Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-08 / 6. szám
Milliókat érint VÁLTOZÁSOK AZ ÁLLAMIGAZGATÁSI ELJÁRÁSBAN Nehéz lenne pontosan megszámolni, hány új jogszabály lépett hatályba most, az év kezdetén. De az bizonyos, hogy még a jogászoknak is sok gondot okoz az új paragrafusok rendelkezései közötti eligazodás. Két olyan terület van, ahol valóban alapvetőnek nevezhetők a módosulások. Az egyik az új vállalkozási formák lehetőségének megteremtése, a másik pedig az államigazgatási eljárásban történt változtatás. Ezúttal az utóbbi témával foglalkozunk, amely — nem túlzás ezt állítani — milliókat érint, érdekel A tanácsok ugyanis évente mintegy 20 millió ügyet intéznek, minden évben minden magyar állampolgár többször is az ügyfelük. Az anyakönyvezéstől a szociális segélyezésig, az építési engedélyek kiadásától a szabály- sértések elbírálásáig rendkívül széles az a skála, ami a tanácsok jogkörébe tartozik. Bürokrácia nélkül Nemcsak az ügy sok a tanácsoknál, hanem a kelle- I ténél több az ügyintézők el- I leni panasz is. Pedig gyakran nem is ők tehetnek arról, hogy lassú, bonyolult, bürokratikus az „ügymenet”, hiszen ők kötelesek betartani a jogszabályok különféle előírásait. Az idei évtől nemcsak a paragrafusok száma csökkent, hanem egyszerűbbé, egységesebbé is vált az államigazgatási eljárás, azaz a jogalkotók megteremtették a lehetőséget a gyorsabb, bü- rokráciamentes ügyintézésre. Lássunk néhány példát. Az elmúlt években sokakat bosz- szantott az a gyakorlat, hogy a tanácsok mindenfajta ügyet szigorúan harminc nap alatt intéznek el. Illetve, a bonyolultabb esetekben előfordult, hogy túllépték a határidőt. Az egyszerűbb aktákat viszont már nem intézték el hamarabb. Volt olyan ügyirat, amit egy-két nap alatt is lezárhattak volna, de ezeket csak a huszonnyolcadik napon vették elő. Az állampolgár pedig bosszankodott, hiszen neki természetesen sürgős lett volna az engedély, az igazolás. Több tanácsnál a közelmúltban már bevezették a rövidített ügyintézési határidőket. Meghatározták, hogy melyek azok az esetek, amelyekben azonnal, három vagy nyolc napon belül intézkednie kell a tanácsnak. Nos, ezt a jó kezdeményezést január 1-től a törvényi szabályozás szintjére emel. ték, ami azt jelenti, hogy az egyszerűbb ügyek gyorsabb intézése immár valamennyi tanácsi apparátus számára kötelező. A hallgatás — beleegyezés Lényeges változás az új törvényben, hogy a tanács, a hatóság „hallgatása” bizonyos esetekben ezentúl beleegyezésnek számít. Ha tehát például a jóváhagyásra benyújtott tartási szerződésre nem kapunk semmilyen választ a megszabott ügyintézési határidőn belül, ezután felesleges sürgetni a tanácsot: ezt úgy kell tekinteni, hogy a jóváhagyás megtörtént. Ezt az egyszerűsítést, ami természetesen fokozott felelősséget ró a hatóságokra, a tervek szerint később több más területen is bevezetik. Az ügyfelek érdekeit védi az a szabály, amely a felesleges igazoláskérések megelőzésére született. Eszerint ettől az évtől a tanács már senkitől nem kérheti olyan adat, vagy tény igazolását, amit hivatalos nyilvántartásoknak tartalmazniuk kell. Ez a rendelkezés egyben arra is rászorítja a hivatalokat, hogy a különféle nyilvántartásokat pontosan, naprakészen vezessék. A törvény fogalmazása szerint az állampolgár a tanácsi határozat ellen bírósághoz fordulhat, ha az alkotmányban biztosított, vagy más alapvető személy, családi, illetőleg vagyoni jogát megvonja, illetve korlátozza, vagy az ügyfélre ilyen kötelességet állapít meg. A megtámadható határozatok pontos körét a Minisztertanács rendelete szabja meg. Perelhető a tanács is Jogfejlődésünk nemzetközileg is elismerésre méltó, fontos állomása, hogy január 1-től a bírósági felülvizsgálat lehetősége bővült. Ettől az évtől mód van mára tanács beperelésére, egyebek között valamennyi örökbefogadási ügyben és a gyámot kirendelő határozattal szemben is. Mindemellett természetesen hangsúlyozni kell, hogy az államigazgatási ügyekben a legfontosabb jogorvoslat továbbra is a fellebbezés lehetősége, amelynek nyomán a felsőbb tanácsi szerv bírálja el az ügyet, s indokolt esetben hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja az első fokú határozatot. Az állampolgárok igazságérzetével összhangban szigorodtak január 1-től a végrehajtás szabályai is. Az új törvény szerint már lehetőség van például arra, hogy a hatóságok a pénzköveteléseket közvetlenül letilthassák a kötelezettek munkabéréből. Bizonyos ügyekben a rendőrök hathatósabb közreműködése is lehetővé válik. (D. A.) Nekünk mindenre van statisztikánk. Ebből tudjuk, hogy nagyon „nem szeretem” helyen állunk a válások számát és arányát tekintve. Ha lenne valamiféle világverseny, akkor „dobogós helyen” lennénk. Évente általában majdnem harmincezer házasságot bontanak fel a bíróságok nálunk. Gyöngyösre és a járásra az jellemző, hogy minden „bol- gító igen” egyharmadát előbb-utóbb a „tovább nem” követi. Az eltelt öt évben több mint hetven gyerek eltartásához az állam folyósított előleget majdnem hétszázezer forint összegben. Ennek csak tíz százalékát térítette 'meg később a tartásra kötelezett szülő. Nem kell a szennyest kiteregetni Vannak, akik azt mondják, nagyon könnyű Magyar- országon elválni. Többek között azért, mert 1974 óta elég csak annyit közölni a bíróságon az érdekelteknek, hogy ők bizony nem akarnak együttmaradni továbbra is. Ha a gyerekről és az anyagiakról is megegyeztek, az elhatározásuk „törvénye- sítésének” semmi akadálya nincs. Bezzeg, valamikor ... ! Aki így sóhajt fel, arra emlékszik, hogy régebben alaposan meg kellett indokolni a válást. Mondtak egymásra olyanokat a peresek, hogy csak ámuldoztak azok, akik hallották. Valahogy ez a fajta „bemártósdi” nem illik ma hozzánk. Tehát... ? Egybehangzó kijelentés és — kész. i— Könnyű volna mindent erre a törvénymódosításra fogni — intett óvatosságra dr. Gáspárdy József, a Gyöngyösi Járásbíróság elnöke. — Magam is vizsgáltam a válások okait és azt állapíthattam meg, hogy azok szerteágazóak. De az is tény, hogy a válópert nem egyszer azért indítja el valamelyik házastárs, mert ettől az eljárástól reméli, hogy rendeződik a helyzete. — És rendeződik? — Nézzük a tényeket. Tavaly több mint háromszáznyolcvan bontópert kezdeményeztek nálunk. Nem kellett ítéletet kimondanunk több mint százharminc esetben. Hogy miért? Ez annak a bizonyos békítő tárgyalásnak köszönhető, amelyet megtartanak a közös megegyezéssel előterjesztett ügyekben is. Úgy látszik, a tárgyalás külsőségei, a bíróság jelenléte jó irányba tud hatni. — Tehát meggondolatlanul kérik a felbontást ilyenkor? i— Nem. Pont az ellenkezőjéről van szó. Ügy is mondhatnám, mint utolsó szalmaszálban reménykedik a bírósági tárgyalásban az egyik házastárs. Ezek szerint mégiscsak jó mentőöv az utolsó szalmaszál. Türelmetlenebbek a nők? Ha már női egyenjogúság, akkor mindenben az. Például a munkában, a gyerek neyelésében, de a válóperekben is. Olyannyira, hogy kétszer annyi nő fordul a bírósághoz válásügyben, mint amennyi férfi. — A házastársak közötti konfliktus igazi tartalma az, hogy a terhek túlnyomó részben a nőkre hárulnak. Igaz, a társadalom ünnepli a nőket anyaszerepükben, elismeri őket, mint férfiakkal egyenlő értékű dolgozókat, de a nők keresete még mindig lényegesen alacsonyabb, ezért az otthon falai között a nő félig-meddig eltartottnak érzi magát. — Tehát kiszolgáltatott a nő? — Szó sincs róla. önálló keresettel rendelkezik, ismeri a jogait, ezért „nem nyel le” mindent. Ebből származnak a veszekedések, amelyek során a férfi az érvek hiányát testi erejének fel- használásával is pótolja olykor. i— Csak ez lenne az ok? — Sok egyéb is. Az iszá- kosság például. Ma már azonban nemcsak a férfiaknál fordul elő. De sorolhatjuk még a nem megfelelő lakást, a két vagy több gyerek felnevelésével együttjáró nehezebb anyagi körülményeket. Mindezek mellett azonban feltétlenül megemlítem, hogy nem készítjük fel megfelelően a házaséletre a fiatalokat. Ügy látszik, az okok ismerete már a megoldás kulcsát is a kezünkbe adja. Mert azok a magyar férfiak Tény, nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy csak az USA-ban töltenek több időt a férfiak a családon kívül, mint nálunk. Azaz: többségük csak aludni jár haza. — Vagyis a házastársak olykor ott akarják folytatni az életüket az együvé tartozás után is, ahol abbahagyták. Kicsi az egymás iránti tűrőképességük. Nézeteltérés esetén könnyen kimondják: akkor pedig váljunk el. A bontóperek adatai is ezt jelzik. — Csak a fiatalok „szaladnak” mindjárt a bírósághoz? i— Hasonló arányban kérik a felbontást az idősebbek is. Ennek magyarázatát az adja, hogy erre a korra már felnőttek a gyerekek, az évekkel előbb megromlott házasságot tehát ez a kötelék már nem tartja össze. És abban reménykednek, hátra' levő éveikben még „megtalálhatják a boldogságot”. El kellene azon gondolkoznunk, mennyire „szemérmesek” vagyunk mi még manapság is. Valahogy még csak beszélünk a szexualitásról, van egy egészen leszűkített témakörű házasság előtti tanácsadás is, de hogy a két ember tartós együttélésének milyen feltételei vannak, ennek különböző vetületei hová vezetnek el, hogy a csók még nem minden ... szóval? Talán a szülők? Ugyan. Talán az ifjúsági szervezet? Nem. Talán a népfront? Képtelenség. A tanács, az iskola, az egészségügy...? Nem és nem. Úgy „igazándiból”, vagyis okosan, részletesen, majdhogynem tudományosan — senki. Csak a férfiak a hibásak? Csak a nők megnövekedett önérzete? Azt hiszem, sokkal inkább mi — mindnyájan. Nem turáni átok Rengeteg ága-boga van annak, miért olyan sok a válás nálunk. Mennyire sújtja ez a tény a kiskorú gyerekeket. Hogyan menekülnek a tartásra kötelezett szülők a díj fizetése elől. A bírósági gyakorlat mennyire segíti elő a nőkkel való kivételezést. Hogyan hat ez a tény a feleségek elhatározásának kialakulásában. Mennyire eredményesebb, ha az anya maga nevelheti a gyerekét. Milyen furcsa helyzetbe hozza a gyes a „magányra ítélt” anyát. Az egyik érv kioltja a másikat. Ellentmondást ellentmondás követ. Mi ez, valamiféle sajátos magyar jelenség? Nincs tudós elme, aki erre igennel válaszolna. Egy biztos, a szocializmustól önmagában nem lesz jobb az ember. A gondjaink automatikusan nem oldódnak meg. Ne legyen válás? Badarság. Nagyon hajlok arra, hogy a házasság, „előkészítésével” van a legnagyobb baj nálunk. Mintha azt val- lanánk, ha két ember szereti egymást, az untig elegendő a házassághoz. A jó házassághoz. Nem is törődünk mással. Pedig úgy lehet ez is, mint a „nem kell a pénz a boldogsághoz” bölcsessége. Az élet nem szorítható be egyetlen ilyen sémába. Az ember sem. A házasság sem. Többet kellene erről beszélnünk — nemcsak a fiataloknak. G. Molnár Ferenc i Légzáró— vízzáró ablak A Fémmunkás Vállalat székesfehérvári gyárának megbízásából megkezdték a Sopron „H” típusú hőhídmentes, háromrétegű üvegezéssel készült alumínium ablak vizsgálatát az Építésügyi és Minőségellenőrző Intézet szerkezeti laboratóriumában. A , légzárást, a vízzárást, valamint szélterhelésnek való ellenállását vizsgálják az új ablaktípusoknál. 15 ezer szakember termel — Bentlakásos oktatás Mezőgazdasági tgvábbképzés 1982-ben Az élelmiszeripar és az erdészet területén mintegy 15 ezer embert — vezetőket és szakembereket — képeznek tovább. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete 1982-re változatos programot állított össze. Az állami gazdaságok és a tsz-ek szakemberei újszerű képzési rendszerekben, sajátos oktatási formák segítségével viszonylag rövid idő alatt sajátíthatják majd el a legújabb ismereteket. Kiemelt feladatot szánnak a vezetői ismeretek oktatásának, az idén több tanfolyamot indítanak ebben a témakörben, törlesztve ezzel a szakmai oktatás egy régi keletű adósságát. A képzésben és — továbbképzésben mintegy 400—500 üzemi, vezető beosztásban alkalmazott dolgozó vesz részt majd. Ebben az esztendőben mintegy 1500—1600 művezetőt is kiképeznek. Azért ilyen nagy számú középvezetővel sajátíttatják el a szükséges ismereteket, mert a gazdaságokban különösen nagy hiány mutatkozik a közvetlen munkahelyi irányítókban, szakképesítést adó tanfolyamokat is szerveznek, ezekre mintegy öthatezer jelentkezőt várnak. Igyekeznek elérni, hogy a tanfolyamok résztvevői minél kevesebbet hiányozzanak a munkahelyükről, ezért a bentlakásos oktatást a levelező képzéssel kombinálják, és minden eddiginél szélesebb körben szervezik meg az úgynevezett irányított egyéni tanulást. (Ennek keretében a hallgatókat korszerű oktatási anyaggal látják el. és csoportos előadásokra csak ritkábban kerül majd sor.) A továbbképzési hálózat igyekszik alkalmazkodni az üzemi igényekhez. Számos új tanfolyamformát indítanak ebben az évben. Külön előadássorozaton ismerkedhetnek meg újszerű tennivalóikkal a kedvezőtlen termő-' helyi adottságú üzemek vezetői és szakemberei. A gazdálkodás hatékonyságát javítja majd az az ismeret- anyag, amelyet az értékelemzés gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos előadássorozaton sajátíthatnak el. Intezív szervezésfejlesztési továbbképzést is indítanak, és a különböző mezőgazdasági tájkörzetekben tevékenykedő üzemek vezetőit szintén speciális képzésben ré- • szesítik. Az idei tananyagot részletesen egyeztették a tsz- kerületi szövetségekkel, a termelési. rendszerekkel is, azért, hogy megelőzzék a párhuzamos képzést. (MTI) A bölcsőtől a válóperig
