Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 9., kedd A 78-as körzet jó szándékkal kikövezve '------------------A K ÉPERNYŐ ELŐTT Sztankay István a „szódás” férj és Tordy Géza, aki ka. maszkorában leesett a korlátról és ezért féltékeny. Valamint Shütz Ila, aki azért nincs a fényképen, mert éppen a feleség homlokát borogatja, akit Piros Ildikó alakít. NEM ÉRTETTEM SAJTÓBELI, tévékritikával foglalkozó társaimat: miért a nagy felhördülés „A 78-as körzet” című tévéfilmsorozat okán. Egyik-másik sajtó- visszhang már-már attól rémüldözött, hogy ez a sorozat — rémüldözni egyébként az első rész után már elkezdtek — rosszemlékű visz- szaidézését is jelentheti a sematizmus időszakának. Jómagam, aki szintén végignéztem az első részt is ha .lekezelőleg nem is, de némi fölényeskedést nem tagadva meg az ügytől, kimosolyogtam magamban az oktalan rémüldözőket. Mit árthat egy színes kis sorozat a sok „művészi” tévéjáték után és mellett a művészeti közéletnek és a politika közhangulatának? És egyáltalán miért ria- dozni egy lakóbizottsági elnöknő és családja viszontagságaira épült, derűsre és komolyra szánt „szabócsaládos” folytatás okán? És még annál is egyáltalában: miért baj, ha végre valaki — Dávid Ilona — veszi a bátorságot, hogy olyan időkben ír derűsnek szánt (!) sorozatot a társadalmi munkáról és munkásról, amikor e témáról jobbára csak vezércikkek és száraz szavú tudósítások születnek, pedig tíz- és százezerszám dolgoznak az ilyen önzetlenek? A HÁROM „MIÉRT”-eí most is fenntartom: riadó, zásra semmi ok. Legfeljebb a fanyalgó és kényszeredett mosolygásra amiatt, hogy ez a 78-as körzet bizony jó szándékkal van kikövezve, dehát, mint a közmondás is tartja, ama tornác is, amely Suhannak áz esztendők felettünk, s mi egy kissé — kár lenne tagadni — konzervatívakká, szokásaink rabjává válunk. Megszerettük a televíziót, mindennapi életünk szerves részévé lett. Arra azonban ritkán gondolunk, hogy technikai lehetőségei jórészt kiaknázatlanok. Nem így vélekedett Rajnai András rendező, aki épp ezekre összpontosított. Tisz„Riporter kerestetik” A televízió népszerű Riporter kerestetik című vetélkedőjének apropóján hasonló jellegű versengést hirdet meg a Finomszerelvény- gyár KISZ-bizottsága — propagandistáknak. Eszerint a megyeszékhely valamennyi alapszervezetétől négy-négy tagú csapatok vehetnek részt. A benevezés négyperces magnófelvétellel lehetséges, azokon tudósítást várnak a szervezők valamilyen KISZ-akció lebonyolításáról. Az anyag témája lehet egy rendezvényről, társadalmi munkáról, más szervezetekkel közös tevékenységről, farsangi bálról szóló tudósítás. Az alapkövetelmény: a tömör, szabatos, egyértelmű fogalmazás, valamint a tiszta, érthető beszéd. Az érdeklődők március 10-ig jelentkezhetnek, a magnókazettás felvételeket eddig az időpontig küldhetik el a Fi- nomszerelvénygyár vállalati KISZ-bizottsága címére: Feltétel: a részt vevő csapatok a versenyre hozzanak magukkal egy-egy hordozható kazettás magnetofont, mikrofonnal és egy üres kazettával. A versengés témái: a KISZ fennállásának 25. évfordulója; aktuális világpolitikai kérdések; sport- történet; általános műveltségi feladatok. A vetélkedő színhelye a bervai ifjúsági klub Foglár utca 1. szám alatti helyisége; március 25-én délután négy órai kezdettel. a pokolhoz vezet. Igaz ez a „tornác” nem vezet se a pokolhoz, se a mennyhez, egyáltalán sehová sem, — még a derű csendes perceihez sem. Egyszerűen ezért, mert — tisztelet bár az alapötletnek — sem a szerző, sem a drammaturg, sem a rendező nem tisztázta e sorozat műfaját. Bohózat-é, avagy vígjáték, színmű-e a televízió nyelvére és képére fordítva, avagy — uram ég — tragédia tán ... Még az sem