Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-05 / 54. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1982. március 5., péntek NSZK Vízummegtagadás a Komszomol-küldöttségtöl BONN W. Stührman, a Szocialis­ta Német Munkásifjúság (SDAJ) elnöke szerdán til­takozó táviratot intézett a nyugatnémet külügyminisz­tériumhoz amiatt, hogy az megtagadta a beutazó vízu­mot a Komszomol küldött­sége tagjaitól. A szovjet if­júsági delegáció — amelyet a nyugatnémet ifjúsági szer­vezet vezetősége hívott meg az NSZK-ba — Borisz Pasz- tuhov, a Komszomol kb el­ső titkára vezetésével vett volna részt a SDAJ március 6—7-ig tartandó szövetségi kongresszusán. A távirat hangsúlyozza, hogy a bonni külügymi­nisztérium lépése megsérti a helsinki záróokmány elve­it, és ellentétben áll azok­nak a nyilatkozatoknak be­tűjével és szellemével, ame­lyeket az NSZK kormánya tett Leonyid Brezsnyev leg­utóbbi bonni látogatása ide­jén. Stührman távirata befe­jezésül annak a reménynek ad hangot, hogy a bonni külügyminisztérium haladék­talanul meg fogja változtatni döntését, és a szovjet ifjúsá­gi küldöttség részt vehet a szövetség kongresszusán. A Német Kommunista Párt vezetősége szerdán ha­tározott tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a nyugatné­met hatóságok elutasították Valentyina Tyereskova, az SZKP KB és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnök­ségének tagja beutazási ké­relmét. Ezzel NSZK ható­ságai megakadályozzák azt, hogy Tyereskova az NKP meghívására részt vegyen a nemzetközi nőnap alkalmá­ból az NSZK-ban rendezen­dő ünnepségeken. Olszowski a LEMP-ről A Lengyel Egyesült Mun­káspárt soraiban továbbra is bonyolult a helyzet, an­nak ellenére, hogy a párt osztálybázisa nem rendült meg az elmúlt másfél év so­rán. Az 1980 augusztusában kirobbant széles körű konf­liktus, majd a nyomában fokozódó ellenforradalmi hullám aktivizálta a pártban az olyan erőket, amelyek vagy nem voltaik a marxis­ta—leninista ismeretek bir­tokában, vagy pedig áten­gedték magukat különféle anarcho-szindikalista, illetve burzsoá nézeteknek. Mint Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a skier- niewicei vajdasági pártbizott­ság ülésén kifejtette, ilyen talajon különféle megalku­vó, jobboldali koncepciók nyertek teret. A kommunistaellenes tá­madásnak szerepe volt és részben még most is szere­pe van abban, hogy a párt egysége és ereje nem kielé­gítő — mondotta Olszowski, majd hozzátette: ma már megszűnőben van a pártta­gok körében az eszmei zűr­zavar, a politikai légkör tisztul és stabilizálódik. Mint megfogalmazta, az el­lenforradalommal szemben, a lengyelországi szocializmus megszilárdításáért vívott harc során lehet majd elér­ni, hogy a LEMP ismét ak­tív politikai szervezet, mun­kás jellegű, a társadalmi igazságosságot, a dolgozók érdekeit képviselő párt le­gyen. Magyar—jugoszláv pártmegbeszélések Belgrádban A Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bi­zottságának meghívására Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB osztályvezetője március 3-án és 4-én látoga­tást tett-Jugoszláviában. Fo­gadta őt Lazar Mojszov, a JKSZ KB elnökségének tagja, és tárgyalt Vlado Jan- zsiccsal, a JKSZ KB Elnök­ség végrehajtó titkárával, valamint Boriszlav Milose­vics titkárhelyettessel. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszéléseken áttekin­tették a nemzetközi élet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit. Megerősítették azt a meggyőződésüket, hogy a világbéke megóvása és a társadalmi haladás előmoz­dítása érdekében ma külö­nösen nagy jelentősége van a kommunista pártok, a ha­ladó erők széles körű össze­fogásának. Megelégedéssel méltáttak a két testvérpárt, valamint Magyarország és Jugoszlávia sokoldalú együttműködésének eredmé­nyes fejlődését. Megállapod­tak az MSZMP és a JKSZ 1982-re és 1983-ra szóló együttműködési programjá­ban. Ellenzéki jelölt sorsa a