Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 17., szerda A gépeink is kövérek VESZTENI TUDNI KELL. A vesztes pedig töprenghet, jó pozíciójából hogyan eshe­tett annyira vissza, hogy partnerei kiüssék a nyereg­ből. A kudarc oka néha a má­sik szerencséje. De a legtöbb esetben maga a vesztes. Az el­ső ilyen csapás még csak bosszantó, a következő már kifejezetten idegesítő, és ha sorozatban ismétlődik? Márpedig jó néhány kül­kereskedelmi vállalatunk üz­letkötőjének gyakran fájhat a feje, amikor üres kézzel tér haza egyegy verseny- tárgyalásról vagy külföldi üzletszerző útról. A napok­ban hallottam az egyik kül­kereskedelmi vállalat vezető, jétől: fontos piacukon meg­hirdetett versenytárgyaláson egyik napról a másikra az élenjárók közül a nyolcadik helyre kerültek. S a vég­eredmény: elvesztették a versenyt. Az általuk kínált berendezés ugyanis 40 szá­zalékkal nehezebb volt, mint a konkurrenciáé. A megren­delő pedig nem fizet a súly- feleslegért, inkább mástól vásárol. Megméretett és — még mindig — nehéznek találta­tott a magyar gépipar. Mér­nökeinknek most bizony át kell konstruálniuk egy sor terméket ahhoz, hogy az áru versenyképes maradjon a piacon, vagy egyáltalán el tudják adni. A vállalatvezetők egy ré­sze panaszkodik. Az új sza­bályozással csökkentették pénzügyi lehetőségeiket. Ke­vés a nyereség és azt is le­fölözik — mondják. Ahogy szigorodnak a feltételek, úgy kerülnek elő a vállalatok tarsolyából újabb és újabb tartalékok, amit először fel­tárnak, majd hasznosítására programot készítenek, végül megindul a megvalósulás cseppet sem rövid folyamata. Tartalékból szerencsére nincs hiány. Tegnap a jobb piaci munka, ma a rugalmas gaz­dálkodás, a termékszerkezet korszerűsítése szerepel na­pirenden. Egyik-másik vál­lalat már kezdi kiaknázni a szervezési lehetőségeket is. A közelmúlt akciója volt az általánosan felduzzasztott vállalati készletek éssze­rűbb keretek közé szorítá­sa. Sokan túladtak az im­mobil készleteken, bár, hogy valójában egy vállalat szá­mára mi a mobil és a fe­lesleges készlet, még vita tárgya. Az viszont tény, hogy a nehéz termékek gyártá­sához a szükségesnél jóval több alapanyagot kell tárol­ni, felhasználni. Ezek az anyagok pedig egyre drágáb­bak. SZERENCSÉRE MÁR EL­AVULT az a szemlélet, hogy biztos, ami biztos alapon minden anyagot be kell épí­teni a gépekbe. Az iparvál­lalatok azonban a gyakor­latban mind ez ideig alig tettek valamit t tetemes összegeket felemésztő gond megoldására. Olyannyira, hogy mértéktartó szakembe­rek szerint a magyar gépipa­ri gyártmányokba átlagosan 15—20 százalékkal több anyagot építenek be, mint amennyire feltétlenül szükség lenne. „Kövérebbek” a ma­gyar mozdonyok, az autó­buszok, a szerszámgépek, a transzformátorok, a villa­mos forgógépek, vagy éppen a motorok. Pedig egyetlen vevő sem akad, aki megfize­ti a túlsúlyt. A kooperáció­ban vagy licenc alapján ké­szülő termékek piacán sem jobb a helyzet. Igaz, ami igaz, nemcsak a gépgyártók pazarolják az ér­tékes, gyakran importból származott anyagot. Az alap­anyag-szállítók is „gazda, gok”, hiszen fittyet hánynak a rendelésekben feltüntetett méreteknek, s eszi, nem eszi, nem kap mást alapon jóval szélesebb fémszalagot, nehezebb öntvényt szállíta­nak a vevőnek. A kedves vásárló — ha van hasító, vágó, egyengető gépe — leg­feljebb levágja azt, amire nincs szüksége, s kidobja a hulladékba. Az eladó pozí­cióját jellemzi, hogy egy sor alapanyag-csoportot, példá. ul a profilacélokat szabvá­nyosították és a választékból jó néhány típust, méretet egyszerűen kihagytak. A szűkebb kínálatra azonban még nem készült fel a fel­használó iparvállalat. így aztán a konstrukciós problémákhoz társuló anyagellátási gondok szinte megoldhatatlanná teszik a kérdést. Szerencsére — ki tudja már hányadszor —, a kényszerhelyzet egyaránt önvizsgálatra készteti az iparvállalatokat, alap. anyag- és késztermék-előál­lítókat. A Ganz Villamossá, gi Művekben például átter­veztek egy úgynevezett sza­kaszolót, s az új konstruk­ciójú távvezetékekbe épülő berendezés 40 százalékkal alacsonyabb anyagnormával készül, mint elődje. Most sorra újra tervezik a csepe­li transzformátorokat és az Egyesült Villamosgépgyár forgógépeit is, amelyek ed­dig több mint 20 százalékos súlyfelesleggel készültek. Persze ezek csak kiragadott példák, ez a kedvező folya­mat sajnos még nem általá­nos. PEDIG, HA EZEN a te­rületen sikerülne gyors eredményt elérni — s mi­ért ne sikerülne, hiszen az áttervezéshez elsősorban szellemi munkára, s nem anyagi eszközökre van szük­ség —, akkor egyidejűleg csökkenhetnének a vállalati raktárkészletek, jövedelme­zőbb lenne a termelés, elad. hatóbb a portéka, egyszóval, hatékonyabb lehetne az egész ipar gazdálkodása. Nem mindig könnyű Ha kell, adatokat sorol­nak, ha nem, különböző té­nyeket, elemzéseket, megál­lapításokat. A vállalat veze­tői „napra kész” állapotban ismerik, kezelik azokat a tö­rekvéseket, amiket általában „nőpolitika” néven szoktunk emlegetni. — Azt szoktam mondani, van itt nálunk egy vezetői beosztás, amibe női dolgozót lehetne helyezni. Ez a ve­zérigazgatói pozíció. De saj­nos, pillanatnyilag be van töltve. Nem nehéz kitalálni, a tréfálkozás Győry Sándortól való. A vezérigazgatótól. — Komolyra fordítva: olykor megnövekszenek a gondjaink. Mondjuk, kapunk lehetőséget kitüntetésre. De az illető fiatal legyen, nő és fizikai dolgozó. Ilyet aztán honnan vegyünk? A másik nembeli, ha fizikai állo­mányban lévő, akkor nálunk a legjobb esetben is csak betanított munkás lehet. Igen. Tegyük fel, gépkeze­lő. Mi a feladata? Ha jel­zést kap, megnyom egy gom­bot, és ezzel leállítja a gé­pet. Ha más jelzést kap, megnyom egy másik gom­bot, és ezzel megindítja a gépet. Hogyan lehet ezt a tevékenységet „kitüntetéses” szinten művelni? Az élet esetenként fittyet hány mindenfajta szép tö­rekvésekre. A valóságot még nem tudtuk szemináriumra befogni. Több mint kis lépés Eleddig tizenketten végez­tek esti egyetemet a nők Arról, hogy hazánkban legfőbb érték az ember — Heves megyében is a leg­különfélébb módom meggyő­ződhetünk. Több más mel­léit elegendő csupán azt a törődést számba venni, amellyel az öregek napközi­jeiben, a házi gondozásnál vagy a szociális otthonokban találkozhatunk. Társadal­munk — az ország cseppet sem rózsás anyagi helyzeté­ben is — sok millió forint­ját költi az idős emberekre, s más rászorulókra, hogy életüket szebbé, elviselhe­tőbbé tegye. Mint dr. Bükkerdő Pál megyei főorvostól és dr. Czifra Józseftől, a megyei tanács főelőadójától meg­tudhatjuk: községeinkben és három városunkban félszáz­nál is több már az olyan hajlék, ahol a még viszony­lag