zavarna (?), ha az egyik ilyen, a másik rész olyan köntöst vállalna magára, de hogy egyetlen harmincvalahány percben a burleszktől a kinevetésre ingerlő tragikus felhangig minden el, — és bekövetkezzék, az még nékem, a televízión sokat edzettnek is, — sok. Illetőleg borzasztóan kevés. Az meg egyenesen Technika és művészet teletre méltó szándéka annál értékesebb, mert ennek révén százezrek közkincsévé tette a világirodalom legrangosabb alkotásait, azokat a műveket, amelyekről az emberek többsége mit sem hallott. így kalauzolt bennünket elektronikus bravúrjaival — az ősi Mezopotámiába, a titokzatos Egyiptomba, a fantázia végtelen világába, a sci-fik birodalmába. A múltmeghökkentett, hogy e bizony reménytelenül szürkére sikeredett sorozatra, hogyan tudták beszervezni ezt a népes és igazán kitűnő szereplőgárdát? Hogyan és miért? De rövid töprengés nélkül is rájöttem: Shütz és Sztankay, Tordy Géza, Piros Ildikó és a többiek nélkül az ostobácska történetek még a képernyőre sem kerülhettek volna, nemhogy arra lettek volna méltóak, hogy disputáljának vélük és miattuk. Szodomát és Somo. rát — ha hinni lehet a legendának — egyetlen igaz emberért megmentette volna az Űr. Mivel ilyen nem találtatott, a város elpusztítta. tott. A 78-as körzet meg. maradt! A TÖBB IGAZ és kissé sajnálni való színész miatt! Gyurkó Géza ba kalandozva, a jövő ismeretlen útjain járva elődeink és leendő utódaink érzéseiben, vívódásaiban, vágyaiban felfedezhettük saját törekvéseink csíráját, vagy zöldellő lombkoronáját. Legutóbb — szerdán este — Televíziós mesék felnőtteknek címmel — öt részes sorozatot indított, s a Kristálybirodalom vetítése előtt maga is beszélt ígéretes elképzeléseiről. Műhelytitkai izgalmasak, mégsem ez a lényeges, hanem az, hogy remek fogásai — egyénisége a garancia, hogy még továbbfejleszti majd ezeket — művészi szinten elevenítik fel messzi őseink varázslatos szellemi hagyatékát. Ezért nem sziporkázó játék, hanem élményteremtő küldetés az, amit csinál, meglepő helyszíneket formálva, elkápráztatva a színek kaval- kádjával, úrrá léve a tér és az idő által szabott akadályokon, szobánkba varázsolva a monumentálitást is. Más szóval: minden jelentkezéskor egy sajátos, egy bennüket gazdagító műfaj születésének, első lépéseinek lehetünk tanúi. őszintén örülve annak, hogy elmaradnak az ilyenkor gyakori gyermekbetegségek is ... (pécsi) Miért érdemes? A Hét stábja egy álom megvalósítását kísérte nyomon. Megszólaltatta azokat az embereket, akik részt vettek az első „játékos” gyermekosztály létrehozásában, hogy az apró betegek ne érezzék magukat szorongva, kiszogáltatva a kórházi kezelés alatt. Olyan légkört teremtettek egyetlen fillér nélkül, amely györekesen változtatta meg a hagyományos kórház szemléletet. Az anyukák akkor látogathatják fiaikat, lányaikat, amikor akarják, odabent lehet játszani, verselni, énekelni, uram bocsá’ még rosszalkodni is. Egyszóval normális életet élni. Számomra két komoly tanulsággal szolgált az ügy. Az egyik, hogy nem lenne-e szüksége az élet egyéb területén is felülvizsgálni néhány megváltoztathatatlannak hitt módszert. A másik, hogy az emberek szívesen, és fantasztikus lelkesedéssel tudnak odaállni az igazán jó ügyek mellé. Nem sajnálják sem szabad idejüket, sem fizikai részvételüket a munkában nem kérnek érte ellenszolgáltatást, nem kell őket külön agitálni, szervezni, rábeszélni. Csak egyet kell: értelmes, jó célt tűzni elébük. (szigethy) ugyanis a főnök már három napja szabadságon van, a helyettese fogja aláírni, tehát akkor az ő nevét kell a levél alá gépelni. Nyinocska új papírt fűzött a gépbe, s megcsinálta, amit kért Kultyapkin. Odaírta a helyettes nevét. Kultyapkin most két perc múlva jött vissza, s mutatta, hogy a helyettes egynéhány apróbb változtatást ejtett a szövegen. Újra kell írni. Nyinocska a jelölt javításokat figyelembe véve — leírta a levelet. Üjabb öt perc telt el. Kultyapkin oldalépett Nyinocs- kához, és rimánkodó tekintettel kezdte diktá'lnii. Elküldjük önnek a Hogyan gazdálkodjunk a levélpapírral? című módszertani útmutatónkat. A mellékletek száma ... Kiváló tisztelettel, dátum stb. Aláírás XY osz- tályvezető-hélyeittes. A levéllel bement a főnökhöz. Ezalatt Nyinocska ösz- szeszámolta az elrontott leveleket és másolatokat. A visszaérkezett levélre ráírta, hogy a melléklet 24 darab. Utána beborítéfcazta és elküldte a címzett nevére az egészet. (Fordította: Konczek József) Ligyija Plotnyikova: Kultyapkin mérnök átadott Nyinocskánaik, a gépírónőnek egy fogalmazványt, hogy írja le. Nyinocska legépelte. Egy levél volt. Két perc múlva Kultyapkin ismét megjelent, s arra kérte Nyinocskát, hogy egykét kisebb javítás miatt lei- gyen szíves tegépelni aiz egészet. Nyinocska legépelte. öt perc telt el, és Kultyapkin közötte, hogy sajnos, elfelejtett utalni a levélhez tartozó mellékletekre, de már pótolta a hiányosságot. Nyinocska fogta és légépelte az egészet a mellékletekre való utalással egyetemben. Kultyapkin öt perc elteltével azt mondta, hogy a vállalat neve, ahová a levél megy, időközben megváltozott. Nyinocska tehát új címzéssel fejelte meg a levelet, s természetesen leírta a teljes szöveget is. Most is csak 5 perc telt él, Kultyapkin közölte, hogy a címzettet egész másképpen hívják. Ekkor Nyinocska a címzett helyes megnevezésével legépelte az egész levelet Kultyapkin javítása alapján. Két perc múlva Kultyapkin megállt az ajtóban. Azt mondja, sajnos feldőlt a vizespohár és végigöntötte vízzel a levelet. Nyinocska fogta az elázott levelet. Leírta. Nagyon csinos lett. öt perc csupán, s Kultyapkin megint bejött a leírószobába. Azt mondta^ át kfell írni ezt a levelet, Irodalom- és Zenebarátok Társasága Még nincs, de már működik Azért ilyen talányos a cím, mert a vasárnap délelőttre, az egri Helyőrségi Művelődési Otthoniba hívó kártyáin ez állt: Irodalom- és Zenebarátok Társasága Farsangi hangok, hangulatok címmel zenés irodalmi műsort rendez. A hírt az egri pódiumprogramok kedvelői közt nagy feltűnést keltett, amely szerint a tíz éven át jó egészségben működött Egri Irodalmi Színpad, 1972-gs el- szenderedése után tíz évvel most feléledt. Bár a nosztalgiától sem mentes újraébre- dés már társaságot mondat az irodalmi színpad helyett — így változik a hanghordozás manapság az amatőrök világában is —, a lényeg a régi; a ma sem koros veterán amatőrök vagy harmincán összejöttek. Közülük kilencen vers- és prózamondók, Jónás Zoltán, Juhász Csaba, Kakuk Jenő, Morvái Éva, Nagy Edit, Nagy Erzsébet, Pászthy Mária, Ráduly Margit és Virágh Tibor jókedvű, mozgalmas, néhol pikáns hangvételű, valóban farsangi vigasságokra utaló irodalmi csokrot nyújtottak át önmaguknak és a társaság leendő-törzsvendégeinek. Amikor e sorok írója, aki maga is mindvégig jegyeze- telte a „jogelőd” irodalmi színpad eredményeit, most feltámadni, mitöbb, mozogni látja ezt a társaságot, nem tud meghatódottság nélkül gondolni arra az eleven erőre, arra a sok-sok emlékezetes élményre, amely annak idején az Eger Hotel halijában, vasárnap délelőttönként egybegyűjtötte a pódiumszínpad tagjait, törzsvendégeit. Felidézi a lámpalázas perceket, hiszen az akkori előadók, a középiskolákból épp kilépők és tehetséges munkásfiatalok voltak, akik közül ma már némelyek tekintélyes közéleti személyekké válva, más szögből néztek vissza ezen a vasárnap délelőttön régebbi önmagukra. De nem tudták megállni, hogy el ne jöjjenek a hívó szóra, mert Szívós József, az egykori „főnök és rendező” ma is épp oly jó barátjuk, mint akkor volt, amikor egyfajta bürokrataság vagy nemtörődömség szétrobbantotta a jókedvű, tehetséges fiatalokat. Most nincs mecénás, most nincs éves terv, most nincs írásbeli jelentés; de van egy jókedvű társaság, húsz év után új születési nappal; és azzal a készséggel, amely akkor is izgatta-serkentette őket. És ha Csokonai, Petőfi, Kosztolányi, József Attila, Tóth Árpád, Nagy László, Darvas Szilárd, La Fontaine, Robert Bums, Beranger jókedvű dolgokat is költöttek, azért tették, hogy ma is és újra megszólalva hassanak mókás gondolataik által. A születésnapi örömben nem akarunk rangsorolni, netán kritikai megjegyzést tenni, mert mind a kilenc előadó úgy hozta vissza nekünk egyéniségét, ahogyan őket „akkor” megismertük és megszerettük. Nem is egy közülük remekül kiérlelte önmagát az évek során; majdnem csodálkozunk, hogy a gyakorlat próbáiból kiesve hogyan is jutottak el „eddig”, az államapparátus íróasztalánál ülve, vagy az újságírás pesti vagy egri őrhelyein. A társulások mai világában fel is tettük a kérdést: vajon milyen anyagi és erkölcsi tőkével, milyen szerepkörben kívánják folytatni mindazt, amit 1972-ben abbahagytak, összefogó és szervező erő híján? Itt már nemcsak Szívós József adott derűlátó választ, hanem Farkas István is, az Egri Szimfonikus Zenekar karmestere, a most gyöngyösi illetőségű rendező barátja: az egri zenetanárok, a zenekar tagjai barátságból, társadalmi munkában vállalják az együttműködést a vers- és prózamondókkal. Mert ennek a városnak kell ez a színpad, kell a zenés-irodalmi műsor. Nemcsak azért, mert az amatőrökben megvan a készség a tettekre, hanem azért is, mert ebben a városban, általában a megyében a színház foghíjas jelenléte és a zenekar, a Filharmónia koncertjei mellett ugyancsak bő lehetőségekre nyílik az „űrt” betölteni. Már ebben a műsorban is fellépett a Fúvósötös — Szepesi György, Mik- lovich László, Takács János, Asztalos Lóránt, Pap János összeállításban —, meg egy alkalmi trió, Radnóti Tibor, Farkas István, Pálvölgyi Ágnes szereplésével. Ritkán esik meg, hogy ennyire természetesen, vajúdás nélkül szülessék újjá valami. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben mintha minden amatőrségre ráült volna az unalom, a közöny. És ez a társaság már ígérni is tudja: áprilisban Arany János műveiből összeállított anyaggal lép a — reméljük. — már teljes nyilvánosság bevonásával megtisztelt egri pódiumra. Farkas András Párizsi szerelmesek — Lőrinciben Héttő este Kertész Lilla előadómavész vendégszerepeit Lőrinciben a Magvető Könyvtár olvasótermében. Párizsi szerelmesek címmel adott elő sanzonokat, verseket a „szép ámulások szent városáról”. A műsorban Edit Piát dalai, Villon költeményei és nem utolsósorban az előadó teremtett hamisítatlan Szajna-parti hangulatot. Kodály-kották díszköntösben A bereknek gyors kaszási Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából a Zeneműkiadó Vállalat számos Kodály-kottát jelentet meg jubileumi díszköntösben. Közöttük három újdonság is lesz: olyan kották, amelyek most először jelennek meg a vállalat gondozásában. Az egyik, A bereknek gyors kaszási című, Kisfaludy Sándor költeménye alapján készült, énekhangra és zongorára írt alkotás, a másik egy gavotte három hegedűre és gordonkára írt partitúrája és szólamai, a harmadik énekkarra és zenekarra írt mű pedig a Vértanúk sírján címet viseli. A jubileumi kiadványok köntösén — a borítókon látható stilizált népi motívum felhasználásával — Szántó Tibor grafikusművész tervezte. Kodály Marosszéki táncok című művét az esztendő végéig fakszimile kiadásban teszi közzé a vállalat.