halál­Sajtókonferencia a salvadori helyzetről RÓMA A salvadori ellenzék kép­viselői számára a biztos ha­lált jelentené, ha a jelenle­gi hely zetben, jel öl fékként i n- dulnának bármiféle „választ- tásokon” a hatalom birtoko­saival szemben. A salvadori helyzet ismerői tudják: kép­telen elképzelés a március 28-i választások „ellenőrzé­se” — mondta csütörtöki sajtókonferenciáján Rómá­ban Antonio Aguillar, a forradalmi demokratikus front képviselője. (Emilio Colombo olasz kül­ügyminiszter szerdán beje­lentette, hogy Olaszország nem küld megfigyelőket a salvadori választásokra.) A választások ellenőrzésé­hez több ezer külföldi meg­figyelőre lenne szükség, de nekik is legelőször azzal a ténnyel kellene számolniuk, hogy a katonai-gazdasági oligarchia mindent elkövet a hatalom megtartásáért — mondotta Aguillar. A Salvadori Forradalmi Demokratikus Front vezető egyénisége ugyanakkor le­szögezte, hogy a forradalmi mozgalom nem csupán kato­nai sikerekre törekszik, ha­nem politikai megoldást ke­res. Ezt bizonyította az a Reagan amerikai elnöknek küldött levél is, amelyben a harcoló egységek öt pa­rancsnoka előfeltételek nél­küli tárgyalási készségét fe­jezte ki. Mint jelentettük, az ame­rikai képviselőház keddi ha­tározatában éppen ezt sür­gette az amerikai elnöktől. Antonio Aguillar római sajtókonferenciáján eluta­sította a Vatikánnak a sal­vadori választásokkal kap­csolatos álláspontját; a Szentszék a salvadori lakos­ságot a választásokon való részvételre szólította fel. Külpolitikai kommentárunk J—i Pártharcok Pretoriában A DÉL-AFRIKAI KORMÁNYZÓ Nemzeti Párt 20 képviselőjének kizárása, s két miniszter lemondása az apartheid-rezsim irányító csoportjának válságát jelzi. A kizártak és lemondottak a pretoriai kormány­zat legszélsőségesebb elemeit képviselték, vezéralak­juk, Andries Treumicht egyebek között a Dél-Afrikát valójában irányító búr titkos társaság, a Broeder- bond (Testvérszövetség) elnöke volt. A világsajtó ál­talában ultrakonzervatívként jellemzi a pretoriai sza- kadár csoportot, azonban nem túlzás kimondani: a dél-afrikai legszélsőségesebb fasiszta klikk távozott a kormánypártból. A SZAKÍTÁS OKA Botha miniszterelnöknek és pártjának az a törekvése, hogy politikai jogokat ad­jon az indiai származású és „színes”, azaz mulatt dél­afrikaiak több mint kétmilliós tömegének. Eddig ezek a közösségek 1948 óta, amikor a Nemzeti Párt hatalomra jutott, semmiféle állampolgári joggal nem rendelkeztek, a vérlázító faji korlátozások rájuk is érvényesek voltak. A szélsőségesek nem voltak hajlan­dók elfogadni a mostani „liberalizálást”, nem akarják tudomásul venni a nagytőkés körök gazdasági és poli­tikai megfontolásait a faji elnyomás és kizsákmányo­lás differenciáltabb módszereiről. Botha miniszter- elnök és elvbarátai ugyanis jól látják: a jelenleg ér­vényben levő szabályozás elkerülhetetlenül közös frontba tömöríti a „színeseket” és az indiaiakat a túlnyomó többséget alkotó feketékkel, s így a fehérek kizárólagos hatalmának fenntartása még nehezebbé válik. A másik ok: a „színesek integrálásával” akar­ják befejezetté tenni a bantusztán politikát, azt a ter­vet, amely szerint a feketéket saját hazájukban kül­földivé teszik a látszatfüggetlenséget kapott „köztár­saságok” polgáraivá minősítve őket. Az ügynek vitat­hatatlanul vannak külpolitikai vonatkozásai is. A TREUERNICHT VEZETTE „KEMÉNYFEJŰEK” azonban nem hajlandók tudomásul venni ezeket az intézkedéseket. Most ugyan kisebbségben maradtak a kormányzópárton belül, ám a dél-afrikai fehérek között elég jelentős a táboruk. Az abszolút faji elkü­lönítés a holland származású búrok, más néven afri- kánerek többsége számára vitathatatlan dogma. Ezt az elvet vallotta egy korábban kiszakadt ultrareak­ciós tömörülés, az „Igazi Nemzeti Párt” is. Nyilván­valóan most hozzá csatlakoznak az új szakadárok — számítva a búr farmerek és kispolgárok, de a városi munkások egy részének támogatására is. MIKLÓS GÁBOR Kadhafi összefogásra szólította föl az arab világot A konszolidáció útján . Lengyelország: g ondok és remények — Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője az általános népi kongresz- szus rendkívüli ülésszakán szerdán elhangzott beszédé­ben éles bírálattal illetett néhány arab rendszert, ame­lyek nem tesznek tényleges intézkedéseket az izraeli ag­resszió visszaszorítására. Lí­bia legfelsőbb törvényhozó szervének rendkívüli ülés­szaka szerdán kezdődött Tri- poliban. Kadhafi fölszólította az arab világ összes haladó erőit, hogy fogjanak össze — Ha egyáltalán lehet földi tájhoz hasonlítani a Venus felszínének azt a körzetét, amelyről a Venye- ra—13. űrszonda színes fény­képeket továbbított a Föld­re, akkor az tropikus ma­gasföldi sivatagra emlékez­tet t- állapította meg V. Barszukov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájá­nak levelező tagja, aki be­mutatta a szovjet televízió nézőinek az első színes fény­képet. Mint ismeretes, az űrszondára szerelt telefoto- méter-berendezések három színképben, vörös, kék és zöld színben készítettek fel­vételeket, ezek kompozí­ciója adja meg a természet­hű színes képet. A bemutatott felvételen, jól látható, hogy a talaj a leszállás körzetében barnás az amerikai imperializmus, a cionizmus és a reakció összeesküvései ellen. A líbiai forradalom veze­tője nagyrabecsüléssel em­lékezett meg arról, hogy a szocialista országok az arab népek oldalán állnak, sok­oldalú segítségben részesít­ve azokat. Kadhafi megbélyegezte az Egyesült Államok által irá­nyított arabellenes kam­pányt, amely — mint mon­dotta — az arab népek hala­dó vívmányainak megsem­misítésére irányul. színezetű, ott, ahol a le­szálló egység talajt ért, a felszín feketére színeződött. A képen nagyobb kődarabok is láthatók, ezeknek felüle­tét viszont alaposabban ta­nulmányozni kell. Az űrlaboratórium auto­matikus berendezései közé egy földrengésjelző is tarto­zott, mert a tudósok úgy vélik, hogy a Venuson van vulkánikus tevékenység, s ennek mérésére szolgált a műszer. Érzékenységére jel­lemző, hogy a földi próbák során egy épület tizedik emeletén helyezték el — és érzékelte, hogy a földszin­ten a laboratórium munka­társai sétálgatnak. Az ada­tokat természetesen még fel kell dolgozni, de az első megítélések szerint valóban tapasztalható talajmozgás a Venuson. A Varsóban dolgozó kül­földi tudósítók gyakran mondogatják: manapság nincs belpolitikai „pihenő­nap” Lengyelországban. S valóban, az elmúlt napok­ban tanácskozott a LEMP KB 7. plénuma, most tar­totta kétnapos ülését a len­gyel parlament, a szejm, most került sor Wojciech Jaruzelski moszkvai látoga­tására. A bel- és külpoliti­kai „csúcsforgalom” volta­képp természetes is: 2—3 esztendő alatt kell helyre­állítani a gazdaság egyensú­lyát — mindennap szorgos munkára van hát szükség. Az ellenforradalom erői és a belső küzdelmek által megtépázott pártnak újjá kell teremtenie erejét, te­kintélyét, a törvény és az érvek súlyával kell harcba szállnia a szükségállapot rendkívüli- intézkedéseivel csupán megbénított, de le nem győzött politikai ellen­féllel. „A pártszervezetek munkáját a társadalmi-gaz­dasági feladatokra, minde­nekelőtt a népélelmezés ja­vítására, a lakásépítésre és a tőkés országoktól való gaz­dasági függőség csökkenté­sére kell összpontosítani” — olvassuk a 7. plénum hatá­rozatában. Érdemes felidézni a do­kumentum egy másik rész­letét is, amely leszögezi, hogy a szükségállapot beve­zetése megfékezte a fenye­gető ellenforradalmat. An­nak ellenére, hogy a lengyel vezetés e határozott intézke­dését támadja, hatását gyön­gíteni igyekszik a dühödt nyugati propaganda, ellenál­lásra, munkalassításra biz­tatva a lengyel dolgozókat, az országban alapvetően helyreállt a rend, növekszik az aktivitás a munkahelye­ken. E pozitív tény perszenem jelenti, hogy a konszolidá­ció útja akadálytalan lenne. A szocializmus ellenfelei nem gyengülő külső támo­gatással igyekeznek mérgez­ni a hazai légkört, főként az ifjúság hiszékenységére alapozva ösztönzik valami­féle tavaszi lázadás előké­születeit. „A tavasz nem lesz sem a miénk, sem a tiétek. A tavasz lengyel lesz és szocialista” — mon­dotta Jaruzelski kormányfő a 7. plénumon. Ide kíván­kozik Rakowski miniszter­elnök-helyettes néhány gon­dolata is: „ ... Egyetlen pil­lanatig sem táplálhatunk olyan illúziót, hogy a leg­nehezebb gondokat magunk mögött tudjuk. Az ellenfél nem tette le a fegyvert, és nem is teszi le ... Az ifjú nemzedéknek az a része, amely aktívan tevékenyke­dett a „Szolidaritás” sorai­ban, most a kömmunistael- lenes kezdeményezések ha­tására magáévá teheti a lá­zadás eszméjét... A politi­kai harc legeredményesebb területe egyrészt a törvény betartásának következetes megkövetelése, másrészt olyan politikai gyakorlat folytatása, amely a párbeszé­den és a társadalmi egyet­értésen alapul”. A társadalommal való megegyezés, a nemzeti egyet­értés szándéka a LEMP IX., rendkívüli kongresszusa óta egyre erősödő törekvése a lengyel vezetésnek. 1981 no­vember—decemberében — a „Szolidaritás” vezetőinek polgárháborúval fenyegető döntései miatt már-már el­veszettnek hihettük ezt az elvet. Ám a LEMP KB mos­tani ülése megerősítette a kongresszus irányvonalát, a gyakorlatban pedig a nem­zeti egyetértést kovácsoló új helyi fórumok, a nemzeti megmentés állampolgári bi­zottságainak támogatására szólít a párt határozata. A lengyel konszolidáció . egy másik kulcskérdése két­ségkívül a szükségállapot törvényével felfüggesztett szakszervezeti mozgalom megújulása. Jaruzelski a plé­numon erről így szólt: „A LEMP erős és öntevékeny szakszervezeti mozgalom mellett foglal állást, amely feltétlenül tiszteletben tartja a szocialista társadalmi rend alapelveit, s elismeri a párt vezető szerepét.” A szakszer­vezetek jövőjéről most a munkahelyeken folyó viták során döntenek a dolgozók. Igen lényeges — talán a leg­fontosabb — feltétele a kon­szolidáció folyamatának a párt ideológiai és szervezeti egysége. Az alapszervezetek egy részénél tehát sürgős feladat a belső megosztott­ság, a frakciózás felszámolá­sa. Ezt szolgálják a tagság körében most folyó egyéni beszélgetések. Végezetül szólni kell arról, ami kétségkívül mindenkit foglalkoztat, ha Lengyelor­szág jövőjére gondol: med­dig tart még a szükségálla­pot? A LEMP KB 7. plénu­mán világos utalás hangzott el erről: addig tart, amíg az országban nem lesz tökéle­tes nyugalom és a legége­tőbb gazdasági problémákat fel nem számolták. (Március 1-én a lengyel lapok inter­jút közöltek a belügyminisz­terrel, aki a rendkívüli in­tézkedések újabb könnyíté­sének egész sorát jelentette be: bővült a hazai és a nem­zetközi telefon-,' telex-össze­köttetés, feloldották a lak­helyelhagyási tilalmat, in­ternáltak újabb csoportjai­nak szabadon bocsátása vár­ható.) Milyen lesz, hogyan ala­kul a Lengyel Népköztársa­ság közeli és távolabbi jö­vője? A kormány szándékai és lépései hihetővé, hitelessé teszik a célt: az ország né­hány éven belül könnyíthet mély gazdasági válságán. A megvalósításnak azonban van egy belső és egy külső feltétele: mindenekelőtt a lengyel társadalom egyetértő támogatására, összefogására van szükség. A külső felté­tel pedig a Lengyelországot érintő nemzetközi légkör javulása. „Lengyelország jövője szempontjából mindenkép­pen alapvető a moszkvai szovjet—lengyel találkozó­ról kiadott közlemény meg­állapítása : „Lengyelország szocialista állam volt, az ma, és az is marad, olyan állam, amely­nek gazdasági és politikai rendje a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmára, a marxista —leninista Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepére épül.” Varsó, 1982. március 4. Szilágyi Szabolcs Magasföldi sivatag, „földrengések”a Venuson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom