Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 14., vasárnap 4. MINDENNAPI NYELVÜNK Faramuci érvek? KRONOGRAMMÁK NYOMÁBAN Feliratos egri kövek ____________________________________________________________________________ A z Alkotmány utca 12. faragott építési évszáma (Fotó: Kőhidi I.) A címbeli nyelvi forma egy értekezleten hangzott el. Senki sem kapta fel a fejét a hallatára. A rádióban és a televízióban f aramuci ügyről és faramucizó emberekről beszéltek. A társalgási nyelvben a szónak egész szócsaládja jelentkezik, s a legtöbbször rosszalló használati értékkel jutnak szerephez ezek az alakváltozatok: faramuci, faramucis, faramucizik, faramucizó, faramucizás. Egyik levélírónknak azonban egyáltalában nem tetszik, hogy a faramuci és szócsaládja ma már nemcsak a bizalmas és bwalmaskodó beszédhelyzetekben jut nyelvi szerephez. Eddigelé ugyanis inkább csak az élőszóban, a beszédben jelentkezett. Újabban azonban már az írásos közleményekben is felfeltűnik. Példánk is ezt tanúsítja : „Csak az a faramuci, hogy akkor már rendelet volt arra, hogy a tízes létszámnál nagyobb alsó tagozatokat nem lehet körze- tesíteni” (Alföld, 1981. 33— 58.). Mivel magyarázható a szó iránti ellenszenv? Hogy a kérdésre választ adhassunk, vizsgáljuk meg a szóalak életútját is. Az 1800-as években zsineggel játszott, durva, illetlen kaszárnyái játék neveként vált ismeretessé. Jókai egy régi kártyajáték megnevezéseként emlegeti. Azután úgy tetszett, hogy kiavul nyelvhasználatunkból. De nyelvjárásainkban tovább élt, s a farrapacsi játékot faramucinak is emlegették. Vannak, akik összetételnek érzik, s előtagjában a magyar far (tompor) szót vélik megtalálni. Persze, ennek semmi alapja sincs. De ahhoz ez is hozzájárult, hogy a faramuci szó rosszalló használati értéke és elítélő felhangja felerősödött. S valóban, a társalgási nyelvben és a bizalmas beszédhelyzetekben rosszalló jelzőként kezdtek élni a szóval, s a nehezen kiismerhető, nem egyenes jellemű, az alattomos, a sumákoló embert minősítették vele. Később egyre gyakrabban a gyanút keltőén bonyolult, s nem is tisztességes ügyek ki- pellengérezésére szolgált. Jelentéstartalma egyre bővült, gazdagodott, s ebbe a jelentéssorba illeszkedett bele: gyanús, kétes, furcsa, obskúrus, komisz, cudar, gálád, gonoszkodó stb. Nem éppen dicséretes, há valakinek a jellemzésére ezt a szólásszerű nyelvi formát használják: Faramuci egy ember. A szóból képzett faramu- ciz ige sem éppen jobbító nyelvi forma, s ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszthető bele: idétlenkedik, helytelenkedik, dévajkodik, pepecsel, haszontalanul húzza az időt, piszmog, szösz- mötöl stb. Ma már mintha gyengülne rosszalló, elitélő minősítő ereje. Dr. Bakos József Eger történelmi belvárosának szinte minden épülete — legyen templom, palota, vagy egyszerű polgárház — formáival, díszítményeivel, egész megjelenésével a múlt üzenetét hordozza. Azok akik ezeket a házakat emelték joggal remélhették, hogy alkotásuk dacol majd az idővel. Maradandóság utáni vágyukat sokszor a homlokzatokon elhelyezett korabeli felíratok is tükrözik. Gyakran azonban a kőbe vésett sorok az épitő nevén és célján túl megmondják az építés dátumát is azáltal, hogy a szövegben előforduló, római számoknak olvasható betűket valamilyen módon kiemelik: nagyobbra méretezik, esetleg aranyozzák. A .régi házakon sokszor látható feliratoknak ez a típusa a „kronogramma”, melynek évezredes hagyományát a barokk szívesen elevenítette föl — szellemének, játékos ötletekre való hajlamának megfelelt. Minden ilyen írás egy kis rejtvény: a megfejtőnek sokszor több mondaton át kell fejében tartania a szövegben felbukkanó számokat. A legszebb, és méretében is legnagyobb egri kronogramma,.a hajdani ferences templom kapuját díszíti. Mestere talán Giovanni Ada- mi, az Itáliából ide települt szobrászmester volt, aki 1793-ban véste kőbe a rímesen összecsendülő sorokat. A latin mondatok tanúsága szerint a monumentális építményt a „Szeplőtelen Szűz” tiszteletére emelték, mely a „legkisebb testvérek” — a ferencesek gondozása alatt áll. Valószínűleg ugyanaz a Szombaton megnyílt a Derkovits-ösztöndíjasok idei tárlata a fővárosi tanács új, Szabadsajté úti kiállítótermében. A kiállításon 30 művész számos szobra, festménye és grafikája tekinthető meg február 21-ig. A légmester készítette el egy évvel később a homlokzat újabb ékességét, egy feszületet. Kigondolója — nyilván hosszas keresés után — talált egy olyan zsoltárverset, mely egy-két szó elhagyása árán, a „betűszámok” összeadásával kiadta az 1794-es évszámot. A szöveg, a kihagyott szavakat zárójelbe téve a következő: „O DoMIne; (guia) ego serVVs tVVs: (ego) serVVs (tuus) et flLIVs anCILLLae tVae.” Magyarra átültetve a 115. zsoltár 16. versének szavait, a felirat jelentése: „Uram, a te szolgád vagyok, szolgálódnak fia.” Néhány lépéssel távolabb, közvetlenül a volt ferences rendház mellett dúsgazdag főpap, Püspöky András egri kanonok emeltetett magának kis palotát Giovanni Battista Carlonéval, a neves olasz származású építőmesterrel. Ma ebben az épületben az Állami Biztosító működik. Az utcáról nem látható, mert későbbi időben épített kapualjban húzódik meg a bejárat fölötti kronogramma, mely megnevezi az építtetőt, és 1733-ban adja meg az építés évszámát. A ház gazdájának többször volt enyhébb vagy erősebb nézet- eltérése a szomszédos feren- rendiekkel, akik a házfőnökkel az élen kifogásolták a palotácska közelségét, meg azt, hogy ablakot is szándékoznak nyitni a kolostor felé. Püspöky kanonok aztán ahogy csak tudta, próbálta engesztelni a jámbor szerzeteseket, akiknek felfogásával nem egyezett a szomszédságukban zajló gazdag, szinte pazarló életvitel. Talán a színvonalasabb alkotásokat felvonultató művészt Derko- vits Gyula szülővárosa, Szombathely, nivódíjjal jutalmazza, s egy későbbi időpontban tartandó önálló kiállításira hívja meg. Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása A hagyományok felélesztése a cél Pályázat a falusi színjátszó csoportoknak A falvakban, a kis településeken működő amatőr színjátszó csoportok tevékenységét segítő pályázat előkészületein munkálkodnak a Népművelési Intézet és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa munkatársai. Az új kezdeményezés a folklorisztikus elemeket, értékeket tartalmazó művek felkutatására, feltárására kívánja majd serkenteni az öntevékeny színjátszó mozgalom híveit. Mint a Népművelési Intézetben elmondták: a falusi színjátszó csoportok az ötvenes években élték fénykorukat, amikor színházpótló funkciót láttak el. E szerepük később a színházak kiterjedt tájoló programjával elhalványult, s a legtöbb településen ma csupán a pávakörök tevékenykednek aktívan. Napjainkban viszont a falvakban, amikor az elvándorlás is szűnőben van, mind többen tudnak időt szakítani kulturális programokra. E lehetőséget kívánják felhasználni a színjátszó hagyományok felélesztésére, a folklórkincs újbóli kiaknázására. A kezdeményezés a Győr-Sopron megyei Kimiéből* indult el: e község egyébként évek óta rendszeresen otthont ad a falusi színjátszó csoportok dunántúli találkozójának. A pályázatot a tervek szerint tavasszal hirdetik ki. rendház ablakaiból is figyelemmel kísérhető vendégjárások, díszes estélyek némi palástolását szolgálta a palota ma már átépített orom- zatos oldalhomlokzata, melyen a bejárat így, miután nem az utcára nézett, a kíváncsi tekintetek elől rejtve maradhatott. Esterházy püspök templomgondnokának hosszas szolgálata jutalmául 1781- ben telket juttatott a mai Tárkányi Béla és Klapka György utca sarkán. Az építésre szánt terület nem állt üresen, s a derék templomgondnok fontosnak tarthatta, hogy az itteni hajdan volt megyei börtön emléke ne menjen feledésbe, ezért az újonnan emelt ház kapujának zárókövébe ezeket a sorokat vésette: „Deo, Patriae, regi, MonaChls IVstltla, trlbVto serVIVIt LoCVs Iste”. Azaz: Istennek, hazának, királynak, szerzetesnek igazságosztó helye volt ez. A mai Petőfi Kollégium épületét a homlokzatán olvasható terjedelmes felirat tanúsága szerint 1726-ban emelték, valamikor öreg papok otthona volt és Kiss János nagyprépost adományából létesült. Az elmúlt esztendők során a vakolat alól kiszabadították, ismét láthatóvá tették az alapítást megörökítő írást. Hiába keresnénk azonban az írásos sorokat Eger egyik legkorábbi barokk műemlékén, a Torok-közben. Ez hajdan jellegzetesen helyi lakóépület-típus, úgynevezett „pinceház” volt, mely egyszerre adott helyet a szőlősgazda családjának és borának. Ma ifjúsági klub működik benne. Az igénytelen homlokzaton