Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-07 / 5. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982 január 7., csütörtök AZ EGRI VÁRVIADAL KRÓNIKÁSA Tinódi és Eger SZÍNHÁZI BEMUTATÓ EGERBEN August Strindberg Blaskó Péter, és a művésznőfeleség, Tímár Éva (Fotó: Jármay György) Magyarországon először a Miskolci Nemzeti Színház társulata mutatta be a svéd Per Olov Enqouist: A tribá- dok éjszakájá-t. Az ott óriási sikerrel játszott dráma egri premierjére ma este kerül sor a Gárdonyi Géza Színháziban. Hogyan vall a műről a darab rendezője, Csiszár Imre? — Először négy éve, a Nagyvilágban olvastam Enqouist darabjáról, s annak fogadtatásáról. Nyomban felkeltette érdeklődésemet, mindenekelőtt a főhős, Strindberg személye miatt. Nekem Strindbergről főiskolás korom óta —, amikor Hunyorítottam Zsuzsának, aki elmosolyodott. Ez a nagynéniötlet nekem jutott eszembe: amikor már két hete keringtünk parkokból elűzve, meg Lépcsőháziardu- lóban megriasztva, eszembe ötlött a kisvárosban élő Ella néni, akinél utoljára általános iskolás koromban nyaraltam. Este lett, mire a busz lezötyögött velünk. Ella néni megölelt, Zsuzsát egy pillanatra szemügyre vette, aztán átkarolta. örült nekünk, talán évek óta nem voltak vendégei a szomszédok kivételével. Alig vártuk, hogy átessünk a beszélgetésen meg a vacsorán. — Akkor egy szobában ágyazzak nektek? — és Ella néni bizonytalanul nézett rám. — Mert csak ott fűtök. — Természetesen —mondtam. — ősszel, amikor a té- eszben dolgoztunk, fiúk, lányok közös teremben aludtak. behatóbban megismertem írásait — az a véleményem, hogy egyedülállóak az érdemei a modem, XX. századi dráma kialakításában. Maga ad kulcsot személyisége helyes értelmezéséhez. Egy lélek fejlődése című monumentális önéletrajzi vallomásában. Végtelenül őszinte: ahol más művész már „leáll” az önvizsgálatban, mert szégyenné mélyebb lelki rétegeit is megmutatni, ő még mindig mer, tud mélyebbre ásni önmagában. — A drámabeli darab bemutatásától — amelynek a próbája ürügyén ismerkedhetünk meg Strindberg- gel — a válsághelyzetbe ju— A tiéd meg ott —, sa fal melletti virá'gmintás, öreg kanapéra bökött. Sokáig szöszmötölt a szomszéd szobában, végire lekattintotta a lámpát, amelynek ernyőjét , csipkeszegély díszítette. Szél dörzsölte össze kint a diófa ágát, nyaralásból emlékeztem a roszogó hangra. Ella néni alatt megnyikor- dult az ágy. Atyaúristen, csak Zsuzsa el ne aludjon! Nem tudom, mennyi idő telhetett el, amikor elhatároztam, nem várok tovább. Először a fél lábamat tettem le, hogy kipróbáljam, nem recseg-e a padló. Biztatóan indult. A szoba közepén lehettem, amikor az első reccsenés következett. Megálltam. Abban a pillanatban puha érintés a lábamon — a macska dörgölő- zött hozzá. Kézzel félretoltam, nehogy rálépjek. Már ott álltam Zsuzsa heverő jénél. Félmehajtott tatott hős a hazájába való visszatérés, az anyagi boldogulás lehetőségét várja. A teljesen normális szándék attól válik kiélezetté, hogy az írótól már érzelmeiben távolodó felesége játssza a próbált egyfelvonásos főszerepét —, s jelen van a színen az asszony női szerelmi partnere, vagyis az idegborzoló, különös háromszög harmadik csúcsa is. — Elsősorban a főhős személyisége keltheti fel az érdeklődést. Strindberg olyan végtelenül érzékeny alkat, aki előbb érzi meg azt, ami még csak „a levegőben van”, mint bárki más. Érzi a meg- akadályozhatatlan elszakadását a másik nemtől, s retteg az elmagányosodástól. Ö abban a történelmi korban élt, amikor először ingott meg az addig stabil férfibálvány a társadalmi tudatban. Az öntudatosodó nők ekkor fedezik fel, hogy a férfiak nem fenntartás nélkül szükségesek számukra. Ám, ha csak erről, ennyiről szólna a darab, még nem minősülne feltétlenül remekműnek. Az izgalmas téma feszes dramaturgiai megoldással, fanyar humorral elevenedik meg a színpadon. Példázza mindennek a visszafordíthatósá- gát: a sírnivalót komédia- szituációban láttatja, hiszen a maguk nemében valóban nevetségesek azok, akik mindig csak a középpontban kívánnak élni. Az elveszett középpont helyét kereső férfi harca eleve kudarcra ítélt, mert rosszul keresi helyét. Odaadás, alkalmazkodás nélkül nem sikerülhet elviselhető sorsot kivívni. Strindberget Blaskó Péter Jászai-díjas színművész alakítja, a további szerepekben pedig a szintén Jászai- díjas Tímár Évával, valamint Sándor Erzsivel és Matus Gyöggyel találkozhatunk. Bemutató ma este 7 órakor az egri Gárdonyi Géza Színházban. karóval várt. Leültem, mire a heverő egyik rúgója akkorát kondult, mintha elpattant volna. Zsuzsa folytot- tan nevetett. Engem a gutaütés kerülgetett. Fél percet vártam, s már fáztam. — Gyere, mert didergek — súgta Zsuzsa, Felemeltem a lábam apadióról, a rúgok, mint egy zenekar, megkondultak. Hogy miért nem . javíttatja meg őket?! A szomszéd szobában az asztalilámpa fénye foszfo- reszkálni kezdett. — Nem 'kértek valamit? — kérdezte El'la néni. — Nem — súgta áthatóan Zsuzsa. — István már alszik is. Elaludt a fény. Átkaroltam Zsuzsát, mozdulatlanul feküdtünk. Éreztem hajának illatát, az ágynemű tisztaságszagát' Valamit tehetett a szekrénybe, aminek illata átjárta az ágyneműt. Már jól felmelegítettük a takaró alatti kuckót. Megcsókoltam Zsuzsa nyakát, megborzongott. A kezem vándorútra indult. A lábamon nyomást éreztem. A macska felugrott az ágyra, s a takaró végében befészkelte magát. Zsuzsa kuncogott. Rúgtam egyet, a heverő megkondult. A macska leugrott, aztán újra fel, s most Zsuzsa lábánál keresett menedéket. Percekig vártunk. Próbáltam lehámozni Zsuzsa pizsamáját, de kilendült alattam egy rúgó, oldalamban éreztem a pattanását. Zsuzsa hangtalanul rázkódott a nevetéstől. Ennél még az is jobb volt, amikor egy délelőtt — a többiek előadáson voltak — a kollégiumba becsempésztem Gabit. Áldott sodronyos Pár évvel ezelőtt a Népújság lapjain jelent meg annak az igénynek a bejelentése, amely arról szólt, illene végre Balassi Bálint-kultú- rát sürgősen megteremteni Egerben is. A Balassi emlékezetét — emléktábla- vagy szoborigénylő cikk kedvező fogadtatásban részesült. A visszhangokat felelős döntés követte: mellszobor emlékeztesse az egrieket és az idelátogató turistákat a magyar végek legnagyobb költőjére, líránk első, európai hírű héroszára: Balassi Bálintra. A jó kezdeményezésnél már csak a méltó kivitel és folytatás lehet jobb. Ezzel a szándékkal szólunk az egri haladó hagyományok sorában Tinódi Lantos Sebestyénről, aki elválaszthatatlanul kötődik Eger régmúltjához. Tinódiról szólni Egerben, mindig is jogos, illő és méltó cselekedet. Kiváltképp a mostani, 1981-es évben, halálának 425. évfordulóján kötelességünk róla emlékezni. Eger történelmi jelentőségének tudatosítói közt a legelsőkkel, egy sorban foglal helyet a végek lantosa. Tinódi, a honfoglaláskori kobzosok, lantosok, énekmondók kései utóda, a pogány igricekig visszanyúló históriás ének folytatója, legjelentősebb alakja. Életművének központi vonulatát két tucatnál több históriás ének alkotja. Tehát nem egyművű költő, mégis hírnevét az utókor számára főként egy éneke, az Eger vár viadaláról (és a vele kapcsolatos Eger summája) őrizte, meg. Ez a baranyai származású jobbágyivadék sok erős szállal kötődött Felső-Magyar- országhoz és különösen Egerhez. Fiatalon szerzett kézsérülése miatt nem a kard, hanem a toll és a lant, a szó és az ének lett a harci fegyvere. Járta a hódoltság, a királyi Magyarország és Erdély városait, várait és fal- vait. Krónikásként szemlélte, tanulságul megörökítette korának eseményeit. A három részre szakadt ország ágy, amely úgy rejt el, mint egy lövészteknő! Azon a csöndes délelőttön ,egy kis baleset árért történt. A sodrony egy helyen kiszakadta szögvas keretből, s valószínűleg a gondnok vagy valamelyik társam, elődöm az alvásban, dróttal kötözte vissza. Ennek kiálló vége akadt a tenyerembe, s fel- szakította, Gabi aranyos volt, rögtön indult volna, hogy kimossuk a sebet, elfeledkezve arról, hogy az első takarítónő patáliát csap, vajon mit keres egy idegen lány a fiúkollégiumban. És a fenyőerdő ? Suhogtak a lombok, s a tavalyi meg még régebbi tűlevelűszőnyeg tüskéi beleadtak a bőrünkbe. Gizi az eget nézte. Egy vitorlázógép keringett a magasban, egyre szűkülő köröket írva le, s egyre alacsonyabban. — Te, ez nem minket néz? — kérdezte, és kisimította szeméből barnásvörös haját, amely teleragadt fenyőtűvel. A gép egyre vesztett a magasságából, majd hirtelen lendülettel eltűnt a fák fölött. Hol is van most Gizi? Férjhez ment egy agronó- mushoz. És Gabi? Fogalmam sincs. Zsuzsa egyenletesen szuszogott mellettem. Végigsimítottam az arcát, de nem változott a lélegzés ritmusa csak parányit sóhajtott. Majd megpattantam. Ha saját ágyam lesz, kiirtom a rugókat. Kibelezem a heverőt! És vajon hol lesz Zsuzsa? Egy rossz kanapé rugóinak emléke leszek a számára? És még hátravolt az utam a saját ágyamig. magyarsága fölé a költészet erejével igyekezett a remény boltozatát felépíteni. Tanult és tanított, ezért lehetett tanú és tanulság. Tehetsége nem mérhető Bornemissza Péterével, főképp nem Balassiéval, történelmi érdeme mégis mellettük jelöli ki a helyét. Nem latinul, nem németül, hanem magyarul írta műveit. Üzenetét anyanyelvén tolmácsolta kor- ítársainak. A Felvidék legnagyobb és leggazdagabb városában, Kassán foglalta műbe a Varkucs Tamás idejében lőtt csaták Egerből eseménysorát. Művét önéletrajzi pillanatképpel zárja. Tisztánlátását igazolja: télvíz idején is a hidegnél nagyobb veszélynek tudja a törököt, a • népek-nemzetek ellenségét: „Sebestyén deák az kincses Kassába, A végekről gondolkodik magába, Irta ezör ötszáz és negyvennyolcba, Hideg télben fú körmében házába.” Kassa lakójaként énekli meg, tudatosítja ruszkai Dobó Istvánnak és az egri vár védőinek 1552-es nagy győzelmét már az 1553-as évben. Egész életében mecénásokat keresett: az ötgyermekes kassai polgárnak az egri história megírása elismerést szerez, a „históriáknak magyar ritmusokba va-‘ ló ékes foglalásáért” Ferdi- nánd királytól nemességet kap. 1554-ben Kolozsvárott talál kiadót históriás énekeinek kinyomtatására. A „végemléközet” céljából megjelentetett Cronica a 12. magyar nyomtatott és az első hazai hangjegylenyoma- tos könyv. A 25 fametszet- szetről kinyomtatott kottasor Tinódit mint dallamszerzőt a magyar zenetörténetben műzenénk megteremtőjévé tette. Joggal tartja számon az irodalmi köztudat a végek lantosaként. A Cronica szerzője fényes útmutatást adott az utódköltőnek, írástudónak: „Sem adományért, barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, — — hirdeti az új vetélkedő címe, és mi, akik már is-, merjük a játékszabályokat, hiszen nem először izgulunk végig hasonló válogatóver senyt —, már tudjuk, a riportert nem is kellene keresni, ott van a jelentkezők között, inkább ki kellene választani. Csakhogy ez nem is olyan könnyű. Marad tehát a műsor, pontosabban műsorsorozat, avagy sorozatműsor. .. Most, január 16-án, szombat délután hangzik fel első alkalommal a Riporter kerestetik! szignálja —, és indul „harcba” az a szerencsés 18 ifjú és leány, akit a hatszáznyi jelentkező közül erre legalkalmasabbnak ítélt a szakmai zsűri, meglehetősen kemény és nehéz száróvizsgák után. Mindenféle írás- és szóbeli feladat megoldása után alakult ki a most már nyilvános vetélkedő mezőnye. Mint az adások vezető-szerkesztője, Pomezanszki György elmondotta — az immár ötödik kiadásához érkezett műsor igyekezett megszívlelni a közönség tanácsait —„ éppen ezért tág lehetőséget biztosítanak a publikum számára is: a beküldött szavazatokkal maga is a finisbe juttathatja a számára legszimpatikusabb, leg- talpraesettebb fiatalokat, azaz beleszólhat a zsűri munkájába. amelynek elnöke dr. Pálfi József, a MUOSZ elnöke lesz. (Az új műsor érdekessége, hogy ezúttal valamivel több az mi keveset írtam, igazát írtam...” A vitézi életről sréló, különböző énekekbe beillesztett strófái nemcsak tematikusán, hanem költői szó, a képi kifejezés erejével és szépségével is előkészítik Balassi költészetét. Életműve a magyar nemzeti barokk eposznak (Szigeti veszedelem) értékes előzményei közé tartozik. A benne rejlő nagy-epikai kompozíció Gárdonyinál megvalósuló lehetősége pedig nemcsak Egernek, de a magyarság történelmi küzdelmeinek is Európa-szerte hírt és dicsőséget szerzett. Jelképes mozzanat: Tinódi. mielőtt végleg visszamenne a Dunántúlra, utoljára ellátogat még Egerbe, legfőbb műve cselekményének színhelyére. Egernek, az egri vitézeknek köszönhette költői hírnevét, de a megénekelt város is sokat köszönhet a végvári lantosnak. A történelemből' csak az marad meg, amit megőriznek belője. Tinódi a valóság tényeire támaszkodva őrizte meg a végvári* vitézek küzdelmeit, életének eseményeit: teremtette forrásértékűén történelmüket. 425 évvel ezelőtt a Sárvárhoz tartozó Sár községben temették el a magyar históriás ének legnagyobb művelőjét. Pártfogójának, Nádasdy Tamásnak a tiszttartója így adott hírt a temetésről: „Tinódi Sebestyén megvetvén már ezt a halandó muzsikát, elment a mennybéiiekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon." Sárvárott emléküléssel tisztelegtek Tinódi halálának évfordulóján. Nemcsak Sárvár, hanem Nyírbátor is méltó emléket állított Tinódinak. Országszerte utcák, terek, művelődési és oktatási intézmények őrzik a nevét, tudatosítják névadójuk költői és emberi példáját. — Egerben is nevét viseli egy rövidke köz. — önmagunkat tisztelnénk meg, ha kulturális és oktatási intézményekkel gazdagodó városunk a névadások idején sem feledkezne meg Tinódi emlékezetéről. Cs. Varga István lány nevezett be, mint korábban. —, remélhetőleg nagyobb sikerrel is.) • Az egyenként 90 perces adások megoszlása a tervek szerint a következő: három elő- és középdöntő, illetve két döntő hivatott gondoskodni a tévés utánpótlás „megoldásáról”. A három elődöntő szombat délutánonként jelentkezik majd a képernyőn — első alkalommal az új budapesti Sport- csarnokból, valamint a városligeti Műjégpályáról. Ezt követően a zalaegerszegi Csipkeház és a nyíregyházi új\ művelődési otthon lesz a Riporter kerestetik! színhelye. Ezután a bonyhádi művelődési ház a parasztbál alkalmából, majd a budapesti taxisok központját kapcsolják. Ha az elődöntőkön elsősorban a riportkészítés a vetélkedő fő feladata, akkor a középdöntőben mi más lehetne, mint éppen a tévésújságírói ismeretekről való számot adás? A nézők adnak megbízatást egyegy munkára az új tehetségeknek. A műsor stábja reméli, sikerül erre a csütörtök estére — mert a középdöntőket ekkor adják — tényleg szolgáltatóműsorrá átalakulniuk. .. A Riporter kerestetik! — végül is — előreláthatólag egy szombat délutáni és esti adással ér véget, a nagyszabású döntővel, ahová már csak a legügyesebb négy jelentkező juthat el. (N. GY.) R umos teát kaptunk a vacsorához. A bögre fölé hajolva meglegyintett alkoholpárába vegyült illata. Vizsgák előtt volt ilyen jó, amikor a körtéri talponállóban dupla adag rummal kértük a teát, s lebegve mentünk a tanszékig. — No, jól van, de azért a cicát bent hagyom nálatok. Nehogy megfázzon. A sötét, politúros szekrényből szabályosra vasalt ágyneműt vett elő, megágyazott. — Ez lesz a tiéd — mutatta Zsuzsának a zongora melletti heverőt. RUGO= koncért KAMERAKÖZELBEN Riporter kerestetik!
