Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 14., vasárnap Közelebb az egyenjogúsághoz Táppénz, nyugdíj, családi pótlék kistermelőknek Kincsek a szemétben Ha jön a kukás „Tájkép csata után..Tán még annál is elszomo­rítóbb, kiábrándítóbb a látvány. Füstölgő kupacok, szenny, bűz. A egerszalóki út mellett, a megyeszékhely szeméttelepe előtt ott a tábla: Mérgezett terület! Tüzet rakni tilos! Tilos a bemenet! Már vagy tíz-tizenöt éve, hogy a kistermelők sokszor megkérdezték: miért nem ér­tékelik az ő munkájukat úgy, mint az alkalmazotta­két, szövetkezeti tagokét, miért nem szerezhetnek nyugdíjjogosultságot társa­dalmilag elismerten hasznos munkájukkal? A kérdés jo­gos volt, hiszen még a ki­mutatások szerint is a kis­termelők állítják elő a me­zőgazdasági össztermék har­madát, s ezt nem nélkülöz­heti a társadalom, a nép­gazdaság. Ha viszont szüksé­ges a kistermelés, akkor a kistermelő miért nem egyenjogú dolgozó mások­kal? Kiket érint? Annak tudatában is fontos kérdés volt ez, hogy nem túlzottan nagy számú em­bert érint a dolog. Így pél­dául nem érinti a szövetke­zetek tagjait, az üzemekben dolgozókat, állásban levőket, a már nyugdíjasokat, hiszen az ilyen emberek társada­lombiztosítása rendezett. Érinti azonban a pályakezdő fiatalt, aki lehet, hogy csak átmenetileg, de kistermelés­sel kíván foglalkozni, a szö­vetkezeti tagok családtagjait — feleségét, felnőtt gyere­két —, s azokat is, akik egészségük romlása követ­keztében, vagy „csupán” azért, mert belefáradtak az ingázásba, felmondták volna korábbi állásukat, hogy az otthon végezhető kisterme­léssel foglalkozhassanak. Nem tehették eddig, mert a kistermeléssel nem szerez­hettek nyugdíjéveket, s akik­nek már volt, sajnálták veszni hagyni. Január elsejétől kedzve új helyzet állott elő. Az 51/1981. (X. 27.) MT. sz. rendelet alapján társadalom- biztosításra jogosultságot szerezhetnek mind a szövet­kezeteknek a közös munká­ban résztvevő családtagjai, mind a mezőgazdasági szak­csoportok tagjai, ha az elő­írt követelményeknek eleget tesznek. A szövetkezeti tagok csa­ládtagjai, ha a nagyüzem­mel munkamegállapodást kötnek, s az év folyamán a férfiak 150, a nők 100 tízórás munkanapot teljesítenek, nyugdíjjárulék fizetése fejé­ben nyugdíjéveket, baleseti ellátásra, családi pótlékra, anyasági és temetkezési se­gélyre is jogosultságot sze­rezhetnek, úgy ahogyan a szövetkezetek tagjai. (Mun­kamegállapodást nem kötő szövetkezeti családtagok szá­mára hátrányosabb szabá­lyok érvényesek, mert csak azok a napok számítanak biztosítási időnek, amelyiken a tag ténylegesen dolgozott, amelyikre fizetést kapott.) Fontos intézkedés, hogy akik 1982. január elsejét megelőzően családtagként részt vettek a szövetkezetek munkájában, s évenként 150, a nők 100, tízórás munkana­pot teljesítették, legföljebb öt korábbi év beszámítását kérhetik a szolgálati időbe. Az ilyen kérelmet a szövet­kezet székhelye szerint ille­tékes társadalombiztosítási igazgatósághoz kell eljuttat­ni. Előfordul, hogy a mun­kanapot nem a családtag, hanem a szövetkezet tagjá­nak a nevére írták jóvá an­nak idején. A családtag kér­heti ennek a tényleges hely­zet szerinti megváltoztatását. A szakcsoportokra vonatkozó szabályok A mezőgazdasági szakcso­portok tagjaira más szabá­lyok vonatkoznak. A rende­let szerint társadalombizto­sítási juttatásokra az a szakcsoporttag jogosult, aki a kistermeléssel legalább évi 38 ezer — havi 3000 — fo­rint jövedelemhez jut és ele­get tesz a társadalombizto­sítási járulékfizetési köte­lezettségének. (Olyan szak­csoporttagra, aki már nyug­díjas, vagy egyéb munká­val szerez nyugdíjjogosultsá­got, nem vonatkozik a