Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 5., péntek 3. A 25. ESZTENDŐ Elsőként Füzesabonyban A takarékszövetkezet jubileuma A gabonatermelés fejlesztési lehetőségei Észak-Magyarországon Három megye szakembereinek tanácskozása Egerben A gabona élelmiszer-termelésünk alapvető nyersanyaga. A világgazdaságban betöltött szerepe évről évre növekszik. Magyarországon jelentős hagyományai vannak termelésének, amelyet agrárpolitikánk is ösztönöz. Észak-Magyarországon: Heves, Borsod-Abaúj- Zepmlén és Nógrád megyében, az országos átlagnál kedvezőtlenebb körülmények között foglalkoznak gabonatermeléssel az üzemek. Továbbfejlesztésének lehetőségeiről tanácskoztak csütörtökön Egerben, a Technika Házában a három megye szakemberei. Ott volt dr. Havasi Béla, az MSZMP Borsod és özsváth Trtznef, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, dr. Mészáros István, a MÉM főosztályvezetője, Bágyi Imre, Heves megye Tanácsának elnökhelyettese, valamint dr. Bíró Ferenc, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora is. A tanácskozás résztvevői, a Heves, Borsod-Abaúj—Zemplén és Nógrád megyéből jött szakemberek (Fotó: Perl Márton) Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára megnyitójában szólt az észak-magyarországi tájegység élelmiszer-gazdaságáról. Hangsúlyozta, hogy VI. ötéves tervünk kiemelt feladata a gabona- és hústermelési program megvalósítása, amelyből Heves, Borsod és Nógrád megye üzemei is kiveszik részüket. Igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy 1985-ig országosan elérjük a 15—16 millió tonna gabona- termést. Ehhez a helyi adottságokhoz igazított módszerek, eljárások és fajták segítséget nyújtanak. Ezután dr. Szalai György kandidátus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kom- polti Kutató Intézetének igazgatója tartott előadást. Hangsúlyozta, hogy Észak-Magyarországon kedvezőtlen termőhelyi adottságok között megvannak a feltételei a gabonatermelés növelésének. Ehhez elengedhetetlen a jobb minőségű talajmunka, a megfelelő talajerő-utánpótlás és a géppark korszerűsítése. Ezért a gazdaságoknak a jövőben arra kell törekedniük, hogy a lehetőségeket figyelembe véve időben elvessék a területi adottságoknak legmegfelelőbb kalászos- és kukoricafajtákat. Kiemelte, hogy az eddigi vizsgálati eredmények alapján Észak-Magyarországon főleg a szovjet Ljubilejnaja, a francia Rivoli és a hazai Martonvásári—4-es búza adja a legnagyobb hozamot. Az ősziárpa-termelés ezen a tájegységen különösen az adottságok alapján hasznos és jövedelmező. Ehhez rendelkezésre áll a kompolti korai, továbbá az idén államilag elismert Martonvásári— 38-as és 39-es fajta. Tavaszi árpából az NDK, a csehszlovák fajták mellett a januárban államilag elismert Martonvásári—50-es jelentős eredményekkel kecsegtet. A következő időszakban nagy lehetőséget kínál a kukoricatermelés színvonalának javítása is — mutatott rá dr. Szalai György. — Megfelelő technológiával és helyes fajtaválasztással ugyanis az eddigi 4—4,5 tonnáról 6 tonnára növelhetik az üzemek hozamaikat. Aláhúzta, hogy Észak-Magyarországon a gazdaságok jelenleg a szántóföldi területnek 58 százalékán termelnek gabonát. Az idén januárban életbe lépett ösztönző közgazdasági szabályozók közvetítésével a gabona- termelés jövedelmezőbbé válhat ebben a térségben is. Ehhez kedvező alapot nyújtanak a többletvetések kalászosokból, az elmúlt év őszén éltek is ezzel a gazdaságok Heves megyében. A terület növelésével és az ösztönző prémiummal tovább növekszik a gabonatermelés jövedelmezősége a kedvezőtlen adottságú üzemekben. Az ágazat fejlesztése tehát közvetlen érdeke valamennyi közös gazdaságnak, miután javítja az eredményeket, és növeli a bevételt! A három megye üzemei az elmúlt időszakban egymillió tonna gabonát termeltek, amely az országos mennyiségnek nyolc százaléka. Az adottságokhoz igazított fajtaválasztással, a vetési idő helyesebb megválasztásával és kellő technológiai fegyelemmel 1985-ig 20—25 százalékkal növelhetik a hozamokat a nagyüzemek, és ehhez jelentős segítséget nyújtanak a megyékben működő termelési rendszerek is. Az előadást követően vitára került sor. Felszólalt Szatmári Dezső, a taktaharkányi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Bozsik Zoltán, a szolnoki Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszerének igazgatója, Varga Lajos, a kállói Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, dr. Mli- norcsik József, a Gödöllői Búza- és Borsótermelési Rendszer igazgatója, Németh András, a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Termelőszövetkezet elnöke, Farkas Béla, a Nádudvari Kukorica és Ipari Növények Termelési Együttműködésének, Gazdag János, a Bajai Kukoricatermelési Rendszer ágazatvezetője, Varró Imre, a Vetőmag Vállalat Észak-magyarországi Központjának főmérnöke és Gásjár Jenő, a nádudvari rendszer Pest—Heves és Nógrád megyei alközpontjának vezetője is. A tanácskozás dr. Mészáros Istvánnak, a MÉM főosztály- vezetőjének összegező zárszavával ért véget. Mentusz Károly (Tudósítónktól) Negyedszázada annak, hogy hazánkban megalakultak az első takarékszövetkezetek Heves megyében Füzesabonyban és a szomszédos Dormándon, százan írták alá elsőként a belépési nyilatkozatot, • s tartottak alakuló közgyűlést. Célul tűzték ki a rendszeres takarékosságot, a tagok segítését különböző kölcsönökkel. A negyedszázad alatt elért fejlődésről, a lakosságért végzett munkájáról kérdeztük Bocsi Imrét, a szövetkezet elnökét: — Az alapítók talán nem is gondolták, mit érhetünk el 25 év alatt. A működési területünk, különösen az utóbbi években, egyre gyarapodott: először Besenyő- telken hoztunk létre kirendeltséget, később Kerecsend, Poroszló, Mezőtárkány, Szi- hálom, Sarud önálló szövetkezettel is csatlakozott hozzánk. Tizenöt településen végezzük pénzügyi szolgáltatásainkat. — Különösen jó eredményeket sikerült elérnünk a legfontosabb üzletágban, a betétgyűjtésben. Két évvel az alapítás után egymilliós betétünk a megyében is rekordnak számított. Az elmúlt évben aztán ismét rekord született: egy esztendő alatt 28 millió forinttal nőtt a szövetkezetünknél elhelyezett betétek összege. Több mint tízezer ügyfél, 232 millió forintját őrizzük, kamatoztatjuk. — Milyen segítséget kapnak a tagok a szövetkezettől? — A betétek kamatoztatása mellett évente 40—45 millió forint kölcsönt ad szövetkezetünk a tagjainak. Sok család terveinek, álmainak megvalósulását segítik ezek a kölcsönök. Népszerűek az áruvásárlási és lakáskorszerűsítési hitelek, és * a hozzánk forduló kistermelők igényeit is teljes egészében kielégítjük. Az utóbbi években egyre több kiegészítő tevékenységet vállalunk. Jelenleg 25 szövetkezettel, intézménnyel, vállalattal van szerződésünk különböző pénzügyi szolgáltatások lebonyolítására. A területünkön egyébként ma már minden harmadik lakos tagja a szövetkezetünknek; a részjegyek értéke több mint hárommillió forint. — Szép üzletházak, kirendeltségi épületek is jelzik ä gyarapodást... — Különösen az V. ötéves terv idején