Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
4» NÉPÚJSÁG, 1982. március 25., csütörtök ÜZEMI BALESETEK - FILMEN Mit ér a kép, a szó? Nem kötötte be a biztosító övét, elkapta gyűrűskezét az esztergapad, daru alatt bizonytalankodott, vagy magasfeszültséggel bánt gyerekmódra. „Ivott azon a reggelen?” Miért is tagadnák munkatársaik: „Ivott. De csak két felest”. Nem próbálták elkendőzni ä balesetet, hisz már őt nem hozhatják vissza. Ügy mint félezer társát... És a rideg ténymegállapítás: hazánkban évente 130 ezer üzemi baleset történik, s ebből több, mint 500 halálos végű. Közvetett módon A budapesti Horizont moziban a XIX. országos munkavédelmi filmbemutató alkotásait néztem. A kétnapos vetítéssorozat végén már mindent elhittem. A nagyszámú statisztikát is. Ám, minduntalan első mesterem ötlött az eszembe, aki — miután lejelentkeztem, hogy én lennék az új dolgozó — elém tolt egy papírt, s azt mondta: „Itt írd alá!” lEnnyi volt a munkavédelmi oktatás. Természetesen akkoriban mint éretlen tacskó, az első munkahelyen megszeppenve, lehet, hogy bármit aláírtam volna. S ha netán valóban történik velem valami, kézjegyem — jogilag — munkaadómat felmentette volna a felelősség alól. Mondom, jogilag. De nem emberileg. Az is tény azonban, hogy nem minden alkalommal hibás a vállalat, üzem vagy a felelőtlen munkavédelmis. Mindegyikre akad példa. Ez tűnt ki abból az elmúlt három évben' készült 43 filmből is, melyet ezen a bemutatón vetítettek az érdeklődőknek, szakembereknek. S az utóbbiak között nemcsak az üzemek, gyárak, vállalatok hivatásból érintett képviselői voltak, hanem a szakszervezetek munkavédelmi felelősei, vezetői is. S még ők is, a sokat próbált, vitatkozott, néha pereskedett szakmabeliek is felszisszentek egy-két filfh láttán. Nem mintha horrort vetítettek volna, ám kicsit soknak, túlon-túl dokumen- taristának találtatott a balesetek bemutatása. Talán éppen ezért is jutalmazták elsősorban azokat a filmeket, melyek közvetett módon szólnak a munkavédelem, ről. A zsűri értékelésében hangsúlyozta, hogy azokat az alkotásokat emelték ki, melyek nem elrettenteni kívánják a nézőket, hanem a balesetek megelőzését szolgálják. Mint a fődíjat elnyert mű is. Kováts Miklós rendező „Nem vagy egyedül” című filmjében halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedettek munkatársai beszélnek, emlékeznek. A közös felelősségről, munkáról, segítőkészségről. A legrövidebb film kettő, a leghosszabb pedig 23 perces volt. A képsorok témában felölelték az iparágakat, a közlekedést, a környezetvédelmet, még az oktatást is. A szervezők a SZOT munkavédelmi osztálya és a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete öt kategóriában osztotta ki a díjakat. Hatásos, de drága — A munkavédelemben talán a leghatásosabb eszköz a film, ám egyben a legdrágább is — mondta Főcze Lajos, a SZOT munkavédelmi osztályának vezetője, aki részt vett a fesztiválzsüri munkájában. — Természetesen nem arról van szó, hogy „kidobott pénz” lenne az a néhány millió forint, amivel mi támogatni tudjuk a filmes propagandát. Ezt a munkát nem lehet így mérni. Véleményem szerint az eredményeknél sem a statisztikai adat az elsődleges. Hogy eggyel több vagy kevesebb baleset történik. A szemléleten kell változtatni. A szakszervezeti mozgalom hagyományos filmbemutatói közül ez a tizenkilencedik. Amikor két évvel ezelőtt a SZOT titkársága határozatot hozott a munkavédelmi agi- tációs és propagandamun- " ka korszerűsítéséről — alapvető kötelességünkké is vált e feladat — Milyen témákat dolgoznak fel? — Az új rendező elv szerint — folytatta — csak olyan anyagokat állítunk és állíttatunk elő, melyek több népgazdasági ágra vonatkoznak. A szakszervezet nem vállalkozhat például az ostyasütők kézikönyvének kiadására. Ám az állami oktatástól kezdve a szakszervezeti továbbképzésen keresztül a meséskönyvekig minden támogatásra lel. Az az elképzelésünk, hogy több pénzügyi csatornát nyitunk meg, vagyis felkérjük a szakágakat: készítsék el maguk a propagandaanyagot. Hisz ők értenek hozzá a legjobban. Egyébként a közelgő labdarúgó-világbajnokságra ügyelvén, a televíziós közvetítések úgynevezett holtidejében láthatunk majd ilyen munkavédelmi filmeket. Kölcsönzés a megyéből „Mit ér a kép, a szó, ha nem jut el a legérintetteb. bekhez, a dolgozókhoz?” — említette meg befejezésül Főcze Lajos. Valóban milyen úton-módon lehet könnyen és gyorsan hozzájutni filmekhez, diákhoz? A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának vezetője, dr. Göcző Géza szerint népszerűek a munkavédelmi filmek megyénkben: — Évtizedek óta lehet nálunk igényelni a 16, vagy a 35 milliméteres filmeket. Megyénk 54 tsz-e és 17 szakmája él a lehetőséggel, kölcsönzik a munkavédelmi filmeket. Évente mintegy százezer dolgozó tekintheti így meg az alkotásokat. „Legszorgalmasabb” nézők a Bélapátfalvi Cementgyár, a Hatvani Cukorgyár munkásai, vagy a bányászok és a termelőszövetkezetben dolgozók. A MOKÉP-en keresztül pedig, a nagyfilmek előtt, mintegy harmincezren láthattak oktató, vagy munka- védelmi filmeket, de például a megyei közlekedésbiztonsági tanács szervezésében, vagy az öregek otthonában is tartanak vetítéseket. — S a filmfesztiválon bemutatottak közül mikor láthatók a díjnyertes alkotások megyénkben is? — Az SZMT terve, hogy kis „megyei fesztivált” rendez. A MOKÉP segítségével pedig a mozikban, a nagyfilm vetítése előtt a legjobb alkotásokat bemutatják három városunkban és a nagyobb községek is. Így még többen láthatják azokat. S talán többen okulnak belőlük. Józsa Péter III 2. Robert bosszankodva, hogy megzavarták, valami bocsá- natkérésfélét mormolt, és követte a boyt a hall végében álló fülkéhez. — Halló? A kagylóból halk sziszét gés hallottszott. Robert először műszaki hibának gondolta. Mikor a szúrós gázszagot megérezte, már késő volt. Eszméletlenül csuklóit össze. Sandra több mint húsz percig várt Robertre. Aztán a recepcióba ment a kulcsáért. — Nem tudja, hová tűnt Mr. French? — Mr. French? — A New York Times tudósítója. — Sajnálom, kisasszony. Nem ismerem. Sandra túl fáradt és túl csalódott volt ahhoz, hogy tovább nyomozzon az ügyben. A boy az ajtóig kísérte, és jó éjszakát kívánt neki. Sandra habozva pillantott a szemközti ajtóra. Nem kellene megnéznie az anyját? A holnapi nap meglehetősen feszített lesz, már aludnia kellene. Forró fürdő, altató... ★ Sandra azonban nem aludt ezen az éjszakán. Fáradtsága ellenére idegeit különösen felkorbácsoltnak érezte. Mi volt ez? Zajok odakint a folyosón. Suttogó hangok'. Szapora jövés_menés, a párnázott dupla ajtó ellenére is lehetetlen volt nem hallania.-Már éppen a telefon után akart nyúlni, hogy a nyugtalanság oka felől tudakozódjék, amikor bénító bá- gyadtság tört rá. Mikor felébredt, már tizenegy óra volt — Recepció. — Kapcsolja kérem, az anyámat. Vele szeretnék reggelizni. — Egy pillanat. Sandra halk sugdolózást hallott a vonal másik végén. Aztán egy másik hang jelentkezett: — Az anyját, Partridge kisasszony? Nincs a listánkon. A portás szerint ön tegnap egyedül érkezett — Ne beszéljen őrültségeket! Anyám szemben lakik velem, a 413-as szobában. Sandra bosszúsan ledobta a hallgatót a villára, felkelt és bement a fürdőszobába.- Húsz perc múlva teljes díszben kilépett a folyosóra. És földbe gyökerezett a lába. Libabőrös lett a háta. Látta a szemközti oldalon az an- golbársony-tapétás falat, látta a rokokó konzolt a szépen ívelt velencei tükröt", látta a 411-es és a 414-es szobák bőrborítású ajtóit. Csak azt a szobát, amelybe tegnap az anyja beköltözött, nem látta sehol. Szőrén-szálán eltűnt. — Partridge kisasszony? Megfordult. Egy férfi állt mögötte. — Bocsásson meg, ha megijesztettem. A szálloda igazgatója vagyok. Éppen most hallottam, hogy vannak bizonyos differenciák. — Hol az anyám? — A 413-asban kellene laknia? Amint látja, ilyen szoba egyáltalán nem létezik. Sandra kételkedni kezdett elméje épségében. — Hol a portás? A vendégkönyv? A szobapincér? — Az egész személyzet reggel óta a turnusnak megfelelően szabadnapos. Nagyszabású vállalkozás Magyarország történelmi emlékhelyei A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum nagyszabású vállalkozásba fogott: hazánk történelmi emlékhelyeinek kataszterét kívánja összeállítani. — Elsőként a Magyar Partizán Szövetség határozta el, még 1977-ben, hogy számba veszi az ország történelmi emlékhelyeit — válaszolja kérdésünkre dr. Illés Lászlóné, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főmunkatársa. — Az ő felmérésük azonban csak az első világháborút követő korszak történelmi emlékhelyeire vonatkozott. A viszonylagos pontossággal összegyűjtött adatok feldolgozására az Országos Hadtörténeti Intézet és Múzeum Levéltárát kérték fel. Ez volt az első lépés a történelmi emlékhelyek kataszterének összeállításához. — Hogyan, miként került át ez a kezdeményezés a Munkás- mozgalmi Múzeumhoz? — A Magyar Partizán Szövetség felajánlotta nekünk az összegyűjtött anyagot. Én magam nagyon örültem ennek, hiszen ezzel a gyűjteménnyel már elkezdhettünk egy nagyobb szabású vállalkozást, a történelmi emlékhelyek kataszterének elkészítését. A Művelődési Minisztérium hivatalosan felkért bennünket ennek a nagy munkának az elvégzésére. — Mi is valójában a történelmi emlékek katasztere? — Mindazon személyekhez vagy eseményekhez kapcsolódó történelmi emlékhelyek nyilvántartása, amelyeket haladó történelmi hagyomá-. nyaink nyomán állítottak fel az ország területén. — Készítettek már ehhez hasonló gyűjteményt más országokban is? — Szomszédaink közül a Szovjetunióban már található ehhez hasonló jelentős vállalkozás. Az elmúlt év során minket is felkértek, hogy segítsünk összegyűjteni a Magyarországon levő szovjet katonasírok és emlékművek adatait. Mi a hazai történelmi emlékhelyek kutatásával párhuzamosan ezt a munkát is elkezdtük, és a — Taxit! Megyek a rendőrségre! — Figyelemreméltó história! — A sötét ruhás szikár férfi egyáltalán nem rejtette véka alá, hogy nem hisz neki. — Egy eltűnt film, egy eltűnt riporter, az anyja, akii nem látott senki és egy eltűnt szoba ... ön Közép- Afrikából érkezett? — Igen. — Rossz évszak a túris- táknak. A hőség, a klíma ... — nem folytatta. Sandra lángvörös lett: — Ügy véli, napszúrást kaptam? A sötét ruhás villogó szemekkel méregette. Nem válaszolt. Várt. Sandra felállt: — Látom, hogy kapcsolatba kell lépnem a követtel. A sötét ruhás bólintott: — Valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás. Majd ösz- szehozok vele egy találkozót. Maradjon addig a szobájában! Megvárta míg Sandra elhagyta a helyiséget, azután megnyomott egy gombot. — Mi van ezzel a French- sel? — kérdezte. — Egy órával ezelőtt el- szelelt a klinikáról. De hamarosan megtaláljuk. — French meg fogja kísérelni, hogy kapcsolatot teremtsen a kis Partridge-zsal. Zárják le az összes utcát a követség körül. De feltűnés nélkül. Hivatalos járműveket nem szabad feltartóztatni. Vége. (Folytatjuk) magunk számára is majd külön kiadványt akarunk szerkeszteni. — Miként kezdtek hozzá a nagy vállalkozáshoz? — Mindenekelőtt a megyei múzeumokhoz fordultunk adatszolgáltatásért. De a megyei pártarchívumok — amelyek már korábban is folytattak önálló munkásmozgalmi adatgyűjtéseket — anyagát is felhasználjuk. Néhány megye, így Bács- Kinkun, Győr-Sopron, Veszprém, és Zala már be is fejezték gyűjtőmunkájukat, és adataikat elküldték nekünk. A gyűjtések anyagát egyeztetjük a már nálunk levő adatokkal, és így igyekszünk kiegészíteni topográfiai nyilvántartásunkat. — Kik segítettek ebben a munkában? — A történész-muzeológusok felvették a kapcsolatokat a helyi tanácsi szervekkel és a megyei pártarchívumokkal, csakhogy ennél jóval szélesebb körű segítségre lett volna szükség. S bár kaptak támogatást több helyről is, mégis azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb megyében a múzeumok magukra maradtak ebben a nehéz vállalkozásukban. — Milyen korszakok emlékhelyeit tartalmazza majd a történelmi kataszter? — A szakbizottság döntése alapján az 1832—1962. közötti történelmi korszak társadalmi-politikai mozgalmainak emlékhelyeit gyűjtjük egybe. Olykor persze kérdésessé válik, hogy mit is vegyünk be a kataszterbe, fgy például Letenye, Komját Aladár szülőhelye — bár emléktábláját nem a szülői ház falán helyezték el mégis bekerül a gyűjteményünkbe. Vagyis azokat az emlékhelyeket is bejegyezzük, amelyek nem feltétlenül az események színhelyei. A kataszter két részből áll majd: egyrészt az emlékhelyek topográfiai kataszteréből, amelyeket megyénként készítünk el, s ezt egészítjük ki a személyi emlékhelykatalógussal. (Például Sal- lai Imre nevével megjelöljük az összes fellelhető emlékhelyet.) — Milyen gyakorlati haszna lesz ennek a gyűjtésnek? — Mindenekelőtt az volt a célunk, hogy végre valahol együttes nyilvántartásban legyen az összes említett történelmi korszakra vonatkozó emlékhely. Eddig ugyanis, bár sűrűn fordulnak hozzánk, nem tudtunk kielégítő felvilágosítást adni. Emellett a kataszter összeállítása során a megyék múzeumainak munkatársai és mi magunk is egy sor olyan történelmi helyhez és személyhez kapcsolódó adatot derítettünk fel, amelyek mindeddig még megjelölet- lenek voltak. Az említetteken túl még készítünk egy történelmi emlékhelyhez kapcsolódó életrajzi lexikont is, saját használatunkra. Ebbe a lexikonba azoknak a személyeknek is feljegyezzük az életrajzi adatait, akiket eddig csak egyes megyék határain belül ismertek. — Mit eredményezett az eddigi gyűjtőmunka? — A megyei múzeumok munkatársai igen lelkiismeretes munkát végeztek és végeznek jelenleg is, bár sajnos kevés támogatást élveztek, és a kataszter ösz- szeállításának ötlete sem kapót eddig kellő nyilvánosságot. Természetesen még nem késtünk le semmiről, hiszen a gyűjtést, a gyűjtőtevékenységet egészen 1984- ig szeretnénk folytatni, a kiadványt pedig 1985-ben kívánjuk megjelentetni. Addig még sok segítséget kaphatunk másoktól is. Többek között szeretnénk az iskolák diákjaira is támaszkodni. A KISZ már elindított egy vetélkedőt Évfordulós játék címen amelynek második fordulója a történelmi emlékhelyek gyűjtésével kapcsolódik egybe. A gyűjtés anyagát a Fiatalok hozzánk küldik be, és ezeket ^ni örömmel vetjük egybe a már rendelkezésünkre álló, meglevő adatokkal. így megvan minden reményünk, hogy a mindeddig ismeretlen emlékhelyeket is megismerhetjük. (Sz. B.) Példamutatás...? Lapozgatom az egri Megyei Művelődési Központ áprilisra tervezett műsorprogramját. Annak az intézménynek a kínálatát, mely a mintegy hatvanezres megyeszékhely lakóinak kellene, hogy kulturális programot, szabad idős elfoglaltságot nyújtson. Lássuk szárazon a tényeket! ötödikén a Bogyós gyümölcsök termesztéséről tartanak előadást. Nyilvánvalóan zártkörűt, hisz a Kertbarátok Köre rendezvényeként hirdetik. 9-én Audiovizuális eszközök bemutatója lesz. Valószínűleg nagy számú érdeklődő előtt, hisz nem először kerül sor hasonlóra... Tizenötödikén a magyar nyelv hete alkalmából névtani kérdésekről beszél dr. Sebestyén Árpád. Tizenhatodikán a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola irodalmi színpados produkciójának, a Palamedesnek nyújt mindössze egyszeri otthont a „ház”. Tizennyolcadikán délelőtt gyermekdiszkóra invitálják a legkisebbeket. (Az egy nappal későbbi, a Helyőrségi Művelődési Otthonban szervezett középiskolai hangversenyt valószínű, leg a közreműködő Egri Szimfonikusok miatt könyvelik saját programjaik közé.) Huszonharmadikán lesz egy dzsesszklub. A kínálatot még a lakótelepekre szervezett négy gyermekműsor és három egyetemi előkészítő színesíti. . S ezzel kész... Az egész hónapra meghirdetett tizennégy rendezvény közül két gyermekfoglalkozást szántak vasárnapra, egy ifjúságit pedig szombat délutánra. Egyébként a ház, mint más napokon, szombat, I vasárnap is programmentes pihenőt biztosít a nagykö- ; zönség számára. Az egri Megyei Művelődési Központ épületgondjai, j j s az ebből fakadó nehézségei közismertek. Az viszont i talán kevésbé tudott, hogy a városi „kultúrfunkciókon” ! \ kívül ez az intézmény az egri járás, illetve a megye va- \ i lamennyi művelődési házának módszertani központja is. Illene tehát szaktanácsot adnia, s példát mutatnia I j arra, hogyan lehet kevésből is, rossz körülmények közt is ] dolgozni. (németi)