egészséges, járóképes ál­lampolgárokról szervezetten gondoskodnak. Kellemes, barátságos környezetben reggeltől estig foglalkoznak a magukra maradottakkal, a nagyobb közösségekre áhí- tozókkal. Nemcsak a bioló­giai 'sajátosságaiknak meg­felelő élelmezésre, hanem a rerldszeres szórakoztatásra, az idő minden tekintetben hasznos eltöltésére is ügyel­nek. Ennek során nem egy néni és bácsi tulajdonkép­pen itt ismerkedik meg a pihenéssel, a kényelemmel. A praktikus, egészséges für­dőszobával, a terített asztal valódi örömeivel vagy — uram bocsá’ — a remek ki- kapcsolódást biztosító játé­kokkal. S a legdrágábban sem többért, mint havi 620 forintért — ami a legszeré­nyebb nyugdíjból is kijön. Teljességgel érthetetlen, hogy az országosain is elő­kelő helyen álló Heves me­gyei lehetőségeket mégsem használják ki rendesen. A férőhelyek alig több mint 80 százalékára tartanak igényt. közüí, hárman szakosítót is. Pillanatnyilag is az esti egyetemen tanul tíz, a sza­kosítón pedig egy a gyen­gébb nemből. De az ellenpólusról sem szabad elfeledkezni. Az álta­lános iskolai végbizonyít­ványt sem tudja felmutatni azonban sok olyan nő, akit sem arra nem lehet már megnyerni, hogy állami ok­tatásban vegyen részt, sem komolyabb politikai oktatás­ra. — ők azok, akik túl van­nak a negyvenedik életévü­kön — magyarázza Zséfár Ferenc, szociálpolitikai igaz­gató. — Mivel serkentsük őket? A kérdés íve visszhang nélkül hull vissza. — Lámpással kell tehát keresni az olyan nőket, aki­ket valamilyen vezető be­osztásba ki lehet nevezni? — Nem ilyen szomorú a helyzetünk. Ha csak az el­telt öt évben bekövetkezett mozgást, változást nézzük, más kép alakul ki. Például. Hatan végeztek állami egyetemet és ugyan­annyian főiskolát. Társadal­mi ösztöndíjat kaptak a vál­lalattól. Levelező tagozaton nyert egyetemi diplomát egy személy, kettő pedig jelen­leg is tanul. Az egyetemen és a főiskolán most is egy­egy ösztöndíjasuk gyarapítja tudását. Bánya ide, bánya oda: nemcsak araszolgatva lehet előbbre jutni ott, ahol ko­molyan veszik a tennivaló­kat, ez derült ki. Ha nem lenne Mintha egy kicsikét a kényszer szülte volna a tet­Amíg például az átányi, az egri 2. számú, illetve a horti öregek napközi otthonaira valósággal sarbanóllás van, addig Tiszanánán be kellett zárni az ilyen intézményt. S alighanem hasonló sorsra jut a boldogi is — mivel a rátarti felfogás, miért, miért nem; valahogy összetéveszti ezeket a rossz emlékű sze­gényházakkal. A tavalyi, összesen 1500 helyet — az érdeklődőbb települések miatt — min­denesetre tovább bővítik, miután a VI. ötéves terv időszakában újabb 12 intéz­mény nyitására van mód. így Sikerült máris teljesíteni a gyöngyösiek, szűcsiek ké­rését, s még az idén sort kerítenek a napközi megva­lósítására Rózsaszentmártcn- ban. Házi szociális gondozásban azokat részesítik, akik lakó­helyén vagy annak közelé­ben nincs megoldás, esetleg szintén idegenkednek az egyéb ellátástól, illetve ki­szorulnak abból. Megyénk­ben a 70-es évek közepétől fejlődik erőteljesebben ez a forma, amelyben főfoglalko­zásúak, de leginkább tiszte­letdíjasok és önkéntes, in­gyenes segítők — például szocialista brigádok, nagyobb kollektívák — vállalnak ko­rántsem kis erőfeszítéseket a rászorulókért. Egyrészt az életfunkciók működésének zavartalanságára ügyelnek, másrészt beszerzik a szüksé­ges gyógyszereket, takarítást végeznek, «rendben tartják a lakást, biztosítják a társa­dalommal való kapcsolatot, ellátják a mintegy hét és fél száz személy érdekképvise­letét. Igazán csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni az áldozatkész segítőkről — közöttük a sorstársaikért fá­tet. Ha nem is általában, de olykor-olykor. — Mi lett azokkal a nők­kel, akik a petőfibányai fa­üzemben dolgoztak? — Amikor az átszervezést végrehajtottuk, átképeztük őket. Hegesztők, gépkezelők ma a volt betanított munká­sok. — Minden áron „csinál­ják” a nőpolitikát? — Csak azért senkit nem fizetünk, mert nő, és vala­melyik dolgozónknak a csa. ládtagja. Hogy megfelelő munkalehetőséget alakítunk ki, ha szükséges, ez termé­szetes. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy mestersé­gesen emeljünk fizetést, mél­tatlanul támogassunk bárkit és érdemtelenül juttassunk pozícióba valakit, mert... nő. — Mindezt a meglevő nő­politikái határozat miatt? — Nehéz erre a kiélezett kérdésre válaszolni. Az biz­tos, hogy a vonatkozó hatá­rozat ösztönöz bennünket is. De azt hiszem, ha nem len­ne párthatározat, akkor sem lehetne másként gondolkod­nunk és cselekednünk, mert az élet, a realitás ezt a faj­ta szemléletet sugallja, ezt a fajta tevékenységet követeli meg a különböző vezetőktől a nők ügyében ma. Ezt a következtetést alig­ha lehet vitatni. Mutogatás nélkül A vállalati pártbizottság titkára, Hatvani Ferenc so­rolja, milyen tények igazol­ják, hogy náluk átgondolt, tervszerű a nőkről való gon­doskodás, a nőkkel való tö­rődés. — Odlerné, Fiiéné és Dob- rócsiné is a határozott ká­radozó bélapátfalvi, kere- csendi, tarnaleleszi cigá­nyokról! —, akik számos esetben átveszik a körzeti egészségügyi szolgálat tagjai­nak feladatait is. Ami per­sze, sajnos nem mindig ön­zetlenség, hanem kénysze­rűség is. Mert akiknek tény­legesen, „hivatalból” köte­lességük lenne a munka — azok gyakran kibújnak aló­la. S ez legalább olyan gond, mint például az, hogy a legjobb szándék mellett is csak alig félezer ember szociális étkeztetését — étellel való napi egysze­ri ellátását ■— tehetik lehe­tővé megyénkben, a kellő konyhák hiánya miatt. Három városunkban, to­vábbá Andornaktályán, Csá- nyon, Hevesen, Vámosgyör- kön és Visontán együttesen 900-nál többen — javarészt szintén öregek — lakják szociális otthonjainkat, ahol az állam szerényebb térítés ellenében átlagosan évi 35 268 forintot költ minden gondozottra. Közöttük azok­ra is, akik kijáró dolgozó­ként akár a havi 3—4 ezret megkeresik. Rendezett kö­rülményekre, nyugalomra találnak itt a beutaltak, a lelkiismeretes kezelés hatá­sára sokuk számára a reha­bilitáció is sikerül. Gond azonban, hogy amíg például az öregek napközi otthonainak férőhelyeit te­kintve megyénk országos harmadik, a szociális ottho­nok tekintetében tízezer la­kosra számolva csak a ti­zenötödikek, tízezer 60 éven felülit alapul véve pedig a tizenhetedikek vagyunk a sorban ... Ugyanekkor an­nak idején minden intéz­ményünk más célra épült, valamikor menhely, kastély vagy éppenséggel tüdőgon­dozó volt a maga nagy mé­derpolitikánk következtében tanult egyre magasabb fo­kon, került nemcsak válla­lati magasabb beosztásba, hanem pártfunkcióba is. Od­lerné az üzemi, Fiiéné a vállalati pártbizottság, illet­ve • annak végrehajtó bizott­ságának a tagja. Mielőtt is­kolára küldtük volna őket, közöltük velük, hogy milyen elképzeléseink vannak jövő­jükről. — Aki „kádertartalék”, mindenki tudja, hogy a neve ott van abban a bizonyos dossziéban? — Mindenki. A várható beosztását nem közöljük ve­le, de azt, hogy milyen szin­ten számítunk rá, azt meg­mondjuk. Az illetékes szer­vekkel természetesen ponto. san egyeztetünk mindent. Például, ha bármilyen fon­tos poszton változás követ­kezne be, az arra a helyre kiválasztott személyét nem kell keresnünk, csak ki kell emelni a megfelelő káder- lapot. — Nehéz volt erre a nő­politikái munkára megnyer­ni a gazdasági vezetőket? — Nekünk az a meggyő­ződésünk, hogy a tennivaló, kát nem lehet mereven el­határolni. Ha ujjal mutogat­nánk egymásra, hogy ezt neked meg neked kellett volna, kellene csinálnod, ak­kor nem is tudom, hol len­nénk. A fontos az, hogy ál­landóan és következetesen figyeljünk a tennivalóinkra. A központi nőpolitikái hatá­rozatra nagy szükség volt. Ezt nem lehet vitatni. Azt sem, hogy nem minden ve­zető, minden szerv tesz meg mindent ebben a kérdésben. Mi sem jutottunk el a lehe­tőségeink végső határához még. Igyekszünk. Együtt, kö­zösen azok, akiknek ez a kötelességünk. Fölösleges lenne ezeknek a szavaknak az igazát tovább bizonygatnom, erősítgetnem. A tények a tanúk. ;retű helyiségeivel, amelyek kevésbé alkalmasak a saját kis zugok megtalálására. Rá­adásul az épületek régiek, romlanak, omlanak — pél­dául az egrinek a női szár­nyában a felújítás után sem lehet mit kezdeni az átned­vesedő, penészedő, vágott tufafallal —, nehéz a kor­szerűsítésük. S a fejlesztés sem lehet olyan ütemű, mint kívánatos lenne. Csak távlati cél lehet a tízezer 60 éven fe­lüli öregre jutó 200 férőhely, amihez legalább még 800 személy számára kellene ott­hont teremteni. A lehetősé­gek pedig olyanok, hogy az Eger számára elképzelt új, 200 lakának fedelet nyújtó épület második száz férőhe­lyes szállórésze csupán a VII. ötéves terv időszaká­ban készülhet el. S bár Bél­apátfalván, a nagyberuházás területén az egészségügy úgyszólván készen kapta további hasznosításra a volt honvédségi laktanyát, itt is annyi’ változtatásra van szükség, hogy legföljebb jö­vőre beszélhetünk a rászo­ruló 300—310 ember beköl­tözéséről. A szoros integrációban megvalósuló intézményes el­látás fejlesztéséért az állam mellett igen sokat tesznek a vállalatok, szövetkezetek, s dolgozóiknak kisebb-na- gyobb csoportjai is. Az áfész tarnaleleszi segítségét, a gyöngyösi kisiparosokat vagy a lőrinci erőműt egy­aránt említhetjük a helyzet javulásánál. S — miint a me­gyei tanácsnál elmondták — továbbra is szükség van a társadalmi erők ilyen támo­gatására. Mert nélkülük sok­kal kevesebbre jutunk. A cél pedig nem kicsi! Gyóni Gyula (Sz. L.) Vallanak az adagolók A hatvani Lenin Termelőszövetkezet boldogi géptelepén az év elejétől új próbapadon mérik be, javítják; szabályozzák a dízelüzemű több száz mezőgazdasági gépjármű adagolóját, melyek így elősegítik a járművek üzembiztonságát, az üzem­anyag takarékos felhasználását. Felvételünkön Józsa István egy MTZ-traktor adagolóját teszteli (Fotó: Szabó Sándor) G. Molnár Ferenc Napközi, házi gondozás, szociális otthon Megyénkben is segítik a rászorulókat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom