Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-04 / 29. szám
V 4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1982. február 4., csütörtök MAGYARORSZÁGI ŐSBEMUTATÓ EGERBEN Csíki László: Álkulcsok Hétfő. Gárdonyi Géza Színház, Eger. Főpróba előtti pillanatok. A színpadot a szemünk elől egyelőre a díszes keretbe zárt óriási méretű kép takarja el. Romantikája nagyapáink meséit idézi: Petőfi a segesvári csatában. Ágaskodó ménje sebesülteken és halott testeken gázol. A költő kivont, fényes kardja patetikus gondolatokat ébreszt a szemlélőben; a szabadságról, a magyarságról és a halálnak fittyet hányó hősiességről. Nemzeti múltunk nagysága felett érzett könnyes érzeményeinket fokozza a kibiggyesztett régi magyar címer. — Hogy ez a hatás még erősebb legyen a bemutatóra, a további előadásokra mellé kerül egy kokárda is — mondja Szűcs János, a darab rendezője. — Kettős szándékunk van ezzel a „kihizlalt” falvédővel. Szimbolizálni szeretnénk vele egyfajta hamis történelemszemléletet, másrészt pedig alapfeszültséget akarunk teremteni a kép pátosza és az előadás realizmusa, tépelődő, objektív Idén második évtizedébe lép az országos olvasótóibori mozgatom: 11. alkalommal rendezik meg a nyáron' a közösségi nevelés, a művelődés intézményes formáit kiegészítő, a fiatalok személyiségének sokoldalú fejlődését segítő táborozásokat: Tavaly 140 helyen csaknem tízezer diák vett részt e programokban, s 1982-ben is hasonló száfmú táborozom számítanak; a mozgalom „gazdája” a Hazafias Népfront, nem mennyiségi növekedést, hanem e műveltséggyanaipító alkalmak tartalmi gazdagodását, a pedagógiai munka eredményesebbé tételét tűzte célul. A jó szándék nem elég A népfront több kezdeményezése szolgálja e törekvést — tájékoztatták az MTI munkatársát a HNF Országos Tanácsénál. Módszertani útmutatót állítottak össze példáiul a szervezők részére. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanié a jó szándék nem mindig párosult az olvasótáborok céljának leginkább megfelelő foglalkozások, munkaformák megvalósításával. A táborok feladata nem egyszerűen az, hogy a könyv, az irodalom szeretetére neveljenek, hanem elsősorban a közösségi együtt gondolkodás színtereivé kell válniuk, a résztvevők olyan szemléletének kialakulását ösztönözve, amely önmaguk és környezetük megismeréséhez, egyéniségük tudatos formálásához nyújt segítséget. Az olvasás, a művészeti, alkotások megismerése, elemzése tehát csupán eszköze annak, hogy a fiatalok képessé váljanak életprogramjuk megfogalmazására, egyéni és közösségi feladataik felismerésére, a közös gondolkodás, a demokrácia gyakorlatának elsajátítására. ' Kirándulás a jövő századba A tapasztalatok szerint az olvasótálbori nevelés legeredményesebb eszköze a kisebb csoportokban szervezett foglalkozások sorozata: a kis közösségek tagjai a beszélgetések során a közösen megismert könyveket, képző- és zeneművészeti alkotásokat élracionalizmusa között. Mielőtt azonban bármit is elárulnék a játékból, a szerzőről kell néhány szót szólnom. — Az irodalom kedvelői már ismerik ezt a nevet: Csíki László. Az erdélyi írónak több könyve jelent meg Magyarországot# Verses vagy novellás köteteit épp úgy forgathatták az itteni olvasók, mint a drámai műveit egybegyűjtő kiadványt. Az 1944-ben született alkotó, mint magyar—román szakos tanár végzett a bukaresti egyetemen. Ma Kolozsvárott él — az Ütünk szerkesztője. — Az Álkulcsokban olyan szituációt épített fel Csíki, amelyben lehetősége van több gondolati szintet is végigjáratnia nézőjével. A történet a 48-as szabadság- harc bukása után játszódik egy vidéki uradalom gyermekszobájában. A cári seregek magyar fogjait őrzik itt. Egy őrnagyot és egy költőt, akik nem fedik fel nevüket. Talán Gábor Áron és Petőfi Sándor ez a két ember? Fogoly egy fiatal fiú is, akit szíve és kamaszos menyként, vitaanyagként használják fel a mindennapi élet problémáiból kiinduló, ám világképüket, műveltségüket formáló eszmecseréken. E kötetlen, s mégis határozott célú beszélgetéseket jól egészíthetik Id a csoportvezetők — s maguk a táborozok — ötletein alapuló, egyéb foglalkozások: van, ahol képzeletbeli bírósági tárgyalást tartanak, másutt a jövő évtizedbe vagy évszázadokba „kirándulnak”. S nem hiányozhatnak a táborokból a valóságos — honismereti, helytörténeti célú — kirándulások és a I készségfejlesztő foglalkozások: a közös éneklés, színjátszás, vagy éppen fafaragás. A módszerek igen változatosak lehetnek tehát — hangsúlyozza a népfront olvasótábort munkacsoportja —, de csupán egy-két ismeretterjesztő előadás, szórakoztató program szervezése még nem olvasótábor. Több írót, művészt Éppen ezért az idén pályázatot hirdettek a táborok szervezésére vállalkozó intézmények, szervezetek számára, s a beérkezett tervezetekben foglalt tartalmi, illetve módszertani elképzelések figyelembevételével döntenek arról, hogy mely táborok milyen központi támogatást kapjanak az e célra rendelkezésre álló összegből. A népfront szorgalmazza azt is, hogy a résztvevők kiválasztásakor elsősorban a hátrányos művelődési körülmények között élő, tehetséges fiatalokra figyeljenek. Fontos törekvés, hogy idén az eddigieknél is több írót, művészt vonjanak be e munkába, s erre alkalmas pedagógusokat nyerjenek meg olvasótábort vezetőknek, hiszen a foglalkozások irányítódnak általános műveltsége, nyitottsága, kezdeményezőkészsége a siker meghatározója lehet. Idén első ízben szervezett tanfolyamokon készítik: majd- fel tavasszal az olvasótáborok kulcsembereit”, a kiscsoportvezetőket, sokirányú feladataikra. A mozgalom idei legfontosabb tennivalóit az olvasótáborok szervezői és vezetői feruár 4-e és 6-a között vitatják meg a Gárdonyban sorra kerülő országos tanácskozáson. (MTI) romantikája merényletre késztet. Rálő a megszálló és. ott állomásozó orosz csapatok tisztjére. Hármójuk konfliktusa sok, máig érvényes gondolatot vet föl. A hősiesség, az árulás, a mártí- romság ■ vállalása, az egyéni szándék és társadalmi következményei; a szabadság elmélete és gyakorlata között feszülő ellentmondások, de sorolhatnánk még azokat a kérdéseket, amelyekre választ keres a dárab. Az elmondottakból kiderülhet, hogy a mű veszélye abban rejlik, vajon írójának sikerül-e elkerülnie az üres moralizálás csapdáit? Csiki- nek igen. Drámája része lehet annak a nemzeti önvizsgálatnak, amit manapság megfigyelhetünk az országban ... A hatalmas „történelmi” tabló felemelkedik, kezdődik a főpróba. A színen az őrnagy, Polgár Géza, valamint az ifjú Kuna Károly. A további szerepeket Galgó Balázs és Palóczy Frigyes alakítja. A diszletet Gergely István, a jelmezeket Fekete Mária tervezte. Hat esztendeje, hogy hazánk kistelepülésein először megrendezték a falusi filmnapokat. A kétévenként, februárban sorra kerülő esemény „gazdái” a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszö- szövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a MOKÉP. Az egyhónapos rendezvény- sorozat keretében megyénkben eddig húsz község közönsége nézhette meg az ösz- szeállított filmeket. A szervezők minden alkalommal gondosan ügyelnek arra is, hogy ilyenkor bemutassanak néhány alkotást az esztendő legfrissebb terméséből is. Idén Józsa János Kabaláját, A szerelem határait, renA gyerek elhúzódott tőle, amikor arcon csókolta. Pedig félórája jött meg a borbélytól, a Béke utcán tekerte a biciklit, amikor a kilences vonat elfütyült. Igyekezett, nehogy Karcsi ék előbb érkezzenek. A bajusza persze szúrhat, s undorodhat a ' gyerek a dohányszagtól is. Apja-anyja szívja pedig, igaz, nem ilyen kapadohányból való koporsószögeket, mint ő. — Ne ijedj meg a nagyapótól. Ákoskám — lökdös- te feléje az anyja. A gyerek azonban letörölte az arcát, mintha tehén nyalta volna, s bizony még távolabb teke- redett, anyja kezéből is kirántva a vállát. Az öreg a szemével kö- rülszeretgette azért. Csupa apja, no. Akár azt látná tízéves korában. Csak tán erősebb, inasabb volt Karcsi. Ez olyan puha izomzatú úri Az őrnagy: Polgár Géza, a költő: Galkó Balázs (Fotót Jármay György) Csíki László művének, az Álkulcsoknak magyarországi ősbemutatójára ma, csütörtökön este 7 órakor kerül sor Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. dezője Szűcs János, valamint Fábry Zoltán új művét, a Requiemet láthatják a mozikedvelők. Ebben az évben először a hagyományos vetítések, alkotó-néző találkozók mellett ismeretterjesztő feladatokat is vállaltak a „napok” szervezői. Makiáron, Écséden, Besenyőtelken, valamint Csányban mezőgazdasági filmeket is megtekinthetnek az érdeklődők. Itt a mezőgazdasági könyvnapokhoz kapcsolódva könyvvásár is lesz, a szakemberek pedig a vegyszerek korszerű használatával és gépújdonságaikkal is megismertetik a falvak lakosságát. gyerek már. Szép azért. Sokat nőtt, vállasodott. Igaz valami sportra beíratták, úgy mondják. De nem futballra, valami másra, azt írták. Mikor is látta legutóbb? Vagy talán másfél éve is. Ügy van, éppen annyi, mert húsvétkor volt egy éve. ök vonatoztak el a helyükbe, bár ne tették volna. Karcsi már az állomáson lekapta őket, hogy milyen ódivatúan- öltöznek. Ott van pedig a szürke öltöny, amit ő adott neki, igazán felvehette volna. Anyának is adott Tériké szoknyát, meg blúzt, kardigánt is. Erre beállítanak ezekben a... Űj ez a munkásruha. nézd csak meg, bizonygatta ő, a fia azonban erre még gorombábban válaszolt. Látom, mondta gúnyosa^, tán még az árcédula is ott fityeg rajta. Meg ez a micisapka! Hát az a barna kalap, amit kepei, a délszláv és román népdalok, német táneritmu- sok, a hazánkban élő népcsoportok színes élete, emlékek felidézése egy soknyelvű ország képét bontakoztatták ki a hallgató előtt. Pausch Antal, az Ófaluban élő fafaragó mester elmondta, hogy régen a;z volt a szerencse, ha munkát kapott. Akkor faluról falura vitték a fonott székeket, ma meg nem győzi teljesíteni a kívánságokat. Gyünkre, Hő- gyészre, Bonyhádra ma is tőle viszik a tornácok gerendáit, a német házak faoszlopait. Ma már segíti a villanyerő és az erdőgazdlaság, mert a mesterség fortélya a két évig száradó fa, és tudni kell azt is, hogy mit, mire lehet felhasználni. A „széket kötni” elnyújtott kiáltás ma már a múlté, csak a mesterség szállt apáról fiúra. S ahogyan őrzik a munkát, úgy őrzik a nyelvet is. Az egyetemista lány ma is büszke sváb származására és a szülői otthonban beszélt nyelvre, most az NDK-ban tanul. Igaz, másfajta nyelvet mint az otthoné, de ezt fogja tanítani valamelyik magyarországi gimnáziumban. Van, aki felnőtt létére tanulja meg ősei nyelvét. A műfordító, a Dunántúli Napló munkatársa, a szlovén nyelvben tökéletesíti magát. Hogy is mondta? „Ez a két- milliónyi népcsoport rendkívül erős szín az igen gazdag jugoszláv palettán. Egy tranzit területről van szó, amelyen átáramlott Észak—Dél, az itáliai, a magyar, a balkáni és a német kultúra. így alakult tó a szlovének sokfelé figyelő, sokszínű, nagyon európai kultúrája’’. „Mi az hogy nemzetiség?” — kérdezi a tanár. Ki dönti el azt, hogy valaki nemzetiségi? Ezen múlna, hogy az ember hová tartozik? Nincsen olyan nép, amelynek egy töredéke ne élne a hatái- rokon túl. Magyarok élnek az én adtam? A legnagyobb sértés azonban már bent a lakásban esett. Gyanútlanul lépett ki az erkélyre az öreg, s elégedett hümmögés- sel dicsérte a kilátást. Fia és menye egyszerre kiáltottak rá, mintha bizony földrengés lenne, s az erkély máris megindult volna alatta. Jöjjön vissza, Apuka! Azonnal jöjjön vissza! De miért? Valami baja van az erkélynek? Mert én nem szédülök ennél magasabban se... Nem, nem, próbálták enyhíteni a f elcsattan ás élét, csak tetszik tudni, odaát a sárga házban, ott a másodikon, ahol a pelenkák száradnak, Karcsinak egy kollégája lakik. Olyan kíváncsiak, olyan... Az öreg megbénultan állt, majd fojtott hangon odaszólt a feleségének Azt hiszem, anya. akár indulhatunk is vissza... Nagy sürgés-forgás kezdődött, a fiatalok magyarázkodtak, a mama szipogott, végül mégis megvárták az ebédet, de ott már megint nem birta tó a fia, hogy ne figyelmeztesse: Apus ne szürcsölje a levest, mert akkor a gyereket is hiába figyelmeztetjük ... De feledjük el a régi sérelmeket, gondolta most. Különben is ezúttal mi vagyunk a házigazdák, fogadjuk őket, mintha mi se történt volna. Meg a múltkor olyan kedves levelet írt ez a büdös kölyök! Ámbár nagyon formás volt, sok szép mondattal, igencsak az anyja diktálhatta neki. A tanárnő anyja! Mindegy az no, jólesett. Kétszer olvasta föl a mamának, de magában még délután is elővette: „Drága Nagypapa és Aranyos Nagymama.. így kezdődött. írt a suliról, az autóról, hogy milyen jól szaösszes környező országban és az összes környező ország » népcsoportjai élnék hazánkban”. Sokukban kísért a múlt keserű emléke, amikor arra nevelték óikét, hogy gyűlöljük egymást, de boldogan emlegetik az elmúlt húsz évet, ami nemcsak egyenjogúságukat ismerte el, hanem megteremtette a lehetőséget, a feltételeket is ehhez az egyenrangú élethez, hiszen egyértelmű számukra a magyar haza. Ezért is tiltakoznak többen az óhaza megjelölés ellen. „Mit tehetek én róla, hogy valamelyik ősöm négyszáz éve Romániából, vagy Thüringiából jött át és itt kísérelt meg magának jobb életet teremteni, mint ami akkor ott volt?” Vannak olyan 30—35 évesek, akik egy szót sem tudnak anyanyelvükön, de a gyerekek már német óvodába, szlovák iskolába és román gimnáziumba járnak, S ez a kétnyelvűség sok kulturális értéket jelent mindnyájunk számára, mert ezekben a közösségekben, nemcsak két életforma, hanem két kultúra is találkozik. Ezért is gazdag a soknemzetiségű ország. De szó esett felbomló közösségekről is. A városiasodás felbontja a magyar falvak egy részét is, így felbontja a nemzeti közösségeket is. A gyerekek tisztelik szüleiket, de a városokba költöznek, ahol a fiatalokat a szerelem és a munka kapcsolja össze. Vannak vegyes házasságok, amelyekben a magyar férj felesége és a gyermek kedvéért megtanul románul, vagy németajkú asszony tanulja a magyart és a városi szokásokat. A vidéki körzeti stúdiók munkájának seregszemléje is volt ez a hét, és a műsorok gazdagsága, változatossága arra mutatott, hogy a vidéki rádiósközpontok nélkül szegényebb lenne életünk, meg aztán azt is, hogy „felébredt a szolganépek Bábele”. lad, amikor apu hajtja, mert anyu nem mer gyorsan menni, ha néha ő vezet. Szóval, gyönyörű egy levél volt, fölért egy gazdag csomaggal. „Drága Nagypapa ...” Szereti, ha így szólítja. Máma már ez a divat Jól van az. — Menjetek ki a nagypapával, nézzétek meg a malacokat — indítványozta a mama. — Kismalacok? — Igen. — Hű, de klassz, gyerünk! A suliban a Venczelnek van aianyhörcsögje, a Csabának meg egy igazi uszkárja ... Kismalacok? És mekkorák? — Ilyen picurkák... A múlt héten születtek. — Jaj, de jó, nézzük meg! Ugye, le is fényképezzük, apa? — Persze, majd később, ha erősebb lesz a nap... Menjetek csak a nagypapával ... Alig csukódott be mögöttük az ajtó, Karcsi fölvilla- nyozottan kérdezte az anyját: — Mi van? Atyus nem iszik? Nem éreztem rajta a pálinkát. Vagy csak most, a mi kedvünkért? — Nem, nem, fiam. Leszokott ... — Leszokott? Hogy csinálta ezt, anya? Hát mennyit könyörgött, rimánkodott neki. Meg mi is, amikor felcseperedtünk. — Nem volt ő részeges — szólt közbe Tériké. — Mindig azt mondtad ... — Hát nem itta el az egész fizetését, de bizony jócskán belenézett ő a pohárba, ha tehette. Hiába szépítenénk a dolgot, bizony sokszor ivott részegségig is. (Folytatjuk) Szilágyi Andor OLVASÓTABORI PROGRAM Tizenegyedszer is tízezer diákot várnak Filmbemutatók, könyvvásár Falusi filmnapok: ’82