az ajtó szemöldökkövébe vésve valamikor egyetlen mondat állott: „eX hoC anno aeD(ifi)Cata sVM”, ahol a kronogramma az 1717-es évszámot adja. A rövid szöveg semmi mást nem mondott el, csupán az építés tényét és idejét. Egyetlen ötlete az, hogy maga a ház szólal meg benne: „abból az évből származom”. Hogy melyikből, azt az elrejtett évszám mondja meg. Kár, hogy nagyobb, tágasabb ajtó került a régi helyére, s ezzel eltűnik a betűket őrző kő, a városban hivalkodó, nagyobb szabású társainak szerény, paraszti megfelelője... Ocskay György Olvasom, hogy a világhírű teniszező, John McEnroe miután megnyert egy nagy teniszcsatát, rajongói közül egy -lelkesen kiáltott fel', mondván: — Életemet adnám, hogy így teniszezhessek ... — Stimmel — válaszolta állítólag John. — Én adtam is. Olvasom e sorokat és eltűnődöm. Ki jegyezte ezt fel? S egyáltalán kik jegyzik fel ama rengetegnyi bölcselmeket, amelyeket itt, ott és amott is olvasok, s amelyeket ismert, vagy kevéssé ismert jelességei mondtak a tudománynak, a sportnak, vagy a művészeteknek, ugyancsak itt, ott és amott? Farsangi lakodalmas Esküvőkkel, lakodalmakkal is emlékezetessé teszik országszerte a farsangot, megyénkben sem múlik el hét vége e nevezetes események nélkül. A fotoriporter a napokban kapta lencsevégre Csányban az ünnepélyes órák néhány pillanatát mintegy ízelítőül — vagy akár kedvteremtésre is. Még nem igazi a- páros: a vőlegényt koszorúslány kíséri a házasságkötő terembe ★ Az utolsó igazítás a menyasszonyi ruha uszályán ★ Amikor már kimondták a boldogító „igen”-t (Fotó: Szabó Sándor) Szavalóverseny Szombaton a szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében megkezdődött a IV. országos szövetkezeti szavalóverseny döntője. A TOT, a SZÖVOSZ és az OKISZ által meghirdetett vetélkedőn a munkahelyi, a városi és a területi versenyeken az elmúlt hónapokban több ezren léptek a zsűrik és a közönség elé. Közülük negyvenen — köztük Heves megyeiek is — jutottak el a szegedi országos döntőre. Mindegyiküknek egy-egy közép-európai országból származó népballadát, illetve népköltészeti. alkotást, valamint egy szabadon választott verset kell elmondania a zsűri előtt. A Tisztelt olvasó, most úgy vélheti, hogy nem is a kíváncsiság ösztökél engem e titok nyitjának felfedezésére, hanem az alantas irigység, hogy tőlem még soha és senki sem jegyzett fel semmit. Avagy ha fel is jegyzett véletlenül valaki oktondi, azt közölni egyetlen sajtótermék sem volt hajlandó. Bevallom töredelmesen az irigység emberi gyarlósága nem áll mindig tisztes távolban tőlem, jelen példánkban pedig egyenesen arra sarkall, hogy ki, — és elmondjam: engemet is feljegyezhettek volna pedig. Mert nekem is voltak, vannak nagyszerű mondásaim, ám eléggé el nem ítélhető módon mind ez ideig ez senkit sem érdekelt... Pedig ha tudnák, hogy én mondtam: ... a kocka el van vetve; ...ne zavarjátok köreimet; ... több nap, mint kolbász; .. .ó Júlia, miért vagy te Júlia? (Rómeót, férfi létemre nem mondhattam!); .;. hazánk nem rés, hanem bástya ... Izé, ezt nem én mondtam, én csak ismételtem ; ... meg azt is én mondtam, hogy mondj igazat és betörik a fejed, mert a lónak is négy lába van, meg azt is, hogy a sántakutyát... Igen, ezeket és még a másokat is mind én mondtam. Néha-néha idézik is ugyan, de soha nem tették még hozzá, hogy ezeket én mondtam. Mikor, hol, de én. És sehol senki és semmi! — Mondja kedves Tinódi Lantos Sebestyén úr, az én mondásaimat miért nem jegyzik fel a lelkes krónikások? Maga szakember e kérdésben, tudnia kell választ adni... Tinódi diák pillanatnyilag töprengeni látszik, aztán vadul a lantjába csapott... — Fiam, tudsz-e te teniszezni ? — Bevallom, a gyengénél is gyengébben ... — Hát labdát kergetni, avagy a szavakat szépen szóban egymásutánba tenni? — Azt se mívelem éppen magas fokon — vallottam be töredelmesen az igazságot. Tinódi mester ekkor újfent keményen a lantja húrjai közé csapott és úgy dörögte: — Ostoba ember vagy fiam, ha még azt sem tudod, hogy a nagy mondásokhoz kis ember is elég, ha az nagy dolgot viszen végbe. Például gólt lő, vagy gémet nyer ... Tartsd meg bölcsességeidet magadnak, vagy tanulj meg legalább teniszezni — mondta és harsány lantpengetés közben távozott. Meg kellene próbálkoznom a lantpengetéssel legalább? Gyurkó Géza