ren­delet.) Egyénileg és minden év január közepéig kell a szakcsoporttagok előző évben elért jövedelmét megállapíta­ni, s ez a szakcsoport ve­zetőjének, intézőbizottságá­nak feladata. Az értékesítési bizonylatok, átvételi jegyzé­kek ennek az alapjai. Nem­csak az állami és szövetke­zeti felvásárlóknak, hanem a magánkereskedőknek el­adott, sőt a piacon értékesí­tett áruk értéke is beszá­mítható a jövedelem alapjá­ul szolgáló bevételbe. A mezőgazdasági szakcso­portok tagjai, akik ily mó­don kívánnak gondoskodni a társadalombiztosítási jogo­sultságról, havi 600 forint já­rulékot fizetnek, minden hó­nap tizedikéig. Ezáltal sze­rezhetnek nyugdíjéveket, baleseti táppénzre, baleseti nyugellátásra jogosultságot, a családi pótlékon, anyagi és temetkezési segélyen kí­vül. A szakcsoporttagok is kér­hetik 1983. december 31-ig legfeljebb öt év szolgálati időnek a beszámítását, ha szakcsoporttagok voltak, és igazolhatóan szert tettek évi 36 ezer — havi 3000 — fo­rint jövedelemre. Ebben az esetben az utólag beszámí­tott évekre is meg kell fi­zetni a társadalombiztosítási járulékot. E kérelemmel a szakcsoport székhelye sze­rint illetékes társadalombiz­tosítási igazgatósághoz lehet fordulni. (A szövetkezeti tagok csa­ládtagjai a szövetkezetüknél, a szakcsoporttagok pedig szakcsoportjuknál érdeklőd­hetnek a rendelet részletei felől. A Kistenyésztők Lap­jának februári és azt követő számaiban több cikk is fog­lalkozik e témával.) Kinek előnyös? A rendelet lényegét s a kistermelői nyugellátás s egyéb társadalombiztosítási juttatások iránti igényeket ismerve az állapítható meg: nagyon jó, hogy végre ez is megszületett. Kiindulási alapnak örvendetes, még akkor is, ha nem elégít ki minden várakozást. Azokét az egyéni kistermelőkét pél­dául, akik nem szövetkezeti tagok családtagjai, de nem is szakcsoporttagok, mert vagy nincs a lakóhelyükön szakcsoport, vagy olyan te­vékenységgel foglalkoznak — szarvarmarha —, vagy juh- tartással —, amelynek példá­ul nem alakultak szakcso­portjai. A rendelet — úgy tűnik — azok számára előnyös, akik kistermeléssel kezdik életpá­lyájukat, jó azoknak is, akik pályamódosítás, munkavi­szony-megszakítás esetén foglalkoznak kistermeléssel. Pályabefejezéshez csak kis fizetés esetén cél­szerű. Egyértelműen jó viszont mindazok számára, akiknek családi körülménye­ik s egyéb viszonyaik foly­tán egyetlen lehetőségük a kistermeléssel való foglalko­zás. A kistermelők, akár a szö­vetkezetekhez kötődve, akár szakcsoportok keretében dol­gozva számotvethetnek a már rendelkezésre álló lehetősé­gekkel. Léphetnek is, hi­szen ahol például nincs szakcsoport, öt fő már meg­alakíthatja. Akinek módja van a termelés bővítésére, bizonyára meg is teszi an­nak érdekében, hogy megsze­rezze a társadalombiztosí­tási járulék fizetésének fel­tételét, az évi 36 ezer forint jövedelmet. Az erről szóló rendelet mindenképpen jó alap arra, hogy a sokféle adottságú, különböző körülmények kö­zött dolgozó kistermelők munkáját egyenjogúsítsa az egyéb területeken végzettek­kel. (G. I.) A város hordaléka között pedig mégiscsak embereket vélek fölfedezni. Olyannak tűnnek a füstös homály­ban, mint a keselyűk. Gu­berálók. „Kincseket” keres­nek — s találnak? — a szemétdombokon. Ha ren­dőrt, idegent vesznek ész­re, elillannak. Nem lehet őket szóra hívni, hogy va­jon ebből élnek, s mennyit hoznak össze? Törzsvendé­gek. Makiári, füzesabonyi cigányok, akik reggelente együtt érkeznek az első kukásautóval. Óra, cigaretta, rézdrót Végül is a guberálókkal nem lehet mit kezdeni. Csak ha nem lenne amiért keresgéljenek. — De van. Nagyon sok. Tán föl se lehetne mérni, mi érték kerül fölöslegesen a szemétbe — mondja az Egri Városi Tanács Mély­építő és Városgondozási Üzemének osztályvezetője Dobos Sándor. — Hét ku­kás kocsink és hét konté- neres autónk járja naponta a várost. S nemcsak a la­kossági szemétszállításban veszünk részt, hanem az üzemek, intézmények, gyá­rak feleslegesnek tűnő hor­dalékainak az elvitelében is. Azért mondom, hogy feles­legesnek tűnő, mert hisz például a dohánygyári hul­ladékból cigánycsaládok él­nek vígan, aztán a Zöldért hűtőházából dinnye, burgo­nya, zöldségfélék kerülnek ki, a lakosság pedig szinte mindent kihajít. Az egyik dolgozónk több évvel ezelőtt talált egy órát, ma is hasz­nálja, a vasat, rezet, papírt pvedig tonnaszámra dobják ki, hogy aztán a guberálók visszavigyék a MÉH-be. Tán nem is ők a hibásak... A köztisztasági üzemegy­ség vezetője, Horváth István sem ítéli el egyértelműen Másfél millió ügyfél — perek és perlők Jogviták a biztosítás körül Az Állami Biztosító több mint másfél millió ügyfelé­nek nyújtott kártérítést kü­lönféle biztosítások alapján az elmúlt évben, s közülük 1400-an olyan mértékben kevesellték a részükre meg­állapított összeget, hogy be­perelték az intézményt. Bár a perek száma csök­kent az utóbbi években — tavaly nem érte el a kár­talanítási ügyek egy ezrelé­két —, a kötelező gépjármű felelősségbiztosításra kifi­zetett összegek miatt, még mindig minden századik ká­rosult bírósághoz fordult. Ti^bb éves tapasztalat mu­tatja, hogy az ilyen jellegű jogvitákban a per megnye­résének esélye mindkét fél számára körülbelül 50 szá­zalék. A szakemberek véle­ménye szerint az autótulaj­donosok nagy része hajlamos eltúlozni azt a kárt, amelyet más okozott gépkocsijában, másrészt valóban nagyon ne­héz megállapítani a veszte­ség mértékét. Ez a munka óhatatlanul nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz, s előfordult, hogy ugyanan­nál a sérült gépjárműnél két szakértő közül az egyik nyolcezer, a másik 30 ezer forintra becsülte a kárt. például azt az idős embert, aki' délutánonként végigsza­lad kombi Wartburgjával a városon, s összeszedi a kai“ tonpapírokat a kukákból, konténerekből. — Az Egészségház utcai üzletekből, nem túlzók, na­ponta legalább négy-ötszáz forint értékű jó papírt dob­nak ki. Ez a bácsika két-há- rom órai munkával akár ezer forintot is kereshet. Évente egyszer — általában Meghívó érkezett fivérem­től, a falun élő bírótól: ha majd kipendül egy kicsit az idő — reméljük, mielőbb — látogassam meg őket, milyen jó volt az a tavalyi néhány nap is, amit együtt töltöt­tünk kertes vidéki házában. Jól van, bátyus, köszönöm, valóban jó volt nálatok. Jó volt a bensőséges családi hangulat, jó a levegő, jó a koszt. Apropó: koszt. Azt a kappanpaprikást, amit nála­tok kaptam, nem fogom el­felejteni. Kezdődött pedig azzal, hogy már a megérkezésemet kö­vető második napon háború tört ki a baromfiudvarotok­ban. A nagy kappanotok ha­dat üzent szárnyas társai­nak. Mire észbekaptunk, két tyúkot véresre vert, szegé­nyek majd belepusztultak. Megfogtuk, s megérdemelt ítéletként ketrecbe zártuk. Este pedig összeült a csa­ládi törvényszék. Mi legyen a kappan sorsa? — ez volt a nagy kérdés. A nejed azt mondta, reggel levágja, főz belőle egy finom ebédet. Emellet szavazott kisfiad is. A nagylányod ellenezte, mondván, azért operálta ál­latorvosotok kakas korában kappanná a kakast, mert te márciusban vagy áprilisban — tisztasági hónapot hirdet a tanács, s e lim-lom hónap alatt jó mosógépek, gyerek­kocsik, a nagymama antik bútora — minden az utcára, majd a szemétbe kerül. Genf vagy Nápoly Tiszta Eger, vagy piszkos? Dobos Sándor szerint e kérdés nem ily végletes. — Svájchoz viszonyítva igen, Dél-Olaszországhoz ké­pest nem. Ám más itt a gond. Most például, hogy a Vörös Csillag moziban vetí­tik A birodalom visszavág című filmet, érdemes estén­ként a bejárat előtt körül­nézni. Nagy a tömeg, sok a várakozó, s a csikkek he­gyei nőnek. Vagy, hogy az abból készült levest, meg a paprikást különösen sze­reted, és ezt születésnapod­ra szántátok. Addig viszont van még két hónap, próbál­juk meg, eresszük holnap szabadon, hátha csak pilla­natnyi elmezavarában vé- rengzett. Holnapra — vélte Nóra — biztosan megszelí­dül. Két szavazat tehát eddig az azonnali halálos ítélet mellett volt, egy pedig el­lene. Ekkor következtem én. Nos, ha nehéz lélekkel is — mivel szintén nagyon szere­tem a finom kappanhúst —, de a felmentés mellett sza­vaztam, ha már egyszer a szü­nnapodra szántátok. így lett tehát kettő-kettő, s következtél te, a rögtön­ítélő bíróság elnöke. Ügy vé­lem — mondtad bölcsen — akkor járunk el igazságosan, ha 24 óra múlva feltételesen szabadlábra helyezzük. Meg­figyelés alatt tartjuk, és ha békésen beilleszkedik a ba­romfi-társadalomba, akkor minden rendben. Ha viszont nem használt neki a nevelő célzatú elzárás, nos, ez eset­ben nincs kegyelem, kony­hakés általi kivégzésre ítél­jük, mellékbüntetésként pe­dig levessé és paprikássá va­Az új belvárosi ABC és környéke... más konkrétumot említsek, a Dobos cukrászda melletti kapualj rendszeresen csiz­maszárig tele van szemét­tel, így a Katona István tér 7-es szám és a Macky Valér utca is, az Áfész mö­gött. Itt akár óránként is járhatna kukás, akor se len­ne rend. Másutt pedig talán a házmesternek sem kell szólni. Eger mostani szeméttele­pét nyolc éve jelölték ki, de már igencsak betelőben van. Hiszen a kukásautók évente mintegy százezer köbméter szemetet hordanak ide. S ehhez jön még a vál­lalatok, építkezések horda­léka, törmeléke. Az új telep is errefelé, Eger határában, a Fertő-tető környékén lesz majd. Hányszor, de hányszor emlegetjük manapság a ta­karékosságot, az okos anyag- gazdálkodást És szinte el sem hinné az ember, milyen értékeket hajítunk a sze­métbe. A használhatatlan üres üvegekre például Bu­dapesten már kitalálták a tárolókat. Kedvesen — mert formája rá hasonlít — „Barba papának” hívják. Az ilyen kukákból Miskolc is rendelt februárban. Talán később Egerbe is elkerül­hetnek. .. ? Addig is, amíg kevésbé vagyunk takarékosak, egy vállalkozó szellemű fuvarozó talán kis társaságot is ala­píthatna a pénzt érő „sze­mét” értékesítésére. S egy éven belül biztos meggaz­dagodna. ló átlényegülésre kötelezzük, csontjai pedig vettessenek a kutyáknak. Másnap tehát szabadon en­gedtük a kappant, s ő elő­ször igen békésnek mutatko­zott, de egy óra sem telt el, újra véresre vert egy sze­rencsétlen tyúkot. Sorsa ez­zel be is telt, s becses ne­jed az utolsó betűig végre­hajtotta az ítéletet. Azt már mondtam ugye: kitűnő volt a kappanleves, nem is be­szélve a paprikásról, galus­kával, uborkasalátával, vala­mint a finom, saját termésű homoki fehér könnyű bo­rocskádról, amiből jó félli­ternyivel fejenként nyakon- öntöttük a gyalázatos kappa- nodat, egészségünkre! Örömmel vettem, hát a meghívást, kedves fivérem az úrban, s ha elmúlik vég­re a tél, ott a helyem ná­latok. Remélem, akad újfent egy kappanotok ... Tekintsé­tek csak ezt nyugodtan cél­zásnak, mert én annak szán­tam, és szívesen részt veszek majd az ítélet végrehajtásá­ban. Maradok addig is me­leg üdvözlettel, éhes (par­don, édes) testvéred, B. Kun Tibor Az építési területet egyben szeméttárolónak is használják a másik új létesítmény — a Mágnes — alkalmazottai (Fotó: Perl Márton) Józsa Péter A bíró meg a kappan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom