Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
NÉPÚJSÁO, 1982. január 14., csütörtök ÜSfiA Tf rí c ■v ÜH 1 cLcA BUDAPEST Szendén hazaérkezett a Szovjetunióból Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője, akik az SZKP Központi Bizottságának meghívására január 11—13-a között Moszkvában tartózkodtak. OTTAWA Kanada nem tervez Lengyelország elleni szankciókat — jelentette ki kedden Pierre Trudeau, kanadai miniszterelnök. TOKIÓ Japán a NATO-külügy- miniszterek brüsszeli állás- foglalása ellenére felújítja az évek óta szünetelő japán— szovjet külügyi konzultációkat. Ennek megfelelően január 20-án Moszkvában sor kerül a kétnapos külügymi- hiszter-helyettesi, tanácskozásokra — közölték szerdán, tokiói külügyi források. SZÓFIA — -Tod or Zsivkovnak, a Bolgár Államtanács elnökének vezetésével orsizáglos párt-, állami, gazdasági és társadalmi aktíva ülést tartottak szerdán Szófiában. Az országos tanácskozáson. Gri- sa Filipov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke tartott előadást a gazdaság- irányítás főbb kérdéseiről, a jelenlegi VIII. ötéves tervidőszakban. PÁRIZS — A Francia Kommunista Párt keddi ülésén határozatot fogadott el a tag- könyvcseréről és a tagtoborzás! kampányról. A határozat megállapítja, hogy 1981 végén a párt taglétszáma 710 424 fő volt, ami a legmagasabb létszám, a felszabadulás óta. 1981-ben 90 000 új tag csatlakozott a párthoz, közülük 40 000 május 10-e óta. BUKAREST — A Franco Marta Mal- íatti, az Olasz Keresztény- demokrata Párt igazgatóságának tagjái, az II Popodo című napilap politikai igazgatója, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja országos tanácsának meghívására látogatást tett Romániáiban. Szerdán Maifattit fogadta Nicolae Ceausescu romén államfő. TASZSZ-nyilatkozat Az Egyesült Államok a konszolidáció útjában Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei továbbra is megkísérlik a durva beavatkozást a szuverén Lengyel Népköztársaság belügyeibe, növelve ezzel a nemzetközi feszültséget. Ezt teljesen nyilvánvalóvá teszi az Észak-atlanti Szövetség külügyminisztereinek január 11-én közzétett állásfoglalása — hangoztatja a TASZSZ szovjet hírügynökség szerdán nyilvánosságra hozott nyilatkozata, amely élesen elítéli ezt a beavatkozást és határozottan bírálja az Egyesült Államoknak és NATO-szövetségeseinek á lengyel ügyekben tanúsított magatartását. A nyilatkozat leszögezi: Washington nem szabhatja meg más államoknak, hogyan rendezzék belügyeiket, nem léphet fel követelésekkel a lengyel vezetéssel szemben. Ez a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog legszentebb elveinek durva megsértése. „A NATO-közlemény szerzői nem titkolják, hogy elégedetlenek a szocialista Lengyelországban megindult normalizálással, amelyet a lengyel hatóságok — az ország alkotmányának megfelelő — intézkedései indítottak el. Felbőszíti őket, hogy elhárították Lengyelországban a polgárháború, a nemzeti katasztrófa fenyegető veszélyét” — állapítja meg a szovjet hírügynökség nyilatkozata, rámutatva: az Egyesült Államok kormánya, amely most „nemzeti megbékélésre” szólít fel, mindent megtesz és megtett azért, hogy né jöhessen létre ilyen megbékélés. Az Egyesült Államok továbbra is minden módon ösztönzi a szocialistaellenes elemeket a törvényes rend megsértésére, a fennálló rend megdöntésére. „Az Egyesült Államok most, amikor a lengyelországi helyzet fokozatosan sta_ bilizálódik, amikor megindult a termelőmunka ütemének helyreállítása, meg akarja akadályozni, ezt a folyamatot a Lengyelországgal szemben foganatosított gazdasági és egyéb szankciókkal, s bevonja ebbe a kalandorpoli- tikába NATO-szövetségeseit is. A Lengyelországban végbemenő események meghamisítása sem teszi azonban meggyőzővé a nyílt beavatkozást az ország belügyeibe. Egyre inkább nyilvánvaló, milyen reményeket fűztek egyes körök a lengyelországi eseményekhez, az ellenforradalmi erők tevékenységéhez: szét akarták zúzni a szocialista lengyel államot, vissza akarták állítani a burzsoá rendet. A TASZSZ nyilatkozata élesen bírálja azokat az állításokat, hogy Lengyelországban a szükségállapotot „a Szovjetunió és más szocialista államok nyomására” vezették be, határozottan elutasítja azt az állítást, hogy a Szovjetuniónak köze lenne a Lengyelországban végbemenő eseményekhez. Ez — hangoztatja a nyilatkozat — az elejétől a végéig kitalálás. A legfelsőbb lengyel szervek által megvalósított intézkedések lengyel döntésre jöttek létre, a lengyelek és csakis a lengyelek ügyét jelentik. A nyilatkozat aláhúzza: a brüsszeli ülésszak ismét azt tanúsította, hogy a NATO agresszív katonai tömbjét olyan eszközként használják fel, amelynek segítségével a nyugat-európaiakra rákényszerítik tengerentúli partnerük akaratát, noha ez ellentétes nemzeti érdekeikkel. Washington a nemzetközi politikát az enyhülés sínpárjáról a tömbközi konfrontáció útjára akarja terelni. Célja az, hogy kiszorítsa a szocializmust, megingassa a Szovjetunió és a többi szocialista ország pozícióját Európában és az egész világon. A Szovjetunió és a többi szocialista ország amellett van, hogy az európai földrészen, s az egész világon folytatódjék az enyhülés, erősödjék a béke. Ezt a politikát folytatják, s ezt akarják folytatni továbbra is” — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. Mubarak—Haig Egyiptomban tárgyalt az amerikai külügyminiszter. Képünkön: Alexander Haig (jobbra) Hoszni Mubarak egyiptomi elnök társaságában (Telefotó— AP—MTI—KS) Moszkvai vélemény Peking: frázisok és gyakorlat Az elmúlt 1981-es esztendő még élesebben megmutatta azt a mély szakadást, amely Peking kijelentései és tényleges tevékenysége között húzódik. A kínai diplomácia erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy elrejtse külpolitikai manővereinek valóságos céljait és elkerülje a „békeszeretétéről” hangoztatott demagóg frázisok lelepleződését. Az erőlködések azonban hiábavalóknak bizonyultak. Peking hírhedt „különleges” irányvonala a „hegemoniz- mus ellen, a béke védelmében” nyilvánvaló kudarcot szenvedett. A jelenlegi helyzet pontos, egyértelmű választ követelt a kínai vezetéstől a legszorítóbb kérdésre, amely földünk egész sorát érinti és amely az egész békeszerető emberiséget foglalkoztatja. A kínai fővárosban azonban ez a válasz nem hangzott el. Megpróbálták kikerülni. A nemzetközi közvélemény számára azonban világossá vált, mi mellett szál] síkra Peking, amikor az ENSZ közgyűlésén a kínai küldöttek elhagyták a termet annak a nyilatkozatnak az elfogadásakor, amely mindenkit felhívott, hogy helyezzék törvényen kívül a nukleáris fegyvert és az atomháborút. Senki nem csodálkozott a kínai propaganda éles. negatív reakcióján, amely a Nyu- gat-Európában az év végén kibontakozó háborúellenes rakétaellenes mozgalommal kapcsolatban, megnyilvánult. S tegyük hozzá, a világ az elmúlt évben egyetlen kezdeményezést, egyetlen konstruktív pekingi javaslatot sem hallott, amely a háborús fenyegetés csökkentésére törekedett volna. A pekingi vezetés hangzatos, képmutató frázisai a „hegemonizimus-ellénességé- ről”, amelyek minden lehetséges fórumon, találkozón és magasrangú kínai személyek utazása alkalmával elhangzanak, a szuverén államok belügyeibe történő nyílt és arcátlan beavatkozással járnak együtt. A világ közvéleménye meggyőződhetett róla, hogyan próbálja Kína, saját akaratát, politikáját ráerőszakolni szuverén országokra. Peking lényegében hadüzenet nélküli háborút folytat Afganisztán, Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellen. Továbbra is nyomást gyakorol Indiára. Az indiai sajtó közleményei szerint a kínai kémszervezetek titkos terveket dolgoznak ki az ország politikai , helyzetének destabilizálására. E tervek előirányozzák a különböző szélsőséges csoportok és terrorszervezetek egységesítését. Tények tanúsítják, hogy Kína pénzeli és fegyverrel látja el a kormányellenes erőiket, a kínai kémszervezetek fokozzák tevékenységüket, fegyveres fellépésre, diverzióra és rablásra biztatják az ingatag elemeket. Miközben a kínai vezetés ■kijelenti, hogy kész baráti kapcsolatokat kiépíteni a délkelet-ázsiai országokkal, továbbra is minden gátlás nélkül beavatkozik számos más ázsiai ország belügyeibe; pénzzel és fegyverrel támogatva 'a kormányellenes „hadseregeket”, „frontokat”, „mozgalmakat” és a maoista beállítottságú fegyveres egységeket. A kínai diplomácia azon kísérletei, hogy eltitkolja Peking hegemonista terveit, és megtévessze a világ közvéleményét, lelepleződnék a pekingi vezetőknek a béke és a népek biztonságát veszélyeztető tevékenységében. G. Nyikolajev Miért utazott a kancellár? Schmidt Párizsban Helmut Schmidt bonni kancellár szerdáin este villámlátogatást tett Párizsban. Négyszemközt tárgyalt Francois Mitterand elnökkel. Schmidt még szerda éjjel visszautazott Bonnba. A látogatás híre párizsi diplomáciai körökben bizonyos meglepetést keltett, hiszen február 25-én kerül sor a francia fővárosban a rendszeres időközönként tartott francia—nyugatnémet csúcs- találkozóra. Schmidt kancellár azonban szükségét érezte — hangsúlyozzák Párizsban — hogy mór e tervbe vett látogatások előtt tanácskozzon Mitterand elnökkel, a egyeztesse a két kormány álláspontját a kelet— nyugati kapcsolatok problémakörében, különös tekintettel a lengyel helyzetre. „A kancelláir össze akar hangolódni Párizzsal” — írja a Le Figaro, a Liberation pedig rámutat: a kancellárt nagyon bosszantja, hogy a francia sajtó bírálta a lengyel kérdésiben tanúsított bonni magatartást, s ezért akar találkozni Mitterand elnökkel. Külpolitikai kommentárunk A stabilitás fontos tényezője „A FELEK KIFEJEZTEK MEGGYŐZŐDÉSÜKET, hogy a két ország közötti barátság és szoros, sokoldalú együttműködés továbbra is erősödni és fejlődni fog... Ez a szovjet—lengyel külügyminiszteri tanácskozásról kiadott hivatalos közlemény kulcsmondata — és pontosan az ebben foglalt megcáfolhatatlan valóság készteti heves kitörésekre a Reagan-kabinetet, és néhány nyugarteurópai szövetségesét. Az amerikai vezetés, amelyet kétségtelenül hideg- háborús hullámverés sodort hatalomra, komolyan azt remélte, hogy a lengyel krízisből még sokáig politikai tőkét kovácsolhat a Szovjetunió, és a szocialista országok ellen. Számos vitathatatlan jele van annak, hogy a globális amerikai külpolitikát több vonatkozásban is erre a — számukra oly kívánatos — lehetőségre építették. Az Egyesült Államok sajtója hónapokon keresztül borzolta olvasói idegeit olyan hírdömpinggel, amelynek lényege mindig az volt, hogy „szovjet csapatmozdulatok” tapasztalhatók Lengyelország szomszédságában és „beavatott .megfigyelők szerint küszöbönáll a szovjet katonai beavatkozás”. VISSZATÉRŐ MOTÍVUMA VOLT e propaganda- kampánynak az a bizonyosságnak kikiáltott állítás, hogy „a lengyel-rendszer külső beavatkozás nélkül képtelen bármiféle megoldásra”. Nos, amikor a lengyel kormány mégis maga keresett és talált megoldást, az amerikai vezetés igen ingerülten reagált. Forgatókönyvüket, a hazájukért és az európai békéért felelősséget érző, a szocializmushoz hű lengyel erők alaposan összekuszálták. Nagy és stratégiailag fontos országról lévén szó, Washington a világbéke alapjául szolgáló erőegyensúly látványos megbomlását várta attól a vágyálomtól, hogy Lengyelország eltávolodik a Szovjetuniótól és a szocialista országoktól. Ennek pontosan az ellenkezője történik. ANDREJ GROMIKO ÉS JÓZEF CZYREK moszkvai tárgyalásai a szocialista együttműködés és az enyhülési törekvések folyamatossága melletti ismételt kiállást jelentik; higgadt hangon közölt megmásíthatatlan tényeket olyan időszakban, amelyre amerikai részről a légvárak összeomlása miatti elvakult rágalomhadjárat a jellemző. Ideje lenne, hogy megszűnjék végre a beavatkozásról szónoklók beavatkozása LengyelQrszág belügyeibe. Ideje lenne végre tudomásul venniök, hogy — bár, nyilvánvalóan még sok'sok nehézséggel küszködve — Lengyelország megtette a döntő lépést a nehézségek hosszabb távú leküzdésének útján. Feladatai megoldásában a varsói vezetés továbbra is minden segítséget megkap a Szovjetuniótól, amellyel kapcsolatai — mint a moszkvai közlemény hangsúlyozza — . az európai és a nemzetközi stabilitás fontos tényezőjét jelentik”. Harmat Endre Tehetetlen reakció A washingtoni befolyást közvetítő közép-amerikai diktatúrák képtelenek döntő csapást mérni a fellendülőben levő forradalmi erőkre és a térség nemzeti erői mind észrevehetőbben nyilvánítják ki ellenérzésüket Washington nyílt beavatkozási politikájával szemben — vélik latin-amerikai elemzők Ebben a helyzetben Washington a közvetlen katonai beavatkozás útját választotta. Az Egyesült Államokban most ér véget 60 Salvadort katonatiszt gyorsított utóképzése. Február végére az Egyesült Államokban pótlólagosan kiképzett salvadori tisztek száma eléri az 1600 főt. Az Egyesült Államok su- gallmazására február és március között több ezer katona érkezik Hondurasba Venezuelából, Chiléből és Argentínából. Feladatuk az lesz, hogy hondurasi egységekkel együtt felvegyék a harcot a salvadori és a gua- temalai szabadságharcosokkal, és újabb provokációkat hajtsanak végre Nicaragua ellen. Hég nem találták meg Thatcher fiát Margaret Thatcher brit miniszterelnök-asszony 28 éves autóversenyző fia, Mark, két francia társával együtt, hat nappal ezelőtt eltűnt a Párizs—Dakar autóverseny dél-algériai szakaszán. A felkutatásukra indított nagyszabású akció — mali forrás szerint — mindi ez ideig eredmény telén maradt. Algériai forrásból viszont szerdán délután azt közölték, hogy a három eltűnt személy közül kettőt „épen és Sértetlenül megtalálták”, ámde hozzátették, hogy a „két megtalált személy kiléte még nemi ismeretes”. Mark Thatchert és két társát, Charlotte Vemeyt és Claud Gamier autószerelőt utoljára pénteken látta egy motorkerékpáros Timeauine várostól 70 kilométerre északkeletre, amikor Peugeot 504-es típusú gépkocsijukat tengelytörés érte. A korábbi jelentések még úgy tudták, hogy Mark Thatchernek csak Charlotte Vemey volt az úti társa. Charles Hernu francia hadügyminiszter szerdián bejelentette, hogy három katonai repülőgépet irányítanak Dél-Algériába, hogy segédkezzenek az algériai légierő gépeinek az eltűntek utáni kutatásban. Az autóverseny közben tovább folyik, az élenjárók szerdán elérték Dél-Malit. Mit érdemel az a bűnös...? Ronald Reagan amerikai elnök kedden szigorú intézkedéseket jelentett be a bizalmas külpolitikai és nemzetbiztonsági természetű értesülések kiszivárogtatói ellen. Az intézkedéseket William Clark, a múlt héten kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsadó első eredményének tartják. A bejelentés szerint, ha netalán ezután is kiszivárogna valami, „minden törvényes eszközt” igénybe vesznek a bűnös felderítésére. A maga részéről William Clark hivatalba lépése után, azonnal kihirdette, hogy saját munkatársai két hónapig egyáltalán nem is állhatnak szóba a sajtó képviselőivel.
