Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 4., csütörtök J. AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN (3.) Sír-nevet alapon Az önállóság adta új lehe­tőségek és jogok megváltoz­tatták a különböző szerveze­teknél a bel- és külkereske­delmi partnerekhez fűződő kapcsolatokat is. Hiszen most már nem kellett -te­kintettel lenni a korábbi nagyvállalat érdekeire, stra­tégiai, taktikai meggondolá­saira. Téved persze, ' aki mindebből arra következtet, hogy megromlott volna a kapcsolat az önállóvá vált gyárak és a korábbi még megmaradt nagyvállalatok között. Erről szó sincs. Va­lamennyien továbbra is szo­rosan együttműködtek vol­na „anyavállalataikkal” az információcserék, a műszaki, technikai tudás, a jól kiala­kult kereskedelmi kapcsola­tok hasznosításában. Csak más alapokon, egymás ér­dekeinek következetes szem előtt tartásával. Ez utóbbi került előtérbe a külkereskedelmi vállala­tokhoz fűződő kapcsolatok­ban is, ahol talán a leggyö­keresebb változások követ­keztek be. Sok helyütt a vállalatok termékeit koráb­ban úgynevezett bizomá­nyosi formában értékesítet­ték a külkereskedők. Ez nem sok lehetőséget bizto­sított a vállalatok részére, hogy beleszóljon az export- tevékenység részleteibe, hogy kiálljanak érdekeik mellett, netán megfelelőbb árak elérésére ösztönözzék a külkereskedőket. A helyzet ellentmondásosságát csak erősítette, hogy a konkrét piaci tárgyalásokat, a ve­vők igényeinek egyeztetését rendszerint maguk a gyári­ak végezték, de a döntések­be nem szólhattak bele, a kedvezőbb árakból adódó nyereségek csakis a kül­kereskedelmi vállalatokat il­lették. Még rosszabb volt a helyzet, ahol a nagyvállala­tok nem biztosították egysé­geik részére az előbb emlí­tett önállóságot sem, közbe­ékelődve, az ipart és a kül­kereskedelmet egymástól elválasztva maguk próbál­koztak az exporttevékeny­ség kétségtelenül sokirányú, nagy apparátust igénylő fel­adataival megbirkózni. A függetlenné válással szinte valamennyi exportáló vál­lalat felmondta a külkeres­kedelmi cégekkel kötött ko­rábbi szerződéseket. A bizo­mányosi forma helyébe egy fejlettebb, társasági vagy társulási szerződéssel körül­határolt együttműködés lé­pett. Ez jobban biztosítja a közvetlen beleszólás, az ér­dekazonosság megterem­tésének lehetőségét, „Együtt sírni, együtt nevetni” ala­pon, a maximális eredmény elérésében egyaránt érde­keltté teszi a termelőt, a külkereskedőt. A megnövekedett jogkö­rök és lehetőségek persze önmagukban még nem ga­rantálják a sikereket, az az eredményeket. Ügy tart­ják, a puding próbája, ha megeszik, azaz az önállóság létjogosultságát is annak gyakorlása igazolja. Nos, a saját lábukra állt vállalatok cselekvési készségét illető­en nincs okunk aggodalom­ra. Valamennyinél az eltelt egy évben meggyorsult a gyártmányszerkezet korsze­rűsítése, megélénkült a mű­szaki fejlesztés, a piackuta­tás, többen felülvizsgálták a korábbi szervezeti keret­ben kialakított és jóváha­gyott beruházási koncepció­kat és az előzőnél takaréko­sabb megoldásokat keres­tek. Volt, ahol egyenként is felülvizsgálták a termékek gazdaságosságát és „száműz­ték” még a vállalaton belü­li kiegyenlítési módszereket is. Ennek alapján pontos képet kaptak arról, hogy hol kell a jövedelmezőséget ja­vítani, hol érdemes fejlesz­teni, vagy a munka- és üzemszervezéssel feltárni, hasznosítani a tartalékokat. Másutt — a piac megfelelő ismeretének birtokában — azonnal hozzáláttak az olyan termékek gyártásához, ame­lyekkel kapcsolatban a be­ruházási döntések korábban éveken át várattak maguk­ra, a nagyvállalatoknál. A saját lábukra állt vállala­tok a külkereskedelmi part­nerekkel összefogva a ko­rábbinál erőteljesebben ku­tatták fel az új piacokat, miközben mindenütt meg­kezdték a nem gazdaságos belföldi és export termékek fokozatos felszámolását, megszüntetését. Egy év nem nagy idő. S bár sokrétűen gyarapodtak az önállósult vállalatok le­hetőségei, eszközei, ame­lyekkel jelek szerint éltek is — annak ellenére, hogy összességében kedvezőek a tapasztalatok — a messze­menő következtetésektől tar­tózkodni kell. A termelési tervek teljesítésében példá­ul sehol sem volt tapasztal­ható fennakadás. Az export­ra is dolgozó önállósult vál­lalatok jelentősen fokozták kivitelüket. A több termelés, a termelékenység javítása, a takarékosabb gazdálkodás eredményeként pedig szem­betűnően nőtt a vállalati nyereség. A dolgozókat „zsebbe vá­gó” érvekkel lehet tehát meggyőzni az önállóság ér­telméről, eredményéről. A korábbi mérsékelt, s joggal kifogásolt nagyvállalati ni­vellált bérfejlesztés helyett önállóvá vált vállalatok nagy többsége 6—7 száza­lékkal növelte a béreket. S bár a fizetési borítékokat közvetlenül nem érinti, de nem kevésbé jelentős, hogy az eredményes munka nye­reségéből képződő fejleszté­si alapok több helyütt lehe­tőséget biztosítanak a szociá­lis feszültségek megszünte­téséhez is. A lakásépítéshez, illetve az óvodák, bölcsődék bővítéséhez. Persze a fejlesztési ala­pok elsősorban a jövőt, a továbblépést hivatottak szol­gálni. Ezért a termékszerke­zet korszerűsítését, a gyárt­mányfejlesztést lehetővé te­vő beruházásokra — a most már önálló, jó gazda mód­jára — rendkívül nagy fi­gyelmet szentelnek az „el­vált” vállalatok. Vagy úgy, hogy azonnal hozzáláttak ezek megvalósításához, vagy úgy, hogy jól kigondolt cé­lokra tartalékolják pénzesz­közeiket. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kellett sok akadályt legyűrni az el­telt egy esztendőben, az át­meneti fizetésképtelenségtől kezdve, a szakemberhiá­nyon, a piac nem kellő is­meretén át egészen az új módszereket igénylő anyag, ellátási, beszerzési gondokig. Mert „válás” ide, „válás” oda, nagyközösségben, vagy egyedül, csak az boldogul, aki hatékonyan, gyorsan, s gazdaságosan oldja meg fel­adatait. Vége Andrássy Antal Önjáró aszfaltútjavító Űj típusú önjáró aszfaltút- javító gépeket készített a Hódmezővásárhelyi Mező- gazdasági Gépgyártó Válla­lat makói gyára. Az új gép­típust a szegedi Köziúti Igaz­gatóság szakemberei alakítot­ták jki, és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium meg­rendelésére készült 23 gépből még ebben a hónapban kap minden megye közúti igazga­tóságai A szovjet komibáijn- motorral meghajtott, zárt ve­zetőfülkével ellátott gépek a korábbi hasonló eszközök­höz képest kétszeres terme­lékenységgel dolgoznak: mű­szakonként 20 000 négyzetmé­teres útfelületen terítik szét a bitumenes kőzúzalékot. Kiegyensúlyozottabb gazdálkodás, kedvezőbb eredmények megyénk élelmiszer-gazdaságában Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi , miniszterhelyettessel Élelmiszer-termelésünk 1981-ben a kedvezőtlen időjá­rás ellenére is elérte az 1980-as színvonalat. Ezzel ele­get tettek annak a kettős követelménynek, hogy ki­egyensúlyozott hazai ellátást biztosítottak, ugyanak­kor a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kül­kereskedelmi forgalma a tervezettnél kedvezőbben alakult. Ez csendül ki a közelmúltban azon a terv­egyeztető tárgyaláson, amelyet Egerben tartottak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérum, vala­mint Heves megye vezetői. Az élelmiszer-gazdaság helyzetéről és feladatairól beszélgettünk dr. Vendégh Ferenc miniszterhelyettessel. Orion-újdonsógok 1982-ben Héliosz a negyedik - Öt ven százalékkal több házi stúdió (Fotó: Peri. Márton) — Hogyan értékeli me­gyénk élelmiszer-termelő nagy- és kisüzemeinek múlt évi tevékenységét? — Heves megye agrárter­melése, a termelőszövetke­zetek, az élelmiszeripari vál­lalatok és a kisgazdaságok munkája tovább fejlődött 1981- ben. Az üzemek meg­levő természeti és közgazda- sági lehetőségeik kihaszná­lására törekedtek. A legfőbb érdem, hogy a gazdaságok, a központi intézkedésekre, a közgazdasági szabályozók változásaira az országoshoz hasonlóan gyorstan reagáltak. Az átlagosnál kedvezőtlenebb időjárás miatt a gabona- és szőlőtermelésben bekövetke­zett terméskiesések mérsék­lésére gyorsi intézkedéseket tettek. Erőfeszítéseik nyo­mán hasznosították erőforrá­saikat a termelési szerkezet korszerűsítésére, a szervezés jobb lehetőségeinek kihasz­nálására. Több figyelmet for­dítottak a költséggazdálko­dásra, a jövedelmezőbb gaz­dálkodásra. — Az élelmiszer-gazdaság 1982- es és VI. ötéves tervé­ből adódó feladatok megol­dásában a minisztérium mi­ként segíti Heves megyét? — Az idei évre Heves me­gye mezőgazdasága 3,5 szá­zalékos termelésnövelést irányzott elő, a nagyüzemek 5—6 százalékos növekedést terveztek, amely elismerésre méltó törekvés. A gabonater­melésben jó alapokkal kez­dik az esztendőt a gazdasá­gok, hiszen a január 1-én életbe lépett közgazdasági szabályozók, amelyeket még ősszel megismertek a gazda­ságok, ösztönzőleg hatnak a gabonatermelésre. Ennek kö­szönhető, hogy például búzá­ból tíz százalékkal nagyobb területen, összesen 54 ezer 500 hektáron juttatták föld­be a magvakat. Az időiben és jó minőségben elvégzett őszi munkáik garanciát, nyúj­tanak az idei jobb rajthoz. A nagyüzemek ehben az év­ben egymillió literrel több tejet kívánnak termelni. A húsmarhatenyésztés fejleszté­sét pedig kedvezően ösz­tönzik a közgazdasági sza­bályzók. Fontos, hogy a me­zőgazdasági és élelmiszeripari üzemek ésszerűen takarékos energiagazdálkodási tervet dolgozzanak ki. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium az idén is, illet­ve a VI. ötéves tervben a lehetőségeknek megfelelően segíti azokat a törekvéseket, amelyek hozzájárulnak He­ves megye élelmiszer-gazda­ságának továbbfejlesztéséhez. — Milyen konkrét intézke­déseket tesznek? — 35 millió forintra emel­tük azt az összeget, mellyel a Tisza menti gazdaságok meliorációs programjukat folytathatják. Segítjük a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság komplex fahaszno­sítási elképzeléseit, a bika­vérprogram eredményes meg­valósítására pedig a szőlő- telepítésekkel együtt megva­lósul az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál a tárolótér és a palackozó épí­tése. Folytatódik a Heves megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat feldolgozó üze­meinek rekonstrukciója. A szakemberek támogatására különösen a leginkább rá­szoruló üzemeknek az évi öt­milliós anyagi segítséget to­vábbra is biztosítjuk. — Melyek a legfontosabb megoldásra váró feladatok? — Elengedhetetlen, hogy az üzemek 1982-ben is ru­galmasan alkalmazkodja­nak a közgazdasági szabá­lyozók által közvetített szi­gorú feltételekhez és moz­gósítsák minden erejüket az idei feladatok megoldására. Fordítsanak nagyobb gon­dot a termőföld védelmére, a megye hagyományainak megfelelően a szőlő- és zöld­ségtermelés növelésére, az erdőgazdálkodás javítására,-a melléktermékek hasznosításá­ra. Így Heves megye az ed­digiekhez hasonlóan tovább­ra is hozzájárulhat a ki­egyensúlyozott élelmiszer- ellátáshoz és az export segí­téséhez. — Köszönjük a beszélge­tést. Mentusz Károly Űj fekete-fehér televíziótí­pus, távirányítású nagykép­ernyős színes készülék, kor­szerűbb, nagyobb teljesítmé­nyű hangdobozok — ezek az Orion-gyár fogyasztásicikk- újdonságái 1982-ben. A híradástechnikai gyárban jelenleg négyféle fekete-fe­hér tévét gyártanak sorozat­ban, a 961-es család változa­tai. Valamennyi nagyképer­nyős, szenzoros, illetve ha­gyományos kapcsolású. A fejlesztő mérnökök most dol­goznak az új alaptípus ki­alakításán. Színes készülékek­ből háromféle kapható az üzletekben, ezekhez a kém­csöveket importból szerzik be. Rövidesen megjelenik a negyedik Orion színes tele­vízió is, a Héliosz. Ez agyár eddigi legnagyobb képernyős színes tévéje, a képcső át­mérője 22 coll, azaz 56 cen­timéter. A Héliosz távirányí- tásos, nyolc program vételé­re alkalmas. A távirányító egységet a gyár műszaki gárdája fejlesztette ki. Az új televízió érdekessége, hogy a készüléknek nincs saját ke­zelőrésze, a be- és kikapcso­ló, valamint a többi szabá­lyozórész egy, a készülékből kiemelhető dobozkában ka­pott helyet, ami egyúttal a távirányítóegység is. Az új színes tévé két-három hónap múlva kapható lesz. Az Ód­onban most a Héliosz 16 csa­tornás változatát tervezik, elsősorban exportigények ki­elégítésére. Gyorsan népszerűvé váltak az Orion Hi-Fi-tornyok, fő­leg azért, mert egységei, így a rádió-tuner, a kazettás magnó-deck és az erősítő kü­lön-külön is megvásárolható. A gyár most átprogramozta . eredeti tervét, amelyhez ké­pest 50 százalékkal többet készít az idén ezekből a va­lóságos házi stúdiókból. Ugyancsak a múlt évinél többet állítanak elő a régóta gyártott, de még mindig nép­szerű és keresett 2X15 watt teljesítményű Orister erősí­tőkből. (Fotó: Kőhidi Imre) Ha „zizeg” a vasmag... Tíz évvel ezelőtt hozta létre melléküzemági részle­gét a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet. A tágas csarnokban csaknem száz asszony és lány dolgozik két műszakban. Két-háromszáz- féle trafót készítenek kézi, illetve gépi tekercselővel. A különböző nagyságú Villa- moskés zülékeket az ellenőr­zés után a Beloiannisz Hír­adástechnikai Vállalat szak­emberei telefonközpontok szerelésénél használják fel. A kapához, állattartáshoz szokott asszonyok kezdetben idegenkedtek az ipari mun­kától. Manapság ez már nem így van, hiszen egyre töb­ben hagynak fel a mező- gazdasági elfoglaltsággal a tekercselő kedvéért. A nép­szerűséget bizonyítja többek között az is, hogy a szövet­kezet nemrégen 15 gépet vá­sárolt, hogy az újonnan je­lentkezőknek se kelljen nemet mondani. Az „elván­dorlás” okai azonban külön­bözőek. Sziráki Jánosné 20 évvel ezelőtt lépett be a termelő- szövetkezetbe. — Nem volt más válasz­tásom. Tizenhét évesen men­tem férjhez minden a fa­luhoz, a családomhoz kötött — mondja. — A húsz eszten­dőből a felére nem szívesen emlékszem vissza. Nehéz volt a munka, a férjem ko­rán elvesztettem, egyedül neveltem a kislányomat. Régóta meglévő betegségem miatt, elsősorban ülőmunkát végezhetek. Ezért örültem a hírnek, és elsőként jelent­keztem a tekercselő üzembe egy számomra idegen és is­meretlen munkakörbe. Transzformátort szereltem három évig, majd a meó- ba kerültem. Három nap alatt elsajátítottam a mű­szerek kezelését, és most már naponta általában 200 tekercset ellenőrzők Az is­kolában szerettem a fizikát, különösen a kísérleteket, de sohasem gondoltam, hogy egyszer újra fel kell majd elevenítenem az ismeretei­met. Ez is betanított munka, mondhatná valaki, hogy egyhangú, monoton. Engem mégsem untat. Vasmag kö­zé szorítjuk a tekercseket a vizsgálat során, de ha a rögzítés nem tökéletes — ahogy a szakemberek mon­dani szokták — a vasmagok „zizegni” kezdenek és erős sípoló hangot adnak. így hagyni természetesen hiba lenne és később sok galibát ókozna a telefonközpontok­ban. De szakadt és zárlatos tekercsek se kerülnek ki in­nen. Én még a régi műszert használom, két kolléganőm viszont már a legújabbat, a digitálist. — Ezek szerin nem csa­lódott. — Nem. A fizetésem ugyan kevesebb itt, de örü­lök, hogy dolgozhatok, és úgy érzem, a vezetőim is elégedettek velem. — Bizonyára tudja, hogy időközben mennyire meg­változtak a szövetkezetben az élet- és munkakörülmé­nyek Nem vágyódik vissza az egykori munkatársak kö­zé? — Valóban könnyebb ma. A termelőszövetkezettől pél­dául a fiatalok sok segítsé­get kapnak a letelepedéshez, a fészekrakáshoz, az építési kölcsön mellett különböző juttatásokkal enyhítik a kez­deti gondokat. Nem jelent problémát a kisgyermekek elhelyezése és az üzemi ét­keztetés sem. Örülök, hogy így van, de én már mara­dok az üzemben. Azért nem szakadtam el teljesen a me­zőgazdasági munkától. Feb­ruárban „bezárjuk” a teker­cselőt, és mindannyian részt veszünk a szőlőoltásokban. És persze otthon nekem is van háztájim. A tsz-től kap­tam új telepítésű szőlőt. 800 négyszögölön. Nem töltjük el az időt hasztalan, és re­mélem. fáradtságunknak meglesz az eredménye — majd mosolyogva hozzáteszi: erre megvan az esélyünk, hiszen lányom nemrégen szorgalmas, dolgos férjet ho­zott a családba ... Szüle Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom