, amelyekkel nemcsak hazai, hanem kül­földi üdülőhelyekre is el­utazhattak a cukorgyáriak. Művelődési házunk szerve­zésében ugyanekkor a hét végi színházi buszok váltak kedveltté ... Negyvenmillió felett Találkozónk kapcsán ké­szítettünk egy mérleget, hogy miként szerepel a szociál­politika a rideg számadatok tükrében. Az eddig említet­tekkel együtt figyelembe vettük a gyermekintézmé­nyek, az üzemétkeztetés fenntartását éppen úgy, mint a kulturális és sporttevé­kenység, az ifjúságpolitika anyagi vetületét. összességé­ben mit mutatnak a számok? Az egy esztendővel korábban felvázolt szociális elképzelé­sek megvalósítására elő­irányzott 37 millió forint he­lyett negyvenmilliónál többet engedményezett a vállalat. És mit rejteget az 1982-es év? Bucholz Tibor igen óva­tosan fogalmazott: — Természetesen a többre törekszünk, de a lehetősé­gekkel is tisztában vagyunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vállalat gazdasági vezetésével úgy szeretnénk dűlőre vinni a dolgot, hogy két gyárunk munkássága ne érezzen visszaesést a szo­ciális és kulturális ellátott­ság tekintetében. Egy dolog­ra különösképpen nagy fi­gyelmet fordítunk, ez pedig a lakáskérdés. Tavaly nagy­jából kielégítettük az ilyen irányú igényeket, de az idén is ehhez szeretnénk tartani magunkat. És mivel-az üzemi kölcsönt időközben a duplá­jára, nyolcvanezer forintra emeltük, bizonnyal sok olyan család lesz, amely él a lehe­tőséggel ... Moldvay Győző Két cukorgyár, egy akarat Negyvenmillió forint szociális célokra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom