Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-25 / 71. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 25., csütörtök A háttéripar háttere MINDENKI MÁSKÉNT LÁTJA Táp — minden mennyiségben AZ ÖNTVÉNYEK ELNAGYOLTAK, pontatlanok — sok. belőlük a lefaragnivaló. Az alkatrészekből és részegységekből rendszertelen az utánpótlás — a felhasználók igényeinek sem mennyiségben, sem pedig minőségben nem felelnek meg. A nagy- vállalatok arra kényszerülnek, hogy saját maguk gondoskodjanak alkatrészről, félkész termékről, öntödéről — következésképpen ezek a kapacitások kihasználatlanok. Másutt viszont hiába szaladgálnak fűhöz-fához: képtelenek gyártót találni. Mindez arra utal, hogy az információs rendszer sem megfelelő — nem tudni, hol és milyen tevékenységre van szabad gyártókapacitás. A kereskedelem jelenlegi formái sem alkalmasak arra, hogy a gyártás és a felhasználás között az összhangot megteremtsék. Nem használjuk ki (a háttériparban sem) a nemzetközi munka- megosztásban, így a KGST- országokkal való együttműködésben rejlő lehetőségeket. A felsorolás tömör, kizárólag negatívumokat, gondokat, nehézségeket tartalmaz. Viszont kétségtelen, hogy a hazai háttéripar több problémával küzd, mint ameny- nyi sikerrel büszkélkedhet. A helyzet javítására a kormány intézkedéseket hozott, és a háttéripari fejlesztéseket (természetesen a gazdaságossági feltételek teljesítése mellett) a hitelezési gyakorlat is előnyben részesíti. A háttéripari beruházások állami támogatásra ugyancsak számíthatnak: az Állami Fejlesztési Bank kétmilliárd forint odaítéléséhez pályázatot hirdetett meg. Mérséklődött a kis- és a középvállalatok hátrányos megkülönböztetése azáltal, hogy szűkítették az engedélyhez kötött gyártható termékek körét. A különböző országos irányítószervek és tárcák is felkarolják a háttéripar ügyét. Eddig tehát a gondok és a lehetőségek; a kérdés, hogy utóbbiak megszüntetik-e az előbbieket? Ezt összegezték nemrégiben az Ipari Minisztériumban tartott értekezleten, ahol a háttéripari termékek fejlesztésében, gyártásában, forgalmazásában és felhasználásában érdekelt vállalatok vezetői, szakemberei vettek részt. Az ipari tárca egyébként a háttéripari nehézségek megoldása érdekében összesen 16 munkacsoportot és egy koordináló bizottságot hozott létre. A munkacsoportok javaslatai, ötletei meglehetősen eltérnek egymástól, akadnak, akik kizárólag — ha olykor gazdaságtalan is — a beruházásoktól várják a háttéripar felvirágzását. SOK GONDDAL KELLETT szembenéznie az öntödei és kovácsolt előgyártmány munkacsoportnak, ám a javaslatok nem sok újat tartalmaznak. Jóllehet az öntvények minősége állandóan romlik, változatlanul sok a ráhagyás és a pontatlan méret. A felhasználók nehézségeit szaporítja, hogy az öntödék zöme egy műszakos, jelentős részük a fővárosban található, ahol nehéz fizikai munkára szinte lehetetlen embert kapni. Hasonló gondokkal küzdenek a képlékenyalakító üzemek is. Javult viszont a helyzet a szerszámellátásban: a szövetkezeti ipar és néhány mezőgazdasági nagyüzem bekapcsolódott e fontos háttér, ipari termékek gyártásába. Többek között a FORCON, a DANUVIA, a Ferunion és a Ferroglobus lépett szövetségre a Kőbányai Szerszám- készítő Szövetkezettel. A GRANVISUS, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat és a Pest megyei Műanyag Üzem közös szerszámgyár létrehozásában állapodott meg. Jóllehet a különböző kötőelemek, rugók, vasalások, csavarok előállítása a háttériparon belül az egyszerűbb tevékenységek * közé tartozik, itt sincs minden rendben. Mert a háttériparnak is van háttéripara. Vagyis: a kötőelemgyártást olykor az alapanyag- vagy szerszámhiány hátráltatja. Mindazonáltal a vállalatok és szövetkezetek „frigyéből” remélhetőleg hamarosan megszületnek a nagy és kis sorozatú csavarok, rugók, alátétek, anyák, szegek, sasszegek és így tovább. Egyik-másik munkacsoportban (például a műanyag alkatrészek és félgyártmányok fejlesztésével foglalkozó szakemberek körében) belátták: nem kizárólag a beruházás, fejlesztés a gyógyír a háttéripar bajaira: olykor az új szervezeti formák, társulások, kooperációk is megjárják. A HÁTTÉRIPAR HELYZETE elmozdult a holtpontról. A kezdeti eredmények helyett azonban — éppen a gyors megoldás érdekében — továbbra is a nehézségekre és a lehetőségekre kell és érdemes összpontosítani. Egyebek közt az információs rendszer javítására, az ösztönzési és az érdekeltségi elemek korszerűsítésére, a gyártót és a felhasználót összekötő ügynöki-mérnöki szervezetek kiterjesztésére, valamint különböző termeltetési formák, leányvállalatok, szakcsoportok, kisszövetkeztek létrehozásának szorgalmazására. (M. P.) Sokszor elmondtuk már, hogy a kisgazdaságok adják a felvásárolható állatállomány nagyobbik hányadát az országban. Ebből az is követ, kezik, hogy jelentős kérdés: milyen mennyiségben és választékban juthatnak a különböző tápokhoz ezek a kisgazdaságok. A gyöngyösi áfész a szakcsoportok részére rendeli meg a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattól a tápot A különböző telephelyeken az áfész értékesíti a takatv mányt, ami azt is jelent^ hogy az állattartóknak igyekszik minél kedvezőbb körülményeket biztosítani. Bányai Gábor, a gyöngyösi felvásárló telep vezetője a tápok megrendelésének és kiszállításának is felelőse. Tőle tudtuk meg, hogy nincs gondjuk a kért mennyiség miatt, mert azt mindig pontosan megkapják. Soron kívül is igényelhetnek tápot, legtöbbször csak egy telefonjukba kerül és teljesítik az ilyen kérést is. Ludasról azért szállítják szívesen a különböző keverékeket, mert ott géppel tudják megrakni a teherautókat. Minden hónap 4-ig kell a megrendelést leadniuk, és ennek alapján kapják meg a következő hónapban kért mennyiséget és a megjelölt választékot, ösz- szesen tizenkétféle tápot juttatnak el a vevőkhöz, terményből pedig háromfélét. Több mint 11 vagon a forgalomba hozott mennyiség. Száz mázsát tesz ki a nyúl- táp, aminél azt jegyezte meg a telepvezető, hogy most már az ötödik felénél tartanak, mert a tenyésztők annyiszor változtatták igényüket. A mezőgazdaságban továbbra is élénk a beruházási kedv. A MÉM összesítése szerint az új létesítmények kialakítására, illetve rekonstrukciós fejlesztésére, bővítésére egyaránt hajlandóságot mutatnak a nagyüzemek. A tervező vállalatok által szállított műszaki dokumentációk kiviteli értéke tavaly elérte a 7 milliárd; a saját tervezésűeké pedig az 1,4 milliárd forintot. Az építkezések nagyságrendjéből arra lehet következtetni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a nehezülő gazdasági feltételek ellenére — vagy éppen ezért is —, lendületes korszerűsítéseket, fejiesztéseA megrendelés úgy áll ösz. sze, hogy a különböző elárusító helyek közlik a várható igényt, ezt öszesítik az áfész központjában és így küldik el a listát a gabonaforgalmihoz. Ha netalán valahol fennakadás lenne az árusításban, az annak tudható be, hogy a kisgazdaság vezetője nem egyszerre vitte el a szükséges mennyiséget, illetve: a községi eladók nem mérték fel megfelelően a várható igényt. Juhász Árpád, az áfész osztályvezetője úgy nyilatkozott, hogy a tápellátással nincs gondjuk, mert a gyártó vállalat nagyon pontosan szállít és figyelembe veszi a külön kérésüket is. Az úgynevezett agárdi táppal kapcsolatban jegyezte meg, hogy azt nem a gyártó helyről szállítják a megyébe, hanem csak a premixét, azaz azt a koncentrátumát, amiből Poroszlón kikeverik a tápot. Ahogy mondta, a konkur- rencia természetes ebben a vállakózásban is. A gabonaforgalmi vállalatnál Bokros Andrásné ügyintéző összesíti a tápokket irányoznak elő a továbbiakban is. A viszonylag előnyösen értékesíthető állati termékek kibocsátásának növelését jelzi előre, hogy a sertéshizlalás létesítményei iránt megnőtt az érdeklődés. 50 százalékkal nagyobb értékű beruházásokat terveztek tavaly, mint egy évvel korábban. A létesítményekben — természetesen amikor azok már tető alá kerülnek — 125 ezer állatot lehet elhelyezni. A kiviteli tervdokumentációk alapján 30 százalékkal több tehenészeti létesítményt emelhetnek; összesen 16 ezer szarvasmarhát tarthatnak majd ezekben az istállókban. A sertéstartás létesítményeinek — egy álra vonatkozó megrendeléseket és intézi azok teljesítését is. Elmondta, hogy nemcsak az áfész árul tápot, hanem nekik is vannak saját boltjaik. Ha ezekből bárki nagyobb mennyiséget szállít, pontosabban 25 mázsán felül kér tápot, azt nagyker áron kaphatja meg. Mindent tudnak szállítani A vállalat igazgatója, Fodor Sándor úgy nyilatkozott, hogy néhány évvel ezelőtt még gondjuk volt a tápellátás hiánytalanságának elérése, újabban azonban mái nincs olyan mennyiség é5 nincs olyan tápféleség, amil ne tudnának szállítani, ösz- szesen 40—50 féle keverékei gyártanak. Az idén 12—15 százalékkal növelik a termelésüket, és ez a többlet- mennyiség a kisgazdaságoknak jut. Képesek minden olyan táp előállítására, amely a különböző gazdasági rendszerek sajátos készítménye. Csak meg kell tőlük rendelni. Igyekeznek azzal is kedvezni a kisgazdaságoknak, latra számított — beruházási költsége a korábbi 25—28 ezer forintról 16—18 ezerre mérséklődött, s ez az olcsóbbodás szinte kínálja az üzemeknek a megvalósítás lehetőségét. A rekonstrukciók, amelyeknek általában kisebb az építési igényük,' ennél fogva a jelenlegi beruházási árviszonyok között előnyösebbnek látszanak, szintéin előtérbe kerültek, összesen kétmilliárd forint értékű rekonstrukció télj es tervanyaga készült el, mintegy bevezetve a megvalósítást. A felújított, korszerűsített és bővített létesítményekben 40 ezer sertést és 3 ezer tehenet tarthatnak. Hosszú évek után újra nehogy időszakonként a szokottnál olcsóbb áron árusítják a tápot, nevezetesen mázsánként 6 forinttal adják kevesebbért a saját boltjaikban. Nem titkolta, hogy ezzel tulajdonképpen bizonyos kereskedelmi elképzeléseket akarnak elősegíteni. Természetesen vállalati érdek is az, hogy minél több saját üzletük legyen, hogy minél nagyobb meny- nyiségben tudjanak ezekben a boltokban takarmányféléket értékesíteni. Ennek a törekvésnek a jegyében tovább fejlesztik az egész megyében az eddigi bolthálózatukat. A kereskedelemnek tehát az az oldala, amely a gyártásban és az értékesítésben érdekelt, úgy véli, hogy mindent megtesz az igények kielégítéséért. A másik oldal, a vevő viszont gyakorta panaszkodik: nem akkor kaphat tápot, amikor megy érte és nem is olyan fajtát, amilyet keres. A vásárlónak igaza van, ha emiatt értetlenkedik és méltatlankodik. Mert mindenfajta értékesítésnél alapkövetelménynek tartjuk, hogy ne az legyen „kínos” helyzetben, aki valamit venni akar, hanem az tegyen meg mindent „az üzlet”-ért, aki kínálja az árut. A legnagyobb szerepe ebben az ügyletben a helyi boltok vezetőinek van, mert ők nyújt- jákbe az igényeiket, igaz, nekik sem lehet könnyű egy hónappal előre pontosan tudniuk: mikor, miből, milyen mennyiséget akar náluk vásárolni a kisgazdaság tulajdonosa. Nemcsak lehet, hanem kell is finomítani ezen a „kereskedelmi” rendszeren. (gmf) pirendre kerültek a baromfitartás létesítményei; a kiviteli tervek alapján 400 millió forint építési és gépészeti beruházást valósíthatnak rreg. Az elmúlt évek fellendülése nyomán viszont visszaesések is mutatkoznak egyes ágazatokban. A juhászati létesítmények terveiből alig rendeltek az üzemek és a gazdasági belső utak kialakításához szükséges dokumentációkból is csak néhányra volt szükség. Változatlanul nincs érdeklődés az öntözési létesítmények fejlesztése iránt, és megtorpanás mutatkozik a kertészeti tervezéseknél, beruházásoknál is. (MTI.) TOVÁBB TART A LENDÜLET Mezőgazdasági beruházások nyolcmilliárdért Párbeszéd a cinegével F ázós gombolyag ül ablakom alatt. Madárféle volna, hangja, színe után cinegének vélném, ösz- szezilálta tollát, hogy ne reszkessen. Így, ha nem kapaszkodna olyan erősen, még tán le is gurulna. El akarja zavarni a tél maradékát, hát mindig újrakezdi. Egyre hangosabban és hangosabban. — Mit tudsz te madár az életről? Ha látnád, tudnád amit én, akkor nem harsognál megint a tavaszért. Hosszú volt a tél, talán soha nem tartott ennyi ideig: És még vége sincs, kopárak a fák. S lehet aztán, hogy idén rakéták nőnek a földből. Lehet, hogy az erdei álú latok nyomát hernyótalpak tapossák szét. Nekem már hiába beszélsz. Feketeség és feketeség mindenütt. Sokan elmentek végleg: temetés temetést követett ... A cinege csak mondja a magáét. Hogyha megfürdik majd a nap melegében, nagyon büszke lesz. Fönt hordja a csőrét. Azt gondolja majd magában, hogy győzött. Hangjával ő kergette el a fagyot, olvasztotta el a havat. Nem tudja, hogy ez a dolgok törvénye, tavasznak lennie kell. És mégis az ő diadalma lesz ez, öntudatlan sikere. Mert túlélte akkor a zord időt, testéről lepattintva a szorongató jégabroncsokat. Most már mérgelődöm. — Nem hallod, hogy azt mondom, hogy nem érdemes? Neked is csak újabb szenvedés jöhet ezután, újabb megaláztatás. Hiszen a tavaszra nyár következik, majd újra ősz és lehet, hogy még hosszabb tél. Amit építünk, mindig leomlik. Mit vársz, miért kiabálsz? Szél sodorhatja el a fészked, vihar a hangod. Rovarirtókkal mérgezett férgeket hordasz majd a fiókáidnak, görcsökben pusztulnak el. A levegőben egyre több füst és korom lesz: tüdőd szennyezetté válik, lila gőzökben fuldokolsz. Talán egész fajtád kipusztul. Hallgas hát és menekülj: költözz az erdő közepére, ahol nem jár ember. A cinege csak fújja a magáét. Elél ő a betonházak sivárságában is. Meleg van itt és élelem: ez már bőven elég. Hozzá lehet szokni mindenhez, ha nem ő, hát valamelyik utódja már alkalmazkodik. Helyette sütkérezik a napon, s ugyanígy kicsikarja magának a tavaszt. Elcsendesedve nézem csillogó szemét. — A szerelemben hiszel még, madár? Abban, hogy párt találsz magad mellé, s felröppensz vele a magasba. Hogy közösen építgetitek fészketeket, hogy kicsinyeitek lesznek, akiket repülni tanítasz. Annyi veszély leselkedik rátok. Érdemes? Persze nem gondolkodsz ezen. Lakásgondjaid sincsenek. Azon sem töprengsz, hogy jól meg lesztek-e együtt, ti „két madarak”. Mást jelent neked mindez: ösztöneidbe vésve a parancs a létezésre. Még mindig ott ül az ágon, mintha odanőtt volna. Csak félrehajtja a fejét és gyanakodva figyeli az ablakomat, ahogy moccanok. Utoljára még felcsattan: nyitni- kék, nyitnikék ..., majd gyorsan szárnyrakap. Már nem is látom. Utánanézek, nyitom az ablakot, de már hiába. Friss levegő áramlik be a szobámba, körülvesz a kinti világ, mintha mindez csak azért történt volna, hogy elűzze a rosszkedvet. Nem számít itt a bánat, minden él, minden mozog, tovább. Létezni kell, létezni muszáj... Már hang nélkül fütyörészek és József Attila-verset morzsolgatok: „Fel vagy húzva az életre, s végül minden óramű lejár, nyisd meg szívedet, a világ alázatosan ül a kapunál.” Gábor László Műanyag érzelmek I A negyvennyolcas magyar szabadságharc, a Tanácsköztársaság és a felszabadulás évfordulójának tiszteletére zászlódíszbe öltöztek és öltöznek városaink, falva ink. Jó érzés látni, tudni, hogy az ország emlékezik, nem felejti, büszkén vallja magáénak múltját, haladó hagyományait. Annál felemásabb gondolatokat szül, amikor a jeles napok emlékére műanyag tokba bújtatott,, gondosan nylon zsákokba, tasakokba varrt zászlók — mivel lengeni, lobogni nem tudnak — darvadoznak a középületek homlokzatán. Gondosan védik ezeket a zászlókat. Az idő viszontagságaitól, az amortizációtól, a szépre, a szimbólumokra fogékony gyerekszemek pillantásaitól. Vajon kinek juthatott eszébe ilyen ötletes módon takarékoskodni? S akinek eszébe jutott, annak műanyag fóliába gondosan bebugyolált szive feldobog-e nemzeti ünnepeink alkalmából? Szigethy András
