Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 17., szerda S. Megkezdődött a visszaszámlálás? Lemezkirályok tündöklése és... Iskolások közlekedésbiztonsági és ügyességi versenye ügyességi feladatokat oldanak meg a segédmotor-kerék­párosok. 77-es rajtszámmal versenyzett Szabó Tamás, a megyei döntő győztese Válságban van az utóbbi évek legsikeresebb, agyon­dédelgetett együttese, a Bo­nét/ M. A karibi előadókból álló négytagú discocsoport feloszlás előtt áll. Bobby Farrel, az együttes egyetlen férfitagja múlt év decembere óta nem jelenik meg a fel­lépéseken. Bobby a jövőben egyedül akar énekelni, és még több pénzt szeretne ke­resni. Sőt, ami még érzéke­nyebb csapás lenne az együttesre, Farrel jogi ta­nácsadója meg akarja fosz­tani az együttest a világ­szerte ismert Boney M. név viselésétől. Frank Fárián, a „főnök” azonban nem esik kétségbe. Véleménye szerint az együt­tesben mindenki helyettesít­hető. Mi adja a producer magabiztosságát? Farian, aki német származású lévén, eredetileg Franz Reuther névre hallgatott, és a sza­kácsmesterséget tanulta ki, hamar felismerte a konjunk­turális lehetőségeket, és szakmát változtatott. Nevét angolosítva megpróbálkozott a világot jelentő mikrofo­nokkal — nem sok sikerrel. Szerződését egy hosszú ku­darcsorozat után 1970-ben felbontották. Amikor viszont egy másik lemezgyártó cég már nem énekesnek, hanem producerként szerződtette, eredményesebb lett működé­se. „Örömet szerzett nekem, hogy reggelig pepecselhettem a lemezstúdióban, és a kü­lönböző hangzásokat próbál­gathattam” — nyilatkozta. A pepecselgetés és a pró­Sajáitos módon ünnepelték március 15-ét a hevesi kör­zeti diákotthon lakói: meg­hívták a mátrafüredi és a pétervásári diákotthonok lakóit, látogassanak el hoz­zájuk, beszélgessenek, játsz- szanak, szórakozzanak. így utaztak Hevesre nevelőik kíséretében a hegyvidéki gyerekek. A nagyközségben bálgatás során keletkezett a Boney M. nagy sikerű disz­kóhangzása, melyhez Farian angol szöveget énekelt. Fa­rian az utóbbi hat évben az üzletági becslések szerint mintegy 50 millió márkát szerzett, ázzál a felismerés­sel, hogy a kórushangzáshoz nem feltétlenül szükséges nagy létszámú énekkar. A magnetofon feltalálása óta technikailag megoldható, hogy egy énekes több szóla­mot énekeljen több sávra, mely megfelelően összejátsz­va kórushangzást kelt. Ezt a módszert alkalmazva készí­tette lemezeit milliószámra a világ legsikeresebb pop­együttese, a Boney M. Ez teszi olyan magabiz­tossá menedzserüket, Fariant, hogy félvállról veszi az egész ügyet. ,,A Boney M. végül is az én találmányom. Minden jog engem illet. Nem várok hálát, de ismerjék el a tel­jesítményemet" — nyilatkoz­ta a közelmúltban a sikeres producer a Quick magazin­nak. És valóban: aki angol nyelvtudás nélkül is képes arra, hogy kilencvenmillió angol nyelvű lemezt adjon el — Farian szinte büszke, rá, hogy még ma sem tud an­golul —, az valóban megen­gedheti magának ezt az ön­bizalmat. Farian úgy véli, hogy az együttes feloszlása nem okoz jogi problémát, ugyanis a Boney M. jelenleg szerződés nélkül van együtt. 1979-ben annyira megromlott a vi­szony az együttes tagjai kö­zött, hogy egyetlen fellépés, Szikora Sándor, a diákott­hon vezetője és Bartók Bé­la tanár köszöntötte a ven­dégeket, akik aztán egyket­tőre hozzáláttak az ismerke­déshez, barátkozáshoz. Élményekben nem volt hiány: fociztak, pingpongoz­tak, sakkoztak, kulturális bemutatónak tapsoltak, majd kellemes fáradtsággal tagja­A legfontosabb: ízlik a gyere­keknek a finom ebéd. vagy turné után sem tudták egymást elviselni. Minden találkozásnak vég nélküli marakodás lett a vége. Farian akkor nem hosszab­bította meg a szerződésüket. Most pedig az a véleménye, hogy nem szándékozik új szerződést kötni ezzel a négy emberrel, mert így is együtt maradnak. Okosko­dása egyszerű: hol keresnek másutt ennyi pénzt? Bobby Farrel ügyvédje azonban más véleményen van: Fariant a bíróság előtt akarja új, visszamenőleges hatályú szerződésre kény­szeríteni, amely ha sikerül­ne, mintegy kétmillió márkát eredményezne Farrel részére. Ráadásul el akarja válasz­tani a Boney M.-et feltaláló­jától. Csak az a problémája, hogy a három karibi szép­ség: Maize, Marcié és Liz közül egyik sem gondol ar­ra, hogy megváljon Farian- től és kövesse Bobby Farrelt. A hírek szerint most már csaknem feltartóztathatatlan a Boney M. széthullása. Ha­csak ... Hacsak nem válik be Farian ötlete, hogy még egy utolsó lemezt készítse­nek együtt, amely arról szólna, hogy a Lemezkirá­lyok együttese az utolsó űr­hajón elhagyja a földet, és többé nem tér vissza. Sokak szerint Farian titokban ab­ban bízik, hogy a közös munka és a minden koráb­bit felülmúló siker újra összehozza az együttest. A „visszaszámlálás” azonban még nem kezdődött el. ikban, az este közeledtével hazautaztak. Az iskolák nyitott kapuja program keretében a hevesi diákotthon lakói már az elő­ző években is rendeztek hasonló találkozókat, és — mint most — hasznosan szó­rakoztak, s közben alkalmuk nyílt beszélgetést folytatni a diákönkormányzatról, neve­lőiknek, kísérőiknek pedig az oktató-neyelő munkáról, illetve gazdasági kérdések­ről. A sikeres találkozót jövő­re megismétlik. Az irodalom megelevenedik... Iskolaszínház Gyöngyösön Az elmúlt év végén hir­dette meg a Népművelési Intézet iskolaszínházi pályá­zatát. A felhívás azért szü­letett meg, hogy az amatőr csoportokat arra biztassák, hogy a középiskolások szá­mára olyan színpadi műve­ket, drámarészleteket játsza­nak, amelyek élményszerű­vé teszik az irodalommal való megismerkedést. Bár a produkciók zsűrizé­sére az esztendő végén kerül sor, októberben és novem­berben, már előadásra hív­tak meg bennünket, a gyön­gyösi Berze Nagy János Gimnáziumba. A Gyöngyösi Játékszín ugyanis olyan mű­sort állított össze, amely er­re a pályázatra készült. A gimnázium vezetői lehetővé tették, hogy produkciójukat rendkívüli irodalomóra ke­retében mutathassák be a diákoknak. Négy osztály töltötte meg a nézőteret, köztük másodikosok és ne­gyedikesek. Az utóbbiak számára már ismert alkotá­sok hangzottak fel. Az összeállítás címe: Alomvilág. Olyan hősöket válogattak össze a világiro­dalomból, akik elszakadtak az élet realitásaitól, tör­vényszerűségeitől, ezért szükségszerű bukásuk. Még­sem ellenszenvesek, hiszen valamilyen módon a szürke­ség, az emberi kisszerűség, az elesettség ellen harcol­nak. Igaz: eltévednek. Mé­gis sorsuk példa arra, hogy mindenképpen keresni kell a lehetőségeket, a kibontako­zás útját. Ezért kap a mű­sor bevezetőjében elhang­zott idézet különös hang­súlyt, Nexö a Szürke fény című regényének előszavá­ban ugyanis éppen azt eme­li ki, hogy az embernek, akármilyen „kicsiny”, tö- rekednié kell arra, hogy ki­bontsa jó tulajdonságait, .él­jen másokért. A bevezető gondolatok után részletek jelentek meg a színpadon Gorkij Éjjeli menedékhelyéből, Ibsen Peer Gyntjéből, Molnár Ferenc Liliomából, és Arthur Miller Az ügynök halála című drá­májából. Rokonszenves szín­játszókat ismerhettünk meg, a rendező is jól szolgálta ötle­teivel a megvalósítást. Külö­nösen értékessé teszi mun­kájukat az, hogy „civilben” többnyire fizikai dolgozók, akik különösebb tanulság, előképzettség nélkül is azo­nosulni tudtak a színmű­vekben megfogalmazódott gondolatokkal. Dicséri ez a színpadvezető, Jankovics Je­nő munkáját. Egységes, il­lusztratív stílusban játszot­ták el az elhangzott részle­teket, munkájuk talán akkor válik még értékesebbé, ha még átéltebbé, átlelkesítet- tebbé tudják tenni mondan­dójukat. Együttvéve érté­kes produkciót láthatott a diáksereg, s így megfelelt a Népművelési Intézet felhí.- vása szellemének: színház­szerető és -értő közönséget nevelnek fellépéseikkel. (gábor) Napsütéses, de szeles idő­ben került sor Egerben a XX. nemzetközi iskolakupa, III. KGST közlekedésbizton­sági verseny és VII. ifjúsági közlekedésbiztonsági kupa Heves megyei döntőjére. Nem csupán a versenyzők­nek jelentett nagy próbát ez a verseny, hanem a rende­zőknek is, mert mint isme­retes, április 6. és 8-a között ugyancsak Eger lesz, de ez­úttal már az országos döntő házigazdája is. A versenyzők — városi-já­rási döntők győztesei — jól előkészített pályán mérhet­ték össze tudásukat. Az egri 6. számú Általános Iskolá­ban került sor az elméleti Egyensúlyozás két keréken, fabábuk között (Fotó: Szántó György) próbákra, majd ugyanitt a szabályossági és ügyességi versenyszámokra. A középis­kolások a város határában, Töviskesben levő crosspályán bizonyították felkészültségü­ket. A kerékpározásban a lá­nyok egyéni versenyét ez­úttal — a korábbi évhez ha­sonlóan — a hatvani Deák Krisztina nyerte meg. Má­sodik Kalcsó Zsuzsanna vá- mosgyörki, harmadik Bárt- fai Margit tarnamérai pajtás lett. A fiúk versenyében az egri 9. számú Általános Is­kola tanulója, Tóth Sándor győzött, Klárik Kornél és Lukovszky László domoszlói pajtások előtt. A csapatok közötti versenyt a hatvaniak nyerték meg. A csapat tag­jai: Deák , Krisztina, Árvái Beáta. Sármány Zsolt és Kó­nya Zoltán. Második lett Gyöngyös város második csapata, harmadik a hevesi járás csapata. Segédmotoros kategóriá­ban Szabó Tamás, a hatva­ni Bajza József Gimnázium tanulója győzött, Gádor Zol­tán, iskolatársa előtt. Har­madik Végh Tibor, a gyön­gyösi Berze Nagy János Gim­názium tanulója. Csapatban Hatvan város együttese (Sza­bó Tamás, Gádor Zoltán, Urom Sándor és Újvári Ist­ván) győzött. A Heves me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács vándorserlegét ezút­tal ismét a hatvani csapat­nak ítélték oda eredményes szereplésükért. Az országos döntőn a He­ves megyei pajtásokat ke­rékpáros kategóriában Deák Krisztina, Kalcsó Zsuzsanna, Tóth Sándor és Klárik Kor­nél, segédmotoros kategóriá­ban Szabó Tamás, Gódor Zoltán, Végh Tibor és Kiss Gábor képviseli. Hevesi diákrandevú Jú barátok és egy faluból, ScU- ▼ásváradról származnak. Ott jár­tak Iskolába, és azonos szak­mát Is választottak. — Az én nagyapám és aa apám is vízimolnár volt — mondja mosolyogva a kék sapkás Boros László. — So­kat meséltek a valaha mű­ködött szilvásváradi malom­ról, amelyet legalább har­minc éve bezártak már. Lát­tam közelről, de akkor még nem gondoltam, hogy valaha én is molnár leszek. Ügy tör­tént, hogy a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat megkereste is­kolánkat és a szakmunkás­utánpótlásra fiatalokat to­borzott. Jelentkeztem és fel­vettek. Lukács Béla, a másik ifjú •molnár: — Én is oelevágtam, bár nálunk a c. aládban senki­nek nem vo.ilyen szakmá­ja. A vállala. ösztöndíjasa­ként Székesfehérvárra, a Vántus Károly Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Szak­közép és Szakmunkásképző Intézetbe kerültünk. Ott kap­tunk kollégiumot is. Tanul­tunk malomipari géptant, őr­lési technológiát,- munkavé­delmet és üzemgazdaságtant. A gyakorlatot pedig tanma­lomban végeztük, ott Fehér­váron, amely gépekkel jól felszerelt. Már az első fél­év után a búza előkészítését tanulmányoztuk. A második évben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Martonvásá- ri Kutató Intézetének mal­mába jártunk gyakorlatra. Ott ismertük meg igazán a gépeket közelről és elsajá­títottuk a kezelésüket. A harmadik évben pedig már őröltünk is. — Ott igazán megtanultuk értékelni a búzát, az életet jelentő kenyérnek valót — jegyzi meg Boros László. — Megismertük azt a folyama­tot, hogy miként érlelhetünk belőle lisztet, amelyből az­tán kenyeret sütnek. Ezt több helyen is végignéztük, hiszen mint szakmunkástanulók az ország szinte valamennyi je­lentős malomüzemében meg­fordultunk. A nyári szakmai gyakorlatot rendszeresen Heves megyében töltöttük, előbb a vállalat verpeléti és ludasi keverőüzemében, majd a hevesi hántolóban és az egri malomban is. Mind a két fiatal alig "fél esztendeje szerzett szakmun­kásbizonyítványt, és az egri malomban kaptak munkát. Most fenn az emeleten já­runk, körülöttünk gépek zümmögnek egyenletesen. — Valamikor ez is vízima­lom volt. Mi tehát a régi molnárok nyomdokaiba lép­tünk — említi Lukács Béla a liszteszsák mellett. — Pedig ez sokáig nem tartozott a di­vatos szakmák közé, nem úgy mint az autószerelő, vagy a karosszérialakatos. Mi még­sem lehetünk elégedetlenek, mert jól keresünk. A múlt év júliusában jöttünk ide, és viszonylag gyorsan beillesz­kedtünk a kollektívába. Az első hetekben ismerkedtünk a gépekkel sé az emberekkel. Érdekes műhely ez, hiszen van itt olyan szita, amely ötvenéves már, de még jól működik. A hengerszékek pedig legalább harmincéve­sek. Két műszakban dolgo­zunk. Igaz, reggel korán kell kelni, mert hat órakor kez­dünk, este viszont tíz órakor. Az éjszakázás a legnehezebb. Nagy a felelősség, hiszen a forgó, mozgó gépek között járunk, szinte percről perc­re, tehát minden mozzanatra nagyon oda kell figyelni. Igaz, poros munka a molnár munkája, de meg lehet szok­ni és elviselhető. Deák Sán­dor főmolnpr, valamint Kiss László és Tóth Pál molnárok segítettek .legtöbbet a beil­leszkedésnél. Az órabérünk 15,50, amelyhez minőségi bér is jön, így felmegy 20 fo­rintra. Érdemes tehát jól dolgozni. Januárban például 4400 forint jöitt össze, ami nem rossz egy pályakezdő­nek! — Sokat köszönhetünk a vállalatnak — szól közbe Bo­ros László. — Nemcsak ösz­töndíjat biztosított tanulmá­nyainkhoz, hanem most itt, az egri malom területén egy szobát is adott, melyért havi 120 forintot fizetünk, és van benne televízió is. így nem kell drága albérletben lak­ni. Régen nehéz szakma volt a molnáré, ma már kö­zei sem olyan nehéz, nem kell annyit cipekedmi a zsá- kakkal, mint valamikor az elődeinknek kellett. Érdemes szeretni ezt a hivatást, hi­szen nap mint nap látja az ember munkájának eredmé­nyét, azt az érdekes folya­matot, amíg a búzából liszt lesz... Mentusz Károly A helyzet komoly, verve a kapus, már csak egy pillanat és — gól! (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom