Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 17., szerda Amerigo Tot, a világhírű magyar származású szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás március 18-án a Vigadó Galériában. A budapesti tavaszi fesztivál eseménysorozatának részeként megrendezett tárlaton több mint félszáz munkáját láthatják az érdeklődők. A művész, aki Budapesten személyesen készíti elő a bemutatót, interjút adott Császár Tibornak, az MTI munkatársának. — Tükrözi-e majd ez a kiállítás munkásságának legújabb eredményeit, illetve mindazt, ami alkotóként ma is foglalkoztatja? — Remélem igen, hiszen néhány régebbi szobor mellett elsősorban az elmúlt esztendőkben készült munkák kerültek ide. S ezek között plasztikák, domborművek, pirogránit-lapok és grafikák egyaránt szerepelnek, megmutatni igyekezvén azt a műfaji és tematikai sokféleséget is, amelynek segítségével kifejezhetem magam. Egy téma azonban kétségkívül hosszú ideje, nagyon érdekel; ez a magok apotheó- zisa, amely végleges műalkotás formájában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem auláját díszíti majd. A mű gondolata több esztendeje formálódik bennem, három évvel ezelőtt készítettem el a megvalósításhoz szükséges terveket, s azóta már dolgoznak rajta a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műtermeiben. Remélhetőleg két év múlva már fölállítható lesz a bronz -relief. Ezen a tárlaton néhány, eddig elkészült részlete szerepel. A mag apotheózisa nemcsak Európában, hanem talán az egész világon a legnagyobb belsőépítészeti kompozíció lesz. A dombormű 13 méteres hosszmérete lényegében egy négyemeletes ház magasságának felel meg, szélessége 12,5 méter. Ahogyan tudom, ilyen nagyságú bronz relief még sehol sem készült. — Ami pedig az ábrázolásmódját illeti: sokakban elvont, absztrakt kompozíció benyomását kelti, pedig a tárgya közvetlenül a természetben gyökerezik, egy természeti folyamatot örökít meg. Azokat a pillanatokat kívántam ábrázolni, amikor az elvetett mag feltöri a földet, s a felszínre akar jutni. Azt, hogy az életre, a napfényre kívánkozik. Fogalmazhatunk úgy is: az erős mag felszínre kerül, megtalálja az utat az élethez. S jelképes értelemben érvényes ez az igaz emberi gondolatokra, a megszülető, fejlődő, terebélyesedő eszmére is. — Miként e tárlat anyaga is érzékelteti: figurális művek és aszt- rakt\ alkotások egymásutánja, egyidejű jelenléte jellemzi munkásságát. Miért? — Lehet, hogy némelyek azt mondják: nem vagyok fegyelmezett, nem tartok egy határozott művészi irányt A művészetnek azonban ezer iránya van. S ha az ember képes megvalósítani mindazt a kezével, amely benne gondolatként megszületik, akkor — úgy érzem —, meg kell tennie. Természet-elvű és absztrakt formák között számomra nincs minőségi különbség, mindkettőt fontosnak tartom a kifejezéshez. Ezt a tudatosan vállalt sokrétűséget viszont igyekszem a tőlem telhető legmagasabb színvonalon megvalósítani. Azt vallom tehát: a művész egy, de kifejezésmódja ezerarcú — mondotta Amerigo Tot Molnár Edit Nagy László-fotógráfiái (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Szécsi Margit bal kezét Nagy László jobb vállára teszi. Páncélszerű pulóver van rajta, de fejét fölveti, mosolyog. Nagy László nyitott pólóingben ül, előre néz és mosolyog. Kezében hosszú hamus cigaretta. Nagy László már ősz, fekete bőrzekéjét viseli, nincs rajta derű, komolyan tekint maga elé. Orra fölött a homEger legjelentékenyebb természeti kincse a föld mélyéből évezredek óta feltörő termálvíz, amely hosszú évszázadok óta a betegek gyógyítását s a fáradt emberi test felüdülését szolgálja. Eger város Tanácsának műszaki osztálya és a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal Az egri gyógyvizek és fürdők címmel jelenteti meg azt a hézagpótló tudományos monográfiát, amely a meleg vizű források és fürdők minden vonatkozására tekintettel, a kutatások legújabb eredményeinek felhasználásával mutatja be ezen örökbecsű természeti kincsünket. A tudományos monográfia tulajdonképpen tanulmány- kötet Egyes fejezeteinek szerzői valóban szívügyüknek tekintették, hogy írásaikban a legjobbat nyújtsák. Cornides István kandidátus, a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tömeglokán kemény V-betű. Mély ráncvonás. Nagy László fél feje látszik; arca gyűrött; a háttérben elmosódott angyalkép. Anyja szemközt, arca kissé homályos. Nagy László profilban. Kezében hosszú hamus cigaretta. Csak néhány kép Molnár Edit fotóművész Nagy Lászlóspektroszkópiai laboratóriumának vezetője Az egri gyógyvizek eredete és kora címei írt tanulmányi. Jelentőségét mi sem tanúsítja jobban, mint hogy sikerült tisztáznia, hogy az egri gyógyvizek mintegy 7 és 10 ezer év közé eső kora reálisnak fogadható el. Péczély György, a Szegedi József Attila Tudomány- egyetem klimatológiai tanszékének vezető professzora is merőben „szűz terület”-et dolgozott fel Eger éghajlata, tekintettel a gyógyfürdőre címmel. A tudományos monográfia negyedik, nagyobb terjedelmű tanulmányában az egri fürdőkultúra történetét e sorok szerzője írta meg levéltári kutatásai alapján. A vaskos kötet egyik legértékesebb tanulmányában dr. Agyagási Dezső, a Heves megyei Kórház reumatológiai osztályának osztályvezető sorozatából. Ahogy a- század első felében egy férfi, Székely Aladár, most a század második felében egy nő, Molnár Edit örökítette meg a legnagyobb kortárs írókat, költőket. Nagy Lászlóról rengeteg fotográfiát készített otthonában, szülőfalujában — az utókor szerencséjére. főorvosa, valamint a fizikoterápia és a reumatológia Heves megyei szakfőorvosa elemző tájékoztatást nyújt Eger gyógyvizeiről és orvosi alkalmazásukról. Eger, mint országos gyógy- és üdülőhely igazgatásáról és fejlesztéséről dr. Papp Kálmán írt sokoldalú betekintésre lehetőséget adó értekezést. A tudományos monográfia utolsó stúdiumát Suba János, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola növénytani tanszékének docense készítette el, az egri meleg vizek élővilágáról festve érdekes és sokak által ismeretlen képet. A kötetet nagyszámú táblázat és 150 illusztráció, zömében fotó, kisebb részben műszaki rajz teszi teljessé és mindenképpen színessé. Sugár István A Csütörtök esti epizód — Don Hawort hangjátéka akár a felelőtlenség, a lelkiismeret tragédiája is lehetne, hiszen megoldása, a mégsem vaklárma, a felrobbant pokolgép százak halálát okozta. A láthatatlan szín Tom és Jerry „Móka” pornomozi- ja, melynek nézőterén az ismeretlen terrorista egy pokolgépet rejtett el. Nem tudni hány boldog ember ül a nézőtéren, akik most elégedetten szemlélik a különösen jó és érzékletes filmalkotást. Fogalmunk sincs arról, milyen gondok foglalkoztatják a tulajdonosokat, akik a valóságos színen, a szomszéd kocsmában találgatják, hogy éretlen suhanc játéka-e a telefonhívás vagy valóban fel akarják robbantani a mozit. A Viktória királynéhoz címzett kocsmáról írja a dramaturg, Mesterházi Márton: „Ezek a londoni kocsmák mások, mint hazai megfelelőik — az sem biztos, hogy van hazai megfelelőjük. Ezek a londoni kocsmák kellemes, tiszta, otthonos helyek; olyanok, ahová a hagyományos angol háziasszony is nyugodtan elengedi férjét olykor-olykor ... A magas pulton dobozszerű fém vagy porcelán sörcsapoló készségek. Mögöttük pénztárgép. Egy távolabbi csöndes sarokban a telefon, mely bármikor a vendég rendelkezésére áll. És persze zenegép, illetve a modernebb helyeken zongora”. A kocsma főleg agárversenyek és mozielőadások után látogatott. (Micsoda hajszálfinom angol szatíra: viktoriánus kor-porno mozi, ismeretlen telefonáló, ketyegő pokolgép!) Csendes hely, mégis most este nyolc után feszültségekkel telik meg. A tulajdonosok tehetetlenek, nem tudják, higgyenek-e a telefonhívásnak, fogják fel zavart keltő játéknak, esetleg a konkurrencia manőverének. A nézőtérkiürítések után a nézők elkerülik ezeket a kis mozikat. „Az ilyen hülye viccek miatt is rosszul megy a moziknak. Az alantas ösztönöket a kapitalizmus szolgálja a legjobban”. Meglenne a lehetősége, hogy kiürítsék a termet, de ez sokat árthat az üzletnek. Tárgyalnak a mozi eladásáról. Hogyan tudnának hát jó árat elérni, ha ilyen fenyegetések előfordulnak? Ha a bomba kiszivárogna, rontaná a kilátásokat Marad tehát a dilemma. Annyi emberség azonban van Tómban, hogy munkatársait eltávolítja a moziból. Ezeket a telefonokat csak akkor szokták komolyan venni, ha bejelentik a robbanás időpontját. Mint utóbb kiderült, a tettesek ezt is bejelentették. Jerry csak az utolsó pillanatban szánta el magát, hogy távozásra szólítja fel a nézőket. A hangjáték azzal zárul, hogy robbanás után mentő- és tűzoltóautók hangját hallja az ember. Az áldozatok száma ismeretlen. A közbeékelt párbeszédek, például a törzsvendég Proctor javaslata, hogy a vetítőgépet egyes válogatott, felülmúlhatatlanul érzéki pillanatoknál le kellene állítani, hogy nyugodtan megeméssze az ember vagy a méla meditáció a robbanás után is pergő filmszalagról, némileg lassítják a cselekmény menetét, elveszik éleit. Mindezek ellenére a szerző és rendező — Pós Sándor — kitűnően ismeri a műfaj lehetőségeit, az idő és színhely korláttalanságát, izgalmassá tette krimibe illő történetét, amelyben a tettesek ismeretlenek és az ember hajlamos az üzletkötést mindennél fontosabbnak tartó tulajdonosok elítélésére. Ebergényi Tibor Megjelenés előtt Az egri gyógyvizek és fürdők rulva. Ha megteszem, azzal teszem, akit szeretek. Rin- gyónak nézik az embert, pedig ugyanolyan dolgozók vagyunk, mint maguk. — Hát bizony — mondta az idősebb. — Nem kell nekem ő még két százasért sem ■■— mondta a fiatalabb. — Van én- nékem férjem. Adja a kutyának ... Mert ha rá is jön a férfira, azért még nem kell így viselkedni. Csak nagyon buta ember tesz ilyet. — Hát bizony — mondta az idősebb. — Rájön néha az emberre... De az én férjem az nem ilyen. Mikor megismerkedtünk, akkor se se mondott nekem ilyet soha. Csapos voltam a kocsmában. Megkérdezte, hogy meddig dolgozom, aztán megvárt mindig. Láthatta, hogy engem nem tapogatnak, nem nyomkodnak, nem visznek szórakozni. Kimentünk vele "Sóstóra is, ott sem akart olyat tenni. Soha. Annak meg ez a baja. Hatalmas, nagy ember, fiatalabb is nálam. Még féltem is hozzámenni, attól tartottam, hogy két hét alatt tönkredögö- nyöz. De olyan az most is mint akkor. Csak lefekszik, és elalszik. Azt mondja, neki egy pohár sör többet ér. Nem csinál semmit, csak alszik. — Hát miért nem simogaA délutáni hőségben aj- tót-ablakot nyitva hagytam, és úgy olvastam az asztalnál ülve. Mikor a takarítónők a szobámhoz értek, megálltak, néztek, hogy mit csinálok. Az egyik alacsony, sötét hajú, cigányképű asszonyka volt, a másik idősebb, fakó hajú, a jobb szemén kissé ferdén állt a szemhéja, és ettől mulatságosan siralmas lett az arca. — Csak butaságból és szemtelenségből lehet olyanokat mondani, amit a kollégája mondott ma reggel — mondta a fiatalabb önérzetes kislányhangon. — Így csak ringy ókkal lehet beszélni. Én nem szóltam neki semmit, mert azt néztem, hogy vendég. A vendéggel udvariasnak kell lenni. Csak kimentem a szobából, még nevettem is. De kint az utcán nem tűrtem volna el. Ügy vágnám szájon, aki ilyet mondana, hogy megemlegetné, amíg él. — Mit mondott magának? — kérdeztem tőle. — Szemtelenséget. Vagy nagyon buta. vagy nagyon szemtelen. Nem ő az első vendég, aki ilyet mond, de ilyen durván senki sem mondta. — Hát mit mondott? — Nagy butaság kell ehhez. Hogy borogassam a.fájós lábát, vagy ha akarom, ő borogat engem az ágyra egy húszasért! Egy húszasért! Egy ötvenesért, egy százasért sem! Nem vagyunk mi rin- gyók. Azt mondja, ha nem húszasért, akkor hitelbe. „Ha hiteibe, akkor nem magával” — mondtam neki Nem kell nekem a húszasa nem vagyok én arra rászotod? — kérdezte a fiatalabb nevetve. — Simogattam én, de nem izgul fel. Azt mondja, előtte meztelenre vetkőzhetem, akkor sem izgul fel, ha nem akarja. Fiatalabb is nálam. De nem kell annak a nő. Simogattam én. A hátát... . — Ne a hátát simogasd — mondta a fiatalabb nevetve. — Nem lehet azt felizgatni semmivel. Pedig néha úgy kívánnám, de neki csak az alváshoz van kedve. Mit csináljak vele? Pedig azt hittem, hogy nem lesz nyugtom tőle. — Csak simogasd. Masszírozd — mondta a fiatalabb. — Masszírozni kell. — Azt nem lehet! Nem engedné meg, hogy hozzányúljak. — Az én férjemet nem lehet sokat simogatni — mondta a fiatalabb. — Az is szeret aludni, de előbb elvégzi a dolgát. Nem is hagyom addig aludni. Azért csak fel lehet egy férfit izgatni. Előtte mosakszol. Levetkőzöl. Bugyira meg melltartóra, hogy megjöjjön a kedve. — Nem lehet az én férjemet felizgatni. Csak alszik, akárhogy is kívánom. Meg is mondom őszintén, minek titkolózzam. Hetenként egyszer vagy kéthetenként, ha csinálunk valamit. — Elég az! Mit akarsz még? — mondta nevetve a fiatalabb. — Azt mondják, az asz- szony negyvenéves korára olyan lesz, mint amikor lány volt. Tényleg igaz. Én is olyan lettem. — Akkor nekem még van három évem — mondta a fiatalabb. — Majd meglátod te is. A fene ette volna meg, aki kitalálta ezt az egészet. Az egész házasságot megeheti a fene! Hogy az egyik kívánja, a másik pedig nem. — Én mindig megkapom, amit akarok — mondta a fiatalabb. Az idősebb bánatosan nézett a nevetségesen siralmas szemeivel. — Csak aludni akar mindig — mondta, és elment. A fiatalabb még ott maradt az ajtóban. — Hány éves a férje? — kérdeztem. — Fiatalabb nálam. Én nem is tudom, hogy lehetett olyan bolond, hogy elvett feleségül. Én is bolond voltam, mikor hozzámentem. — Hány éves? — Fiatalabb nálam. Huszonhét. Nagy bolondságot tett, hogy feleségül vett. Csak begubózik mellettem. Ilyen korban még élni kéne. Mondom is neki, hogy nagy bolondságot csinált. Bár nem panaszkodhatom. Mióta a kicsi megszületett, nagyon csendes lett. — A gyerekei hány évesek? — A két nagyobb az első férjemtől van. Ibolykám tizenhat éves, a kisebbik pedig most megy elsőbe. — És a nagyobbik mit csinál? — Iskolába jár. Gironá- * ziumba. — És a legkisebb? — Az másfél éves. — Együtt laknak mindannyian? — Nem. A két nagyobb az anyámnál. Én neki adom a fizetésemet. Mi az anyósomnál lakunk. Annyi gondunk volt ezzel is, de most már fogunk lakást kapni. — Az első férjével mi történt? (Folytatjuk)
