Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-07 / 32. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. február 7., vasárnap Külpolitikai összefoglalónk Pénteki ülésén a nyugatnémet parlament bizalmat szavazott Schmidtnek. Mint képűnkön látható, Helmut Schmidt és Hans-Dietrich Genscher a kormánypárti többség tudatában nem aggódott az eredményt illetően (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A HÉT 3 KÉRDÉSE 1. Milyen új leszerelési le­hetőségekről szólt Leonyid Brezsnyev? Zéró és zéró között nagy különbség lehet, nemcsak a sportközvetítések során, a nulla és null vitájában, ha­nem a leszerelési terveket illetően is. Reagan elnök, amint ez közismert, a zéró­megoldás mandátumával küldte az amerikai delegá­ciót Genfbe, az európai nuk. leáris fegyverekről folytatott tárgyalásokra, s többször ér­zékeltette: Washingtonnak nincs szándékában más, tar­talék javaslatokról gondos­kodni. Az amerikai zérómegoldás — miszerint a Szovjetunió szerelje le mintegy 500 kö. zép-hatósugarú rakétáját Eu­rópában, cserébe viszont-az Egyesült Államok lemond a tervezett 572 eurórakéta te­lepítéséről — elfogadhatat­lan. Ha ugyanis megvalósí­tanák, a jelenleg fennálló hozzávetőleges egyensúllyal szemben egyoldalú NATO- fölény alakulna ki kontinen­sünkön. (A nyugati oldalon 986 kilövőegység maradna, beleértve 162 brit és francia szárazföldi telepítésű raké­tát, 60 tengeralattjáróra he­lyezett amerikai rakétát, s a több mint 750 stratégiai bom­bázót. Ezzel szemben a Szov­jetunió nem rendelkezhetne közép-hatósugarú rakétával, s repülőgépeinek száma csu­pán 500 körül mozogna.) Mind Washingtonnak, mind NATO-partnereinek azonban tudomásul kell venniök, hogy a valóságban létrejött erő- egyensúlyt nem lehet tár­gyalási ügyeskedésekkel „át­írni”. A Szovjetunió ragasz­kodik az egyenlő biztonság elvéhez — ennek tudomásul vétele nem engedmény a Nyugat részéről, hanem a realitások elismerése —, ugyanakkor messzemenően kész kölcsönösen előnyös le­szerelési intézkedésekre. Ezek többrétű lehetőségét tárta fel Leonyid Brezsnyev a Kremlben, amikor fogadta a Szocialista Internacionálé tekintélyes politikusokból álló konzultatív leszerelési bizottságát. A szovjet vezető egy igazi zérómegoldást aján­lott: mindkét fél mondjon le a közép-hatósugarú, eurostra- tégiai fegyverekről, tehát a szárazföldi telepítésű raké­tákról, stratégiai légierőről, s az európai partok mentén szolgálatot teljesítő atom­tengeralattjárókról. Ha két valódi zéró áll egymással szemben a hordozóeszközök mennyiségének rovatában, akkor egyik félnek sincs elő­nye, illetve mindketten és egész Európa igazi előnyök- nöz juthat. Szovjet részről azonban nem helyezkednek a min­dent vagy semmit álláspont­jára, hajlandóak a csökken­tést részlegesen, fokozatosan is megvalósítani. Brezsnyev olyan távlatokat rajzolt meg, hogy 1990-ig a jelenlegi szint egyharmadára lehetne csök­kenteni az európai nukleáris fegyverzetet. Mindenekelőtt moratóriumra lenne szükség, amely a további növelésnek venné elejét. A Szovjetunió — jóakarata jeleként — egy ilyen befagyasztás esetén bi­zonyos egyoldalú leszerelést is kész végrehajtani. Külön­böző utak és lehetőségek vannak tehát, széles területe lehet a tárgyalásoknak. Nyil­ván a genfi asztalon is ott vannak ezek a témák — részleteket nem tudhatunk, miután hírzárlatban állapod­tak meg — a lényeg azon­ban, hogy az Egyésült Ál­lamok felelősségteljesen, a megegyezési szándéktól ve­zérelve folytassa a megbe­széléseket. Sajnos, e tekintetben nem adott okot túlzott derűlátás­ra a most záruló hét. Wa­shingtonban elutasították a moszkvai indítványokat, s változatlanul nincs komo­lyan vehető amerikai ellen­javaslat: a holnap beterjesz­tett új amerikai költségvetés tovább növeli a fegyverke­zési terheket; s a lengyel szükségállapot ürügyén újabb ellenséges lépések történtek a NATO ismételt szankció fenyegetéseitől a televíziós propaganda show-ig. Ebben a légkörben külön is rokon, szenvet kelthetett az a hig­gadt hangvétel, az a józan­ság, amellyel Moszkvában az enyhülés, a leszerelés való­ságos módozatait kutatják. 2. Miért vetődött fel Kö­zép-Amerikában egy „ar­gentin akció”? Ilopango a salvadori fővá­ros nemzetközi légikikötője, de egyúttal katonai repülő­tér, s az ország legfonto­sabb katonai támaszpontja. Ide érkeznek az amerikai fegyverszállítmányok is. A minap a hazafias erők egy 120 tagú osztaga kiválóan előkészített támadást haj­tott végre a szuperbázis el­len. Megsemmisítették, vagy súlyosan megrongálták a junta harci repülőgépeinek és helikoptereinek 70 száza­lékául), harcképtelenné tet­ték az őrség 50 tagját. Ez a közjáték — egy hadi­jelentés a sok közül — újra bizonyíthatja, hogy Washing­ton feneketlen hordóba önti a „pénzt” paripát, fegyvert”, s a műsoron kívül Salvador­nak megszavazott 55 millió dolláros gyors hadisegély sem hozhat megoldást. Felvetődött az amerikai részvétel, de a vietnami sokk után néhány évvel ezt még egy kétségkívül jobbratoló- dott Amerikában is nehéz lenne elfogadtatni. Ezért esik mind több szó közvetettebb beavatkozási formákról, kö­zép- és dél-amerikai „he­lyettesek” révén. Csakhogy a közelben nehéz ilyen szö­vetségest találni: Guatema­la maga is polgárháborútól terhes, Honduras bizonyta­lan, Haiti egyik válságból a másikba tántorog. Ezért esett a washingtoni tekintet dé­lebbre, arra az Argentínára, ahol az új katona-elnök, Galtieri személye reakciós irányba történő eltolódást mutat. 3. Mi történt a Közel-Ke­let körül? A Közel-Kelet térsége, úgy látszik, mindig mozgalmas. Az ENSZ rendkívüli közgyű­lési ülésszaka a Golan-fenn­sík-izraeli bekebelezését vi­tatta, s ezt széles körben el­ítélték. Ugyanakkor a köz­gyűlés nem hozhat olyan ál­talános érvényű, kötelező intézkedéseket, mint a Biz­tonsági Tanács, e testületben viszont amerikai vétó gátol­ta meg a határozathozatalt. Nőtt a nyugtalanság Liba­nonban, egyrészt az ország déli részében izraeli csapat­mozdulatokra került sor, másrészt a jobboldali fa- langisták új fegyverszállít­mányokhoz jutottak. Arafat budapesti sajtókonferenciá­ján aggodalmának adott hangot amiatt, hogy április 25-e, a Sínai-félszigetről tör­ténő izraeli visszavonulás előtt katonai kalandra kerül, hét sor Dél-Libanonban. A PFSZ jelentősebb támadás­tól tart. A diplomáciai szintér sem csendes. Haig holnap indul több arab országba, Wein­berger hadügyminiszter pe­dig a térség három államát látogatja végig. Mubarak egyiptomi elnök amerikai— nyugat-európai körúton van, s nyilatkozataiból sokkal óvatosabb magatartás tük­röződik, mint a szadati po­litika. Egyiptom mindenkép­pen javítani kívánja kap­csolatait legalább az arab államok egy részével, s er­re feltételezhetően április után kerülhet sor. Izrael ezért próbál mindenáron kész helyzeteket kialakíta­ni (lásd Golan), s a libanoni készülődést is ezért tartják veszélyesnek: egy áprilisi támadás nehéz helyzetbe hozná Kairót. Ha hevesen tiltakozik, ürügyet adhat Iz­raelnek a Sínai-félsziget megtartására, ha semmit vagy csak halkan szól, az arab megbékélés válik nehe­zebbé. Réti Ervin A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola, Eger. TANMŰHELYEK GÉPEINEK FELÜJITASARA karbantartó csoportot szervez. Pályázatot hirdetünk a CSOPORTVEZETŐI ALLAS betöltésére. Feltételek: géplakatos szakmunkás-bizonyítvány, lehetőleg felsőfokú szakmai végzettség és tmk-gyakorlat. Jelentkezés oklevéllel az iskolában, Elger, Rákóczi út 2 sz. alatt. Az ENSZ elfogadta az Izraelt elítélő határozati javaslatot Lengyel álláspont - a madridi találkozóról Lengyelország a madridi találkozón nem óhajtja meg­vitatni más európai államok belügyeit, hasonlóképpen Lengyelország belügyeit sem — jelentette ki a PAP hírügynökségnek adott nyi­latkozatában Józef Wiejacz