Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 9., kedd Harminc év fölött öregszik az agy Hogyan öregszik az ember, miért öregszik, milyen biokémiai mechanizmusok és biológiai törvényszerűségek rejlenek az öregedési folyamat mélyén, és hogy ezeket a mechanizmusokat 'lehet-e irányítani vagy feltartóztatni, ezek olyan kérdések, amelyekkel — többek között — a neuropatológusoik foglalkoznak. A patológusok már a múlt században megfigyelték, hogy a kor előrehaladásával az agy térfogata csökken. A tudomány jelenlegi állása szerint a -teljes agyállomány kb. a 60. életévtől kezd csökkenni, s ez a folyamat ‘azután szakadatlanul folytatódik. Emellett valószínűleg bekövetkezik az Idegsejtek hanyatlása is az agyban-, miközben azonban a különböző részek nem viselkednek egyformán; különösen erős hatás érd a fejlődéstörténet lieg legutoljára ' szerzett agyrészeket, mindenekelőtt a nagy. és a kisagy-kérget. ‘ A lübecki. orvostudományi főiskola anatómiai intézetében egy -kutatócsoport Hert- bert Haug professzor vezetésével az agykéreg öregedését tanulmányozza. Egyik- másik vizsgáiátuk az agykutatásban eddig -ismeretlen ered-rp-ényeket hozott. „Megállapításainkban az a feltűnő — mondja Haug profesz- szor, — hogy a-z agykéregnek azok a részei, ahol az érzékléseknek — példám annak, amit látunk vagy haliunk — tudattá való átalakítása . történik, szinte nem öregszenek, másrészt viszont azokon a részeken, amelyek az új gondolatok, új munkák megvalósításáért ’ felelősek, 60—65 éves korban szemmel láthatólag megindul az öregedési folyamat.” Az ilyen és más, az agykutatásban ez idő szerint tett megfigyelések arra engednek következtetni, hogy az öregedő agyat a- -lehető legtöbbet — éspedig aktívan — -kell használtai. „A pasz- szív használat, például az állandó üldögélés a pa-pucsos moziban (a televízió előtt) — véli az intézetvezető —, nem javítja az agy szerkezetét.” A lübecki kutatók a vizsi- gála-tok során mintegy 70 emberi agyat vizsgáltaik meg -mikroszkóp alatt, mégpedig olyan emberek agyát, akik 25 és 111 éves koruk között haltak meg. Haug professzor szerint az agykutatás új formájának -kezdetén állunk: a tudósok időközben felismerték, högy az agy minden részét külön-külön kell vizsgálni; az egyes részeredményeknek az egész agyra valló vonatkoztatása, ahogy eddig történt, már nhm felei meg. „Ma már tudjuk, hogy hamis volt ae a tétel, mely szerint az egész életen át tartó szakadatlan folyamat az agyban az ddegsejtek -pusztulása — mondja Haug —, vannak ugyanis Olyan agyrészek, amelyekben még magas korban sem pusztulnak a sejtek, vannak viszont olyanok .is, amelyek már 30 éves kortól öregszenek.” Az aggkori elmegyengeség degeneratív megbetegedés. Az aggkor! elmegyen gesóg problémái felé -különös érdeklődéssel fordulnak az agykutatók. Mi-ntegy három éve úgy vélik, a -neuropato- lőgusok, hogy világos koncepcióval rendelkeznek az aggkori elmegyengeség patológiás és patofiziológiás mechanizmusát illetően —, ezt a betegséget azonban nem szabad összetéveszteni az öregedéssel gyakran együttjáró gyenge emlékezőtehetséggel. William Meier- Ruge bázeli neuropatailógus azon az állásponton van, hogy az aggkori elmegyengeséget főleg annak a rendszernek a zavara okozza, amely az agy központi impulzusainak továbbítását, és amely fontos a s-zeiiemii teljesítmény, valamint a kép- zettartások szempontjából — főleg az agy belső szerkezetében és az agykéregben. „Az aggkori elmegyange- ség esetében nem automatikusan bekövetkező öregkori betegségről van szó, hanem igazi degeneratív betegségről, amely gyakran genetikus eredetű.” Az aggkori elmegyengeségben szenvedő betegek esetében az , anyagcsere-folyamaitok és ezzel együtt az agy energiatel meló folyamatai vannak megzavarva. Ennek az a következménye, hogy az ún. neu-rortranszmittenek, vagyis 'azo-k a vegyültetek, amelyek egyik idegsejtről a másikra viszik át az impulzusokat, csorbát szénved-nek, ami viszont az idős agy mérlegelő és intellektuális -teljesítményének csökkenését okozza. A-nak érdekében, hogy az igen gyakran előforduló aggkori elmegyengeséget legalább a -kezdeti stádiumban gyógyszerekkel kezelni lehessen, különböző gyógyszertani koncepciókat dolgoztak -ki „Az agy energiacseréjének javítására az egyik lehetőség az, hogy erősítsék a megfelelő neu-rotaanszmátte- rek hatását — — az acetili- kolmról van szó — véli Meier-Ruge —, a másik járható út pedig az -lenne, hogy fokozzák azoknak az enzimeknek a gátló-sát, amelyek az acetilkolin lebontását irányítják.” Az út -tehát ki van jelölve. (Irta: Margot Said-Lang) A közelgő idegenforgalmi szezonban bizonyára ismét sokan utaznak Spanyolországba, ahol turistaprogramjukból aligha felejtik ki egy bikaviadal megtekintését. Afféle szertartás ez a Pireneusi-félszigeten : a számtalan arénák egyikét, a nekivadított szarvasmarhák néhány példányának elpusztítását látni kell! Nos, aki befizet az ilyen gyilkolósdira, bizonyára nem sejti, hogy voltaképpen egy ősi áldozat túlélő változatát látja. A mai bikaviadal a régi rómaiak és görögök vérfolyató hálaadásaiból, kiengeszteléseiből formálódott át veszélyes játékká, oly módon, hogy szép lassan eltűnt belőle a vallásos tartalom — a jószágok elveszejtésével ugyanis szép isteneik valamelyikének a kegyeibe akartak férkőzni —, míg ellenben egyre több lett a látványos körítés. Lássuk is, miképpen megy végbe manapság egy ilyen mutatványsorozat! Hát először is elfoglalja helyét a közönség, amelynek vékonyabb pénztárcájú fele a napos oldalon — spanyolul úgy mondják ezt, sol —, míg a tehetősebbje az árnyékos traktusban — sombra — várja, hogy megkezdődjön a bevonulás. Ez a paseillo vagy más néven desfile, harsány zeneszóra történik, mégpedig a táncversenyekről jól ismert poso doble, azaz kettős lépés elnevezésű nóta dallamára. Legelöl a picador, mármint a szurkáló halad páncéllal, bőrleplekkel védett lován, hátul meg az espadák, azaz a kardosok csoportja lépdel. Középütt pedig a ban- derillerók — a zászlócskadö- fők — integetnek a nézőknek. E főszereplőket jókora távolságból az arénasegédek szerényebb küllemű brigádja követi. Amikor a díszpáholyból a felvonulók lába elé hullott a viadal kezdetét engedélyező jelképes kulcs, ki-ki elvonul, hogy végre nekiszabadulhasson mind az előre kiéheztetett állatokban, mind a szép pénz reményében életüket kockáztató emberekben fölgyülemlett indulat. Elsőként a lovas picador döfései ingerük az állatokat Nyílik az arénaajtó, és beront az első bika. (Itt jegyzem meg, hogy mindegyik viadalomban hat állatot kell agyonszúrni.) Egy másik résen köpenyesek, a caperók ólálkodnak be, akiknek az a tisztük, hogy a jószágokat még ingerültebb állapotba hozzák. Ha netán úgy vélik, hogy túl közel került hozzájuk egy-egy szarv, akkor a burladerónak nevezett védőfal mögé guggolnak, és ott várják ki, amíg tisztább lesz a levegő. Amikor úgy tűnik, hogy már a toporzékolásig indulatos a jövendő áldozat, megjelenik a lovas picador, aki — nevéhez illően — szurkál- ni kezdi a vehemens négylábút. Bökései nyomán már vér folyik. Az általa ejtett sebeket aztán a banderille- rók, a zászlócskadöfők szaporítják meg, akiknek egyenként három pár kis, hegyes végű zászlót kell beledöfniük az állat nyakába. Ez a mutatvány a legizgalmasabb; a viadaloknak ezek a résztvevői szinte balettművészi mozdulatokkal siklanak, röppennek ide-oda, míg csak a fej mögötti részt pontosan el nem találják. Távozásuk után tűnik fel a híres vörös posztó. Ezt szintén egy gyalogos vitéz lengeti, mégpedig úgy, hogy A végső döfést a vörös posztót lengető torrero adja meg (Bojtár Ottó felvételei — lehetőleg csak a legutolsó pillanatban tér ki a mind vészesebben fújtató bika elől. Ennek a torreronak — ölő- nek — a kezében már ott a vékony pengéjű kard, amely majd halálos döfésre lendül. Ennek is meg kell azonban adni a módját, mert a torrero csak féltérdre ereszkedve bökhet, miután az áldozata megroggyant. Ha a szúrás sikerül, az aréna fölzúg: descabello, descabello — itt a vég, itt a vég! A tetemet aztán körbevon- szolják az arénában, így adva meg neki a végtisztességet. Mindez átlagosan 15—20 perc alatt zajlik le, és amint eltűnik az első áldozat, máris ott ficánkol a következő, amelyre — ha kétlábú ellenfelei kellőképpen ügyesek — megint csak a bosszantással, kínzással megelőzött halál vár. Ha kellőképpen ügyesek... Gyakorta megesik ugyanis, hogy a picadorok, az espadák, a banderiellirók stb. közüL valaki áldozattá válik. Vagy csupán megsebesül, vagy esetleg bele is hal a hegyes szarvak szúrásába, a paták rúgásaiba. Hogy az esetleges sérüléseket mihamarabb megreparálják, valamennyi arénában jól felszerelt műtőt tartanak készenlétben. Mindemellett azt is szigorúan megkövetelik, hogy egyik viador se egyen 6—8 órával a porondra lépés előtt, mert kevésbé veszedelmes dolog megoperálni üres gyomorral. Végezetül még csak any- nyit, hogy aki idehaza szeretné átélni a bikaviadalok hasonlíthatatlan hangulatát, az sem marad élmény nélkül, mert Hemingway Fiesta című regénye vagy Frederico Garcia Lorca számos írásműve oly tökéletesen idézi meg az arénák világát, hogy az olvasó szinte az arcában érzi a hörgést, a lihegést, s látja mily szána-n- dóan roggyannak meg a feszes tartásé térdek. A. L. H eti umor ét elején — Nemsokára szebb környéken fogunk lakni — dicsekszik az egyik szomszéd- asszony a másiknak. — Mi pedig nyugodtabb környéken — mondja a másik. — Maguk is elköltöznek? — Nem. Mi maradunk. ★ Egy idős asszony száll fel a zsúfolt villamosra és odaszól egy ülő fiatalembernek: — Uram, megengedi, hogy átadjam magának az állóhelyemet? ★ — Hogyan lehet az, hogy téged választottak meg a halászati szövetkezet elnökének? — Mert minden tag közül nekem van a leghosszabb kezem. * ★ — Tudok egy új viccet, de nem tudom, nem mond- tam-e már el neked ... — Jó vicc? — Nagyon! — Akkor biztos, hogy még nem mondtad el. ★ — A mai szülők kiváló nevelési lehetőségeket biztosítanak gyerekeiknek! — Hogyan? — Gondoskodnak róla, hogy minden gyereknek több mamája és papája legyen. Éles hallású halak Hány ember született eddig a Földön? A Szövetségi Halászati Kutató Intézet tudósai egye- deken tanulmányozták a halak hallóképességét. A halak részben igen jól hallanak, akkor is, ha a fülük olyan fontos részei hiányoznak is, mint a hallójárat és a középfül. A halnak csak belső füle van, amelyet hosszú ideig egyensúlyszervnek tekintettek, amiért is hajlottak arra a felfogásra, hogy a halak süketek, és csak a bőrön és különösen az oldalvonalon elhelyezkedő igen érzékeny tapogatószervek segítségével érintkeznek. Idomítási kísérleteknél azonban bebizonyosodott, hogy a halak hallása éles. A bre- merhaveni halgazdasági marketing intézet beszámolója szerint igen halk hangok érzékelésében az emberi füllel is felérnek. A halak még a különböző magas hangokat is jól meg tudják különböztetni. A hal- lásélesség-vizsgálatkor azonban az is megmutatkozott, hogy az éles hallású halakon kívül vannak kimondottan nagyothalló fajták is. Süddeutsche Zeitung A Földön jelenleg 4,4 milliárd ember él. Hányán születtek és haltak meg eddig? Ezt a kérdést nem először tették fel, és Arthur H. Westing, a Massachussets állambeli Amherst Egyetem professzora sem az első, aki megpróbál felelni rá. Becslései szerint Földünkön eddig mintegy 50 milliárd ember született. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi populáció a 9 százaléka mindazoknak, akik eddig a Földön éltek. Westing professzor megállapításai az emberiség létezésének 300 000 éves időszakára terjednek ki. Becslései eltérnek a hasonló más becslésektől. Az egyik — szintén amerikai — 1960. évi becslés 110 milliárd emberről szólt. Abból a feltételezésből indult ki, hogy egymillió évvel ezelőtt 125 000 ember élt a Földön. A becslések különbségei abból is adódnak, hogy a kutatók különböző (16—25 év közötti) átlagos életkort tételeztek fel. Westing professzor az emberiség létezésének kezdeti időszakában az átlagos életkort 20 évre becsülte, az utóbbi években 50 évre. Szerinte a homo sapiens az időszámítás előtti 298 ezredik évben jelent meg a Földön. Ebben a kiindulási évben két homo sapiens létezését feltételezte, az időszámítás előtti 40 ezredik évben 3 millióra, nyolcezerben közel 5 millióra, időszámításunk kezdetén pedig 200 millióra becsülte az emberiség számát. 1650-berl szerinte 500 millió, 1850-ben egymilliárd, a második világháború végén pedig 2,3 milliárd ember élt a Földön. Az ilyen becsléseket megnehezíti az a tény, hogy a népszámlálási adatok eléggé megbízhatatlanok. Ráadásul ilyen összeírásokat rendszeresen csak viszonylag rövid idő óta végeznek. Például Svédországban 1750-ben tartották az első népszámlálást, de sok országban csak a második világháború után kezdték meg a lakosság rendszeres összeírását. Westing professzor számításából, amelyek a világpopuláció igen lassú növekedését jelzik, többek között az a következtetés is levonható, hogy a Földön eddig élt összes ember négyötöde írástudatlan volt. Rudé Pjrávo