építettünk sokat. Ezekben az üzletházakban már jó munkakörülményeket biztosíthattunk dolgozóinknak. Saját fejlesztési alapunkból Csopakon üdülőt vásároltunk és berendeztünk egy üdülőt Szihalmon, a Zsóri-fürdő közelében is. — Hogyan férnek meg egymás mellett a „konkurenciával," az OTP-vel? — Nekünk némi helyzeti előnyünk van, mert évente többezer tagunkkal találkozunk, s ők közvetlenül ismerik munkánkat. Bíznak bennünk és igénylik a segítségünket. Néha, kétségtelen, az OTP-vel párhuzamos feladatokat is ellátunk. •k A küldöttgyűlésen együtt ünnepelnek az alapítók és a mai tagok. Ott lesz az elnökségben Barta Ferenc, a 25 évvel ezelőtt alakult szövetkezet első tagja is. Mivel lehet még ünnepélyesebbé tenni a nevezetes évfordulót? A mostani vezetőség újabb sikeres esztendőről, szép tervekről adhat számot a küldötteknek. Szabó Lajos A legjobb módszereknek Nekem az a véleményem Nem azzal a bizonyos hármas jelszóval van baj manapság a szocialista brigádok versenyében. A teljesítésben találhatók megcsontosodott és formális megoldások. Azt az óriási erőt, amit ezek a brigádok képviselnek akár egy üzemben, akár egy lakóhelyen, de még inkább tágítva a kört: jobban, eredményesebben is kihasználhatnánk. Erről a lehetőségről mondja el a véleményét Szlanka Tibor, a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz Dobó Katalin nevét viselő szocialista brigádjának a vezetője. Mindenekelőtt: dolgozni A mátraalji település termelőszövetkezetében 1963- ban indult útjára a brigádok versenymozgalma. Elsőnek a Tvereskovát példaképnek vevő kis közösség alakult meg. Majd jöttek sorra a többiek. Ma már a gazdaság egész területét átfogja a mozgalom. Ugyanúgy értékelik a tevékenységüket, mint máshol, ugyanúgy kialakítják az egymás közötti sorrendet, mint máshol, és ugyanúgy megkapják a megérdemelt jutalmat, mint máshol. Mindezért a versenybizottság is felelős. — Abban az időben még a kisebb tapasztalat, de a nagyobb lelkesedés vitte előre a mozgalmat. A brigádokra a kezdeményezés volt a jellemző. Kezdetben a hár-' más jelszóból a „szocialista módon dolgozni” kapott hangsúlyt. Majd. a tanulás, a közös kirándulás és a rendezvényeken való együttes megjelenés tette teljessé a hármas jelszó életre keltését. — Tehát minden a legnagyobb rendben ment? — Nem egészen. Mi kialakítottuk a magunk pont- rendszerét. A versenybizottság a döntéshez túlzottan támaszkodott a naplókba bejegyzett megállapításokra. De hát melyik ember, melyik brigád írna le magáról valami hiányosságot? Mindenki igyekezett magát a lehető legjobb színben feltüntetni. Ss ha hibákat sem akarta megkerülni, igyekezet* azoknak az élét tompítani. Legtöbbször azzal, hogy a rajtuk kívül álló okokra hivatkoztak. Például az időjárásra, a szervezési hiányosságokra, más egyébre. Ennek révén a hiányosságokat is kisebbíteni tudták. — Mindenekelőtt tehát a mennyiségi szemlélet uralkodott? — Jó példa erre a kulturális vállalások teljesítése. Rájöttek az emberek, hogy csak a mozijegyet kell beragasztani a naplóba. Azt ellenőrzik. Ehhez hasonlóan gyűjtöttek színházi, múzeumi és képtári belépőket, pecséteket. A pontok számát ezek a mellékletek határozták meg. — Ezek fölött szemet hunyt volna a versenybizottság? — Bármennyire is igyekezett pártatlan maradni, bármennyire ismerte is a tsz brigádjait, megtévesztette a látszat, a túlbuzgóságot sugalló dokumentum. Túlzott különbségek voltak az egyes feladatokért járó pontszámok között is. Mi lett a következménye? A lelkesedés alábbhagyott, a tenni akarás lendületét vesztette. A vállalások egyre inkább formálisakká váltak, bár az egyes brigádoknak voltak fellángolásaik. Ez a röntgenkép. Ha látszólag csupán egyetlen gazdaság ügyeiről is van szó, a keret kitágítható minden fenntartás nélkül. Bizonyára máshol is akadnak olyanok, akik magukra ismernek. A lényeg a minőség — Min változtatna, ha tehetné, az eredményesebb tevékenység végett? — Először is a létszámon. Elképzelhetetlen, hogy harminc-negyven ember mindig egyeztetni tudja az idejét. Nyolcan-tízen még egy óvoda patronálását is köny- nyebben vállalhatják. Ha még ennél is kisebb a létszám, az sem okozhat gondot. A kollektív vállalással szemben pedig az egyénit részesíteném előnyben. Nálunk a szántóföldi és a szőlészeti munkákra is érvényes ez. Például, ha a brigád azt vállalja, hogy 80 vagy 100 mázsát szüretel le, ennek teljesítése nem egészen rajta múlik. A rossz időjárás vagy betegség erőteljesen csökkentheti az átlagtermést. — Hogyan lehet ezt egyénileg átvállalni? — Egyszerűen. Az illető azt mondja, én ennyi tőkét metszek meg. Ennyi napot teljesítek a zöldmunkában, ennyit a horolásban, ennyit a szüretben. Leszedek naponta ennyi és ennyi mázsa szőlőt. Hogy ebből a vállalásból mennyi valósul meg, az nem a brigádtól, hanem csak tőle függ. Ezekből a részteljesítményekből állna össze a brigád eredménye, ami valószínűleg jobb lenne, mint az eddigiek voltak. — Mindez vonatkozik a tanulásra, a szórakozásra is? — Ezeket az úgynevezett közös rendezvényeket szervezze a gazdaság. Neki könnyebb, mint az egyes brigádoknak. Még az iskolák, óvodák patronálását is. A kisebb közösségek pedig döntsék el, hogy miben, hányán vesznek részt, mit vállalnak magukra belőle. Nem kötelező, hogy a brigád minden tagja ugyanazért a fimért, komédiáért, könyvért rajongjon. Miért legyen bárki is mártír azért, mert ő brigádtag, és az egység látszatáért oda is elmenjen, ahová semmi kedve? Kétségtelenül figyelemre méltó gondolatok ezek. Több emberi tartalmat — Meggyőződésem, hogy a szocialista brigádmozgalomnak az eddiginél kevesebb „szabályt”, ugyanakkor jóval több emberi tartalmat kell adni. Attól még lehet nagyon jól működő egy ilyen csoport, ha tagjainak nem kell sülve-főve együtt lenniük. Sokkal fontosabb, hogy a munkaterületük gondjait vállalják a magukénak. A tenni akarásuk fakadjon közös elhatározásból. Belső érzésből becsüljék egymás munkáját. — Minél kevesebbb kötöttség: ez lenne a kulcsa mindennek? — Korántsem. A minél pagyobb egyéni felelősségre teszem a hangsúlyt. Természetesen a brigádkereteken belül. A naplót sem lehet nélkülözni például. De csak azok az események, teljesítmények kerüljenek bele, amik döntő fontosságúak. Legyen olyasfajta, mint egy életrajzi regény. Az adatokkal rögzített teljesítményeket más dokumentumok úgyis megőrzik. A napló a brigád belső történéseit, bensőségesebb dolgait őrizze meg. Hogy akár az unokáink is láthassák, hogyan éltünk mi ezekben a mostani években. — Gondolja, hogy mindenki egyetért a véleményével? — Egyáltalán nem tételezem fel. Ha más brigádvezetők is elmondanák a saját elképzeléseiket, ha vitatkoznának velem és egymással, ebből az eszmecseréből mindenképpen kialakulna valami jó is. Annak pedig nemcsak a brigádmozgalom látná a hasznát. Ha úgy tetszik: íme a felhívás „keringőre”. Szlanka Tibor, a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz egyik szocialista brigádjának a vezetője csak a saját megjegyzéseit fogalmazta meg. Tessék vitatkozni vele! G. Molnár Ferenc (Fotó: Szabó Sándor)
