Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-06 / 31. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 6., szombat 5. Az idei költségvetési kerete Gyöngyösnek 312 millió fo­rint, a fejlesztési alapja pedig 209 millió. A központi intézkedés szerint az ötéves terv előirányzataiból az idén 6 százalékot kell levenni. Csökkentik az úgyneve­zett célcsoportos lakások számát is. Nem fognak hozzá a városközpont új arculatának tervezéséhez és a szük­ségesnek tartott ottani kisajátításokhoz. Mire telik Gyöngyösnek? Emelkedő költségek Mint mindig, manapság is a legnagyobb érdeklődés a lakásépítkezést követi. A ta­nácsnak erre a feladatra az idén kevesebb pénze lesz, mint amennyit szerettek vol­na. A következmény pedig? Van a déli városrészben, a toronyház és a mátrai el­ágazás között, a 3-as átmen­tén egy üres terület. Pacsir­ta-telepnek hívják. Valami­kor itt járműüzem működött. A bemelegítéskor a motorok éjjel-nappal olyan zajt csap­tak, hogy a kesernyés humor „pacsirtáknak” minősítette a hangforrásokat. A műhelye­ket lebontották, a köznyelvi „csúfolódás” — maradt. Ide 94 lakásos házat ter­veztek. Meg is építik, de most már az OTP költségé­re. A Vörös Hadsereg útján levő 4-es sorszámú ház be­fejezése attól függ, hogy a közben megemelkedett anyagárak majdnem 36 mil­liót kitevő különbségét elő tudják-e teremteni. Persze, ez a kérdés nem marad nyit­va. Az. épület nem állhat ott félig befejezetten. Folytatják a Mátrai úti lakótelep munkáit is. Ennek egyik előfeltétele az újabb kisajátítás, amely több mint két és fél milliót igényel. Majdnem egymillióba kerül az Április 4. téren a közmű­vek kiváltása. Éppen a takarékossági in­tézkedések miatt kellett el­halasztani a városközpont tervezési és kisajátítási mun­káit. Tervek és tantermek A Bugát Pál Kórház fel­újítása régi gond. Most a tanulmányi terv és a beru­házási program készítése fo­lyik, hogy a hatodik ötéves terv második részében a tényleges rekonstrukció is sorra kerülhessen. Az előké­születekhez tartozik a kisajá­títás is, ami nem kis össze­get emészt fel. Terveznek még egy rende­lőt és bővítenék is egy már meglevőt. Az égető kérdések közé tartozik az általános iskolák tantermi gondja. Az idén az új tanévben már működnie kell a Dél-Kálvária-parton a 24 tantermes általános isko­lának. Ugyanott a 18 tanter­mes szakmunkásképző inté­zet munkálatait kell meg­gyorsítani, mivel a tervtől tavaly lemaradtak. Ennek az iskolának a befejezése jövő­re esedékes. A Martinovics utcában is lesz egy új, 16 tantermes ál­talános iskola. Ennél még csak a kisajátításnál tarta­nak. Ehhez másfél millióra van szükség. A kálvária- parti általános iskola befe­jezéséhez pedig 35 millióra. Látványosság nélkül Van a városi életnek olyan elkerülhetetlen követelmé­nye, amelynek megvalósítá­sa nélkülöz minden látvá­nyosságot. A hiánya viszont sok bosszúságot okoz a la­kóknak. A földbe temetett milliókról van szó. Ilyen például a vízveze­tékrendszer. Áthúzódó mun­ka a Mátrai úti lakótelep gerincközműveinek az elké­szítése és a kálvária-parti magas nyomású hálózat ki­építése. Két és fél milliót szánnak ezekre ebben az év­ben. Az M3-as autópályának a városba bevezető szakasza miatt a Kálvária-parton a szennyvíz-gerincvezeték al­só részét módosítani kell. Aránylag csekély költséget igényel ez a feladat, mind­össze kétszázezret. Még akad teendő a vison- tai eredetű víz hasznosításá­val is. És — a valósághoz tartozik — bővíteni kell a szennyvíztelep hatásfokát. Ugyanakkor az M3-as autó­pálya miatt a Vörös Hadse­reg útján a szennyvíz-gerinc­vezeték egy részét is ki kell váltani. Utat és járdát kell építeni a 24 tantermes iskolához. Ennek költségeit 800 ezer fo­rintban állapították meg. A családi házak övezetében az út- és a járdaépítés szerény keretek között folyik az idén. Bővítik a villany- és gáz­ellátást az új épületekben. Több mint másfél millió fo­rintot fordítanak erre. A Pacsirta-telepen ABC- áruházat is kialakítanak, amelynek költségeihez az idén mintegy hárommillióval járulnak hozzá. A költségvetés szerint Érzékenyen érintette a ta­nácsot az a tény, hogy ta­Az idén ősszel megkezdődik a tási intézményben valy megszűnt a gépjármű­adó. Ez a bevételi forrás te­hát elapadt. Melléje még az áremelkedés kihatása: majd­nem öt és fél milliós növe­kedés a költségekben, ez sem akármi. Bár elég sokat javítgatják a város útjait és járdáit, azok nem valami jó állapot­ban vannak. Többek között azért is, mivel gyakoriak a bontások. Az idén nagyjából négy és fél ezer négyzetmé­ternyi útfelületet újítanak fel. Híd épül négymillióért a Kertész úton, amihez a be­kötő útszakaszt is ki kell alakítani. Mátrafüreden a Muzsla utcában hozzák rend­be a járdát. Az ipari szakmunkásképző intézet tornatermének mun­kálataira majdnem négy és fél milliót szánnak. tanítás az új komplex okta­Sok mindenre kellene még pénz, nem is kevés. De nem jut. A megoldás vagy az, hogy tudomásul kell venni, meddig ér az a bizonyos ta­karó, vagy mozgósítani kell a társadalmi erőket: üzeme­ket, szövetkezeteket, intéz­ményeket. Az önkéntes mun­ka így tervezett értéke húsz. milliót tesz ki. Mert Gyöngyösön is tudja mindenki, aki nyitott szem­mel és füllel él, hogy a fo­rintokért nem elég csak a kezünket tartani, hanem azokért tennünk is kell. Nem is keveset. Tulajdonképpen hosszabb távon semmiről sem kell le­mondani, a köznapi tenni akarás viszont már ma se­gíthet, ha a lakóhely iránti buzgalom serkentő erővé vá­lik. G. Molnár Ferenc Látogatóban a boldogi „tájházban” Sok embert tisztelek, be­csülök azért, mert üres sza­vak, kongó frázisok helyett a munkaijával érvéi, de a leg­többre azokat tartom, akik emellett ezer szállal kötőd, nek elmosódott arcélű őseik szellemi hagyatékához. a paragrafusokhoz, azok for­mai kitételéihez mereven ragaszkodók, de szellemük­höz oly sokszor hűtlenek szá­mára szentségtörésnek, affé­le parti zánkodásnak tűnt, ám engem nem zavart, sőt lelkesített, mert konokul val­lottam, s mindig hinni fo­gok abban, hogy az elsuhant századok tapasztalatai nél­kül csak tétováin, csupán bot­ladozva alapozhatjuk a hol­napokat. o Épp ezért örültem, amikor megtudtam, hogy nem ma­radtak teljesen magúkra. A tettvágy sarkallta őket, s ez a nemes buzgalom egyre több embert babonázott meg. Valaki megemlítette, hogy lenne helyiség: ott a vadász- társaság elhagyott otthona. A tamáskodók kirukkoltak kételyeikkel, mondván: ke­vés a bemutatásra szánt tárgy. Ez azonban senkit sem hűtött le, hanem valameny- nyien így érveltek: igaz, de mennyi porosodik a pad­lásokon. Ezért aztán megindult a gyűjtőmunka. Hozták a diá­kok és a felnőttek egyaránt a fehér lyukas hímzéssel, a madeirával díszített vállken- dőket, az országszerte kere­sett térítőkét, a sajátos mo­tívumokkal mintázott tányé­rokat, a felül tarajos, kemé­nyített ingvállaKat, a kan­osokat A Hatvan és Vidéke Áíész próbabábukat adott, s ezeket öltöztették a szemet gyönyörködtető ruhákba. A termelőszövetkezet irodai dolgozói vállalták a megko­pott lócák, székek festését. A tanács is vérbeli mecénás volt, hiszen biztosította az épületet, és szervezte a tár­sadalmi segítséget. Az utób­bi könnyen ment, mert min­denki azt óhajtotta', hogy elkészüljön a falumúzeum. o 1979-ben végre teljesült a régi óhaj. Az avatás alkal­mából önfeledten ünnepelt az egész települési. Azóta évek teltek, de a helybeliek ma is büszkék összefogásuk sikerére. Ez a jó érzés hat át engem is, ami­kor régi tekinteteket, hajda­ni mosolyokat, szívet melen­gető szerelmeket idézek a házban... Hol vannak már a dolog­ra termett, a szívós szép­apák és ükanyák. Nevüket nem őrzi a krónika* s leszár­mazottaik se tudnak róluk semmit. Eltűntek a rendre múló időben. Velük együtt semmiyé lett megannyi ke­Jó néhányan ilyenek a fooL dogiak közül, hiszen nem­csak a jövőért, fiaik, lánya­ik boldőgulálsáért serény­kednek, hanem féltőén vi­gyázzák a múltat is, s ke­mény kitartással mentik, óv­ják szépérzékkel, ösztönös költői hangoltsáiggal megál­dott palóc elődeik kincses örökségét. Dalaikat, táncai, kát, színpompás népviseletü­ket. Ezért drukkoltam nekik, amikor elhatározták, hogy ha kell önerejükből, mindlen megértés, támogatás nélkül is amolyan kiállítóhelyfélét teremtenek. Lehet, hogy ez serűséggel telt, ritkán öröm­mel is fűszerezett órájuk, s végső nyughelyüket is hiába keresnénk. Nem testáltak senkire vagyonokat, hogy mint a mesés kincseiről hí­res Kirőzusra hivatkozzanak rájuk. Mégis üzennek a má­nak, tudósítanak régvolt nap­jaikról, ösztönös művészi adottságaikról, hiszen szeb­bik énjük, alkotókedvük ajándéka létező érték. Fel­villantja kellemes perceiket, önfeledt jókedvüket, nehezen oszló busongásukat. Gyere­keiknek tanították a mintá­zás tudományát, a hímzés fortélyait, s ők is tovább ad­ták, megtoldva egyéni ötlete­ikkel. Nemzedékről nemze­dékre. S azok a régi viskók, azok a zsuptetős, a tenyérnyi ab­lakszemeikkel napra hunyor­gó épületek, s az egykori bútorok, a házilag fabrikált használati tárgyaik! Ki em­lékszik rájuk? Legfeljebb a néprajzosok, ők is csak azért, mért erre is felkészítették őket. A tizenévesek példaké­peiket, a kozmoszt ostromló űrhajósok közül választók, a motorizált világ csodálói, mit se hallottak erről. Néhány évtized múlva már csak a szakkönyvekben olvashat­nánk róluk, ha nem akadnáL nak lelkes lokálpatrióták, ügyes, tettrekész lakosok, akik megóvásukért kardos­kodnának. Mennyi a szemet gyönyör­ködtető látnivaló, csak győz­zük raktározni aiz élménye­ket! A tisztaszoba sarkában ott az 1913-ban készített menyasszonyi álgy. A tor­nyos fekvőhely is jellegze­tesség, s festésekor nem fu­karkodtak áz élénk színek­kel. Erre került kétrét hajt­va a dunna, s rá merőlege­sen állítva a párnák. A sub­lótban megtekinthetők 'a kü­lönböző viseletek darabjai. Emitt a fakeretes tükör, az almárium, a rokka, s köcsög­ben sincs hiány. A konyhá­ból nem hiányzik a szövő­szék, a szatva, a guzsaly, a mángorló. Aki ide belép és szétnéz, vissáasuhanhat az időben, érezheti a századelő hangulatát, és egy kis fan­táziával elképzelheti, miként, milyen környezetben töltöt­ték napjaikat az előbbre ju­tásért küzdő, hajdani fiata­lok, akik megannyi bajjal birkózva arra is képesek vol­tak, hogy akarattalanul is, de megsejtsék a széfet, s a természet ezerarcúságát fe­dezzék fel egy edényben, egy virágban. Útjára indult a tű és a hímzőfonál, és alakul, tak a változatos motívumok... o Megsejtett emlékek rajza­nak körül, nem ismert őse­im — a Nagyalföld tengernyi síksága rejti valahol csont­jaikat — jobbágyvére adózik tisztelettel ennek a csak- * azértis teremtő akarásnak, ennek a múltát, a jövőbe építő szép vállalkozásnak. Ál­talam füstölögnek, amikor észreveszem, hogy ezt az anyagot még mindig nem rendezte egyetlen néprajzos, muzelológus sem. Velem együtt elégedetlenkednek azok a távoli, azok a már soha életre nem parancsolha­tó, igézhető férfiak és asz- szonyok, amim arról értesü­lök, hogy ennek a táj háznak jogcíme nincs, de létezik, pedig mennyit tó lincseltek, hány ötlettel rukkoltak ki a helybeliek. A Magyar Tudo­mányos Akadémia részéről filmre vették az egykori táncmotívumokat. Ezt a te­kercset készséggel vetítenék a számos látogatónak, ha megkapnák. De hát az ér­tetlenség falaiba ütköznek,'S a szabályok útvesztőiben bot­ladoznak. Szépapáink és az ő eleik mégis velem együtt vidulnak fel', amikor megtudom, hogy a boldogjaik mégsem lépnek vissza. Lesz magnós idegen- vezetés, diafilmibemutató, a még kissé gazos udvaron me­zőgazdasági eszközöket állí­tanak ki, s a nem éppen kor­hű épület is XIX. század vé­gi, 1900-as évek eleji köntös­ben díszeleg majd, hogy a teleknyi, a szobányi történe. lem még beszédesebben szól­jon hozzánk, s vele messzibe suhant rokonaink, akiknek mosolya villan tekintetük­ben, akiknek szigora sürget segítséget, hogy az a sok r~ mosódott, tisztes kar' markánsan rajzolód*' atomkori utódaink Pt

Next

/
Oldalképek
Tartalom