külügyminiszter-helyettes, a találkozón részt vevő len­gyel küldöttség vezetője. Ha a találkozót a konfron­táció, a lengyél belügyekbe való beavatkozás színterévé teszik, az nemcsak Lengyel- ország, hanem minden euró­pai nemzet érdekei ellen irányulna. Egy ilyen talál­kozón Lengyelország nem vesz részt, nem hajlandó el­játszani semmiféle önjelölt ítélőszék előtt a „vádlott” szerepét. Nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a lengyelországi helyzetet a nemzetközi vi­szonyok kiélezésére, a fe­szültség fokozására használ­ják fel egyesek, nyilvánvaló módon megsértve az egyen­jogúság, a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás elveit — hangoz­tatta a miniszterhelyettes. Az évszázad talán leghi­degebb tele van az Egyesült Államokban, de az a politi­kai jég, amelyen Ronald Reagan korcsolyázik, egyre vékonyabb lesz. A közvéle­mény-kutatások szerint ta­valy tavasszal a merénylet után a megkérdezettek két­harmada értett egyet azzal, ahogyan az elnök irányítja az országot, viszont az idén januárban már csak 49 szá­zalék fogadta el a Fehér Ház lakójának teljesítmé­nyét. Reagant főleg gazda­ságpolitikája miatt bírálják, az amerikai elnök ezért is szentelt nagy teret „Az Unió helyzetéről” szóló kongresz- szusi üzenetében ennek a problémakörnek. Emellett is­mételten állást foglalt az erőpolitika mellett, s ezúttal sem mellőzte az USA „ellen­feleinek” címzett fenyegeté­seket. „Mágia-közgazdaság” Máig is kínos emlék, hogy két éve éppen Reagan mai alelnöke — és akkor elnök­jelölt vetélytársa —, George Bush becézte „mágia-közgaz­daságnak” azt a receptet, amelyet a Reagan-kormány tavaly óta a nemzetgazdaság kúrálására alkalmaz. A prog­ram csodaszerként reklámoz­ta az adócsökkentést. Elnök­sége első évében Ronald Reagannek látványos kong­resszusi győzelmekkel sike­rült elfogadtatnia a három­éves adócsökkentési progra­mot, ám a várt fellendülés helyett visszaesés követke­zett be. Edward Kennedy felidézte, hogy a választási kampányban Reagan „mun­kát, munkát, munkát” ígért, és lett belőle „recesszió, re­cesszió, recesszió”, immár kilencszázalékos munkanél­küliséggel. Először a hetve­nes évek dereka óta az em­berek nem az inflációtól, ha­nem immár a munkanélküli­ségtől félnek jobban. Reaganék azt hitték, ha adókedvezményt adnak a te­hetőseknek, azok buzgóbban fognak beruházni, munkaal­kalmakat teremteni. Ám a magas kamatszint, amire az infláció lenyomásáért volt szükség, kifizetődőbbé tette a pénzpiaci menővereket, mint a beruházást, miköz­ben a kis vállalkozók sora jutott csődbe a kamatok mi­Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli ülésszaka pénteken 86 szavazattal 21 ellenében, 34 tartózkodással elfogadta az arab és más el nem kötele­zett országok határozatter­vezetét, amely elítéli Izraelt a Golan-fennsík annektálá- sáért és rosszallását fejezi ki, amiért az Egyesült Ál­lamok a Biztonsági Tanács­ban megvétózott egy hason­ló, elítélő jellegű indítványt. Mint ismeretes, a közgyű­lési szavazásnál egy állam­nak sincs vétójoga, viszont a megszavazott határozatok nem kötelezőek a tagálla­mok számára. A határozati javaslatot 39 arab és más el nem kötele­zett ország nevében Kuba delegátusa terjesztette elő. Mint ismeretes, jelenleg Ku­ba tölti be az el nem köte­lezett országok elnöki tiszt­jét. A javaslatra szavazott az el nem kötelezettek több­sége és csaknem valamennyi szocialista állam, ellene sza­vazott a legtöbb nyugat­európai ország (kivéve Gö­rögországot, amely igent mondott rá), tartózkodott a szavazástól a legtöbb latin- amerikai ország, valamint Egyiptom. Románia és a Fü­att. Nem mágia ez, hanem ördögi kör. Erőpróba ősszel Reaganék abban bíznak, hogy a fordulatot még a a nyárig el lehet érni, s ak­kor a republikánusok talán nem fizetik meg e sajátos mágia politikai árát. Novem­berben kongresszusi válasz­tásokat tartanak Ameriká­ban, ez általános vélemény szerint „népszavazás” is lesz a reagani politikáról. Ha si­kerül megszilárdítania hely­zetét, az elnök a vele hata­lomra került konzervatív erők hosszú távú berendez­kedését alapozhatja meg; ha bekövetkezik a novemberi kudarc, jövő ilyenkorra új helyzet alakul ki Ameriká­ban. Ezért beszél ma Wa­shingtonban mindenki Ro­nald Reagan „kritikus évé­ről”. Az máris látható, hogy si­kereivel Reagan csupán je­gyet váltott az igazi csaták­ra. Lefaragta a szociális ki­adásokat, ám így sem kerül­hette el a deficitet. Tetszett az „iráni megaláztatástól” felbőszült publikumnak Rea­gan erőpróbája, de most majd kiderül, mennyire bír­ja el a nyomasztó katonai terheket az amerikai gazda­ság és életszínvonal. S no­ha a többség — sajnos — még mindig szívesen hallja a külvilág, és elsősorban Moszkva „leckéztetését”, a háborús veszély növekedésé­től félve a nagyhatalmi pár­beszédet is mind többen tá­mogatják. „Héjalázadás” A tavalyi év második fe­lében kezdett fokozódni a kormány hajlama a „prag­matizmusra”. Együtt járt ez a hithű reaganisták, tehát az ultrakonzervatívok viszony­lagos térvesztésével — a ha­gyományos republikánus erők javára. Felettébb jel­lemző, hogy a beiktatás év­fordulójának hetében szabá­lyos „héjalázadás” zajlott le Washingtonban: a „reaganiz- mus” tántoríthatatlan hívei számon kérték vezérüktől a zászló elhagyását, de leg­löp-szigetek nem vett részt a szavazáson. Az elfogadott határozat- tervezet agresszióként bé­lyegzi meg a Szíriához tar­tozó Golan-fennsík aimektá- lását és felszólítja a világ- szervezet tagjait: szakítsa­nak meg minden kapcsola­tot Izraellel. Leszögezi: so­rozatos agresszív cselekede­teivel Izrael nem tekinthető többé békeszerető államnak. A dokumentum rámutat to­vábbá, hogy Tel-Aviv nem teljesíti azokat a feltétele­ket, amelyek alapján annak idején fölvették az ENSZ- be. A határozatnak ez a ré­sze elvben utat nyit Izrael­nek a világszervezetből va­ló kizárásához, ami azon­ban gyakorlatilag csak úgy lenne lehetséges, ha a Biz­tonsági Tanács valamennyi állandó tagja jóváhagyná. Mint ismeretes, az Egyesült Államok már a korábbi biz­tonsági tanácsi szavazáson is megakadályozta az Iz­raelt tevőlegesen sújtó hatá­rozatok elfogadását. Izrael­nek a közgyűlés munkájából való kizárásához azonban elég a tagállamok egyszerű többsége. Korábban ezzel sújtották a Dél-afrikai Köz­társaságot. Amerikai gazdaság Reagan: „Remélem, nincs ko­moly baj!” (Fotó: Newsweek — KS) alábbis azt, hogy engedi be­rendezkedni a középutasokat. Amint egy cikkíró szelleme­sen megállapította, Amerika elnökét ma úgy hívják: Ge­rald Reagan, mivelhogy a kormány egyre inkább emlé­keztet Ford időszakára. Az ultrák háborgása per­sze jól jöhetne Reagannek, ha nem riad meg és táncol vissza, hanem most kezd csak igazán „középre” korcsolyázni, vég­tére is, csak az az igazi kö­zéputas, akinek jobbról is van ellenzéke... Haig bűne Sajnos, a külpolitikában ennek az ellenkezőjére val­ló jeleket látni az évforduló napjaiban. A héják nyomá­sára lekerült a napirendről a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó már körvonalazódó lehetőségé, a stratégiai fegy­verzetkorlátozási tárgyalások újrakezdése. S bár remény­kedhetünk, hogy csupán ha­lasztásról van szó, nem ép­pen biztató, ha egy hangadó konzervatív hetilap, a Hu­man Events azt hirdeti — követeli — címlapján, hogy „Haignek távoznia kell” — mivel beleesett a Moszkvá­val való párbeszéd szorgal­mazásának bűnébe. Az ultrák ördögűzői any- nyit mindenesetre elértek, hogy az enyhülés ma ugyan­ott tart, mint egy éve, ami­kor a világ zavartan kapta fel fejét a Washingtonból hangzó szovjetellenes kiro­hanásokra. Mintha Ronald Reagan korcsolyája csak nyolcasokat írna a jégen, amelyek tudvalévőén min­dig önmagukba térnek visz- sza. Avar János A második év küszöbén Reagan a jégen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom