Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-13 / 37. szám

a. NÉPÚJSÁG, 1982. február 13., siombat Magyar — lengyel tárgyalások Púja Frigyes külügymi­nisztert pénteken, lengyelor­szági hivatalos, baráti láto­gatásának második napján fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, miniszterelnök. A ta­lálkozón, amelyen részt vett Józef Czyrek lengyel külügy­miniszter is, az eredménye­sen fejlődő magyar-lengyel kapcsolatok kérdéseiről, va­lamint a két országnak a nemzetközi életben való együttműködéséről volt szó. Púja Frigyest ugyancsak pénteken fogadta Henryk Jab lonski, a lengyel államtanács elnöke is. Nyomaveszett a kommandónak Mintegy ezer rendőr heli­kopterek és idomított ku­tyák segítségével folytaltott hajtóvadászatának eredmé­nyeként csütörtökön, Olasz' országiban letartóztattak ötvenkilenc emberit, elkoboz­tak több lőfegyvert, és nagy­mennyiségű lőszert. A le­tartóztatottaknak és a lefog­lalt fegyvereknek azonban semmi közük sincs a caser- tai laktanya fegyverrakltárát kifosztó terrorista-komman­dóhoz, amelyet keresnek, il­letve a laktanyából elvitt fegyverekhez. A Nápoly, Caserta és Tje- nevento környékére kiterjedő nyomozás harmadik napján, őrizetbe vették azt a tizen­kilenc katonát is, akiknek a fegyverrablás időpontjában a laktanyában őrszolgálatot kellett volna ellátni. Őket hadbíróság elé állítják. Ez nyilván, nemcsak a szolgá­lati szabályzat megsértésével indokolható, hanem azzal a lélektani tényezővel is, hogy olyan időszakban juttatták „lépéselőnyhöz'’ a „Vörös Brigádokat”, amikor az or­szágos felgöngyölítósi akció már kiszámított pontosság­gal zajlott. Kedden, a fegyverraktár kifosztásának napján, Lago- rio hadügyminiszter már tá­jékoztatta a helyzetről a kormányfőt, és az olasz par­lament biztonsági ügyeikkel foglalkozó bizottságát. Folytatja munkáját a szakszervezeti világkongresszus A kép előterében a világkongresszuson részt vevő magyar delegáció tagjai (Népújság-telefonó A béke megőrzésének szükségességét hangsúlyozták a havannai kongresszusi pa­lotában ülésező X. szakszer­vezeti világkongresszus ta­nácskozásának második nap­ján. A csütörtöki plenáris ülésén felszólaló mintegy negyven küldött egyetértett abban, hogy a világbéke megszilárdítása nélkül elkép­zelhetetlen a társadalmi ha­ladás, a dolgozók életkörül­ményeinek javítása. Karel Hoffmann, a Cseh­szlovák Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke, elítélte az Egyesült Államok által ösztönzött fegyverkezési haj­szát, és megállapította, hogy a békéért vívott harc szük­ségességét mindinkább átér­zik a világ különböző föld­részeinek népei. Nguyen Duc Thuan, a Viet­nami Szakszervezetek Szö­vetsége Végrehajtó Bizottsá­ga elnökségének .elnöke tá­mogatásáról biztosította a Szovjetunió által a különbö­ző fórumokon előterjesztett békejavaslatokat. Jósé Manuel Meneses, a Panamai Dolgozók Országos Szövetségének főtitkára, el­ítélte a fegyverkezési haj­szát. Fathi El-Raheb, a Palesz­tina! Dolgozók Általános Szö­vetségének főtitkára Wa­shington szemére vetette, hogy az egész emberiség létét fe­nyegeti, s kifogásolta, hogy az Egyesült Államok az arab népekkel szemben Izrael mellett foglal állást. Demaine Debih Abellah, az Algériai Dolgozók Általá­nos Szövetségének főtitkára, emlékeztetett arra, hogy a fejlődő országokat megfoszt­ják természeti kincseiktől, s ezért a helyezetért az Egye­sült Államokat, valamint a nemzetközi monopóliumokat tette felelőssé. Az algériai szakszervezeti vezető azért is bírálta Washingtont, mert akadályokat gördít az új gazdasági világrend megva­lósítása elé. A felszólaló küldöttek szolidaritásukról biztosították a washingtoni fenyegetéseknek kitett Ku­ADN/ZB — MTI — KS.j bát és a térség hasonló hely­zetben levő más országait. Jósé Cristobal Duran, a Dominikai Köztársaság szak- szervezeti mozgalmának ve­zetője, hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok megtá­madná Kubát, Salvadort, Ni­caraguát, vagy Grenadát, az Egyesült Államok a Playa Giron-ihoz hasonló, gyors ve­reséggel nézhetne szembe. A csütörtöki ülésen szó­lalt fel még Mexikó, Vene­zuela, Libanon, Franciaor­szág, Nigéria, Bulgária, Etió­pia, Kambodzsa, Jamaica, a Fülöp-szigetek, Törökország, Üj-Zéland és Laosz szak- szervezeti küldötte is. ROMA János Pál pápa pénteken afrikai körútra indult. A pápa látogatást tesz Nigériá­ban, Beninben, Gabonban és az egyenlítői Guineában. II. János Pálnak ez lesz a 10. külföldi útja, mióta megvá­lasztották a .katolikus egy­ház fejévé. BONN A bonni kormány pénte­ken hivatalosan bejelentette, hogy a NATO állam- és kor­mányfőinek csúcstalálkozó­ját június 10-én Bonnban tartják meg. NAIROBI A Washington-barát Szo­máliái kormányzat fegyveres erői a kelet-afrikai ország északi vidékén több napos küzdelem után leverték a hadsereg egy tiszti csoport­jának lázadását — jelentette csütörtökön diplomáciai for­rásokra hivatkozva a Reuter hírügynökség. MARRAKECH Alexander Haig amerikai külügyminisztert, aki egyna­pos látogatáson Marokkóban tartózkodik, csütörtökön fo­gadta II. Hasszán marokkói király. Megbeszélésükön el­sősorban a Marokkó által megszállt Nyugat-Szahara jö­vőjéről, a közel-keleti prob­lémákról, és a két ország katonai együttműködéséről volt szó. TUNISZ Pénteken Tuniszban Szíria kérésére összeül az Arab Liga tagállamainak rendkí­vüli külügyminiszteri érte­kezlete, hogy megvizsgálja azoknak a lehetséges bünte­tőintézkedéseknek a körét, amelyeket alkalmasnak vél elrendelni a Golan-fennsík Izrael általi bekebelezését hallgatólagosan támogató nyugati államok ellen. VARSÓ A LEMP eszmei-politikai egységéről, a marxizmus-le- ninizmus legjobb hagyomáj nyaihoz való visszatérés szükségességéről beszélt Ma­rian Orzochowski, a Központi Bizottság titkára, a Koszali- ni vajdasági pártbizottság plenáris ülésén. —( Külpolitikai kommentárunk )— Craxi esélyei ITÁLIÁBAN NÉHÁNY HETE újabb kormányvál­ság lehetőségét latolgatták a honatyák a Montecitorio- palota, vagyis a parlament épületének folyosóin. Ak­kor úgy tűnt: Bettino Craxi, a szocialisták ambició­zus főtitkára támadásba lendül és megpróbálja be­venni a Palazzo Chigit, a miniszterelnökség második emeleti dolgozószobáját. Ám azóta lelohadtak a ke­délyek, s Craxi kormányfői álmai — legalábbis egye­lőre — szétfoszlottak. Több okból is. Készülő rohamának első lépcsőjében a politikus sorra fölkereste az ötpárti koalícióban részt vevő pártok vezetőit. Felkínálkozása már akkor, az első fordulóban vegyes fogadtatásra talált, különösen a kereszténydemokratáknál, akik ugyanis szeretnék visszaszerezni az elvesztett kormányfői posztot, ame­lyet most a republikánus párti Spadolini birtokol. A kereszténydemokrata pártban azonban egyelőre nem döntötték el, kit jelöljenek erre a tisztségre: a frak­ciók között nem könnyű megállapodásra jutni, kü­lönben is, a P—2-botrány, az illegális szabadkőmű­ves-szervezkedés csaknem valamennyi számba jöhető politikusukat közvetve vagy közvetlenül érintette. CRAXI TERVÉT az ugyancsak szocialista párti Pertini államfő is rosszallotta. Spadolini kormányá­nak sikerei pedig még erőteljesebben megkérdőjelez­ték. A kabinet ugyanis a súlyos gazdasági helyzetben néhány figyelemre méltó eredményt ért el. Az inf­láció növekedési üteme 20 százalékról 16-ra csök­kent, az ipari termelés lassú emelkedést mutat és tavaly — ha kismértékben is — növelték a nemzeti jövedelmet, gyarapodott a devizatartalék. A koálí- ció által tervezettnél valamivel nagyobb ugyan az ál­lamháztartás múlt évi deficitje — 50 ezer milliárd líra helyett 51 ezer milliárd —, de Spadolini megíté­lése szerint az idén mindenképpen alulmaradnak ezen az értéken. Ami a politikai szférát illeti, az utóbbi hetek sike­res antiterrorista intézkedései kétségkívül növelték a bizalmat a koalíció iránt. Elfogták Giovanni Senza- nit, a „Vörös Brigádok” fő ideológusát és római osz­tagának parancsnokát, kétszáznál több elfogatópa­rancsot adtak ki azonosított szélsőséges elemek ellen, s több tucat, régóta körözött terroristát letartóztattak. VÉGÜL IS NEMCSAK CRAXI HÁTRÁLT MEG ter­ve elől, de a kereszténydemokraták is módosították taktikájukat. Korábban azt tervezték: április első napjaiban Bariban rendezik következő kongresszusu­kat, amely — mint az már lenni szokott — az ország politikájára erőteljes hatást gyakorol. Piccoli főtitkár most bejelentette: április 28-án, Rómában ül össze a tanácskozás. Megfigyelők úgy vélik: a keresztényde­mokrácia is időt akar nyerni. Netán azzal a gondolat­tal barátkozik, hogy elodázza a kormányfői poszt megszerzéséért indított akcióját, s partnereinek java­solja: erősítsék meg bizalmukat a jelenlegi kabinet iránt. Az sem kizárt persze, hogy időközben sikerül a frakcióknak megállapodniuk a miniszterelnök-jelölt személyében, s a kongresszus után mégis kirobbant­ják a kormányválságot. Gyapay Dénes Szebb, mint valaha együtt fejlődtek, változtak azok is, akik által és akikért olyan lett a főváros, ami­lyen ma. A lokálpatriotizmus legtettrekészebb, legközös­ségibb vonásai erősödtek meg Budapest lakosságában, amelyet már mind kevésbé választanak el előítéletek, rossz hagyományok a haza bármely más vidékén élők­től. Budapest nyitott város lett olyan értelemben is, hogy készséggel fogad be mindent, ami a haladás, a ÄÄ szocializmus, a nép érdekét szolgálja. Vagyis Budapest olyan lett, mint az egész ország. Általunk, nekünk épült és szépült, a világ szeme előtt is büszkén vállalható, s ma is tele energiával, mozgé­konysággal, tudással a jövő építéséhez. Ez a szép ün­nep is munkában találja Budapestet. Amely éppen így válik méltóvá az ünnepre. Cserhalmi Imre leteket, a lakótelepeket, a metrót, a szállodákat, az áruházakat, a gyárakat, a kórházakat, az utakat — le­gyenek bár budapestiek — egy kicsit az egész ország a magáénak érzi. És a mai évfordulón in­dokolt büszkeséggel, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha­zánk fővárosa még sohasem volt a történelme folyamán olyan szép, olyan gazdag, olyan sokoldalúan vonzó, mint most. És e folyamattal Fővárosunk ünnepe A főváros romokban Van a világnak sok or­szága, sok fővárosa, de ta­lán egyik sem annyira fő város, mint a mi Budapes­tünk, amely a történelmi fejlődés sajátosságai folytán sokszorta nagyobb a legna­gyobb magyar városoknál is. Nem csoda, ha már a mé­retek miatt is elsőrendű fon­tosságú, országos ügy volt mindig az, ami Budapesten, s Budapesttel történik. Csak­nem négy évtizeddel ezelőtt, 1945. február 13-án, amikor a győzelmes szovjet seregek hatalmas véráldozatokkal, s a Budai önkéntes Ezred ma­gyar katonáinak együtt­működésével megtisztították a háború által annyira meg­viselt magyar fővárost a német náci seregektől, s a magyar fasiszta csatlósaiktól — még nem szabadult fel az egész ország. Még csak­nem két hónap telt el az egész haza felszabadulásáig, mégis azáltal, hogy az or­szág szíve (s földrajzilag is csaknem közepe) új életre kelt, egy kicsit már felléleg­zett a második világháború­ban — és az előtte két és fél évtizeden át »tartott fél- feudális-kapitalista rend­szerben — meggyötört Ma­gyarország. ötvennapos, kemény csata folyt Budapestért, számta­lan élet áldoztatott a vá­rosért. A halálosztó fasiz­mus a legaljasabb eszközök­től sem riadt vissza: amint ezt a szovjet parlamenterek legyilkolása örökké emléke­zetesen példázza. De azután hamar és a szabadságára ébredt nép hegyek mozga­tására is kész erejével, len­dületével született meg a felszabadult ország első csodája: az a tempó, amely- lyel a romokat eltakarítot­ták, a közlekedést, a köz­élelmezést, az oktatást újra indították. Hogy harminchét év alatt mi történt Budapesten, mi­ként lett nemcsak nagy, ha­nem egyre gyönyörűbb s lüktetőbb életű metropolis belőle — annak még csak felvázolására sincs hely e rövid megemlékezésben. De nincs is szükség rá. Hiszen egész ország népe tudja, mert figyeli és számontart- ja azt, ami Budapesten tör­ténik. A hidakat, a középü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom